Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-06-08 / 63. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Junius 8. — Igazgató választás. Dr. Mecz- ner Sándor sárospataki jogtanárt az 1905—906 iki iskolai tanévre a sá­rospataki főiskola igazgatójává vá­lasztották meg. — Felmentés. A m. kir. belügy­miniszter Barthos József ny. főszol­gabírónak, a „Cunard S. S. Company Ltd“ bajótársaság meghatalmazottjá­nak felmentését jóváhagyólag tudo­másul vette. — Kulinyi Zsigmond halálozása. Részvéttel értesülünk, hogy a vidéki újságírás fáradhatatlan, nagynevű har­cosa Kulinyi Zsigmond a V. H. O. Sz. elnöke, a „Szegedi Napló“ főszer­kesztője f. hó 7-én reggel meghalt. Az elhunyt főszerkesztő ötvenkét éves volt s jelentékeny szerepe volt Sze­ged utóbbi 25 esztendejének történe­tében. Nevéhez sok szép alkotás fű­ződik. A halálozás alkalmával — mely a sajtó ez általánosan elismert tehetségű munkását újságírói pályá­jának 30-ik évében érte — a rész­vét minden oldalról eklatánsul nyil­vánul meg gyászba borult özvegye iránt.. — Áthelyezések Papp Dénes mérnök-gyakornok a kolozsvári mű­helyből a sátoraljaújhelyi műhelybe, — Erdőssy János m. á. v. tisztviselő a sátoraljaújhelyi műhelyből a kolozs­vári műhelybe áthelyeztettek. — Két közgyűlés. F. hó 1-én tar­totta az országos vereskereszt egylet sátoraljaújhelyi fiókja évi közgyűlé­sét Dókus Gyula elnöklete mellett, mely alkalommal meghallgatták Ber- náth Aladár titkár és Éhlert Gyula pénztárnok jelentéseit. A számadások megvizsgálására dr. Hornyay Béláné és Ambrözy Margit lettek kiküldve, akik azt helyesnek találták. Ezen közgyűlést nyomban követte a sátor­aljaújhelyi árva- és jótékony-egylet közgyűlése szintén Dókus Gyula elnök elnöklete alatt. Tudomásul vé­tetett az egyesület titkárának Dókus Lászlónak évi jelentése, Fass József e. pénztárnoknak pedig a tagdijak fá­radságos és buzgó szorgalmazásáért jegyzőkönyvi elismerést és köszönetét szavaztak. — Érett ifjak táncmulatsága. Körülbelül hat óv óta szaporítja a városunkban rendezett táncmulatsá­gok számát az „érett ifjak“ táncmu­latsága. S hat év óta az érett ifjak táncmulatsága mindig egyike volt azoknak a mulatságoknak, amelyek úgy erkölcsi, mint anyagi sikerüket tekintve, méltán lettek iktatva a nyári szerre s gondolatban összehasonlította Demkó Bellával. Mennyire különbözött ez a két leány! Szép volt mind a kettő, szel­lemes is egyaránt és mégis egészen más, nem is hasonlíthatók össze. Edith: maga a megtestesült komolyság, ide­ális, kedves jó lélek, imádatszerü mély tisztelettel közeledett hozzá mindig — mig Bella: abból a zsánerből való: amely csak elkábitja az embert rövid időre, de a lelket nem érinti soha egy percre sem. Sivárnak, üres­nek találta most már az életet. Föl­eszmélt, de késő volt, eljátszotta a boldogságát. És ha már annak vége; menjen utána a többi is — gondolta — és elkezdett kártyázni. Ez pedig olyan pusztító rém, amely magával visz mindent, vagyont, pénzt, becsü­letet s legtöbbször az életet is. És pusztult minden, minden. Elúszott az ujfalusi kastély az uradalommal, az erdő a szép vadász- kastélylyal, legutoljára maradt a négy gyönyörű szürke; amelyekről azt hitte egykor: hogy azok viszik majd az esküvőre . . . Horváth Edithnek meg­dobbant a szive, mikor meghallotta mindezt, ő még most is szerette Lász­lót s eszébe jutott mit mondott neki egyszer s érezte, hogy itt az idő, mi­kor be kell váltani a mit ígért. Rö­vid gondolkozás után megizente Ujfa- lusy Lászlónak, hogy beszélni sze­retne vele. A mikor Ujfalusy László mulatságok krónikáinak első lapjaira. Az érett ifjak ez évben is megtart­ják eme táncmulatságot, melynek si-. kere — véleményünk szerint — ép oly kétségtelen lesz, mint volt az ed­digieké. A mulatság diszelnöke So­mogyi István tanár lesz. A táncmu­latság f. hó 17-én a „Vadászkürt“ kerthelyiségóben a főgimnáziumi „Er­zsébet“ alap javára lesz rendezve. Be­lépti dij személyenként 2 korona, családjegy 5 korona. A rendkívül Íz­léses, díszes kiállítású meghívókat e napokban küldi szét a rendező-bizott­ság, melynek élén Meczner Tibor elnök, Waller Sándor ellenőr és Pi- rigyi József pénztáros állanak. Te­kintettel a jótékonycélra felülfizetó- sek köszönettel fogadtatnak el. A táncmulatság este 8 órakor kezdődik. — Hivatalos órák a pénzügyigaz- gatóságnál. A helybeli m. kir. pénz­ügyigazgatóságnál a hivatalos órák f. hó 13-ától reggel 7 órától délután 1 óráig tartanak. — Yilláraütós áldozatai. Lada- móczról írja levelezőnk, hogy ottan íolyó hó 5 én délután elvonult vihar alkalmával Jeney József, Tóth János és Osvai János kaszáló-munkások a vihar elől egy, a réten lévő magános fűzfa alá menekültek. A villám a fába csapott és Jeney Józsefet agyon­ütötte, mig másik két társát a földre teperte. Jeney József azonnal meg­halt, mig két társa már minden ve­szélyen túl van. Ugyanez alkalom­mal Tóth János kaszájára esvén, ál­lát erősen megsebezte. Jeney József özvegyet és 3 kis gyermeket hagyott hátra a legnagyobb nyomorban. — Ugyancsak Karosáról Írják lapunk­nak, hogy a közeli „Gyomor“ nevű dűlőben f. hó 5-én délután 4 órakor nagy vihar volt, mely Dakos István- nét és testvérét a szabad ég alatt találta. Mindketten pokrócba bújva várták a vihar elvonulását, miköz­ben a villám reájok csapott, Dakos Istvánná szörnyet halt, testvére pedig erősen megsérült. — Oltár-egylet Bodrogközön. Gr. Mailáth Józseíné buzgói kodása foly­tán szervezendő Oltár-egylet ügyében az alakuló gyűlés e hó 8-án tartatott meg Perbenyiken, a grófi kastélyban, mely értekezleten megjelent Fischer Colbrie Ágoston püspök, kassai koad- jutor is. Ézen alkalommal az össze­gyűlt bodrogközi papságnak alkalma volt uj püspökét személyesen megös­szemben állt ismét Horváth Edithtel, a volt menyasszonyával, úgy érezte, hogy azok a kínos gondolatok ame­lyek az utóbbi időben betöiték a lel­két — elszállnak onnan — s helyet adnak valami más, régen érzett, édes érzelemnek. Oh ha ez a leány meg tudna neki bocsátani! . . . Még jó lehetne minden ; dolgozna érte, fáradna, boldogok lehetnének — hisz most érzi csak mennyire sze­reti ezt a leányt — könnyű lenne érte a legnagyobb fáradság is. — Össze­rezzent amikor megszólalt a leány. — Azért kérettem László — mert mondani szeretnék valamit . . . Egyszer — régen — azt mondtam magának: ha én valakinek azt mon­danám egyszer hogy : szeretem — ez a szó örökre hozzá kötne ahoz az emberhez. A mig jólétben volt nem keres­tem soha — mert vétett ellenem — kerültem, ha láttam, de most, amikor szomorúság ejtette hatalmába; nem hagyhatom magára . . . és . . . Ujfalusy László szivét valami édes, nagyon jól eső érzés hatotta át volt menyasszonyának szavaira s a visszafolyton zokogástól el el csukló hangon mondta a keblére omolt le­ánynak : Én édes szentem, őrző angyalom ! merni. Nyílt szinpathiával és érdeklő­déssel viseltetett a leendő kassa egyh. megyei főpásztor itt is a körébe gyűlt lelkészekkel szemben úgy személyük, mint parochiájuk iránt. A nemes célú értekezletet ünnepi ebéd követte a a grófi család vendégszerető körében. A püspök f. hó 9-én az esteli vonat­tal utazott Kassára. — Érzáró vizsga Yécsén. A vé- csei gör. kath. elemi iskolában f. hó 6-án tartatott meg az évzáró vizsgá­lat. A vizsgán jelenvoltak Ihnátkó Emil esperes, szentszéki ülnök — mint a vizsgáló bizottság elnöke — Szabados Mihály iskolaszéki elnök és a község elöljárói. Valóban érde­mesek a dicséretre Hodobay Ernő és Puki Endre tanítók, kik a tót anya­nyelvű gyermekekkel annyira elsajá­títatták a magyar nyelvet, hogy mél­tán versenyezhetnének bármely ma­gyar anyanyelvű gyermekekkel. Ä növendékek az osztályonként előirt tananyagokban is általános jártasságot tanúsítottak ; a verselés és éneklésben kitünően kiváltak. Vizsga végeztével Ihnátkó esperes hatásos beszédében elismerését fejezte ki a szép haladás felett s buzdította a tanulókat, hogy a hosszú szünidőt hasznos munkál­kodásra fordítsák. Ezután Répási Te­réz IV. oszt. növendék szép kis be­széd keretében fejezte ki tanuló tár­sai köszönetét az adott oktatás s a vendégek megjelenéséért. — Érdekes párbaj Nagymihályon. Tüdős Gyula és Sztankó Kálmán f. hó 6-án Nagymihályon — mint tu­dósítónk írja — kardpárbajt vívtak, melyen a felek egyike sem sérült meg. A párbaj oka összeszólalkozás. Érdekessé teszi a párbajt, hogy az egyik fél Tüdős, foglalkozására néz­ve cipész, Sztankó pedig ipartestü­leti titkár. — Nyári táncmulatság. A „Bod­rogközi dalos kör“ folyó évi junius hó 22-én (Űrnapján) Perbenyiken, a nyesési nagyteremben dalestélylyel összekötött juniálist rendez. A mu­latság d. u. 4 órakor veszi kezdetét. Szünetek alatt a daloskor több dalt fog előadni. Belépő dij nem tagok számára személyenkint 2 korona. A daloskor tagjai, valamint családjaik belépő dijat nem fizetnek, e kedvez­mény azonban vendégeikre ki nem terjed. — Névmagyarosítás. Borschke János helybeli lakos kiskorú János, Tivadar és Rezső gyermekei vezeték- nevöket belügyminiszteri engedélylyel Borcsányira magyarosították. — Késelö sógorasszony. Kerekes Józsefné szül. Farkas Erzsébet har- dicsai zenész nejének kellemetlen ven­dége akadt sógorasszonya: özv. Far­kas Józsefné szül. Rostás Zsuzsánna személyében. Mikor utóbbi Kerekes Józsefné lakásán belépett, a legcse­kélyebb jelét sem lehetett rajta észre­venni gonosz szándékának. Társalog­tak kedélyesen, miközben családi ügyekről is folyt a szó. A többek kö­zött özv. Farkas Józsefné felhozta férje halálának idejét. Az időre nézve sógorasszonya nem volt egy vélemé­nyen Farkasnéval. Ezzel a kérdéssel annyira foglalkoztak, hogy előbb összevesztek, azután Farkasné, hogy kikerülje a perlekedés további komo­lyabb következményeit, kis gyerme­kével eltávozott hazulról. Ä magára hagyott sógornő azonban akkorára már annyira dühbe jött, hogy állítá­sai valódiságát véráldozattal is kész volt bebizonyítani. Utána ment Kerekesné­nek és mikor utolérte : a kezében volt élesre fent késsel szitkolódásai köz­ben össze-vissza szurkálta sógorasz- szonyát és azután, mint aki dolgát jól végezte, nyugodtan távozott a vé­res lett színhelyéről. A bal karján és bal mellkasán súlyosan sérült asz- szonynak még volt annyi ereje, hogy visszatérjen lakására, ahová kevés idő múlva előjött a férje is. A vér után szomjazó sógorasszonyt még az nap feljelentették a nagymihályi csend- őrségnél, akik siettek az emberi ér­zéseiből kivetkőzött nőt pártfogásuk­ba venni. A súlyosan, de nem élet- veszélyesen sérült asszonyt pedig a kórházba szállították. — A fürdés áldozata. E hó 4-én, vasárnap délután Pácinban egy 12 éves fiú fürdés közben a Karosa vizébe fűlt. Ugyancsak ekkor Cigándon Bállá Ferenc Erzsébet-tanyán lakó béres 16 éves leánya a Tisza vizébe lelte ha­lálát. ~ SZÍNHÁZ. Heti műsor. Pénteken : „A drótostót,“ operette. Szombaton: „János vitéz,“ daljáték. Vasárnap: „Sansonette,“ operette. Hétfőn: A „Bor,“ színmű. ** Fái Flóra jutalomjátéka. A Komjáthy-társulat rokonszenves, nagy tehetségű drámai hősnőjének jutalom- játékául került színre f. hó 6-án az „Idegen nő“ Dumas Sándor (D. fils) nagyhatású darabja, melyben a szerző kissé idealizált felfogásban védelmére kél az igaz szerelem jogosultságának az oly férjjel szemben, ki nem be­csüli meg kellőképen nejét. A színmű igen disztingvált közönséget vonzott, amiben nagy része van Fái Flórá­nak, ki iránt a közönség ilyképen akarta leróv-ni köteles háláját. Igaz ngyan, hogy a Fái Flóra által ez es­tén megjátszott szerepnél van több és van sokkal jobb, melyben Fái Flóra tehetségeit nagyobb mértékben domboríthatja ki, azonban erre Fái­nak immár nincs szüksége, ő szerep­léseinek során müértő közönségünket minden alkalommal meggyőzte már tehetségének sokoldalúságáról, a fi­nom árnyalatokat is elemezni, kiala­kítani tudó képességéről s arról a legapróbb részletekre is kiterjedő gon­dosságról, mely alakításának fő jel­lemző vonása, méltánylandó sajátos­sága. Fái Flórával szemben a mi kö* zönségünk elismerését, háláját minden egyes alkalommal szokta leróvni, hi­szen a színházlátogató közönség tudja legjobban, hogy szerepének alakítá­sát mindenkor teljes méltánylás és elismerés jutalmazta. Nagyon téves lenne tehát Fái Flóra tehetségére csupán az e darabbani creatiójáról következtetni s téves lenne hinni azt is, hogy a közönség Fái Flóra iránt háláját csak ily mértékben akarná leróvni. Az ő jutalma s a közönség hálája megnyilvánul iránta abban az általános elismerésben, képességeinek abban a méltánylásában, melyet Fái magának alakításaival már a múlt­ban kivívott. Ezt fokozni úgy sem lehet már s a mi elismerésünk sem szoritkozhatik másra, mint elfogadá­sára magasizlésü közönségünk véle­ményének, mely eléggé kifejezi, hogy kit bir ő Fái Flórában s mennyit nyer tehetségével. A közönség hálá­ját és jutalmát nem lehet és nem szabad vérbeli művésznek másként felfogni, minta becsületes ambíció, az igaz művészi törekvés méltánylása és a színészi kvalitások elismeréseként, mely nem akkor igazi, ha tüntetés- szerü ovációkban nyilvánul meg, ha­nem akkor, mikor az állandó rokon- szenvben s hálás szeretetben nyer kifejezést. Múló hatásokat kierősza­kolni félmüvész is képes, de azt az állandó, tartós elismerést és rokon- szenvet, melyet Fái Flóra magának közönségünktől kivívott, a múló, bár rendszerint „zajos“ sikerekkel nem lehet felcserélni. És ez az állandóan megnyilvánult, tartós rokonszenv a Fái Flóra irigylendő és nagy értékű jutalma. A darabban Iiomjáthyné, Szegő, Komjáthy, Rácz, Magos kap­tak nagyobb szerepeket, melyeknek becsülettel feleltek meg. ** „A cornevillei harangok“-at f. hó 7-én újította fel a társulat elég­gé élénk előadásban, azonban nem nagy számú érdeklődő közönség rész­vétele mellett. Henry szerepében ez estén Radványi Dezsőnek volt na­gyon szép sikere, mig Gáspár apó szerepében Bartha István adott nagy

Next

/
Thumbnails
Contents