Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-06-03 / 61. szám
Sátoraljaújhely, 1905. junius 3. 61. (4416.) Harmincharmadik évfolyam. Hegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SAtoralja-Ujnely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó á fill., vastagabb betűkkel 8 üli. Njilttérben minden garmond sor 30 üli. POLITIKAI HÍRLAP. ilj. Meczner Gyula dr. Perényi József főszerkesztő. fömunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. —~ Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési díj; Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. fi matúra. Budapest, junius 2. Mennyi remény és mennyi csalódás fűződik e kis szóhoz! És mennyi aggodalom, mennyi szívdobogás, mennyi keserűség, mennyi köny, mennyi bánat kiséri ezt a reményteljes ifjú sereget az érettségi vizsgákhoz. Elcsigázva, fáradtan, kimerültén, megtörve lépnek az Areopag elé, számot kell adniok a múlt évek alatt magukba szívott tudományok eredményéről és a választandó életpályájuk sikeres készültségéről. Ez az első nagy küzdelem, az első Rubikon, melyet át kell lépniük, az első fáradságos ut ez, az első memento ez! Az előize ez a reményteljes jövő végtelen küzdelmeinek. És nem tagadhatjuk, hogy nem megvetendő munkát végez az érettségi vizsgákra készülő fiatalság és hogy a szülők rettegései és szivszorongásai jogosultsággal bírnak. Látva gyermekük küzkö- déseit és lelki kínjait, melyek a fizikai erők rovására történnek és ezek felemésztetését vonják maguk után. Az ujabbkori pedagógusok sokat foglalkoznak az érettségi vizsgák kérdésével és jelentékeny hányada ezek eltörlése mellett nyilatkozott. Nyomatékos érvekkel támogatták ebbeli nézeteik helyességét. A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Anikó. Történeti elbeszélés. A „Zemplén“ számára irta: Mok Ferencné. (Folyt, és vége.) III. A gyulafehérvári utón, mely keskeny völgykatlanon vonul végig, nyolcszáz főnyi magyar nép fut, menekül. Zalathna a tűz martaléka, kis népe földönfutó. Hideg, őszi szél sivit végig a völgyön, krákogó varjak szállnak fel a letarolt mezőkről, távolról Zalathna harangjai búgnak-sirnak. A menekülők borzongva húzzák összébb ruháikat. Egy agg férfi fia karjára támaszkodva, remegő térdekkel, reszkető fejjel igyekszik lépést tartani a többivel. Itt egy munkásasszony, kit nagy betegség kötött ágyhoz, két leánykától vezetve, ingadozó léptekkel követi a sereget. Ur, munkás, gazdag és szegény együtt keres menekülést a mócok öldöklő kése elől. Száz bányamunkás közepette Sa- lánky Antal lépeget. Nyomában Anikó. Egy igen hires, elismert pedagógus dr. Kármán egyetemi tanár az e napokban tartott előadásában sokat foglalkozott ezen témával. Ezen tudós tanár azon álláspontra helyezkedett, hogy az érettségi vizsgák fenntartását ugyan nem ellenzi; azonban egészen más következményeket akarna levonni. Hogy t. i. a megbukott maturáns a választott pályára léphet és folytathatja tanulmányait. A matúra e szerint nem képezné többé azon csomópontot a tudománynak tovább fejlődésére, melyek mineddig megkivántattak, hogy a kenyérkereső pályára léphessen az ifjú sereg. Hanem egyszerűen bázisnak, alapnak tekintendő, melyet az arra hivatottak tovább fejleszthetnek, tudásukat és tudvágyukat gyarapíthatják anélkül, hogy a Du mino- rum gentium kényszerhelyzetbe juttatnának. Az illusztris tudós tanár ezen derék állásfoglalásával a gyakorlati élettel számolni óhajt. Hogyha valaki a nyolc gimná- ziális, vagy más középiskolának tanfolyamát eredménynyel végezte, bebizonyította ezáltal, hogy a tantárgyakat elsajátítani és tehetsége szerint azokat fel- és megemészteni igyekezett. A matúra az előbbieknek csak a koronáját képezi. Az ambiciózus ezen korona elérésére törekedjék. Ez mindenesetre szép, dicséretre méltó ambíció, mely azonban ne Mintha jegyesén kívül senkit sem látna a leányka, úgy néz meleg, szomorú nézéssel az ifjú papra. Neki nem fáj az őszi szél fagyos lehelete, nem töri fel lábát a kavics, nem szárítja torkát az ut pora: megy, vakon bízva Salánky Antal védelmében, erejében, szerelmében. Könytől teli szemében oly mérhetetlen nagy az anyja utáni gyász, hogy észre sem veszi maga körül a száz és száz üldözött nemes vadnak, a menekülő za- latbnaiak szenvedéseit, könyeit. Távolról egy falu körvonalai rajzolódnak ki az ég sötét hátteréből, az úttól tikkadt vándorok reménykedve néznek a febérkéményü házikók felé. Talán oltalmat találnak ott, szomjukat, éhségüket csillapíthatják s pihenhetnek. A szegény, üldözött karaván Fe- nesz község alá ér. A fáradt lábak gyorsabban lépegetnek, a szemekben a bizalom fénye gyűl ki. Rövid mámora a reménynek ! Mint egy farkasfalka, ordítva tör elő egy kis erdő sűrűjéből egy fegyveres oláh csapat s mint a prédára éhes vad, ráveti magát a kétségbeesett, magyar menekülő hadra. A fájdalom és harag kiáltásaitól visszhangzik az erdő. bírjon visszahatással azokra, kik talán kevesebb tehetségüknél fogva a versenyt meg nem állhatják. Az 1848 előtti időkben érettségi vizsgák egyáltalában nem léteztek, ezek csak az újabb kor vívmányai, melyek hozzánk — mint sok más is — importáltatott és szükségessé vált az egyöntetűség szempontjából, hogy a becsvágyó fiatal ember, ki netán más államban óhajtaná tanulmányait folytatni, a matúra bizonyítvány hiánya miatt abba ne akadályoztassák. Ezen szempontból kiindulva a matúra továbbra is fentartandó lenne. A választandó életpályára ez azonban semminemű befolyást ne gyakorolhasson és sikertelensége ne képezzen határvonalat. Egy egész légió jeles és tudományos férfiút bir a régi tudósvilág felmutatni, kitűnő jogászok és orvosok kerültek ki a régi iskolákból, matúra nélkül. Fontos és életbe vágó kérdés ez, mely az illető fórumokat komolyan foglalkoztatja. Dr. Thomáu Dávid. Tanulmányi utón. Irta: Dr. Kossuth János. III. Láttuk, hogy a személy- és áruforgalmi jelentőség szempontjából az alföldi első gazdasági vasút (ezentúl a. e. g. v.) érdekes tanulságokat nyújt, melyeket ha a „Bodrogközi gazdasági vasút“ (B. g. v.) megvaló— „Élvagyunk veszve“, „végünk“ sikoltották a gyöngébbek, de az erős, munkától durvult kezek a fegyverhez kaptak. Egy fehérszakállas férfi, Bartha bányaülnök, intő szót mond a menekülőkhöz : „Testvérek! keressük a békét!“ S fehér kendőt lobogtatva, erős, egyenes léptekkel odamegy az oláh csapat vezéréhez s irgalmat kér. A felkelők összesúgnak, tanácskoznak. Aztán megadják a feltételeket : le kell tenniük a fegyvert s bán- tódás nélkül mehetnek odébb. Az egyszerű, becsületes nép hisz a ravasz ellenfélnek. Leteszik fegyverüket: karabélyt, kardot. Az oláhok vad, kaján tekintettel összenéznek. A menet megindul tovább azon a szenvedéstől tövises utón, mely csak az örökkévalóság kapujánál ér véget. IV. Preszáka alatt az agyoncsigázott sereg megpihen. Megpihen, mielőtt vándorútját befejezné. Mire az alkony leszállt s a tisztás egy-egy helyén lobogó tűz vetett világot, megérezte ez az üldözött básul — adott viszonyaink gondos szem előtt tartásával — a kombinációk de- lejtüjeként tekinthetünk. Hogy a biztos, könnyű és olcsó közlekedés minő hatalmas rugója az érdekelt vidék gazdasági vállalkozásának és energiájának, hogy menynyire alkalmas a szunnyadó erőket tevékenységre serkenteni, hogy mi jelentősége van annak, ha a gazdaság fő terményeinek szállítási igényei kielégítésén kívül a piacra hozatal gyorsaságától föltételezett gazdasági melléktermények is jól értékesíthetők, azt a helyi forgalmi eszközökkel sűrűn behálózott külföldi vidékek példái igazolják. De buzdító például egyes honi központjaink is szolgálhatnak s ezek között az általunk megszemlélt Arad—Csanád vidéke is, melynek helyi központjait heti vásárok alkalmával eláraszthatja azon község lakossága is kelendőségre számítható fogyasztási cikkeivel, amely község nincsen épen a tőszomszédságban, mig az értékesítés nehézkessége vagy feltételezett- sége mellett elkallódik sok értékes gazdasági produktum, melynek akku- mulálása egy falusi község évi jövedelmében már számot tevő mennyiség volna s mert a haszon bizonytalan, hiányzik a tevékenység leghatalmasabb mozgatója : a gazdasági érdek, együttes károsodása a falunak is meg a városnak is. Belgiumban, Német-, Francia- országban a városi központok vidéki lakossága a tejet, gyümölcsöt, tojást, zöldséget, apró marháját olcsó helyi közlekedési eszközeivel kitünően értékesítheti s a maga hasznát megtalálva jutányosabbá teszi ama városok közélelmezését is. Nálunk némely vidéki központ, például épen Ujhely méreg drága piacát annak is köszönheti, hogy vidékének jelentékeny része a közlekedés nehézsége, bizonynyanép, hogy rájuk többet nem mosolyog a nap. Kétezer vad, vérszomjas hiéna falánkan leste az éj beálltát, hogy rácsaphasson prédájára. Csillagtalan égbolt borult a magyarokra. Sürü eső verdeste megtört, sebzett testüket. Egy mezőtisztáson hatalmas máglya égett. A felkelők serege tivor- nyázott ott. S mentül hangosabb lett a mócok vad mulatozása, annál több reménytelen keserűség szállt az üldözöttek szivébe. Összebújva, sírva, imádkozva üldögéltek az esőtől vert talajon s szomorúan nézték az őrtüzeket, mely körül a békefeltételeit megszegő oláhok dalolgattak. Salánky egy szekér oldalára támaszkodva, mereven nézett maga elé. Szép, sötét arcán mélységes fájdalom borongott. De mintha álmából ébredt volna, egyszerre felemelte fejét s halkan szólt híveihez: — Hisztek Istenben ? Mély csend követte a kérdést. Komor arccal, könybe borult szemekkel néztek maguk elé a bányászok. Hol az Isten, hogy elhagyja puszAZ E6YEDÜÍ ELISMERT KELLEMES ÍZŰ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.
