Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-02-09 / 15. szám
SátcraijfcujMy, 1205, február 9. 15. (4380.: Harmincharmadik évfolyam VJO. J. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátcralja-Ujnely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 üli., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 80 fül. Zemplén ifj. Meczner Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. dr. Molnár János felelős szerkesztő. dr. Parányi József főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kői negyedévre 3 kir. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szí után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. fiz ellenzékiek túlzásai. — febr. 9. (dr.) Amily nagyhatalmi gar- ral működik a többségre jutott ellenzék az ország központjában, épen olyan túlzások tapasztalhatók a vidéken is. Azelőtt a szabadelvű párt úgynevezett túlkapásai ellen küzdött az ellenzék, s most túlzásaiban nem ismer határt s mindazon hibák már most a legnagyobb mértékben megvannak benne, amelyektől eddig dicsekedve mentnek vallotta magát. A győzelmi mámor elszédi- tette őket, feledve az ideális célt, amely a párt jelszava volt: nem a haza jólétén, hanem a korlátlan hatalom megszerzésén, a nemtelen boszú munkáján fáradoznak. Ez az eljárás önmagát jellemzi legjobban. Nem hisszük, hogy választó- kerületünk és vármegyénk ellenzékének érett gondolkozásu bivei meg ne botránkoztak volna azon a cikken, mely a Pm. H. febr. 4-iki számában „Megyebizottsági választások“ címén került napvilágra. Pedig mióta a nevezett lap szerkesztője képviselővé lett, pártpolitikai tekintetben lapja is hivatalosabb színezetű s a benne megjelent cikkek pártfelfogás tekintetében a vármegyei ellenzék gondolkozásmódjának visszatükrözöl. Épen azért szükségesnek tartjuk, hogy napirendre térés előtt ezen cikk nehány merész állítására felhívjuk közönségünk figyelmét. A Pm. H. állítása szerint edÁ ZEMPLÉN^ TÁRCÁJA. Muki első szerelme. A .Zemplén“ számára Irta: Ifj. Hegedűs igoston. Egy nagy felvidéki városban volt a kataszteri mérnökségnél gyakornok. Muki egy alkalommal, amint az indóház melletti ligetben sétált, megpillantott egy kedves leányt, amint a mamája karján tovalibbent. Ez nagy szeget ütött a Muki fejébe. Oly ismerősnek tűnt fel neki az arca, oly ismerősen hangzott az a pajzán kacaj, hogy szinte beleszédült. Minthogy a szép nem állandóan vonzotta, elhatározta, hogy okvetlenül meg fog vele ismerkedni. De hogyan ? 1 Ez volt a kemény dió. Egy héttel ez esemény történte után Muki hivatalos volt bálra. A bálban meg — tudvalevő dolog — kifogástalanul kell megjelenni. Ennek akart Muki eleget tenni, mikor benyitott az egyik fodrászüzletbe. Nagy meglepetésére ott látja, a múltkori kis leányt a mamájával. Égett a vágytól beszélhetni velők, de ők épen akkor mentek ki az üzletből. —- Mondja csak barátom — kérdi dig a megyegyülés nem fejezte ki a megye közönségének igazi akaratát. Miért ? Ki koilátozta ott a szabad vélemény nyilvánítását? Hisz Hadik Béla főispán általános népszerűségét épen pártatlanságának köszönhette. Ideális hive volt mindig a szólásszabadságnak s épen annak parlamenti korlátozása kényszeritette tisztének elhagyására. Ezt a vakmerő vádat csak felületes emberek dobhatják a kiváló férfiú szemébe. Szerintük szabadelvű honpolgárnak igaza sohasem lehet, mert az igazság kizárólag az ellenzékiek monopóliuma. Ezt a monopóliumot az éretlen gyanúsítás jellemzi legjobban. Kijelentik, hogy a választások eredménye mutatja, hogy eddig csak a szolgaiság tartotta vissza a választókat az igazságtól (értsd: az ellenzéktől). Vakmerő megvádolása ez a vármegye polgárságának. A választások igenis azt mutatják, hogy a vármegye többsége nem értett egyet Tisza István politikai törekvéseivel s az ő megbuktatása vitte őket az ellenzéki zászló alá, de még igy is csak felerészben, mert a diszidens képviselőjelöltre szavazók még mindig szabadelvűek maradtak. Nem lehet tehát kimondani, hogy Zemplén vármegyében az uralkodó szerep az ellenzék privilégiuma. Kár tehát a gyanúsításokkal oly pazarul élni. Épen ennyi értéke van tehát az előbbi állításból levont következtetésnek, hogy a megyebizottságban is csak az ellenzéMuki az egyik segédtől — kicsoda az a hölgy, aki most ment ki innen. — Az Szomolthy nagyságos asz- szony, ki különben az üzlet tulajdonosa is. Muki ezután állandóan fenszte- rezett Szomolthyék lakása előtt. Mariska nagysámnak is feltűnt Muki szorgalmas sétálgatása s nagyon kiváncsi volt ő is Mukira. Kis idő múlva Muki elhatározta, hogy akár törik-szakad, de ő okvetlenül meglátogatja szive hölgyét. Szomolthyék lakása Mukiétól vagy öt percnyire volt, mindazonáltal, hogy adja a gavallért, fiakkert rendelve, klakk, frakkban beállított Szomol- thyékhoz. Csak a mama volt otthon Mariskával. — Nagyságos asszonyom — kezdte Muki — megengedi, hogy bátorkodtam meglátogatni . . . — Oh! igazán örvendek, hogy van szerencsém. Tudja édes Muki — megengedi, hogy igy szólíthassam — (Muki itt hálásan mosolygott) már a múltkor úgy rómlett nekem, mintha ismerősünk lett volna, de . . . ugyan mondja csak, mi újság a régi hazában. Szomolthyné nagysága nyelve pergő volt, de erre még jobban pergett a Mukié, aki oda volt a nagy boldogságtól. kieknek van helyük. Meg kell hagyni a régi ellenzékieket s ki kell buktatni a szabadelvű pártiakat. Az ilyen eljárást tisztességesnek még akkor sem nevezhetjük, ha tisztán korteskedés céljából használta azokat az ellenzék. Ha olyan készek voltak a szabadelvüpárt törekvéseinek és eszközeinek megítélésében, miért nem maradnak olyan szigorúak önmagukkal szemben? Vagy talán azt hiszik, hogy a vármegye polgárságának bizalma nem lehet szabadelvüpárti szakemberben, kinek élete és tudása eddig közbecsülésben állott és viszont az ellenzéki érzület okvetlenül magába foglalja mindazon tulajdonokat is, amelyek a vármegye ügyének bölcs elintézéséhez szükségesek ? v Legjellemzőbb azonban az a nyilatkozat, hogy a központi választmányból kell kibuktatni a szabadelvűeket, amelynek a legfontosabb szerepe van a választásoknál. Ez nagyon kétélű gyanúsítás. Mert mig egyrészről pártatlanságról vádolja a mostani választmányt, másrészt ugyanazt a pártatlanságot az ellenzék számára óhajtja gyümölcsöztetni. Legalább úgy vagyunk meggyőződve, hogy az uj választmánynak a szabadelvűek teljes mellőzése volna a kötelessége. Igazán bölcs okoskodás. Most már lavina módra százra növekedett azon polgárok száma, kik Sátoraljaújhelyben szavazati joguktól megfosztattak. Búza Barnának képviselőjelöltsége előtt Ettől fogva Muki mindennapos volt Szomolthyéknál. Könnyű kitalálni, bogy ahol egy bakfis kisleány van, meg egy ügyes fiatal ur: ott könnyen s csakhamar gyökeret ver a szerelem. így volt ez Mukinál is. Egy alkalommal Muki igy szólt Mariskához : — Nézze, beszélnék én magács- kával komolyan, nem fog elfutni? — No miért tenném, ha komolyan fog beszélni ?! — Látja édes Mariska ! mi ugy-e jóformán együtt nőttünk fel. Pedig már elmúlt egy pár év azóta! De mondja nekem őszintén, ha ma megint a gyermekkorban volnánk, folytatná-e ott, ahol elhagytuk. — Miért ne — kacagott Mariska. De látja, maga azt mondta nekem, hogy komoly dolgokról fog beszélni s itt a gyermekkort hozza fel 1 — Hát magácskának ez tréfa — szólt vissza elkeseredett szívvel Muki. — No, no ! ne vegye mindjárt sértésnek. Hallja csak, maga épen olyan érzékeny most is, mint volt... . . . ezelőtt tiz évvel — lódította Muki. — Hát. . . hát ... jól van . . . köszörülgette a torkát Muki — ide figyeljen, most egész komolyan fogok beszélni. csak három ilyen polgárról volt tudomása, de a ra. kir. Kúria Ítélete az ö véleményét nem szentesítette. De hát ez nem Búza Barna, hanem a kúria Ítélete, amely szabadelvű, tehát szolgahad, mint ők a szabadelvűekről uton-utíé- len nyilatkoznak. Ezekre akartuk felhívni a vármegye közönségének figyelmét a közeledő vármegyei választások alkalmából. Mi nem Ítélünk a nyilatkozatok fölött, csak a tagadhatatlan tényeket soroltuk fel s erre közönségünk érdekében mindenkor készen leszünk, ítéljen maga a közönség a hallottak igazsága felett s ha úgy tetszik azonosítsa magát azzal a nehány férfiúval, kik az egész vármegyei ellenzék nevében ilyen merész állításokra ragadtatják magukat. Nehány szó a „Zemplénvárme- gyei Kazinczy-Kör“ érdekében. — febr. 9. Nem tudom, kiket terhelek a kérdésemmel, de felteszem, mert a reá adandó felelet arra lenne hivatva, hogy annak a bizonytalanságnak a homályába, mely a „Kazinczy-kör“ exisztenciáját illetőleg a lelkeken borong, egy kis bizalomgerjesztő világosságot vessen. A napokban meglepetve hallottam, hogy a Kazinczy-kör estélyt rendez. Ez a bir indított arra, hogy ismét a nyilvánosság előtt szólaljak fel a Kör s egyúttal annak tagjai érdekében. — Halljuk ! halljuk ! tapsolt Mariska. — No hát! Én kész ember vagyok. Magácska már nagy leány! Tudja mit? Legyen a feleségem . . , könyörgött Muki. — Igazán ! szólt vissza pajkosan Mariska. — Nos látja! Én komolyan beszéltem, maga Mariska kinevetett.. . most akkor már megyek — szólt s a kalapja után nyúlt. — Muki! — ne menjen no! Jaj ! be bolond! — Derék legény, mondhatom. — Kedves Mariskám — érzékenyült el Muki s megragadta Mariska kacsóit s csókkal halmozta el. — Ugyan ! menjen! Maga ajtóstul ront be — duzzogott Mariska. — Holnap jövök s beszélek a mamával, szólt szent lelkesedéssel Muki s elrohant. . . . Másnap Muki gálában beállított Mariskáéihoz s Mariska szülei a legnagyobb készséggel adták beleegyezésüket s az eljegyzés következett . . . azaz csak következett volna, mert itt volt egy nagy bökkenő! — Ugyanis Mukinak is voltak szülei s igy azok beleegyezését kellett előbb kikérni. Muki ezen nem is gondolkozott. Az eljegyzés előtt pár nappal B*;tf Máma 4 »ldal.
