Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-05-16 / 54. szám

Sátoraljaújhely, 19C5. május 16. 54 (4409.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SAtoralja-UjHely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző á fill., Vastagabb betűkkel 8 fill. Nyllttérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. iíj. Meczner Gyula dr. Perényi Jézsei főszerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kői negyedévre 8 kur. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. I Sró/ yíndrássy Tivadar t J Sátoraljaújhely, 1905. máj. 15. „Leomlom én is szent porodon nemes S a jókkal együtt könyeket áldozom.“ Csak egygyel kevesebb. De ez az egy úgy fáj nekünk! Szegény sors-Uldözte Nemzeti Mindegyre jobban pusztulnak nagyjaid: Kikhez bizalommal szál­lott tekintetünk. Kiknek tekinte­téből erőt, bátorságot, kitartást merítettünk. Kik példát adtak, miként lehet s miként kell haza­finak lenni. Kik szövétnekként világítottak előttünk, hogy kö­vethessük nyomukat! . . Ismét sokat, nagyon sokat vesztettél szegény magyar nem­zetünk s vesztettünk mi is : Zem- plénvármegye. Meghalt Andrássy Tivadar gróf. Nagy névnek méltó örököse! Dicső szülőknek méltó gyermeke! Családi meleg szeretet, ren- dithetlen hazafiság, eraberszerető érzés és nemesen szabadelvű gondolkozás voltak tulajdonai. Megható s példaszerű volt családjában a szeretet, a család­tagokhoz, testvérekhez, rokonok­hoz való ragaszkodás, melynek a boldogult központját képezte. Ezért legtöbbet vesztett a gyászbahorult család. Kik közelében éltek, kiknek alkalmuk volt s lehetett gondol­kozásába, szivének érzelmi vilá­gába betekinteni, magasztalják igazságos, emberséges gondolko­zását s tényeit. Szabadelvű gondolkozásának tanúsága a polgári házasság mel­lett tartott képviselőházi beszéde, melyből megismertük nagy ké­szültségét és gondolkozásának mélységét. A külső viselkedésében talán tartózkodónak látszó férfiú keb­lét a legmelegebb érzés hevitette. Tartózkodása megfelelt jellemé­nek, mely az eszményített tisz­tességnek s lovagiasságnak tükre volt. Ezek vezették úgy magán, mint politikai vagy közéletében. Ezért volt elfogadott tekintély; kinek véleménye Ítéletet, tör­vényt szabott. Politikai megnyitkozásaiban, tényeiben is mindig igaz lelkü- sége és lángoló hazaszeretete irá­nyította. Örökölt törhetetlen di­nasztikus érzelme mellett, mely­nek téves értelmezése annyi mást csábit és csábitott rossz útra, adott viszonyok közt soha sem habozott; mindig igazságot birt adni nemzetének. Küzdve és ki­tartva elhomályosodni vagy épen elidegeniteni célzott jogaiért. Ezen kitartásának, küzdelmének lön ál­dozata ; mely küzdelemből komoly figyelmeztetés dacára egyénisé­gét, egészségét háttérbe helyezve, fáradhatatlan tevékenységgel az oroszlánrészt vette ki. Fájdalom, nagy áron! . . . Ezekért vesztett sokat benne a haza, a nemzet, a törvényhozó testület, a társadalom s vesztet­tünk különösen mi nemes Zem- plénvármegye! Hiszen ö családja után a miénk volt. Ide az ősi vármegyéhez kötötték őt a föld, a családi emlékek s dicsőült szü­leinek ezen földön nyugvó ham­vai, melyekhez most ő is megtér, miként minket is fűznek a bol­dogult családjához s különösen dicsőségével vármegyénket is besugárzó nagynevű atyjának em­lékéhez a hála és kegyeletnek eltéphetetlen szálai 1 A koporsónál mi is a család­hoz állunk. Gyászuk a mienk is s mélységes fájdalmaikban ke­seregve osztozunk. Legyen az ö emléke áldott! Adjon az Egeknek ura a fájó sebekre irt s termékenyítse meg ősi vármegyénk földjét a dicsőim­hez hasonló hazafiakkal 1 Id. Meczner Gyula. Gróf Andrássy Tivadar temetése. Sátoraljaújhely, 1905. máj. 15. Szomorú gyász borult várme­gyénk és az egész magyar nemzet köztisztelet és szeretetnek örvendő mágnás családjára. Andrássy Tiva­dar gróf a szinmagyar főur, a nagy- müveltségü társadalmi ember, várme­gyénk mindenkitől szeretett fia hunyt el hosszas és kínos betegség után Budapesten folyó hó 13-án. Az egész nemzet részt kér a gyászoló család fájdalmából. A ma­gyar parlament pártkülönbség nélkül kegyelettel áldoz emlékének, mert mig egyrészt a legtapintatosabb po­litikai elmét vesztette el benne, más­részt politikai hivatásának lett áldo­zatává. Egész szivével, leikével akarta kivenni részét abból a politikai küz­delemből, melynek élén testvére ál­lott. A legnagyobb téli hidegben ke­reste fel választóit Gálszéesen s tes­tében a lappangó betegség előjeleivel kisérte programm-utra politikai elv­társait. Kassai útja után kitört rajta nehéz betegsége, a tüdőgyuladással komplikálódott influenza. Az egész ország részvéte vette körül kórágyát; tudósok siettek gyógyítására, de mind­hiába. Sokat szenvedett szervezetén győzedelmeskedett a halál. Szerető hitvesét, szül. Zichy Eleonóra grófnőt és négy árvát hagyott maga után, meg egy nemzetet, melynek egén nem láthatta meg azt a derűs nap­fényt, melynek hasadásán ő is egész leikével fáradozott. * A gyászoló család a következő gyászjelentésben tudatta a szeretet férfiú elhunytét: Özvegy csik-szentkirályi és krasz- nahorkai gróf Andrássy Tivadarné, született zichy és vásonkeöi Zichy Eleonora grófnő a maga és gyermekei: Ilona, Borbála, Katalin és Klára; sógora: csik-szentkirályi és kraszna- horkai Andrássy Gyula gróf; sógor­nője: németujvári és szabad-battyáni gr. Batthyány Lajosné, szül. csik-szent­királyi és krasznahorkai Andrássy Ilo­na grófnő, ennek férje: németujvári és szabad-battyáni Batthyány Lajos gróf és ezek gyermekei nevében fájó szívvel tudatja felejthetetlen férjének, édes atyjuknak, testvérüknek, illető­leg sógoruknak és nagybátyjuknak csik-szentkirályi és krasznahorkai Andrássy Tivadar grófnak ő felsége valóságos belső titkos tanácsosának, országgyűlési képviselőnek, a magyar országos képzőművészeti társaság el­nökének stb. Budapesten, 1905 május 13-ikán, 48 éves korában bekövetke­zett elhunytál. A boldogult hült te­temei e hó 14-én Budapesten, II Margit-rakpart 7. délután 2 órakor fognak beszenteltetni és Tőketerebe- sen o hó 15-én délelőtti 11 órakor a családi sírboltban örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent miseál­dozatok az összes kegyúri templomok­ban fognak az egek urának bemutat- tatni. Kelt Budapesten, 1905. május 13. Béke hamvaira 1 Gyászjelentést adott ki a Tőke- terebesen székelő felső-bodrogi viz- szabályozó társulat is, melynek az elhunyt sok éven át buzgó és tevé­keny igazgató választmányi tagja volt, a következő szöveggel: A Felső-bodrogi vizszabályozó társulat fájdalommal jelenti, hogy nagyméltóságu csik-szentkiíályi és krasznahorkai gróf Andrássy Tiva­dar ur val. belső titkos tanácsos stb. stb., a Felső-bodrogri vizszabályozó társulat igazgató-választmányi tagja, folyó évi május hó 13-án, tevékeny életének 48-ik évében elhunyt. A meg­boldogult hült teteme folyó évi má­jus hó 14-én délután fog Budapesten beszenteltetni és 15-én reggel 9 óra­kor Tőketerebesen a családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Tőke- terebes, 1905. május hó 14-én. Nyu­godjék békével! * Kegyelettel áldoz vármegyénk, Zemplénvármegye is a nagy halott emlékének. A városban vasárnap dél­után futótűzként terjedt el a halálo­zás hire s a vármegyeházára és a Zemplénvármegyei Kaszinóra azonnal gyászlobogókat tűztek ki a mélységes gyász hirdetőjéül. Itt volt otthona, itt ismerte mindenki a leereszkedő mo­dorú, finom lelkű mágnást, ki csak baráti jóindulatát éreztette mindenki­vel. Élénk részt vett vármegyei éle­tünkben, melynek legkisebb ügye is érdekelte. Rangjánál, műveltségénél, kiváló lelkületénél csak egy volt na­gyobb : a szerénysége. Mindenütt hát­térben maradt személyével, de mások érdemeinek elismerésében mindig az elsők között volt. Mint politikus nem a nagy nyil­vánosság előtt működött. A lapok keveset beszéltek róla, de a politikai intézőkörökben szavának mindig nagy súlya volt. Önzetlensége és tudása előtt tisztelettel hajlott meg mindenki s megalkuvást nem ismerő becsüle­tességéért érte az a kitüntetés, hogy az összeférhetetlenségi bizottság el­nökévé lett. Á legnemesebb ideálizmus vezé­relte minden tettében. Lelkesedett mindenért, ami hazája sorsát és mű­velődését akarta előmozdítani. A képzőművészeteknek szóval és tettel nagy pártolója hunyt el benne. Ő volt elnöke a „Magyar Országos Képző­művészeti Társaságinak, hol nem egyszer tűnt fel mély tudásról és nagy művészeti érzékről tanúskodó beszéd­jével. Szabadelvű volt, de a szabadelvü- ség legtisztább értelmében, ó vezette Kossuth Lajos temetésére, mint a Ház alelnöke a képviselőket. Bánfiy túlzó politikájának megbuktatásában hires gálszécsi beszédjének nem cse­kély súlya volt. Ez időtől fogva azután állandóan a disszidensnek nevezett pártnak volt egyik kiváló vezérférfia testvérével, gróf Andrássy Gyulával együtt. Mint disszidens képviselőjelölt szerezte ha­lálos betegségét. Honáért való küz­delmében érte a legszebb halál. Ez a körülmény csak emeli nagyságát s nagyobbitja a honfitársak őszinte, igaz fájdalmát. A temetés Budapesten. A boldogult hült tetemeit a gyá­szoló család Budapesten a Margit- rakparton épült palotájában helyezte díszes ravatalra, hová ezrével zarán­dokolt kegyeletének és részvétének lerovására a nemzet minden rendű és rangú polgára. A koszorúk renge­teg sokasága borította a ravatalos ter­met, melynek virágtengere mutatta meg leginkább mennyire szerette őt mindenki a fővárosban. Az impozáns temetés, illetve beszentelés vasárnap délután folyt le a gyászházból. A kép­viselőház minden tagja, a magyar arisztokrácia, mindazon közintézetek küldöttsége megjelent, melyeknek a boldogult tagja volt életében. A gyászoló család a holttestet a rengeteg gyászoló közönséggel együtt kisérte a keleti pályaudvarra, honnan Tőkerebesre szállították. A koporsó Zemplénvármegyében. A nemes gréf tetpmét magába záró koporsó hétfőn f. hó 15-ón haj­nalban érkezett meg külön vonaton a gyászoló főúri család, jóbarátok és a képviselőház küldöttségének kíséreté­ben Hernádnómetibe. A különvonatot Gortvay Aladár a szerencsi járás fő- szolgabirája fogadta Hernádnémeti- ben. A bodrogkereszturi állomáson Füzesséry Ödön, a sárospataki állo­máson ifj, Meczner Gyula foszolga- birák fogadták a külön vonatot, me­lyet el is kisértek Tőketerebesre. Sá­rospatakon a kísérethez a város 30 tagú küldöttsége is csatlakozott. Reg­gel 7 óra előtt érkezett a vonat Sá­toraljaújhelybe, hol az állomáson nagy közönség várta az érkező vonatot Dókus Lászlóval a sátoraljaújhelyi járás főszolgabirájával együtt. A külön vonat előtt indult el a Tőketerebes felé induló rendes sze­mélyvonat, melyen a temetésre in­duló nagyszámú és díszes közönség Lapunk mai «zárna 4 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents