Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-05-23 / 57. szám
Sátoraljaújhely, 1905. május 23. 57. (4412.) Harmincharmadik évfolyam. Hegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: eAtoralja-UjHely, létér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 1 üli., vastagabb betűkkel 8 üli. Njllttérhen minden garmond sor 30 üli. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula főszerkesztő. dr. Perényi József főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 üli. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Kiskorú nemzet. — május 23. Magunkról van szó. A magyar nemzetről, mely még kiskorú és az is fog maradni belát- hatlau időkig. De miért e kiskorúság, ki az a gyám, az az árvaszék, amely a kiskorúságot kimondja? Mert a kiskorúság többféle. Megszűnik a 24 éves korral rendes körülmények közt, de meghosszabbítható tékozlók vagy gyengeelméjüekre nézve akár élethosszig is. Kautz Gyula, a Magyar Tudományos Akadémia május 14-iki ülésében a magyar nemzet kiskorúságát hangoztatta, gyengeelméjűség cimén. Megáll az eszünk ennek hallatára! Az ország első tudományos testületében egy nagy tekintélyű férfiú a következőket kiáltja szét a világba: „Vau-e nálunk európai értelemben vett tudomány és tudományosság ? Nincs. Hátramaradottságunk okai egyrészt viszontagságos múltúnkban, kedvezőtlen anyagi és gazdasági körülményeinkben, másrészt faji és nemzeti jellegünkben lelhetők fel. Egész élet és világfelfogásunk olyan, mely a tudomány magasra tartására s tudomány művelésre nézve kedvezőtlen. Hiányzanak nálunk azok a tulajdonságok, melyek a szigorú, megfeszített gondolkodáshoz s igy a tudományokhoz megkívántainak“. — Szóval a magyar nemzet hüdéses butaságban leledzik. — Csodálatos azonban, A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Koldus Rákhel. A „Zemplén“ számára irta: S. Lőw Róza. Messze Lengyelországból (nem mondhatom megyéjét, nevét a városnak) kerül mesém. Á gyönyörű, barna, göndör hajú, fehérképü, karesuan csinos, hajlékonyán kecses Rákhelről. Ki tüzes szemeivel, ingerlőén csábos fehér fogsorával, piros ajakával, meleg temperamentumával megfelelt igazi keleti eredetének. Ustipus — mondták reá — Jákob kétszer 14 esztendőt szolgált volna érette. Véletlen szerencsétlenségből, vagy a sors szeszélyéből-e, ki tudná, hirtelen, képzelhetetlen módon özvegy és szegény lett. Nemcsak erkölcsi koldus, hanem igazi tépett, mezítlábas, fáradt, éhes koldus. Kinek szinte illett batyuja, vándorbotja. Asszony volt, hát bot nélkül is eljutott ház- ról-házra. Mint afféle urból lett, hirtelen selyemből rongyokba átvedlett, finom kezii, dologtalansághoz, jóléthez szokott asszonykoldus, nem értett semmiféle munkához, miből tisztességes utón eltarthatta volna magát. Hozzáfogott a bolyongáshoz. Ke- • rés — gondolta — keres, amit elveszhogy Kautz ur igényt tart a tudós névre, pedig ő is ennek a kiskorú nemzetnek a tagja. Vagy talán éppen ezt akarja eltagadni? Nem akarjuk Kautz ur tudományos és irodalmi becsét méltatni, mert hiszen ő igen magasan áll e nemzet fölött, ami kitűnik abból, hogy hivatottnak érezte magát olyan bírálatra, mellyel csúffá tette a magyart a nagyvilág előtt. — Igaz, hogy a külállamok, sőt még Amerika is kiváló tudósokat küldöz hozzánk tanulmányútra, hogy fejlett tanügyünket, építészetünket, bányászatunkat., posta és vasúti rendszerünket tanulmányozzák. Telefon rendszerünk első a világon, sebészet, szülészet a kor színvonalán áll. Iskoláink, irodalmunk oly fejlettek, hogy egyik nyugati államé sem jobban. A technikai kivitel némileg elmaradott még a po- roszszal szemben, de az osztrákokkal itt is kiálljuk a versenyt. — Miben áll tehát elmaradottságunk? Boncoljuk az akadémikus állításokat. Hátramaradásunk okai: viszontagságos múltúnk s rossz közgazdasági helyzetünk. Szép. Ez a nemzet, mely évszázadokon át a saját testével védte Európa többi népét s azok békén fejlődtek, mig mi vérzettünk és koldusbotra jutottunk, éppen az ellenkezőjét kiáltja a világba a Kautz ur állításának Mert azzal, hogy rövid néhány évtized alatt csaknem utólérte a többi nemzeteket kulturális téren, éppen azt bizonyította be, hogy faji és nemtett. Jó embereket, kedvesen hozzásimuló barátokat (melyekben hej, még dús asztala volt, bővelkedett), édes rokont, hü testvért, jószivü idegent, jóizü kenyérkeresetet. Munkát, édes, megnyugtató, fájdalmat csillapító, szivének balzsamot nyújtó munkát. De nem kapott. Nem talált a sok jóból semmit. Testvér, barát, rokon nem ismerte. Idegen szűk, kicsi alamizsnát dobva, görbe szemmel nézte a még eléggé fiatal, 35 éves, életerős asszonyt. Még fehér, kövér volt. Még nem nyúzta, nem törte meg a koldusság érzete. Valami bódulat, valami álomszerű kábultsággal járt eleven halott gyanánt uj életében, még ismeretlen koldusvilágában. Uj volt előtte úri emberek finyássága. Kik messziről is kerülték, utálták a szürke, kopott koldusasszonyt. Uj előtte a cselédvilág kegyes jószívűsége. De legújabb saját gépszerü, apathikus, mitsem törődő lénye, kiből kihalt urával, vagyonával egyszerre büszkesége, akarata, lelkiereje, életenergiája. Mi volt az, ami hiányzott belőle ? Üresség tátongott bensejéből. Üresen, fénytelenül, bámulón tekintett bele a furcsán hemzsegő, tovább is vidáman élő világba a fekete bánatos alak mélán nyújtva fehér tenyerét alamizsna, fáradt fejét kínáló fekhely zeti jellegénél fogva bizony nagyon is alkalmas a tudományok magaslatára való felemelkedésre! Hogy közgazdasági helyzetünk rossz: annak Kautz ur maga is hatalmas okozója. Mert módjában állott magas állásából és nagy bölcsességéből kifolyólag jobb gazdasági helyzet megteremtésében közrerauukálni. De nem tette — miért? Ne kutassuk. Hiányzik a magyarban a megfeszített gondolkozásra való képesség . . . Haljad nagy világ! De ne hallgass a magyar tudományos akadémia bölcsességére, dobd a tüzbe minden könyvét, mert ez a társaság magyarokból áll s a magyarok nem tudnak megfeszítve gondolkozni! Hálátlan szolgálatot tett Kautz ur e beszédével a magyar nemzetnek. Rossz hazafi az, aki olyan magas helyről ön-nemzetét gya- lázza. Annyit azonban mondhatunk, hogy épp oly nagy bennünk magyarokban a tudományosság fejlesztésére való képesség, amilyen kevés Kautz urban a magyar haza és a magyar nép iránti szeretet. Bővebben csak azért nem foglalkozunk Kautz beszédével, mert nem vehető az komolyan. Bizonyára úgy volt az irányítva, hogy leányomnak beszélek, de menyem értsen belölel“ — máj. 23. A politikai helyzet. Burrián közös pénzügyminiszter befejezte misz- szióját, mely abból állott, hogy a király nevében a koalíciónak ajánlja után. Hogy bódult álomba merüljön, örök pihenésről álmodjon. Hála és köszönetérzés nélkül azok iránt, kik mindazt nyújtották neki. Mig egyszer tolva, taszigálva, jószivü nemes- lelkű emberektől buzdítva a nagy lengyel városba ért. Büszkén, ridegen meredtek előtte szép, fényes, ékes homlokzatú házak, palotaszerü épületek. Nem mert rajtuk belépni. Falun jobban csábítgatták kis, fehérre meszelt házikók, hosz- szu üres vándorút után. Kifelé mosolyogtak szerény, kedves háziasszonyom oizalmas cselédek. De itt-itt 1 Nagy, uras kutyák ugattak láncon. S ki tudja, mily nagyok odabenn? Megremegett a fehérképü, a koldulást meg nem szokó, valami isteni csodát leső, élete megváltásáért váró koldusasszony. Nem merte puha kezét a nagy, fényes, vastag rézkilincsre tenni. A hatalmas, cifrán faragott, nehéz, úri kaput betolni. Tovább kocogott. Ment, mendegélt, mig elszédült éhen, szomjan. A gyönyörű város egyik híressége kőszobrának talapzatán koldus üldögélt, illatos szalonáját, frissen szagos, lágy kenyerét bontogatva. A nap fényesen sugárzott. Delet harangoztak. Ráchel gyomra is megkongott üresen. Rá-rápislogott a gazdagabb koldusra, a jóízűen falatozóra és mellé ült. Elhagyta büszkesége, akaratereje. fel a kabinetalakitást s felszólítsa kormányprogramm megállapítására s egyben egy bizalmi férfiú kijelölésére, ki ezt a korona elé terjeszti. Az egyesült ellenzék kormányprogrammjának képviseletére egyhangúlag gróf An- drássy Gyulát jelölte, a ki Őfelsége előtt tolmácsolni fogja a kormányalakításra alkalmasnak vélt programmot. Miből folyólag gróf Andrássy Gyula már f. hó 22-én megkapta a kabinet- iroda értesítését arról, hogy a király őt f. hó 13-án, délután 3 órakor fogadja. Sátoraljaújhely fejlesztése. — május 23. II. Vázlatosan érintettük, hogy városunk a földművelés jövedelméből gyarapodására alig fordíthatott idáig valamit. Hogy pedig a bortermelésben jelentékenyebb, a fejlődés menetét gyorsitóbb erőforrást találhat-e a közel jövőben Ujhely polgársága sok — részben nem tőle függő — feltételtől függ. Elmondhatjuk azonban, hogy a bortermelés addig, amig a belé fektetett tőke vissza nem térül, azoknál pedig, akik kölcsön-pénzzel telepítettek, amortizálva nem leszen, tárgyunkkal való vonatkozásában gyarapító hatását nem érvényesítheti. Vizsgáljuk már most iparunkat. A kép nem épen vidám. Nagy iparunk nincsen, ha csak a két állami gyárat, u. m.: a gépjavitó-mühelyt és a dohánygyárat nem soroljuk oda. Csakhogy e két gyártelep rendeltetésük különlegességénél fogva — ha jelentékenyen bofolyásolja is Ujhely népessége egy részének kereseti viszonyait — a munkás létszám esetleges pótlásán kívül mást városunkba alig vonz, adásvétel tárgyát képező javakat — legalább a szabad forgalomnak — nem produkál, igy fejlesztő hatása nagyot nem lendít. Tudtunk- kal — villanygyáron kivül — négy géperőre berendezett, tehát némileg — Éhes vagy — tegezte a pirosképü koldustárs. — Nagyon éhes és fáradt — felelte a még mindig szép asszony. — De nem eszem kínált falatodból, mert zsidó asszony vagyok, ^piperédből elfogadok egy karajnyiT^ *De hadd törjek a másik végéből, amelyikhez nem ért szalonád, zsíros késed. Fogjad és légy áldva — mondá meghatottan a rongyos kollega. — Ha hü tudsz maradni vallásodhoz asszony létedre, úgy becsületes, erélyes is lehetsz. S én tisztellek, csodállak, mert ah, nem tudod milyen ritka virág vagy; külömben ily arccal, alakkal nem kéne koldulnod. De te nem tudsz, vagy nem akarsz tudni a rosszabb világról. Ha zsidóasszony vagy, miért nem mégy csodarabihoz ? Kinek fényes háza, sok pénze, jó szive, na meg nagy hatalma van a városban. Meg- érdemled, hogy boldogá tegyen, ha szenvedsz vallásodért, becsületedért. Köszönöm — hálálkodott először kolduséletében a nő. — Felkeresem. Segítenie kell rajtam. Megnevezem őseim hátha célt érek vele. Szolgálni akarom csak ki ne űzzön a puszta világba. Könyezve nyujtá kezét a ka- tholikus koldusnak, ki hajadon fővel szórt reá áldást és aznap az első falattal, jó tanácsával ellátta. Könnyeit a közeli folyó partján lemosva, ruháI.apunk inai száma 4 oldal.
