Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-02-11 / 16. szám

Február 11.

ZEMPLÉN

3. oldal.

zett 312 drbot. Hátrálék 21 drbot. — A sátoraljaújhelyi járás főszolgabirája elintézett 239 drbot Hátrálék 7 drb.

— A bodrogközi járás főszolgabirája elintézett 2184 drbot. Hátrálék 7 drb.

— A gálszécsi járás íőszolgabirája elintézett 1383 drbot. Hátrálék 7 drb.

— A nagymihályi járás főszolgabirája elintézett 1615 drbot. Hátrálék 117 drb.

— A varannói járás főszolgabirája elintézett 1650 drbot hátrálék nélkül, — A homonnai járás főszolgabirája elintézett 1735. Hátrálék 14 drb. — A szinnai járás főszolgabirája elintézett 1120 drb.

— A sztropkói járás főszolgabirája elintézett 1065 drbot. Hátrálék 37 drb.

)( Pályázat segédjegyzöi állásra. Nagymihály nagyközségben megüresedett segédjegyzői állásra pályázatot hirdet a járás főszolgabirája, mely állás 800 korona fizetés és 160 korona anyakönyvvezetési dijjalvan javadalmazva.

JEGYZETEK

a hétről.

*

Dr. Fényes Samu felolvasása.

Az a rövid hir, mely a „Zemplén“ legutóbbi számában jelent meg, s mely arról szól, hogy az országos nevű iró: dr. Fényes Samu Ujhely- ben is felolvasást fog rendezni a mun- hásoknak — mérhetetlen fontosságú. Mindjárt ideigtatjuk, hogy miért.

Nálunk a munkásosztálylyal — miért ne vallanánk be — hatóság és közönség meglehetősen ridegen bánnak. A szociálizmus veres posztó a közönség és hatóság szemében, még mindig azt hiszik, hogy lázitásról, országfelháboritásról van szó. Ennélfogva ahol lehet, a legnagyobb ridegséggel bánnak a néppel s szeretettel seholsem közelednek feléjük. Ez elvadítja a munkásosztályt s ha nehéz helyzetükhöz hozzávesszük azt a ridegséget, melylyel a polgári társadalom velük bánik, igazán érthető az elkeseredettségük s érthető az is, ha ők is gyűlölettel viszonozzák a gyűlölködést.

Mindez nem egészséges állapot. Á népet szeretni és nevelni kell, mert csak e kapcsok fűzhetik őket a társadalomhoz, melynek végre is munkás, derék elemei. Belátta ezt egy zseniális ember, dr. Fényes Samu és nagyszerű feladatra vállalkozott.

Elhatározta, hogy ő amennyire tehetsége engedi — pedig e tehetségtől sokat lehet várni — hozzá fog járulni a munkások tanításához, neCsak egyet említek még meg: a borsii csodát.

Mert nem csoda-e, hogy a halottak föltámadnak; hogy a „hadak utján“ a hősök visszatérnek koron- kint a szent hajadonból a sivár jelenbe és mindig épp akkor, a mikor országunk sora kívánja, hogy segítségünkre siessenek.

A borsii csoda pedig az, hogy a ki ott született 1676-ban, hogy a magyar közszabadság Megváltója legyen 1701-ben, hogy a ki számkivetésben halt meg 1735-ben: II. Rákóczi Ferenc fejedelem föltámadott halóporaiból, sőt hazaindulása Törökországból, hogy újjá teremtse Magyarországot, már csak rövid hónapok kérdése.

Ezt a csodát pedig, hogy Rákóczi kikel sírboltjából és beköltözik a hü magyar szivek kamaráiba, hogy ott örökké éljen: egy szavával, mindenható „legyen“ szavával, mondjam-e, ki művelte?

A legalkotmányosabb, a légióvá- giasabb magyar királyi

Áldja meg érette, mind a két kezével, hatalmas Istene hű magyar népének !

Kiimádkoztuk im ezt is!

Meglátta előbb a mennyországot,

velőséhez. S elhatározását tett követte. Minden héten egyszer felolvasásokat tartott a kassai famunkások szakegyletében.

S mit gondol a tiszteit közönség, miről tartott előadásokat a fampnká- soknak? A tudomány legnehezebb kérdéseiről. Filozófia, psiologia, biológia, ezek előadásának témái. S most a nyájas olvasó megint mosolyogni fog: hogy lehet minderről a famunkásoknak beszélni, a szegény, elemi iskolát alig végzett famunkásoknak.

Hát lehet. Mert a tudomány csak akkor ér valamit, ha igazság az alapja. Az igazság pedig világos, mint a nap. Azt a gyerek is megérti, ha kellőképen elébe tárják.

S merem mondani, hogy nincs az országban még egy ember, aki a természettudományos igazságot olyan közvetlenül, olyan egyszerűen, meggyőző erővel s hatalmas előadó képességgel tudná a közönség elé tárni, mint Fényes Samu. Bámulatos az, a mire képes. E sorok Írója ott volt minden felolvasásán. S bizonyságot tehet arról, hogy a fizikai munkában kifáradt, az egész termet szorongásig megtöltő 4—500 főnyi munkás tömeg mily lelki üdüléssel s megértéssel hallgatta az igaz tanitást.

S most már nem csupán a munkásosztályból, hanem a müveit elemek egy részéből is rekrutálódik a Fényes Samu felolvasásainak közönsége. Mert nagy élvezet a tudás és igazság tanait hallgatni.

Épen ezért a sátoraljaújhelyi közönség figyelmébe ajánlom, hogy legyen ott a dr. Fényes Samu vasárnapi előadásán. Meg fogják érteni, hogy mely utakon kell haladni, ha a népet nem elvakitani, hanem magunkhoz csatolni akarjuk munkás együttműködésre. A tanítás és szeretet szava előbb való minden más eszköznél a világon.

Álarcos bál.

Farsang évadján a mulatságokról szeretnék beszélni, de csak politikára csavarodik az Írásom. S még a csintalan álarcos bálról is az jár az eszembe, hogy mennyire hasonlít az a mai politikai helyzethez. Csupa titkolódzás minden. Feltett álarccal járnak a politikai helyzet intéző férfiai, — olyik még kosztümöt is csinált magának. S elváltoztatja a hangját, hogy alig ismerni rá. De ütni kell már a kibontakozás órájának, mikor a türelmetlen nemzet odakiált: uraim, képviselő urak 1 a tizenkettedik órában vagyunk, le a maszkkal!

meglátja most Magyarországot a kurucok hatalmas fejedelme, Rákóczi Ferenc.

És meglátja, hogy:

...........................................megtört igából

8 kettóhasított lánc kemény vasából Fegyvert kovácsolt Árpád gyermeke Szabadság lett győzelmi éneke . . .

És elvonulván a nehéz vihar Uj életet kezd élni a magyar 1

• (Garay.)

*

Es te Borsi, magyar Betlehem, igénytelen kis szülőfaívacskája Magyarország Megváltójának a XVIII. évszázban, a mily kicsinyke kis falucska voltál eddig, ott a holt Bodrog partján szinte elfeledve: légy ezután oly nagy him, dicső, szent széles ez élő országban, minden honfi szívnek, minden honleányi kebelnek.

Ma kastély-istálód, egykor II. Rá- kóczy Ferencnek szülöttehelye fölött pedig legyen ragyogó csillag az Ő szelleme ! És mint a betlehemi jászoly felett ragyogott csillag mutatta a pusztai pásztoroknak, úgy mutassa az a borsii csillag a magyarnak, hogy az ut boldogulásához merre van.

Dongó Gy. Géza.

HÍREK.

Levél a szerkesztőhöz.

Áldozatokat ugyan kell hoznia, ha ugyan annak nevezhetjük a viszonzásul adott nemzeti vívmányokat.

Kedves szerkesztő ur !

Mindenekelőtt ne gondolja, hogy megszűntem elvtársa lenni. Ezt sietek kijelenteni, mert a fent említett mondaton kiviil az ellenzéknek nincs kifogása állításaim ellen, ami azt a látszatot kelti, mintha búcsút mondottam volna a szabadelvüségnek. Hát még, ha kijelentem, hogy én sem tartom áldozatnak a nemzeti vívmányokat, minthogy cikkemben sem írtam annak; — de hát nem kívánhatom senkitől, hogy cikkem fölött gondolkozzék is.

Igen örülök különben, hogy becses laptársuknak „Csodabogár“ c. rovatához adatokkal szolgálhatok. Azt hittem, hogy oda én már fölösleges is vagyok. Annyira föllendült pár nap óta ott a termelés és a munkások száma. De hát nem akarnak nyelvnélküli fenevadak lenni, mint igen szellemesen kifejezte magát képviselőnk. Csak az a baj, hogy a nyelv mutogatása még nem honmentés.

Annyira kinyílt az ellenzék szeme, hogy még azt is meglátja, ami nincs. Lelkesedésnek nagyon szép, csak azután úgy ne járjanak, mint az egyszeri nyerges ló.

A nyerges ló ugyanis vígan fic- kándozott a terhet huzó mén körül. Kinevette, kigunyolta és lenézte azért, hogy terhével olyan lassan cammog napról-napra, reggeltől estig.

Meghallotta ezt a lovász s másnap a nyergest fogta a kocsiba.

Neki indult az s bár nehéz volt a teher, eleinte elég gyorsan ment munkájával. Pár óra múlva azonban roskadozni kezdett s délre kidőlt a munkából,

Ettől fogva nagyobb tisztelettel nézte teherhordó társát a nyerges paripa.

Énnekem úgy tetszik, hogy ez a mese reá illik a mai politikai helyzetre. Csak azután valahogy ezt is félre ne magyarázza b. laptársuk, mert akkor még a hirek elejéről is kicsöppan kedves szerkesztő urnák szerencsétlen cikkírója:

ry.

— Kamarazeneestély a Kazinczy- körben. A helybeli vonósnégyes társaság a Zemplénvármegyei Kazinczy- körben f. évi február hó 20-án esti 6 órakor kamarazeneestélyt rendez. A Kazinczy-kör háziestélye pedig a már közölt szereplők részvételével f. hó 15-én fog megtartatni.

— Vadászat. Windisoh-Orätz Lajos herczeg sárospataki erdőségében február hó 9-én nagy vaddisznó-vadászat volt, melyen számos vidéki előkelőségen kívül városunkból is több meghívott vendég vett részt. A vadászaton terítékre került bét darab vadkan. Ebből egyet gróf Széchenyi, egyet Székely Elek, kettőt Nemthy József, egyet Mauks Endre és egyet Petrasovics erdész terített le. A kedvező időben lefolyt vadászat után a társaság késő estig maradt együtt a herceg várkastélyában tartott ebédnél.

— Halálozás. Egy viszontagság teljes élet zárult le f. hó 4-én Tokajban. Özv. pantos Sámuelné, szül. Elek Rozália hunyta le örökre szemeit. Idősebb fia, József, Tokaj város érdemes pénztárnoka. Másik fia, János pedig általános tiszteletnek és szeretetnek örvendő tokaji szolgabiró. F. hó 6-án adták át porait az anyaföldnek, mely alkalomból Horváth János tokaji ev. ref. pap gyönyörű beszédben búcsúztatta el. Nyugodjék békében!

— A megtért. Lapunk egyik előző számában hirt adtunk álról, hogy Kovács János, a helybeli 9-ik honvéd század közlegénye vásárlás ürügye alatt a laktanyából megszökött. A szökött katona nem sokáig élvezte az arany szabadságot. Beleunt a kóborlásba és ma reggel viszatért Uj- helybe s önként jelentkezett a laktanyában. Azóta a közeli tanyákon járt és honvéd egyenruháját civil-ruhával cserélte föl s úgy csatangolt egyik helyről a másikra, mig végre ma váratlanul megjelent elhagyott bajtársai között — civilben. Mindjárt fogságba is vetették, a hol várja további sorsa elintézését.

— Elnapolt táncestély. A szerencsi társaskör e hó 18-ára tervezett táncestélyét egy héttel későbbre, vagyis f. hó 25-ére halasztotta el. Az erről szóló meghívók egy-két nap alatt lesznek szétküldve.

— Elfogott betörő. Folyó hó

8-áról 9-ére menő éjjel a „Magyar Király“ vendéglő jobboldali kimérőhelyiségébe ismeretlen tettes betört és az áruasztalfiókjából egy darab ezüst órát, egy pár arany fülbevalót és 20 korona készpénzt ellopott. A betörő-tolvaj nem lehetett megelégedve a zsákmánynyal, mert az áruasztalon ott hagyott egy szelet papirt, melyre az volt írva, hogy „máskor többet hagyjanak itt“. Feld Bertalan, a károsult kimérő bejelentette az esetet a rendőrkapitányságnál, a hol a tettes közrekeritésére megtették a szükséges intézkedéseket. A megejtett nyomozás tegnap azután eredményre vezetett. Az állomáson elfogták Juhász Pataki István ösmert betörőtolvajt, akiben a károsult felösmerte azt a férfit, aki azon este a korcsmában tartózkodott és magaviseletével gyanút is keltett. Juhászt a rendőr- kapitánysághoz bekísérték, a hol vallatása alkalmával tagadta a betöréses lopásban való részességét, bár minden körülmény igazolja, hogy a tettes csak ő lehet.

— A huskérdés Homonnán. Vasárnap, f. hó 12-én délután 2 órakor a homonnai városháza tanácstermében nagy értekezletet tartanak, a melyen a fölött fognak tanácskozni, miképp lehetne a mészárosok túlkapásai ellen védekezni, amennyiben 1-étől egy klg. hús árát 80 fillérről felemelték 1 kor. 04 fillérre.

— Gyászhir. Dr. Grünwald Ignác homonnai járásorvos neje, Friedman Etelka folyó hó 8-án 35 éves korában elhunyt.

— Mezőgazdasági szeszgyár. A

pénzügyminiszter engedélyt adott Székely Elek polgármesternek arra, hogy szabolcsmegyei bogdányi birtokán mezőgazdasági szeszgyárt állíthasson, az évenként termelendő szesz meny- nyiséget pedig 442 hektoliterben állapította meg. Az uj szeszgyár építését az engedményes még a f. év tavaszán megkezdi.

— Bányaszerencsétlenség. Folyó hó 3-án Heller Lajos b.-kereszturi kőbányájában halálos szerencsétlenség történt. Bodnár János napszámos a délelőtti órákban a kőtörmelék kiszállításával foglalkozott a bánya aljában, mikor a langyos és nedves időjárás folytán fönt egy vékonyabb kőréteg meglazult, s egy ököl- nyi nagyságú kő az óriási magasságból épen Bodnár fejére esett. A szerencsétlen ember koponya repedés és

AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES ÍZŰ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.