Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-05-30 / 60. szám
Sátoraljaujhely, 1905. május 30. 60. (4415.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhiratal: Sátoralja-TJjnely, fátér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apré hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor SO fill. ilj. Meczner Gryula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. dr. Ferényi József főmunkatárs. Előfizetési ára: Bgész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre S kor. — Egyes szám ára 8 fillér.— Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. ........r............:............ üskolaiigy yilsózemplénben. — máj. 30. (;y.) Hálával és elismeréssel kell, hogy adózzunk a magyar közoktatásügyi kormánynak azért a ténykedésért, mellyel Zemplén- vármegye népoktatás-ügyét az utóbbi 3 —4 év alatt felkarolta. Az újabb alkotásokban nagy érdeme van vármegyénk nagynevű völt főispánjának, gróf Hadik Bé- ának is, aki agilis tanfelügyelőnk ^törekvéseinek első sorban a leghatalmasabb és legjobb támogatója volt s a népoktatásügy iránti nagy előszeretetével és lelkes buzgóságával vívta ki azt az eredményt, melyre mi zempléniek ma olyan büszkék vagyunk. Vármegyénk felső vidéke nagyszámú állami iskolával, és újabban igeu jól rendezett, folyton fejlődő felekezeti iskolákkal, jeles tanerőkkel szolgálja azt a nagy és magasztos célt: mely egy kultur nemzet életében elsőrendű tényező s amely tegy nemzet életerőssé tételéhez és állandó fönmaradásához feltétlenül szükséges. Iskolák tekintetében a felvidék ma aránylag sokkal jobban áll mint az alsóvidék. Igaz, hogy van még 25—30 község iskola nélkül oda főn, de mi ez 451 községgel biró vármegyénkben! Es ebből az iskolátlan községekből is, az újabban elért eredmények figyelembe vételével alig marad valami. A kir. tanfelügyelő legtöbb helyen megoldotta már a kérdést, az iskolák szervezése vagy felekezeti alapon, vagy államosítás utján, mindenütt folyamatban van. A felvidékért tehát nem aggódunk; ide már csak jó tanerők, kellő ellenőrzés kell s a dolog igen szépen betér a rendes mederbe. Annál nagyobb aggodalommal szemléljük vármegyénk alsóvidékének s itt elsősorban a szerencsi járás népoktatásügyének állapotát. Tüzetesen és egyenként felsorolandó adatokkal fogjuk beigazolni, hogy ezen aggodalmunk nem alaptalan. A legmagyarabb, legvagyonosabb vidék igen rosz- szul áll népoktatási intézetek tekintetében. '• Vannak községek és pedig nagy számmal, melyekben ma is az 50 év előtti állapotok uralkodnak. Gyalázatosul rossz épületben, roskadozó, padlózatlan, sötét és szűk tanteremben nyelné a tudományt a jövendő reménye, ha bele férne e szűk odúkba. Vannak iskolák, hol egy tanítónak 200 gyermekkel kell vesződnie! ! Még kimondani is alig meri az ember az ilyen képtelenséget, de sajnos — úgy van. Első és legrosszabb helyen áll Mezőzombor. Különösebben pedig az ottani róm. kath. iskola. 200 róm. kath. vallásu tanköteles van a 36 □ méter belterü letü, alacsony, ronda tanteremre utalva s egy szál tanító gondozására bízva. Van-e tanító a világon, aki ilyen körülmények közt eredménynyel működhetnék ! ? Nincs. Ez egyszerűen képtelenség. A mezőzombori községi képviselőtestület a kir. tanfelügyelő jó akaratú kezdeményezése után nem is idegenkedett minden lehető áldozatot meghozni a népoktatásügy oltárára. Megajánlott mindent, amit a közoktatásügyi kormány kívánt tőle. Gr. Andrássy Gyula nagybirtokos a község kellőközepén, a lehető legszebb helyen jelölt ki birtokából 1200 □ öles telket. Az ajándékozási szerződés már régen alá van Írva, ott fekszik a szervezési iratcsomagnál. A község elválalta, hogy saját költségén épit 4 tantermes iskolát és igazgatói lakást; biztosította az épület állandó jó karban tartását, szóval mind azon hozzájárulásokat, miket a minisztérium megkívánt. És mégis, — habár teljesen biztosra vettük, hogy a jóindulatú, népes községben a tudomány hajléka az 1905/6 tanév beálltával megnyillik : sem- miből-semmi! Ott van az iskola ügye ma is, ahol ezelőtt. A 200 rk. tanköteles csak járjon ezután is a 36 □ méter területű tanterembe, az az egy szál tanító csak kínlódjék továbbra is 200 gyermekkel, de úgy ám, hogy az mind tudjon valamit! Különben baj lesz! Keressük, kérdezzük a baj forrását, a halasztás okát. És kiderül, hogy ez 100. azaz egyszáz koronákban vagyon!! A község 300 kor. tanítói lakbér egyen- értéketkért, a minisztérium 200-at hajlandó adni. Mondja hát valaki ezek után, hogy nem parva sa- pientia regitur mundus. Jerünk át Tarcalra. Úgy a római kath., mint a ref. iskolák ronda odúkban, túlzsúfolt kalyibákban vannak elhelyezve. Egy-egy tanítóra másfélszáz növendék jut. A dögleletes levegőjű tantermekben a gyermek satnya, a tanító beteg, vagy legalább is kedvetlen lesz. A tanitási eredmény a legnagyobb szorgalom mellett sem lehet kielégítő. Szinte elrémül az ember ilyen dolgok szemléletében. — Tállyán pinceodu féle tantermekben fejlődnék a jövő nemzedék — ha volna rá ideje. De fele elhal, mielőtt lerázhatná magáról az iskola porát. — Rátkán évek óta nincs okleveles tanító. — Tokajban úgy a róm. kath; mint az ev. ref. és az izr. iskolák állapota egyszerűen siralmas. — Hernádnémetiben a ref. iskolára legalább 200 gyermek van utalva; a tanterem ronda, túlzsúfolt. — Még aránylag legjobban áll Tak- taszada, hol derék, jóravaló tanítók vezetése alatt úgy a modern uj épületben elhelyezett róm. kath. mint a ref. iskola kielégíti a kívánalmakat. Gesztelyrői, Hernádkakról, Le- gyesbényéről már nem is merünk szólni. A két első községben a tankötelesek csak fél része talál helyet az iskolában, Hernádkak- ban még ráadásul kath. iskola nincs is s a gyermekek oktatást egyáltalán nem nyernek — a le- gyesbényei ref. iskolánál évtizedek óta nincs okleveles tanító. Az ember elborzad, hogy a mi civilizált korunkban hogyan türhetök az ilyen állapotok s aggódva kérdezzük meddig fog ez még tartani ? Mikor könyörül meg valami jó szellem az alsózempléni tanköteleseken s mikor lesz az, amidőn ez a derék magyar nép gyermekeinek szellemi fejlődéséért nem fog aggódni. A nép nem bírja el a nagy iskolai terheket. Az államnak feltétlenül és sürgősen közbe kell itt lépnie. Nem szabad megengedni, hogy az alvidék messze elmaradjon a felvidék mellett. Videant consules! — május 30. Nyilatkozat. Dr. Molnár Béla a következő sorok közzétételére kérte fel lapunkat: A „Felsőmagyarországi Hírlap“ folyó évi május hó 17-iki számában a sátoraljaújhelyi petíció dolgában egy közlemény jelent meg, melyre bár nem szívesen teszem, de reflektálni kötelességem. Azt állítják ugyanis, hogy a kormánypárt emberei már februárban Mezei Pál ügyvéd javaslatára elakartak állani a petíció beadásától, de Dókus Gyula alispán erőszakolta annak beadását épen úgy, a hogy most annak megújításán buz- gólkodik. A Fm. H. harcmodora ízlésemmel nem egyezvén, a lapot nem olvasom, hacsak valamelyik ösmerősöm egy engem érdeklő cikkre nem figyelmeztet, igy van az, hogy fentiekre csak most válaszolok. Nem igaz, hogy Mezei Pál a petíció beadását ellenezte s nem igaz, hogy a petíció beadásában Dókus Gyulának közvetett, vagy közvetlen része lenne. Amint már egyszer kijelenteni bátor voltam, a petíció beadását én kívántam s ezért a felelősséget viselem, valamint kívánom annak folytatólagos beadását is. Engem sem ugratni, sem valamiről lebeszélni nem lehet. Nem vagyok senkinek sem a strohmannja, teszem amit jónak látok akár tetszik, akár nem s a felelősséget nem engedem taktikából másra kenni. Nagyon ideje lenne, ha a Fm. H. engemet is érintő közleményeiben jobban ragaszkodnék az igazsághoz s nem reprodukálna vén asszonyi pletykákat. Gálszécs, 1905. május 28. Dr. Molnár Béla. A sátoraljaújhelyi petíció ügye. A sátoraljaújhelyi petíció, melyet a kisebbségben maradt szabadelvű jelölt dr. Molnár Béla pártja adott be, de a melyet a kir. Kúria formai hiányokból visszautasított: újra a kir. Kúria elé kerül. Ugyanis — mint biztos forrásból értesülünk — a petíciót a napokban a hiányok pótlásával újra beadják. Tanulmányi utón. Irta: Dr. Kossuth János. II. Érdekes tanulságokat értékesíthetünk az első alföldi gazdasági vasút nehány éves üzem eredményéből. Nem kell ám azt hinni, hogy egyszerre a bátor kezdeményezők zsebébe potyogott az arany. Küzdöttek ők is a kezdet nehézségeivel eleget, miután a leiadatok megoldásának eszközei kezdetben nem voltak kielégítők s mert a gyakorlati élet követelményei sok reparálni valót kivánnak a theoriákon. De érdemük: hogy az akadály fokozta akaratuk szilárdságát s kitartásukon nem fogott ki a nehézség, amelyen aztán diadalmaskodtak is. Nekünk már a kész minta kínálkozik lemásolásra, megbecsülhetetlen és épen azért kiaknázandó előnyünk, hogy töretlen nyomokon haladnunk nem kell s csak arról lehet és van is szó, hogy a Bodrogköz érdekelt gazdaközönsége s a nem ke- vésbbé érdekelt községek, városok és vármegye egyesült erővel ragadják meg az alkalmat egy olyan fontos közgazdasági vállalkozás halasztást nem tűrő létesítésével, mely a gazdasági felvirágzást s az azzal kapcsolatos szellemi és erkölcsi gyarapodást, a mélyre ható szociális átalakulással egyetemben múlhatatlanul eredményezni fogja. Sárközy Ede Német- és Francia* ország hasonvállalatait, motorgyárait buvárkodta át, amig az üzem kívánalmainak teljesen megfelelő motor typust felhajtatni képes volt. Fárad- hatlan tevékenységének köszönhető az üzem módszerek legalkalmasabbi- kának kieszelése és gyakorlati foganatosítása De hálás, elösmerésre méltó fáradozását talán soha siker nem koronázza : ha úgy a befolyásos egyének, valamint az érdekeltség erkölcsileg és anyagilag nem támogatták volna. Meg is van az áldásos eredménye. Vázlatunk keretében az idő rövidsége és terünk korlátoltsága miatt lehetetlenség a vonatkozó ösmeretek egész gazdagságát feltárnunk, de az általános tájékoztatás szempontjából, melyet különben a junius 2-án tartandó szakértekezlet van hivatva a részletekbe menőleg is kiegészíteni a személy- és áruszállítás díjtételeinek ösmertetését tartjuk szükségesnek. Lapuuk mai száma 4 oldal
