Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-01-17 / 6. szám
Sátoraljaujhsly, 1905. január 71. 6. (4371.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: eAtoralja-Ujnely, főtér 9. számKéziratokat cem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérbun minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ilj. Meczner Gyűl» főszerkesztő. dr. Molnár János felelős szerkesztő. dr. Perényi József főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 8 kor negyedévre 3 kor.-— Egyes szám éra 8 fillér. ~— Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. fi szabaöelvüpárt jelölése. Sátoraljanjheiy, 1905. jan. 17. (— y) Valamivel később, mint az ellenzék, de nem kevesebb lelkesedéssel indította meg a választási küzdelmet a sátoraljaújhelyi szabadelvüpárt is. Számos ok működött közre ezen késlekedésnél. Szeretett főispánunk távozása komoly gondolkodóba ejtette mindazokat, kik lemondásáig politikailag is azonos elveket vallottak vele. Azután a vármegyei közgyűlés egyhangú bizalmatlansági nyilatkozata, a vármegye általánosan ellenzékibb hangulata mind befolyással voltak arra, hogy Dókus Ernő visszavonulása után a szabadelvüpárt hivei a legnagyobb körültekintéssel keressék ki azt a férfiút, kit politikai múltja és egyénisége egyaránt méltónak fog mutatni a kerület képviseletére. A választás érdemetlent nem ért. Dr. Molnár Béla mindenesetre meg fogja nyerni mindazok bizalmát, kik a történtek után is hiven ragaszkodnak a szabadelvüpárt zászlajához. Biztos győzelmet nem jósolhatunk neki, hisz a politikai elveknek soha nagyobb ellentétei nem állottak még választási harcban. S meggyőződés tüze lelkesíti és tartja össze mindkét tábort és épen ez az, ami kétségessé teszi a választás eredményét. Szép számmal csoportosul az ellenzék is (Búza Barna dr. körül s a rábeszélés szabad eszközeit mind munkába vették híveik számának nagyobbitására. Csak az a Ä ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Persencky János. 0807-1904.) A .Zemplén* számára irta: Péter Mihály. Ha véletlenül figyelmesebb nem vagyok az apró hírek olvasásában, máig sem tudtam volna meg, hogy szegény János bácsi meghalt. Mert hát nálunk igy megy az. A pap nemcsak a család halottja, hanem az egyházé és az egyházmegyéé. Ha aztán salád már nincs, vagy úgy széjjel van, mint a János bácsié, a két utóbbi miatt ugyan meghalhat a pap, hogy paptársai tudnának arról. Pedig, de elmentem volna a koporsódhoz kedves János bácsi, vitt volna a kegyeletes érzés, a f.-zempléni egyházmegye, jobban mondva az egész magyarországi ref. lelkészi kar legöregebb tagjának a koporsójához és vitt volna a szeretet, a becsülés. Sze-^ gény János bácsi! Ki ne ismerte' volna ? Nagy, csontos, görnyedt alakjával, szegényes ruházatával úgy nézett ki, közöttünk fiatalok között, mint egy újonnan épített házsorban egy régi, viharbarnitott, de azért erős épület. Igen, a vékony dongáju legények közt egy 97 éves, de erőteljes különös, hogy mindkét párt a negyvennyolcas eszmék és vívmányok jegyében küzd. Az ellenzék is és a szabadelvüpárt is azt vitatják, hogy azok a vérrel szerzett jogok vannak veszedelemben. A jövő titka marad, melyiknek sikerül a választók többségét zászlaja alá vonni. Nem ragaszkodunk mereven egyik párt felfogásához sem. Tiszteljük a meggyőződés vezérelte küzdelmet s nem vagyunk hajlandók a sajtó hatalmát arra hasznaini, hogy a pártok küzdelmébe oda nem való személyeskedések és egyoldalú informálások által a szenvedély pusztító tüzét is belevigyük. Valószínű, hogy a döntő napon úgy sem lehet majd azt visz- szatartani. Elemi erővel tör ki s szitani fogja a bizonytalanság érzete. Erre el vagyunk készülve, de legyen az tisztán az elvek harca. Amint annak előidézésétől tartózkodni fogunk, ép úgy rajta leszünk a netalán szükséges békés útra terelésen. Ma ez a mi feladatunk, mert semmi újat nem mondhatunk politikai helyzetünkről. Ismeri azt jól közönségünk minden rétege. A nemzet fog ítélni s épen lapunk hasábjairól hangzottak el azon szavak, hogy ne kész Ítéletet dobjunk soha oda azoknak, kiktől a parlament vár a történtek mérlegelése után ítéletet. Mi kötelességünknek eleget tettünk úgy a politikai információkat, mint elveinket illetőleg; a korteskedés egyoldalúsága távol fog állani tőlünk. Bármilyen aggastyán. Most már ez a hatalmas épület is leomlott, hogy helyet adjon egy újnak. Szegény János bácsi! Dehogy is mulasztanám el, amire egyszer úgy szóbeszédben céloztál, amit én megértettem, hogy ha már a szegény református papoknak az a sors jutott, hogy a névtelen hősök sorát szaporítsák az életben, legalább egy pár szó jutna róluk haláluk után. Megírom János bácsi. Megírom, hogy az a kapa, melylyel annyi ideig dolgoztál az Ur szőlőjében, amennyit szerencsések az emberek egy hosszú életnek tartani, — im a kezedből kiesett. Csekély napszám volt a jutalmad, hogy ezt a kapát a kezedben tartottad, de nem is bérért dolgoztál te, hanem mintha a legnagyobb fizetésed lett volna. Irtottál, kapálgattál több, mint 70 éven keresztül, de mindig becsülettel. Szenny a kezeden, a sziveden nem maradt. Csak verejték az arcodon, de azt letörölted zúgolódás nélkül. Ne félj János bácsi, nesztora papi karunknak, hiv szolgája az Istennek, fel vannak Írva a te jócsele- keteid, mert lett legyen bár a te szőlőd kicsiny, de az a kis terület a protestáns magyar egyház és a nemzet földjéből való darab, és mivelhogy abban a kis gyülekezetben a te lesz is a többség ítélete, tisztelettel fogjuk azt tudomásul venni s csak azt kívánjuk a diadalmas jelölttől, hogy elvei tisztaságával vonuljon abba az igazi harcba, hol a kerület polgárságának kell becsülést szereznie. Ez a felfogásunk az oka, hogy midőn a szabadelvüpárt jelöltje és párthívei az egész kerületben mindent elkövetnek a diadal kivívása érdekében, mi inkább érdeklődő szemlélői maradunk ennek a tiszteletre méltó előharcnak. Ezt kívánja tőlünk a mindig vallott sza- badelvüség. Választások Zemplén vármegyében. — A központi választmány ülése. — — jan. 17. Zemplénvármegye központi választmánya f. hó 17-én d. e. 10 órakor tartotta gyűlését a megyeháza kis termében, a melyen határozatot hoztak a Zemplénvármegyében megejtendő választások határnapjaira s a választási küldötségek megállapítására nézve. A központi választmány ülésén Dókus Gyula alispán elnökölt, mig jegyzőül Widder Gyula választatott meg. A központi választmány a választások határnapját Zemplénvármegye mind a nyolc kerületére nézve január hó 26-ik napjára tűzte ki, mig a választási küldöttségeket az alábbiakban állapította meg: A megyasszói választó-kerületben (1 küldöttség) választási elnök dr. Kovács Gábor, helyettese: Meny- hárd Lajos ; jegyző : Jászay Zoltán helyettese Petbő Dániel. A mádi választókerületben (1 küldöttség) vál. elnök: Osváth Mátyás, helyettese : Dienes Gyula ; jegyző: népedet jóra, becsületre, vallásra, hazaszeretetre tanítottad s ebben magad mentél elől jó példával, nem marad ez János bácsi jutalom nélkül, ha itt ezen silány sártekén elmaradt is az. Szegény János bácsi 1 Leesett válláról az Illyés palástja, melyet 70 évig viselt, melyen nem volt egy ma- kulányi szenny. Leesett, hogy újabb erő vegye magára. De hát a kedélye, a kedves modora kire marad? Csupa eontrasztnak tetszik.Egy anyagi bajokkal ljüzdő, de egy friss lelkű, egy társaságot szerető, azt éltető lélek volt a János bácsi 1 Mig a szőlőket meg nem ette a filokszera s a begy leve jobban buzogott és a nemes famíliák ki nem dőltek : szép élet volt Toronyán, szép társaságos élet, melynek János bácsi volt lelke, aki sok jó tréfát szerzett, de aki soha semmiért meg nem haragudott. Egy dal, egy jó adoma a János bácsi ajkáról mindig megtermett,, mikor arra szükség volt. És ez a drága ajándék nem fogyott az idővel. Mig mi,* sokkalta fiatalabb paptársai is nem egyszer gyönyörködtünk benne. Ha úgy, rgy- bázmegyei gyűlések alkalmával leültünk a fehér asztalhoz és megzen- dült ajkunkon a magyar imádság: Isten áldd meg a magyart: a 90 ködr. Széesóny Vilmos, helyettese: dr* Szilva Béla. Az ö-liszk&i kerületben (2 küldöttség) vál. elnök: Székely Károly, helyettese: dr. Tüdős István; jegyző: Fodor Jenő, helyettese: Salacz Lajos; a második küldöttség elnöke: Szabó Zsigmond, helyettese: Eilend Lajos ; jegyző: Kolozsy Ferencz, helyettese : Balog István. A sátoraljaújhelyi kerületben (3 küldöttség) vál. elnök: Pekáry Gyula; helyettese: dr. Reichard Sala; mon; jegyző: dr. Bánóczy Kálmán helyettese: dr. Szántbó Elek;..— a II. küldöttség elnöke: Csuka Ödön, helyettese: Csapó Lajos; jegyző: Bajusz Ernő, helyettese: Hell Jenő; — a III. küldöttség elnöke dr. Kossuth János, helyettese: Widder Gyula; jegyző: dr. Tóth Lajos, helyettese: Móré Gyula. A királyhelmeczi választókerületben (3 küldöttség) vál. elnök : Tóth Sándor, helyettese: Diószeghy Pál; jegyző: Steinheid István; — a II. küldöttség elnöke: Páricsy József, helyettese: ifj. Elek János; jegyző : Knopfler Adolf, helyettese: Keme- chey Béla. A tőketerebesi vál. kerületben (3 küldöttség) vál. elnök: dr, .Csőké József, helyettese: Pécby Adám; jegyző: Rácz János, helyettese: Mari- kovszky Bertalan; — a II. küldöttség elnöke: br. Fischer Gusztáv, helyettese: Kovácb Sámuel; jegyző : Pekáry Géza: helyettese: Andrejko- vics Pál; — a III. küldöttség elnöke : Szladek Károly, helyettese: dr. Marikovszky Pál; jegyző : Benyov- szky Ernő, helyettese Csiszár Kálmán, A nagjmihályi vál. kerületben (3 küldöttség) vál. elnök: Füzesséry Tamás, helyettese: dr. Eperjessy Lajos : jegyző: Rozgonyi Ferenc; helyettese : Tolnay Béla; — a II. küldöttség elnöke: Szkurkay Lénárd, helyettese : Kulin Ödön, jegyző: Füzesséry Gyula, helyettese: Duttkai István; — a III. küldöttség elnöke: rül ballagó, vagy azt el is hagyó Já- uos bácsi vitte rendesen a felső tercet oly szép csengő hangon, hogy élvezet volt hallgatni. Öreg kora, kiváló papi erényei és fiatalos kedélye miatt nagy tiszteletnek is örvendett közöttünk, akit mi rendesen János bácsinak szólítottunk, ő pedig „Uröcsémnek“. Lud- tollal írott, kalligrafikus vonásu és magyaros tömörzetü leveleiben is rendesen igy szólított ő meg bennünket. Szegény János bácsi! Átvihar- zott feje felett majdnem egy teljes század. Látott sok örömet, bánatot, családja, egyháza és hazája egén. Ő a változások között úgy állott, mint egy erős tölgy. Soha beteg nem volt. De kivált most szeretett volna élni. „Öcsém, öcsém, ha 20 évvel fiatalabb lennék“, szokta mondani, midőn a kongrua szóba jött s mert, aki átélte azokat az időket, midőn a prot. egyház a haza mostoha fiának tekintetett, nagy, igen nagy dolgokat látott abban, hogy most az egyház papjai államsegélyt élveznek. Szegény János bácsi! Nem sokáig volt benne részed. Ott nyugszol már a toronyi temetőben, azon a magaslaton. Legalább egy szál virágot dobok a sirhalmodra. Lapunk n»i száma 4 oldal.
