Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-02-09 / 15. szám

SátcraijfcujMy, 1205, február 9. 15. (4380.: Harmincharmadik évfolyam VJO. J. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátcralja-Ujnely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 üli., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 80 fül. Zemplén ifj. Meczner Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. dr. Molnár János felelős szerkesztő. dr. Parányi József főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kői negyedévre 3 kir. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szí után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. fiz ellenzékiek túlzásai. — febr. 9. (dr.) Amily nagyhatalmi gar- ral működik a többségre jutott ellenzék az ország központjában, épen olyan túlzások tapasztalha­tók a vidéken is. Azelőtt a sza­badelvű párt úgynevezett túlka­pásai ellen küzdött az ellenzék, s most túlzásaiban nem ismer határt s mindazon hibák már most a legnagyobb mértékben megvannak benne, amelyektől ed­dig dicsekedve mentnek vallot­ta magát. A győzelmi mámor elszédi- tette őket, feledve az ideális célt, amely a párt jelszava volt: nem a haza jólétén, hanem a korlátlan hatalom megszerzésén, a nemtelen boszú munkáján fá­radoznak. Ez az eljárás önmagát jellemzi legjobban. Nem hisszük, hogy választó- kerületünk és vármegyénk ellen­zékének érett gondolkozásu bivei meg ne botránkoztak volna azon a cikken, mely a Pm. H. febr. 4-iki számában „Megyebizottsági választások“ címén került napvi­lágra. Pedig mióta a nevezett lap szerkesztője képviselővé lett, pártpolitikai tekintetben lapja is hivatalosabb színezetű s a benne megjelent cikkek pártfelfogás te­kintetében a vármegyei ellenzék gondolkozásmódjának visszatük­rözöl. Épen azért szükségesnek tartjuk, hogy napirendre térés előtt ezen cikk nehány merész állítására felhívjuk közönségünk figyelmét. A Pm. H. állítása szerint ed­Á ZEMPLÉN^ TÁRCÁJA. Muki első szerelme. A .Zemplén“ számára Irta: Ifj. Hegedűs igoston. Egy nagy felvidéki városban volt a kataszteri mérnökségnél gyakornok. Muki egy alkalommal, amint az indóház melletti ligetben sétált, meg­pillantott egy kedves leányt, amint a mamája karján tovalibbent. Ez nagy szeget ütött a Muki fejébe. Oly is­merősnek tűnt fel neki az arca, oly ismerősen hangzott az a pajzán ka­caj, hogy szinte beleszédült. Mint­hogy a szép nem állandóan vonzotta, elhatározta, hogy okvetlenül meg fog vele ismerkedni. De hogyan ? 1 Ez volt a kemény dió. Egy héttel ez esemény történte után Muki hivatalos volt bálra. A bálban meg — tudvalevő dolog — kifogástalanul kell megjelenni. Ennek akart Muki eleget tenni, mikor be­nyitott az egyik fodrászüzletbe. Nagy meglepetésére ott látja, a múltkori kis leányt a mamájával. Égett a vágy­tól beszélhetni velők, de ők épen ak­kor mentek ki az üzletből. —- Mondja csak barátom — kérdi dig a megyegyülés nem fejezte ki a megye közönségének igazi akaratát. Miért ? Ki koilátozta ott a szabad vélemény nyilvánítását? Hisz Hadik Béla főispán általános népszerűségét épen pártatlansá­gának köszönhette. Ideális hive volt mindig a szólásszabadságnak s épen annak parlamenti korlá­tozása kényszeritette tisztének elhagyására. Ezt a vakmerő vá­dat csak felületes emberek dob­hatják a kiváló férfiú szemébe. Szerintük szabadelvű honpolgár­nak igaza sohasem lehet, mert az igazság kizárólag az ellenzé­kiek monopóliuma. Ezt a mono­póliumot az éretlen gyanúsítás jellemzi legjobban. Kijelentik, hogy a választá­sok eredménye mutatja, hogy ed­dig csak a szolgaiság tartotta vissza a választókat az igazság­tól (értsd: az ellenzéktől). Vak­merő megvádolása ez a várme­gye polgárságának. A választá­sok igenis azt mutatják, hogy a vármegye többsége nem értett egyet Tisza István politikai tö­rekvéseivel s az ő megbuktatása vitte őket az ellenzéki zászló alá, de még igy is csak felerészben, mert a diszidens képviselőjelöltre szavazók még mindig szabadel­vűek maradtak. Nem lehet tehát kimondani, hogy Zemplén vár­megyében az uralkodó szerep az ellenzék privilégiuma. Kár tehát a gyanúsításokkal oly pazarul élni. Épen ennyi értéke van tehát az előbbi állításból levont kö­vetkeztetésnek, hogy a megye­bizottságban is csak az ellenzé­Muki az egyik segédtől — kicsoda az a hölgy, aki most ment ki innen. — Az Szomolthy nagyságos asz- szony, ki különben az üzlet tulajdo­nosa is. Muki ezután állandóan fenszte- rezett Szomolthyék lakása előtt. Ma­riska nagysámnak is feltűnt Muki szorgalmas sétálgatása s nagyon ki­váncsi volt ő is Mukira. Kis idő múlva Muki elhatározta, hogy akár törik-szakad, de ő ok­vetlenül meglátogatja szive hölgyét. Szomolthyék lakása Mukiétól vagy öt percnyire volt, mindazonáltal, hogy adja a gavallért, fiakkert rendelve, klakk, frakkban beállított Szomol- thyékhoz. Csak a mama volt otthon Mariskával. — Nagyságos asszonyom — kezd­te Muki — megengedi, hogy bátor­kodtam meglátogatni . . . — Oh! igazán örvendek, hogy van szerencsém. Tudja édes Muki — megengedi, hogy igy szólíthassam — (Muki itt hálásan mosolygott) már a múltkor úgy rómlett nekem, mintha ismerősünk lett volna, de . . . ugyan mondja csak, mi újság a régi hazában. Szomolthyné nagysága nyelve pergő volt, de erre még jobban per­gett a Mukié, aki oda volt a nagy boldogságtól. kieknek van helyük. Meg kell hagyni a régi ellenzékieket s ki kell buktatni a szabadelvű pártia­kat. Az ilyen eljárást tisztessé­gesnek még akkor sem nevez­hetjük, ha tisztán korteskedés céljából használta azokat az el­lenzék. Ha olyan készek voltak a szabadelvüpárt törekvéseinek és eszközeinek megítélésében, miért nem maradnak olyan szi­gorúak önmagukkal szemben? Vagy talán azt hiszik, hogy a vármegye polgárságának bizalma nem lehet szabadelvüpárti szak­emberben, kinek élete és tudása eddig közbecsülésben állott és viszont az ellenzéki érzület ok­vetlenül magába foglalja mind­azon tulajdonokat is, amelyek a vármegye ügyének bölcs elinté­zéséhez szükségesek ? v Legjellemzőbb azonban az a nyilatkozat, hogy a központi vá­lasztmányból kell kibuktatni a szabadelvűeket, amelynek a leg­fontosabb szerepe van a válasz­tásoknál. Ez nagyon kétélű gya­núsítás. Mert mig egyrészről pártatlanságról vádolja a mostani választmányt, másrészt ugyanazt a pártatlanságot az ellenzék szá­mára óhajtja gyümölcsöztetni. Legalább úgy vagyunk meggyő­ződve, hogy az uj választmány­nak a szabadelvűek teljes mel­lőzése volna a kötelessége. Iga­zán bölcs okoskodás. Most már lavina módra százra növekedett azon polgárok száma, kik Sátoraljaújhelyben szavazati joguktól megfosztattak. Búza Bar­nának képviselőjelöltsége előtt Ettől fogva Muki mindennapos volt Szomolthyéknál. Könnyű kita­lálni, bogy ahol egy bakfis kisleány van, meg egy ügyes fiatal ur: ott könnyen s csakhamar gyökeret ver a szerelem. így volt ez Mukinál is. Egy alkalommal Muki igy szólt Ma­riskához : — Nézze, beszélnék én magács- kával komolyan, nem fog elfutni? — No miért tenném, ha komo­lyan fog beszélni ?! — Látja édes Mariska ! mi ugy-e jóformán együtt nőttünk fel. Pedig már elmúlt egy pár év azóta! De mondja nekem őszintén, ha ma megint a gyermekkorban volnánk, folytatná-e ott, ahol elhagytuk. — Miért ne — kacagott Mariska. De látja, maga azt mondta nekem, hogy komoly dolgokról fog beszélni s itt a gyermekkort hozza fel 1 — Hát magácskának ez tréfa — szólt vissza elkeseredett szívvel Muki. — No, no ! ne vegye mindjárt sértésnek. Hallja csak, maga épen olyan érzékeny most is, mint volt... . . . ezelőtt tiz évvel — lódította Muki. — Hát. . . hát ... jól van . . . köszörülgette a torkát Muki — ide figyeljen, most egész komolyan fogok beszélni. csak három ilyen polgárról volt tudomása, de a ra. kir. Kúria Íté­lete az ö véleményét nem szen­tesítette. De hát ez nem Búza Bar­na, hanem a kúria Ítélete, amely szabadelvű, tehát szolgahad, mint ők a szabadelvűekről uton-utíé- len nyilatkoznak. Ezekre akartuk felhívni a vármegye közönségének figyel­mét a közeledő vármegyei vá­lasztások alkalmából. Mi nem Íté­lünk a nyilatkozatok fölött, csak a tagadhatatlan tényeket soroltuk fel s erre közönségünk érdeké­ben mindenkor készen leszünk, ítéljen maga a közönség a hal­lottak igazsága felett s ha úgy tetszik azonosítsa magát az­zal a nehány férfiúval, kik az egész vármegyei ellenzék nevé­ben ilyen merész állításokra ra­gadtatják magukat. Nehány szó a „Zemplénvárme- gyei Kazinczy-Kör“ érdekében. — febr. 9. Nem tudom, kiket terhelek a kérdésemmel, de felteszem, mert a reá adandó felelet arra lenne hivatva, hogy annak a bizonytalanságnak a homályába, mely a „Kazinczy-kör“ exisztenciáját illetőleg a lelkeken bo­rong, egy kis bizalomgerjesztő vilá­gosságot vessen. A napokban meglepetve hallot­tam, hogy a Kazinczy-kör estélyt rendez. Ez a bir indított arra, hogy is­mét a nyilvánosság előtt szólaljak fel a Kör s egyúttal annak tagjai érde­kében. — Halljuk ! halljuk ! tapsolt Ma­riska. — No hát! Én kész ember va­gyok. Magácska már nagy leány! Tudja mit? Legyen a feleségem . . , könyörgött Muki. — Igazán ! szólt vissza pajkosan Mariska. — Nos látja! Én komolyan be­széltem, maga Mariska kinevetett.. . most akkor már megyek — szólt s a kalapja után nyúlt. — Muki! — ne menjen no! Jaj ! be bolond! — Derék legény, mond­hatom. — Kedves Mariskám — érzéke­nyült el Muki s megragadta Mariska kacsóit s csókkal halmozta el. — Ugyan ! menjen! Maga ajtós­tul ront be — duzzogott Mariska. — Holnap jövök s beszélek a mamával, szólt szent lelkesedéssel Muki s elrohant. . . . Másnap Muki gálában beál­lított Mariskáéihoz s Mariska szülei a legnagyobb készséggel adták bele­egyezésüket s az eljegyzés követke­zett . . . azaz csak következett volna, mert itt volt egy nagy bökkenő! — Ugyanis Mukinak is voltak szülei s igy azok beleegyezését kellett előbb kikérni. Muki ezen nem is gondol­kozott. Az eljegyzés előtt pár nappal B*;tf Máma 4 »ldal.

Next

/
Thumbnails
Contents