Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-02-11 / 16. szám
Sátcraljaujhely, ISO5. február 11. 16. (4381.) Harmincharmadik évfolyam. Megjeleli minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-TJjnely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Kjilttérhen minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ilj. Meezner Gyula dx. Molnár János dr. Ferényi József főszerkesztő. felelős szerkesztő. íőmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, főnévre 6 kői negyedévre 3 k >r. —- Egyes szóm ára 8 fillér. Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. áttekintés. — febr. 11. Minden pártálláson föltllemel- kedve szeretném megvilágítani és áttekinteni politikai helyzetünket, mint nyugodt szemlélő, ki örül ugyan a változásnak, de akit nem ragad magával a nemzeti aspirációk megvalósulásának a reménye. Az alkotmányos élet rendezése, azaz 1867 óta nem történt még meg az az eset, hogy az ellenzék többségre vergődhetett volna. Az a sok kívánság, ami a nemzet szivében függetlensége érdekében megnyilatkozott, puszta szó maradt; de azért igazságos váddal nem illethetjük azokat, akik a kiegyezés óta a kormányzó hatalmat gyakorolták. A mi kívánságaink alapja az 1848-iki szabadság eszméje volt, az ő tetteiknek pedig a közösügyes kiegyezéssel kellett mege- gyeznök. Már pedig e két alap között igen nagy a külömbség és épen e különbségben rejlik annak az oka, hogy az ellenzék mindig ellenséget látott a hatalmon lévő párt embereiben. Pedig azok is arra törekedtek, hogy hazánk érdekeit a közösügyes politika örvényeiben is megoltal mázzák. Ez a munka pedig köny- nyünek nem mondható, hálásnak még kevésbbé, mert egyik részről hazafiságukat vonták kétségbe, a másik részen pedig rebellis gyanújába keveredtek. A kormányférfiak hazafias törekvéseiben nincs okunk kételA ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Borsi.* *) Sáncos, akkor tornyos várkastélya szemtanúja volt 1670. június 8-án a Borsi-háti szégyenletes csatatérnek. De csakis a térnek, melyen nyüzs- gött, mozgott ugyan a felült zempléni nemesség, meg az I. Rákóczi Ferenc fejedelem „talpas“ hada is mindössze vagy 1,500 főnyi fegyveres „insurgens“; ámde, még mielőtt csata kezdődött volna a téren Spork János generálisnak vagy 4—500 főnyi lovasságával: az a csürhe had, az az árnyékától ijedező váz gyáván illa berek nádak ereket mondott a Borsi-háti csata térnek. Talán még csak egy lövés sem dördült el ezen a Borsi-háti csatatéren akkor. Úgy futott a zempléni fölkelt sereg arról a csatatérről a leányvári révnek, mint fut körvadászatkor remegő szívvel a fölriasztott nyúl, nyílegyenesen és csapatosan a „kapu“-nak, hogy féltett irháját megmenthesse. Ányámasz- szony katonái voltak ökegyelmek, mint •) Mutatvány az .Adalékok Zemplén vármegye történetéhez* c havi folyóiratunk XI. évfolyamának legközeiebb megjelenő füzetéből. ketíni, ök csak következetes hívei voltak a hatvanhetes kiegyezésnek. Egy nem is annyira elvi jelentőségű eset után a szerencsés véletlen egész váratlanul többségre juttatta az ellenzéket s egyúttal kezére játszotta a hatalmat is. Mondom váratlanul, mert hiába hangoztatják, az ellenzék nincs még abban a helyzetben, hogy a lelépő kormány helyébe mint vezérlő hatalom léphessen. A rendszernek ilyen gyors változása rázkódtatás nélkül meg nem történhetnék. Nincs előkészítve legtöbb téren a talaj a nemzeti óhajok gyors keresztülvitelére, még azon esetben sem, ha a korona engedékenysége minden tekintetben az ellenzék mellé állana. Ha az ellenzék vezérei megmaradnak önmérsékletük mellett: átmeneti kormány és idő fog következni, amelynek hivatása a nemzeti reformok talajának előkészítése volna. Az most a fő, hogy a helyzet urai azt a helyzetet át is lássák és az ellenzék elveinek teljes föntartásával maradjon még meg az ellenzéken s nyújtson alkalmat arra, hogy a hatvanhetes politika alapján álló pontokból átmeneti kormány alakulhasson. A többség, illetőleg a párt nagysága lehetővé fogja tenni, hogy a kormányt ellenőrizhessék. Ha most elveinek részben való feladásával belemenne az ellenzék a kormányzásba, ezt a negyvennyolcas eszmék veszteségének tartanám. Vagy teljes a milyenek voltak maguk a fővezérek is, I. Rákóczi Ferenc, a „süveg nélkül való fejedelem«, ki az anyjának, Báthory Zsófia fejedelemasszonynak a szoknyája mögé bújt, s amilyen volt Bocskai István báró főispán is, aki csak az elmenekülés módjában volt mester, mert a mikor dézmás hordóban kustorogva kelt át a Tiszán, egy vén anyóka hajtotta a szekerét, úgy gondolom, hogy szintén a leányvári hidasra. Csak egyetlen egy hőse volt ennek a Borsi-háti pucsnak: tolcsvai Bónis Ferenc, második alispánja Zemplén vármegyének azokban a hadas időkben. O, a hős alispán, nemcsak hogy megállotta helyét rendületlenül az élő negáció terén; nemcsak megmaradt élő tilalomfának, hogy „Ne bántsd a magyart 1“, de hősies mártírhalált is halt ábrándképeért: a független, szabad magyar hazáért. Ugyanaz nap és ugyanabban az órában (1671 ápr. 30-án, d. e. 9 órakor) mikor „idegen bírák“ hóhérral végeztették ki Zrínyi Pétert meg Frangepán Ferencet Bécs-Ujhelyben : mondom ugyanakkor üttette le a „iudieium delegatum“ tolcsvai Bónis Ferenc fejét is Pozsonyban. „Kit, mert a sérelemnek emelte zászlait: Béesnek itélőszéke palloshalálra vitt.“ Mert „rebellis vezér“ volt önállóságunk legyen, vagy olyan többségünk, mely annak előkészítését tartja szem előtt. Andrássy törekvése a koalíciós kormány megalakítását illetőleg csak azon esetben volna helyes, ha a szabadelvüpártra támaszkodva, azt is megnyerné az átmeneti eszmének. Allamfér- fiunak mentnek kell lennie az elfogult pártszenvedélytől. Nem vagyunk még olyan sokan, hogy egymásra szükségünk ne volna. Helytelen a szabadelvüpárt- nak merő elitélése azon az alapon, hogy a mostani választásnál kisebbségben maradt. Nem a rendszer, hanem annak csak egy hibás eszköze okozta azt s igen tekintélyes azon polgárok száma, kik a hatvanhetes alapon is elérhetőnek tartják a haza boldogulását. A szenvedélyes megítélés és becsmérlés csak politikailag éretlen emberek ajkairól han- gozhatik. Ez talán jól áll egy kortesnek, de nem egy politikusnak. Nem azonosíthatjuk a sza- badelvüpártot a haza ellenségeivel, közel harminc év komoly munkája cáfolná meg ezt a merész állítást. Csak az alap és ebből kifolyólag az ut volt más, a cél ugyanaz; ebből pedig csak a rosszakarat kovácsolhat megölő fegyvert a szabadelvűek teljes megsemmisitésére. A viszonyok rendezése előtt ezeket óhajtottam pártérdekek felé emelkedve elmondani. Aggodalommal töltött el ugyanis az a fellobbanó tűz, mely az ellenzék diadalának nyomában járt s az a — mondották magyarfaló birái — la- koljon halállal. Ügy történt. Tolcsvai Bónis Ferencet megölték. El is földelték ott Pozsonyban, a Szt. Lőrinc temetőben. Hanem az ő koporsójának fenekére is oda került az az „aranybetüs, rejtélyes irat“, melyre ez az örök igazság van Írva, hogy: Meggyilkoltak, Eltemettek, Meg nem holtam! Feltámadtam, Nem maradtam Koporsómban, Élek, élek, éiek 11! Pribék birái a hős Bónisnak is csak a testét ölethették meg. Lelkén nem fogott a hóhér pallosa. Szándékának tisztasága mint fehér galamb, akaratának hatalma mint turul-madár „eget kértek“ koporsója fölött. Szive vágyát, lelke gondolatát, egyszóval eszméit: szívtelen, lelketlen itélőmesterei el nem földeltethették. Mint földben a csírázó mag, mely „száz- ágú gyökeret ver“, mint tengerben a robbantó szikra, mely ezer karú szörnyeteggé lesz : száz és ezer Bónis támadt az egy helyett. Kik mindannyian hősi halált haltak mint ő is, de számuk azután „megnövekedvón, végre győztenek.“ A hősi, a szent hamvak hazahoraeggondolatlan heveskedés, mely sajtójában uralkodik s mindent elitéi, ami nem ellenzéki. Különösen a vidék érzi meg ezt, ahol a pártszenvedély gyakran személyes térre csalja a küzdőfeleket s a helyett, hogy válvetve küzdenének a haza javán: üres szóvitákkal és szenvedélyeskedéssel elidegenítik a komoly elemeket a fegyverekben épen nem válogatós többségtől. Senex. A “Kazinczy-kör“-ről. Sátoraljaújhely, 1905. febr. 10. Lapunk legutóbbi számában Farkas Andor tollából a „Zemplénvár- megyei Kazinczy-kör“ érdekében re- ceusiók jelentek meg, melyre vonatkozólag dr. Hornyay Béla a következő válasz közzétételére kérte fel lapunkat : Á mindenfelől megnyilatkozó óhaj s dr. Ferenczy Elek ur irás és szóbeli felkérésének engedve belementem abba, hogy az oly rég szünetelő Kazin- czy-köri estélyeket ismét fölelevenit- sem. Belementem dacára annak, hogy orvosaim — tekintettel egészségi állapotomra — ezt szigorúan megtiltották; de mert a közönséggel együtt éreztem, hogy ebbe a pangó társadalmi életbe egy kis mozgalmat kell hozni, s mert minden oldalról kívánták, kérték az estélyek folytatását — nem törődve orvosi tilalommal, mintoly sokszor: társadalmi életünket elsőbbnek tartottam a magam nyugalmánál s összhozni igyekeztem az első estélyt addig is, mig a kör beléletében felmerült zavarok rendezhetők lesznek. Bár nyilvános működésemben megszokhattam azt, hogy a legjobb in- dulatu tevékenység is nem mindig jó indulatu kritikával találkozik, (nem zatalának, a messze idegenben porladott II. Rákóczi Ferenc fejedelem és a többi nagyok halót taikból való föltámasztásának ebben a beköszöntött „szentévé“-ben: vájjon eszébe jutnak e majd Zemplén vármegyének a pozsonyi Szt. Lőrinc temetőben porladó Bónis-hamvak ? És eszébe jut-e a „vezérvármegye“ nagyközönségének, hogy még mielőtt Rákóczi-vár- megyéje lett, már jóval előbb Bónis- vármegyéje volt az ősi és a hősHdők rendjében Zemplén vármegye! És ha mindez eszébe jut, bizonyára illendőnek tartja azt is, hogy egy pálmaágat a Pozsonyban porladó zempléni vértanú sírjára, ne mulasszon el küldeni. * A Tőke-Terebesen Bocskai főispán zászlai alá gyűlt nemességnek másik alvezére, Szemere László, alispán, „nyúltermészet volt. Félénk és futó. Ő kiszabadult, habár csak dúsgazdag vagyona egy tetemes részének az odavesztésével. Kiszabadult a vérebek fogai közül Kazinczy Péter is, de csak bitehagyásával és a hatalmas nagyasszony, Báthory Zsófia pártfogása révén, aki szintúgy „tudta üldözni ellenségeit, mint tudta szeretni barátait.“ A Lórántffy Zsuzsánnának még csak „Péterkó“je pedig Zsófia I.apnisk mai száma 6 oldal.
