Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-05-06 / 50. szám
4. oldal. ZEMPLÉN Május 6. télén események a szülJokai annak az „engesztelhetetlen gyűlöletnek“, mely a házasfeleket elideginlti egymástól. A közelmúltban is érdekes példája játszódott le a „kölcsönös gyűlölet“ alapján megindult ilyen válóperek egyikének. A talán kissé túlságosan takarékos aszonyka összezördült fórjeúrával, a „könnyelmű játékossal“, ki szerény jövedelmüket könyelmü játékra pocsékolja. Az osztálysorsjátékon próbált ugyanis szerencsét a férj, de bizony a szerencse hosszabb időn át sem igen mosolygott rá. Az összekoczczanásból komoly háború keletkezett, a házasfelek különváltak és már az utolsó tárgyalás folyt a házasság felbontására. Már-már az Ítélet kimondására került a sor, midőn, úgyszólván az utolsó pillanatban örvendetes hir értekezett a férj számára. A kiváló szerencséjéről közismert Oaedicke A. budapesti bankház közölte vele, hogy osztálysorsjegyére nagy nyeremény esett. Könnyen elképzelhető, hogy az örvendetes hir hallatára a haragos asszonyka engesztelő boldogsággal borult a „játékos“ karjaiba. Menyasszonyi-selyem 86 kr-tól 11 frt 35 kr-ig, méterenként minden színben. Frankó és már megvámolva házhoz szállítva. Gazdag mintaválaszték postafordultával. HENNEBERG selyemgyáros, Zűriéit SZÍNHÁZ. Heti műsor. Hétfőn: „Kurucfurfang,“ színmű. Kedden: „Elnémult harangok,“ színmű. Szerdán: „Mongodin ur felesége,“ bohózat. Csütörtökön: „Bob herceg,“ operette. Pénteken: „Az emigráns,“ szinmii. Szombaton: „Én, te, ö,“ vig operette. Vasárnap: „Éd, te, ó,“ vig operette. „Elnémult harangok.“ — Első előadása Sátoraljaújhelyben május hó 9-én kedden lesz. — Irta: Bartha István. Rákosi Viktor nagy iró. — Kérem, ne mosolyogjon senki e kijelentésemen. Nem akarom én felfedezni Rákosi Viktort, hanem csak egy benső szükségnek engedek, amikor azt hangoztatom, hogy Rákosi Viktor egy nemzeti értelemben veendő nagy iró. És arra, hogy ezt hangoztassam, az „Elnémult harangok“ — regénye és színdarabja — elolvasása után kényszeritett az a magyar lelkemből kitörő öröm, hogy ime mégis akadt valaki, aki a világ elé tárja a magyar faj, a magyar vér pusztulását. A világ elé tárja oly megdöbbentő igazsággal, a minek szemléleténél minden jó magyar vérének lángba kell borulnia. Regénye már régebben jelent meg és sajnálom, hogy csak most olvastam el, mikor hasonló eimü színmüvének előadására készülünk. Rákosi Viktort eddig leginkább úgy ismertem, mint kitűnő humoristát a tárcacikkeiből s mint lelkes, független érzelmű képviselőt az országházból. Az élet nehéz küzdelmeiben sok ember bizony nem érhet reá, hogy minden megjelenő uj könyvet, bármily becses könyv legyen is az — elolvasson. A kritikának jobban fel kellene hívni a közönség figyelmét az ily derék könyvre, — de különösen erre a könyvre. Szerintem még egy magyar iró sem mutatott rá oly megdöbbentően fajunk tervszerű elpusztítására, mint Rákosi Viktor tette azt hazafiui lelkének elkeseredésével az „Elnémult harangokéban. Ezt a könyvet minden magyar embernek el kellene olvasnia, hogy lássa, mi történik velünk, ott a széleken, a havasokban. Könnyelmű nép vagyunk. Nemhogy beolvasztottuk volna vérrel szerzett hazánk területén élő nemzetiségeinket a magyarságba, hanem még inkább mi fogyunk és pusztulunk. — Ezért nagy vád terheli őseinket is. Ha pártoskodás helyett egy nagy, erős Magyarország lebegett volna szemeik előtt, érzéseiben, gondolkozásában tiszta, szinmagyar lakossággal, akkor most nem kellene rég idő óta arról tanakodnia az ezer éves állami léttel biró magyarnak, hogy hogyan lehetne majd 25, 30 év — vagy 50 év múlva a magyar hadsereget magyarul vezényelni. Nyolc százados bűne ez már a magyarnak. De ha már eleink csak a pártos- kodásban lelték fel a maguk és nemzetük (?) üdvét, helyes-e, hogy a 19 és 20-ik század nagy átalakulásaiban a magyar állam vezetői nem tudnak felemelkedni arra az államférfiul magaslatra, ahonnan évszázadokig be kell és lehet látni a jövőbe. Helyes-e, hogy nem érzik azt az óriási kötelességet, mely kivételes helyzetüknél fogva reájuk háramol akkor, mikor a nemzet kezükbe adja a hatalmat és még arra sem törekszenek, hogy a múlt hibáit helyrehozzák és a magyart ez ország minden legtávolibb zugában is úrrá tegyék. Fájdalmas erre csak gondolni is. Ne beszéljen arról nekem senki, hogy ebben az országban örvendetesen terjed a magyarosodás. Hazugság. Kendőzése a valónak. Még Budapest, az ország „szive“ sem magyar, nemhogy az erdélyi részek és a lengyel határszélek, a Bánát, azok volnának. Micsoda vér keringhet a végtagokban, ha a „szív“ vére sem tiszta? Szegényes ez a magyarosodás nagyon s ha ennyire sem volnánk, akkor már igazán osztrák provincia lenne ez az ország. Ez a magyarosodás nem elégíthet ki egy feladata magaslatán álló magyar államfórfíut. 38 év óta semmi sem történt ezen a téren. Szaporodott a magyarság ? — Szaporodtunk igenis, annak természete és rendje szerint. Szaporodott minden nép ez idő alatt, tehát a fajmagyarnak is szaporodnia kellett. De azt ne állítsa senki, hogy azért szaporodtunk, mert beolvadtak az idegen ajkúak. Igen, ha a porosz államférfiak energiájával, hazafiságával -és bátorságával birtak volna a mieink . . . Ha mi szaporodtunk, idegen ajkú honfitársaink is szaporodtak és most nagyobb követelményekkel lépnek fel velünk szemben, mint valaha; — velünk szemben, kik ezt a hazát tenger vér árán megszereztük és 1000 évig fenntartottuk. Ez a sajnálatos ! — De még sajnálatosabb az, hogy ott, azokon a vidékeken, ahol tüzzel-vas- sal kellene magyarosítani, az állam bölcsesége teljesen védtelenül engedi át a magyarságot az élet viharainak és az okosabb, szivósabb, körmönfontabb, terv szerint dolgozó pánszláv és pángermán törekvéseknek. Épen azért, mert ezeken a vidékeken oly gyönge lábon áll a magyarság ügye, kellett volna minden kormánynak mindenha arra törekedni, hogy a magyarságot minden eszközzel segítse. Persze erre nem volt sem kormányzat, sem pénz soha. A pénz és a kormányzat csak a „hatalom" megszerzésére volt jó, nem pedig a magyar nemzeti állam kiépitésére. Ha ezek az urak annak a pénznek, mit 38 év óta a hatalom meg- tarthatásáért elpocsékoltak, csak egy negyedét fordították volna a magyarság megvédelmezésére, ezzel igazán megszerezték volna maguknak a hatalmat. És azok a derék, jó uj nemesek, bárók és grófok, ha a magyarság erősítésére, terjesztésére áldozzák vala ama rengeteg összeget, melyeket khina ezüst és talmi arany koronáikért adtak, úgy sokkal becsesebb emléket hagytak volna unokáikra, mint bárói és grófi koronáikat, a miknek hasznát azok már vajmi kevéssé vehetik, lévén már mindinkább értékesebb — a korszellem haladása szerint — a szellemi arisztokrácia. Egy-egy ilyen korona árával egy egész vidék magyarságát lehetett volna és lehetne egy- két évtized alatt megmenteni. Ézeket az urakat a Kun Kocsárdok példája nem lelkesíti, az bizonyos. (Vége köv.) ** A heti műsorról. Szombaton f. hó 6-án este bérletszünetben: Rajna Ferencz nagy sikert aratott 3 felvo- násos daljátéka, a „Hajdúk hadnagya“ kerül színre, mely a Magyar Színháznak még most is nagy közönséget vonzó müsordarabja. A főbb szerepeket Tábori Frida, Nagy Aranka, Radványi Dezső, Faragó és Nagy Gyula játszák. Vasárnap, f. hó 7-én két előadás. D. u. fél 4 órakor, fél- helyárakkal a „Csizmadia mint kisértet,“ eredeti 3 felvonásos színmű, dalokkal és táncokkal adatik, Takács Mariska, Faragó, Pápai, Szénásy és Magossal a vezető szerepekben. Este a téli bérlet utolsó előadásául a „Hajdúk hadnagya“ másodszor. Hétfőn, f. hó 8-án, a nyári bérlet 1-ső száma „Kurucfurfang" eredeti színmű 3 felvonásban, dalokkal és táncokkal. Irta és zenéjét szerezte: ifj. Bokor József. Résztvesznek az előadásban: Kom- játhynó Z. Teréz, Follinuszné Etel, Kállai Lujza, Kondráth Ilona, Diósi Anna, Nagy Gyula, Czobor Ernő, Radványi Dezső, Szeghő és Pápai. Kedden, folyó hó 9-én Rákosi Viktornak a Nemzeti Színházban nagy sikeri aratott színmüve, az „Elnémult harangok“ kerül színre az egész drá mai személyzet közreműködésével, kik közül a vezető szerepeket Komjáthy, Szeghő, Fáy Flóra, Takács Mariska, Czobor és dr. Rácz játszák. Szerdán, f. hó 10-én Blmn és Toché kitűnő bohózatának: „Mongodin ur feleségé“-nek felelevenítése. A rendkívül mulattató bohózatban Takács Mariska, Follinuszné, Gerő Ida, Kondráth Ilona, a férfiak közül Szénásy, Szeghő, Magas és Czobor jutottak nagy szerepekhez. Csütörtökön, f. hó 11-én „Bob herczeg“ Tábori Fridával a címszerepben. Pénteken, f. hó 12-én az „Emigráns“ premierje.“ Kemechey Jenő e darabjával óriási sikert aratott a bpesti nemzeti színházban. Jó szerepekhez jutottak Komjáthyné Z. Teréz, Fái Flóra, Kondrát Ilona, Follinuszné, Szeghő, Czobor, Bartha, Szénásy és Nagy Gyula, ** A „Baba“ reprize f. hó 4-én került színre címszerepben Tábori Fridával, ki partnerével Kállai Lujzával (Lancelot) sok élvezetet szerzett közönségünknek. Hilárius mester szerepében Nagy Gyula kapott sok tapsot. Az előadás összrende- zése kifogástalan. ** „Az aranypatkó." (Bemutató előadás) Kadelburg Gusztáv három felvonásos vigjátékát f. hó 5-én hozta szinre a társulat. A vigjáték azon darabok közé tartozik, amelyből a jó- izlésü szerző kidobott mindent, ami obscén és ízléstelen. Tiszta vigjátéki légkörben mozognak, élnek itt az alakok, nyoma sincs a modern vígjátékok szemérmetlen trükjeinek: trágárságnak, vetkőzésnek, ágynak. Közönségünk tisztult Ízlésére mutat, hogy e vígjátékot rokonszenvesen fogadta és nem nélkülözte a léha szellemeskedést, mely a trágárságig degenerálódva az orfeum nivójára sülyesztette le a színpadot. A darab során olyan alakítások váltak ki előttünk, amelyeket nem szabad említés nélkül hagynunk. Komjáthy János (Rudolf), Gerő Ida (Genovéva), Szénássy Gy. (Zsigmond), Rácz Ede (Egon) és a kit legutolsónak nem is lett volna szabad említenem: faragó Ödön (Ruscke) voltak azok, a kik ötletes, karakterisztikus alakításokkal igazi mintaelőadássá tették a premiert megerősítve a már hangoztatott meggyőződésünket, hogy a társulatnak inkább drámai, mint operette személyzete lesz az, mely kifogástalan előadásokat fog produkálni. A tegnapi előadás igazi műélvezetet szerzett nemcsak a közönségnek, de a leg- pedánsabb müértőnek is, úgy a főszereplők alakításáért, mint az üssz- játékot tekintve. Csak az a kár, hogy a túlhosszu felvonásközökkel türelmetlenné tették közönségünket. Reméljük, hogy ez csak okadatolt és kivételes esetben fog előfordulni. ** Kassai átrándulás. A Komjáthy társulat drámai személyzete f. hó 13-án Sátoraljaújhelyből átrándul Kassára, hogy szinrehozza Gárdonyi Géza „Bor“ c. magyaros motivumu szinjátékát. E napon ugyanis a Kassai Nemzeti Színház érdemes gondnoka Némethy József színészi pályájának 40 éves évfordulójához ér s a jubileumot a társulat egy ünnepi előadással akarja fényesebbé tenni. ** Elhunyt színigazgató. A szegedi kórházban elhunyt e napokban egy régi, jónevü színigazgató, Csóka Sándor, aki minta kassai színházigazgatója évekkel ezelőtt a sátoraljaújhelyi régi színházban is játszott elsőrendű színtársulatával. A magyar színészet kipróbált, jeles bajnoka volt, ki már hosszabb idő óta súlyos betegségben szenvedett. Utóbb visszavonult a színpadtól és nyugdijából élt Szegeden. Nemrég, mikor felesége, Cs. Almási Julia, a szegedi szinház volt drámai anyaszinésznője más színpadra távozott, Csóka Sándor felvétette magát a városi kórházba. Itt érte utói a halál. IRODALOM. Dalok. I. Künn bolyongok bánatommal az erdőn, Zug a vihar szomorúan, kesergőn; Belesirom én is szivem keservét, Hadd vigye a ringó vihar szerteszét. Bokor alján elnémult a csalogány, Csak a vihar zug, tombol a fa lombján ; Bár a vihar minden buját elsirja, Keservemet tulharsogni nem bírja. II. Gyászos felhő száll felettem az égen, Olyan busán, olyan árván, setéten; Be szeretnék vele szállni, Vele szállni messzire, Hol feledném bu-bajomat S nem bántana senki se. Ha meghalok, felhő leszek az égen, Onnan sírom le majd fájó keservem; Bum árnyával elhervasztom A sok nyíló virágot, Hulló könyem tengerével Elöntőm a világot. Szendrői Holozsnjaj Cyrill. A Magyar Könyvtár Radó Antal szerkesztésében most megjelent áprilisi sorozatában folytatja Mikszáth Kálmán munkáinak népszerű kiadását, egyik legjobb novellája van soron: „A demokraták,“ melyben páratlan művészettel festi azt a régi igazságot, hogy nálunk mindenki demokrata — fölfelé. A magyar novel - litáshoz egy angol csatlakozik, az annyira népszerűvé lett Conan Doyle, akinek hires detektív történetéből immár a VI. sorozatot bocsátja közzé a Magyar Könyvtár. „Á beryll-ékszer története“ és „A falusi lakóház“ méltó módon sorakoznak Sherlock Holmes többi zseniális leleményéhez. — A sorozat negyedik füzete tudományos szórakozást nyújt, még pedig a ma- thematika kedvelőinek. König Déues folytatja benne „Mathematikai mulatságok“ címmel azt a nagy értékű munkáját, mely a számok csudás titkaiból mondja el és fejti meg a legérdekesebb jelenségeket. A Magyar Igmándi keserüviz regei félpohárral használva, A raflio activ Schmidthaeer féle jelenleg a legjobb természetes gyomor., bél- és vértlsztitó, mint ivó búra a Karlsbadi és Marienbadi gyógymód meglepően gyors és sikeres helyettesítője. — Az első magyar ásványvíz, amelyben RADIUM fedeztetett fel. Oyógyereje rendkívüli. — Kapható kis és nagy üvegben. Főszétküldés a forrástulajdonos: Schmidthauer Lajos gyógyszerésznél Komáromban. Sátoraljaújhelyben: Szent-Györgyi Vilmos, Bilanovits P. és Társa, Nagy Ferencz, Grün A., Hazai H. uraknál. Gálszécsen: Koch Gábor urnái.
