Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-01-21 / 8. szám

Január 21 ZEMPLÉN 3. oldal. részt Pállani párti. Sárospatak részé­ről a fogadtatás korántsem volt oly impozáns, mint azt várták. A külön­vonat nagyszámú kíséretét ugyanis Patakon csak Molnár János és Szabó Zsigmond fogadták a látványosságra kicsődült közönség élén. A hideg, nem remélt fogadtatás ellenzéki részről nagy megütközést keltett. A mád! kerület szabadelvű je­löltje. A mádi kerületben, hol eddig Bernétb Béla ellenzéki jelölt ellenje­lölt nélkül állt:, dr. Pöllák József lé­pett fel szabadelvű programmal. Kortestollak. A Buza-párti piros tollak helyét uj toll váltotta fel: a Molnár Béla piros, fehér, zöld szinü tolla. Ezeket a tollakat hordják a szabadelvű választók s előreláthatólag ezek a tollak jutnak majd a választás napján győzelemre. Érdekes, hogy mig a Molnár Béla tolla a szép nem- zetiszin, Buzáék tolla piros szinü, mint a helybeli szociálistáké. Kortesköltészet. A választási küz­delmek nyomán felburjánzik a kor­tesköltészet is, mint a választási küz­delmek egyik elengedhetetlen kelléke. Úgy a Molnár, mint a Búza-párt na­gyon sok nótát adott már a közön­ség ajkaira, melyekből alább közlünk egy pár Molnár-párti kortesverset: Búza Barna olyan ember: Szája jár csak, tenni nem mer, Nem is lesz ő követ soha Minek hát a zene-bona ? Éljen Molnár Béla! Molnár őri meg a búzát Megbuktatjuk a kis Búzát, Megőröli a Molnárunk A kinek a pártján állunk. Éljen Molnár Béla! Választási komédiák. A csalódás. Amint a kortes mozgalmak megin­dultak, Molnár Béla egyik hive, egyik községi jegyző összetalálkozik a hely­beli ellenzék egyik szintén agilis kül­tagjával : Némethy Bertalannal. Hogy állunk Velejtén? kérdi Némethy, ki meg volt győződve, hogy a jegyző Buza-párti. Nagyon jól — felelt az — kitünően állunk. — Hála Istennek — szól Némethy — akkor onnan is jön Barnára egy pár szavazat. — Tán Bélára tetszik mondani — szól a jegyző — mert azok a szavazatok Molnár Bélára szólnak. Tableaux. szerekre vonatkozólag Anonymus kró­nikája őrzött meg néhány adatot. így pl. fölemlíti a Névtelen, hogy midőn Árpád népével Etelvárba vonult, „a kobzok, és sípok minden zengései és édes hangjai, az énekmondók min­denféle énekeivel, zengnek vala előt­tük“. Némely adatunk arról is tanús­kodik, hogy a magyarok zenéje az idegenekre kellemes hatással volt. így olvassuk, hogy midőn a magya­rok 1151-ben győztesen bevonultak Kievbe, „boldog volt az a ház, hol zenéjök megszólalt“. Ennyi mindössze, amit a legré­gibb magyar zenéről tudhatunk. Ke­vés és bizonytalan. Az Írott emlékek teljes hiánya minden kutatást, min­den magyarázatot lehetetlenné tesz. Legföljebb a legrégibb részint kéz­iratban, részint nyomtatásban, meg­maradt énekeinkből vonhatunk vala­melyes következtetést, az előző időt dal és zeneköltészetére, mert az jog­gal föltehetjük, hogy a XV. és XVI. századból származó énekeknek leg­alább egy része régibb eredetű s mint ilyen megtartott némely eredeti sa­játságokat. Fájdalom, nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy a zene terén az évszázadokon át foly­tatott fokozatos fejlődést figyelem­mel kisérhetnők. Be kell érnünk a Búza Barna behívója. Búza Barna tegnapelőtt kétfejű sasos levelet ka­pott Bécsből. A levelet a függetlenségi körben kapta meg s ott, a gyanúsítá­sok kohójában rögtön ráfogták a le­vélre, hogy a „hatalom“ a választások idején hívja be Búza Barnát utóálli- tásra. Búza Barna sápadtan (miután gallérját megráncigálta) nyitotta fel a „katonai ügyirat“-ot, mely — mint kiderült — nagyon ártatlan volt — valami illeték ügyben Írva; szóval Búza Barnát nem hívták be katoná­nak, habár — mint azt egy ellenzéki férfiú megjegyezte, — okvetlenül be­hívták volna, ha véletlenül katona lett volna. JEGYZETEK a hétről. Politika. Közéletünk egy számottevő alak­ja igy kesergett a minap e sorok Írója előtt: „Higvje el kérem, nem intelli­gens embernek való a politika. Ret­tenetes nézni, micsoda zülekedés, za­var és lárma támad egy-egy válasz­táskor. Hazafias célokért ? dehogy, tiszta magánérdekből. Aki a legna­gyobb frázisokat mondja a honsze­relemről, az lót-fut leginkább a maga üzlete után. Mert üzlet kérdés az egész. Hiszen, ha azt úgy keresztül lehetne vinni, hogy mindenki a maga szent meggyőződését kövesse, ideális állapot volna, de ettől épen ezer mért- földnyire állunk. Sokat beszélnek kormánypárti terrorizmusról, de ezek részben me­sék, részben gyengéd simogatások az ellenzéki, ugyancsak erős szorításhoz képest. Én kérem alásan, szabadelvű ember vagyok, ennélfogva a kormány­pár} jelöltjére kell szavaznom s nem a mi kis fiskálisunkra. De kaszinó­ban, az utcán, a hivatalban, a kávé­házban mindig ez a szó süvit a fü­lembe : mameluk, hazaáruló ! A gim- názista fiam odahaza vasvilla szeme­ket vet rám, a harcias hangulatú fe­leségem, aki lelkes őrangyala a ha­zának, megtépázással fenyeget, higyje el kérem, ez a legborzasztóbb terro­rizmus. S miért történik mindez ? Mert meggyőződésemet nyilvánítom. Hát miféle ország ez, ahol csak el­lenzéki meggyőződést lehet nyilvání­tani, mert a szabadelvű meggyőző­désre nincs más jelző, mint haza­áruló, uram! Hiszen szeretem ezt a földet, melyre őseim vére hullott, óhajtom ennek a népnek boldogulá- * I száruz és hiányos históriai adatokkal. A kereszténység felvételével meg­honosodott hazánkban az Ambroziá- nus és Gregoriánus egyházi ének, mely teljesen átalakította a régi ma­gyar vallási éneket. Mert hiszen tud­valevő, hogy az első, idegen szárma­zású hittérítők az ősmagyar vallási énekek legutolsó nyomait is megsem­misítették. Mindent kiirtottak, ami a népet az ősi vallásra emlékeztethette volna. Későb ugyan, midőn már a nemzet fiai közül is többen belépnek a papirendbe, szerzettek magyar szel­lemű egyházi énekeket is, de már az I Kálmán király alatt hozott (1112) törvény értelmében csak zsinati hely­benhagyás mellett volt szabad a ma­gyarországi egyházi énekek közé fel­venni. A XVL, illetve a XVII. századig a magyar zene folytonosan idegen hatásoknak volt kitéve. Hiszen Rád- vánszky báró erősen bizonyítja, hogy a modenai Hippolit kódex állítása szerint Mátyás király udvara nem ismerte a magyar muzsikát. Az előbb említett római egyházi ének- költészeten kívül hatást gyakorolt az olasz, germán, szláv és valószinüleg a török zene is. XIV. században kiforr a magyar zene s már a XVII. századtól kezdve feltűnően csökken az idegen hatás. sát minden ellenséges indulatokon általtörve, — s óhajtom első sorban a békét, amelynek kedvéért ez a harc dúl. De ha még nehány hónapig igy tartana ez a választási herce-hurca, biz Isten kivándorolnék a tejjel-méz- zel és most igen sok borral folyó Kánaánból. Nem való intelligens em­bernek ez a zülekedés“. Hát hiszen valami kis igazsága van a derék urnák, de azért csak nyilvánítsa bátran meggyőződését s szavazzon a szabadelvű pártra, ha egy kicsit szenvedni is kell a hazáért. Keinechey Jeuő. Immár az áldott zempléni föld­ben nyugoszik a legkitűnőbb magyar irók egyike: Kemechey Jenő, aki a magyar irodalomba s újságírásba uj szint, uj hangulatokat, friss levegőt, ennek a zempléni földnek üde leve­gőjét vitte be. Vesztesége ő az irodalomnak, vesz­tesége az országnak, de elsősorban nekünk, zemplénieknek, — hiszen közülünk való ember, vérünkből való vér volt, aki mind kora haláláig azo­kat az impressziókat dolgozta fel, a mik szülőföldjén meggyülemlettek benne. — Hej ez a Zemplén, ez a Zem­plén, — mondja Mikszáth Kálmán egy könyve tündöklő lapján, mely­ben világitó betűkkel Írja le azt a sok édes emléket, ami itt körülzsongja az embert. Ez a Zemplén az álmok földje, ahol a színtiszta magyarság éltető levegője veszi körül az embert s ahol mégis fogva tartja az embert egy álomkép : a nagy magyarság gon­dolatának ábrándja. Kemechey Jenő innen vitte ma­gával ezt az ábrándot: a magyar im­perializmus mesés képeit. S ahogy lejegyezte az álmait, minden szív dobogásba jött, minden magyar em­ber vére megpezsdült, mert ez a zem­pléni fiú istenáldotta tehetség volt, aki tudott szólani a magyar ember szivéhez. Most, hogy befektettük őt az édes anyaföldbe, ahol bizonyára szőni fogja tovább költői, délibábos álomké­peit, egy percre megrettenve látjuk, hogy bizony csak az az igézet tartott bennünket fogva, ami ihletett költő szava nyomán támad. Kemechey be­lénk tudta sugalni a jövőt s meg tudta láttatni velünk annak ragyogó jele­nését, de im, ahogy keze, melylyel a jövő bűvös álomképei felé mutatott, elhidegülten lehanyatlott, — eltűnt az álom s magunk e'őlt látjuk a je­lent, mely rideg, sivár s vészes ziva­tarokkal terhes. Át fogunk-e vergőd­hetni ezeken az akadályokon, a tor­laszokon, amiket testvérkezek állíta­nak elénk ? Jó Kemechey Jenő, miért hunytad még le fáradt szemeidet, — miért nem meséltél tovább fényről, ragyogásról, hogy meséd hangjától ne hallottuk volna a testvérhare fegyve­reinek csörgését. VARMEGYE ÉS VÁROS )( Szabadságolások. A vármegye alispánja Bencsik István bodrogközi főszolgabírónak január hó 22-től kez- dődőleg 4 heti; dr. Schön Hugó já­rásorvosnak pedig ugyancsak január hó 22-től 10 napi szabadságot enge­délyezett. )( Állami kedvezmény flodzás- Ujlaknak. A földmivelésügyi minisz­ter B.-Ujlak községnek ÍU00 m. m. kedvezményes áru szénát engedélye­zett m. mázsaként 4 kor. 80 fillérért, mely összeg 2 év lefolyása alatt lesz kifizetendő. )( Izraelita anyakönyvek megha­misítása. Miként annak idején közöl­tük, a m. kir. honvédelmi miniszté­rium a homonnai, sztropkói és szin- nai járásokban az izraelita anyaköny­veknek védkötelezettségi szempontból leendő átvizsgálását elrendelte, mivel az anyakönyvek meghamisítása foly­tán nagyszámú izraelita hadköteles szabadittatott ki a katonai szolgálat alól. A vizsgálat foganatosításával dr. Orlay Antal honvédelmi minisz­teri titkár lett megbízva, aki a vizs­gálatot december hó 1-től megszakí­tás nélkül folytatva, január hó 14-én fejezte be s a homonnai, de főleg a sztropkói járásban az izraelita anya­könyveknek nagy mérvű meghamisí­tásaira talált. Mivel az anyakönyvek közokiratot képeznek, a bűnvádi el­járás megindítása céljából a vissza­tartott anyakönyvek a helybeli kir. ügyészséghez tétettek át. HÍREK. Búza Barna kesergője. A választások már itt vannak S ki választó, az most becses, Most igy „polgártárs“ úgy „polgárs“ Nem diflámál senkit bekecs. Nagy ur s szegény pór összeülnek S meghányják az ország baját S a testvériség szent érzelme Mindenkit áldólag fon át. A falvakban szétszórva vannak A kortesek, — hü férfiak 1 És gyűjtik, gyűjtik, egyre gyűjtik A drága, féltett voksokat. És jönnek be a jelentések, Szavuk mézként csepegve foly: Hogy diadalra jut immáron A pirosszinü Buza-toll. ­Mivel hát van kint a falvakban Husz-harminc drága kortesem, Mindegyikök nélkülözhetlen S mindegyik pénzbe van nekem. Most három éve épen igy volt — A jelentések méze folyt — Bicziklik hozták a jó hirt, hogy A vidék vélem összeforrt. A jelentések egyre jöttek, S a bor, a pénz ah, úgy fogyott S mi lett a vége, — oh, gyalázat 1 — Hogy szegény fejem elbukott . . . Oh hátha mtfet is ... oh e sejtés Úgy átaljárja lelkemet . . . Olyan jó volna hinni, bízni Oh 1 de hiába, nem merek. Oh bárcsak immár elmúlt volna A nap, a választási nap, Mert még aludni sem tudok már A sok gond, félelem miatt . . . A jelentések kedvezők mind Oh ! azok mindig kedvezők 1 De hát mit ér, ha vége az lesz Mi volt hajh! három év előtt. Mit ér nekem az utcanépnek Diaimi szója, éneke, Ha a ki választ, másra voksol Mi koron én rám kellene. Mit ér az asszonyok s diákok Éljenzése, mely hűn követ, Ha a választók voksa folytán Nem én, de Molnár lesz követ.-tk. A jelölt. — jan. 21. Én azt hittem, hogy sátoraljaúj­helyi kerületnek három képviselője­löltje van: az egyik Molnár Béla, a másik Búza Barna, a harmadik Baticz Gyula. No hát kérem: ünnepélyesen ki kell jelentenem, hogy ily fajta érte­sülésekkel még egy felső magyaror­szági hírlapnál sem lehetnék riporter. Egyszerűen: értesüléseim nem voltak teljesek, mert én nem tudtam semmit a negyedik jelöltről: Podolányi Pál úrról, (a ki ne haragudjék meg, hogy kiszerkesztettem, Jiiszen ami Búza Barnának nem fáj, Podolányi urnák se fájhat.) Röviden elmondom tehát, hogy vettem tudomást Podolányi Pál ur jelöltetéséről. Egyik estén, amint haza felé bal­lagok, szemben jön velem négyrvá­Sirolin A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek Imru- tos bajainál úgymint idült bronchitis, gzamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és testsúlyt, eltávolítja a köhögi t és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jő ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvégenkint 4.— kor.-ért kapható. — Figye jiink, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. HOFFMAim-LA. BOCHE & CO vegyészeti gyár BASEL (N váj ez.)

Next

/
Thumbnails
Contents