Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-04-27 / 46. szám
Sátoralj auj hely, 19C5. április 27. 46. (4401.) Harmincharmadik évfolyam. Hegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóliivatal: SAtoralja-TJjnely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző á fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttérijén minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula dr. Perényi József főszerkesztő. fömunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, f6'évre 6 kor negyedévre 3 kor.-- Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. polgári-fiúiskola Sátoraljaújhelyben. — ápr. 27. „Et verbum caro factum est!“ Végre-valahára az ige testet öltött. Igaz, hogy a kivitelig még sok viz lefolyik a Rongyván, a sátoraljaújhelyi polgári-fiúiskola tanítói aligha nyertek oklevelet, de mégis egy nagy lépés történt a cél megközelítésére. Olyan jól eső örömmel, olyan szívesen üdvözöljük mi — a gyorsaságáról éppen nem hires — városi magisztrátust a jelen alkalommal, midőn benyújtotta a vármegyei közigazgatási bizottságához a legelső aktáját a sátoraljaújhelyi polgári-fiúiskolának. A közigazgatási bizottság — mint illetékes előadónak — a kir. tanfelügyelőnek osztotta ki az ügyet véleményadás végett. Ez annyit jelent, hogy a májusi közig, biz. ülésen már tárgyalható lesz az ügy, mert a tanfelügyelőségnél tudtunkkal a restancia ismeretlen fogalom. A polgármester előterjesztése olyan — nem is tudom megmondani milyen — de a hivatalos akták stílusától eltérően van megfogalmazva. Valami mélyebben gyökerező érzés, olyan kedves melegség árad szét a sorokból, melyhez nem vagyunk szokva mi, a szürke iratok emberei. Lelkes, magas stílben, olyan szívhez szólón van meg- irva az a kisérő jelentés, mely a város képviselőtestületének azon Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Örvény felett. — Jelenet. — A „Zemplén“ számára irta: Lengyel Menyhért. [Meredek Serpentin ut a sziklás hegyoldalon. Az ut a hegyi tótól, mely a hegyoldal tövében csillog, a hágóig vezet. Az ut elején még van nehány törpe fenyő, de feljebb, a kősziklák között már csak itt-ott látszik egy- egy alacsony bokor, egy kis darab füvei benőtt térség. A veszélyes ut közepe táján, melyen felül már a hó és jég birodalma kezdődik, egy lapos szikla alkalmas pihenő helyül szolgál. De az egész kis sík területen alig két ember fér el. Itt egy korlát is van felállítva, melybe a pihenő turista megfogódzhatik. Ragyogó nyári reggel. A csodálatosan tiszta levegőből a szomszéd hegyóriások hóval fedett ormai élesen válnak ki. A íérj és a barátja végre nagy erőfeszítéssel elérik a pihenő helyet. Elől a barát halad, aki időnkint aggodalmasan tekint hátra s mindenképen jegyzőkönyvi határozatát tartalmazza : hogy a polgári-fiúiskola szervezését szükségesnek, elódáz- hatlannak s magát ezért áldozatra késznek is vallja. Nagy dolog az, midőn ilyen intézmény csirája lát napfényt. — Bizonytalan még a jövője, mert nem tudhatjuk milyen időjárás jő reá: de mégis örvendünk neki. A legilletékesebb kertészeket ismerjük s ezekről tudjuk, hogy a reájuk bízott csemetét készek és képesek is ápolni. E kertészek most: a városi hatóság, a közigazgatási bizottság és a kir. tanfelügyelő. Ha ez a három faktor egyetért s nem huzza el valamelyikök lehetetlen okoskodással a dolgot, akkor nem tartjuk fenn előbb idézett állításunkat, hogy „az újhelyi polgári iskola leendő tanítói ma még az iskola padjaiban ülnek.“ Városunk sok és szinte erejét túlhaladó áldozatot hozott eddig is a közoktatás, a művelődés érdekében. Ezután is meghozzuk ez áldozatokat. Tudomány nélkül nincs boldogulás; értelmes, képzett polgárság kell, hogy képezze e nemzet zömét s akkor van jövőnk, van létjogosultságunk a népek életének nagy versenyében. De eltekintve az akadémikus okoskodástól, a reális élet legelemibb követelményei is reánk parancsolták, hogy Ujhelyben polgári-fiúiskolát szervezzünk. Az itteni főgimnázium túlnépes és tul- népességét az az elem okozza, a melynek eszeágában sincs a doksegitsógére akar lenni a férjnek. A barát hatalmas, edzett ember, akinek sokkal könnyebb a haladás, mint a férjnek, aki vézna alak és láthatólag végképen kimerítette a nehéz túra. Végre a barát feljutott a pihenő helyhez, megfogódzott a korlátba, szeges botját az utána haladó férjnek nyújtva, annak segítségével őt is maga mellé segítette.] A barát: Most vigyázz 1 Fogod- zál jól belém. Ha szédülsz, ne tekintsél le. A férj (remeg a fáradtságtól): Itt egy kissé megpihenhetünk. A barát: Megpihenhetünk s azután visszaindulhatunk. Én kisérő nélkü[, nem vállalkozom a további útra. Őrültség volt eddig is feljönni. A férj: Az igaz, hogy nehéz az idejutás, de nézd, milyen szép kilátás kínálkozik innen. A barát: Ördög vigye a szép kilátást. Ezért csak nem teszem kockára az életemet. Tudod-e, hogy ez az ut az egész hegyvidék legveszélyesebb pontja. Ide már csak azok az őrült turisták kívánkoznak, akik szívesen kockáztatják az életüket azért a kétes dicsőségért, melylyel torátus megszerzése, a papi, orvosi vagy ügyvédi pályára való elver- gődés. az újhelyi polgárság nagyrésze azért küldi gyermekeit a gimnáziumba, mert óhajtja, hogy azok valamit tudjanak; hogy akár ipari, akár kereskedői pályára lép is a nebuló : idővel boldoguljon, legyen némi előismerete. Nem igen nagy vágya van ma az értelmes, jó be- látásu szülőnek arra, hogy fiából okvetlenül pap, orvos vagy fiskális legyen. A hiúság lassanként tért vészit s elfoglalja helyét a józan gondolkozás. A mi népes városunk jövendő reménységének, a munkás, képzett iparos osztálynak perspektíváját látjuk a városi tanács előterjesztésén keresztül. Hisszük, hogy abban az uj polgári iskolában a tanítók nem a bukottaknak, de a kiváló növendékeknek fogják azt a tanácsot adni, amit a szülők gúnyból használnak, hogy t. i. „menj inasnak.“ Igenis, a polgári iskola legjobb növendékei menjenek inasnak, mert a jó érzésű, értelmes, ambiciózus ifjú tudja csak igazán megbecsülni a munka értékét; ezeken a képzett munkásokon fog nyugodni nemzetünk jövője; ez az államfentartó elem, ez a becsülésre és támogatásra legméltóbb mindenek előtt. Üdvözöljük a városi tanácsot okos cselekedetért s kérjük az illetékes faktorokat az ügy meleg felkarolására. ennek az útnak a megmászása jár. És most sem tudom megérteni miért erősködtél annyira az idejutásért. Nem vagy olyan szenvedélyes turista, hogy érteni lehessen a buzgóságodat. A férj: Nagyon izgatott a kíváncsiság. Valami szépet reméltem innen látni. A barát: Nos hát, nézz körül jól, de előbb fogódzál belém erősen, mert leszédülsz. Nézd, az ut, amelyen ide jutottunk, csaknem merőleges, ott alant csillog a tó. A férj: Most rásütött a nap, milyen csodálatos kék színe van! A barát: Ha a lábad megsiklik, egyenesen bele zuhansz. Ez a tudat azt hiszem elveszi a kedved ettől a szép látványtól. A férj: Oh nem, csak abban tudok igazán gyönyörködni ami ve- szélylyel jár. A kockázat nélkül való gyönyörűség nem izgat. Nincs igazam? A barát: Meglehet. De én még mindig nem bocsátom meg magamnak, hogy ebbe az oktalan és céltalan kirándulásba beugroltam. Magad úgysem jöttél volna s most mindketten lent volnánk a tópartján lévő Utóhangok a nagytárkányi tanitógyüléshez. — ápr. 27. A bodrogközi községek rk. tanítói, április hó 4-én Nagytárkányban tartották meg évi rendes közgyűlésüket. — Semmi szavunk a közgyűlés meg-, vagy meg nem tartásához, a a hely megválasztása, a gyűlés tárgy- sorozatához. Az autonom ügye és joga a kör intézőségének. De ahoz igenis van szavunk, hogy az ilyen gyűlések ne tartassanak suttyomban. Maga az egyszerű udvariasság fogalma megkívánja, hogy az ilyen köri-gyűlések helye és határnapja a vármegyei lapokkal közöltessék; és a kör vezetősége lehetett volna annyi figyelemmel a vármegye kir. tanfelügyelője iránt is — ki tudvalévőén igen jó barátja és támogatója a tanítói karnak — hogy értesítette volna őt is a gyűlés helye- és idejéről, ki mindig vesz magának annyi időt, hogy a jó ügy támogatásánál személyesen is jelen legyen. A tokaji esperességi körhöz tartozó rk. tanítók április 11-én Tokajban tartott gyűlésén is megjelent a kir. tanfelügyelő, mert meghívták, hivatalos utón tudatták vele a gyűlés helyét és idejét. És ne higyje egyetlen tanító sem, hogy ő olyan okos ember, miszerint okosabbra nincs szüksége. A kir. tanfelügyelő puszta jelenléte is inpozánsabbá teszi az ő gyűlésüket, ha pedig valamely szakkérdéshez hozzászól: az ő előadásából a tanitók mindig csak tanulhatnak. Van szavunk továbbá a nagytárkányi gyűlés lefolyásához is. Egy jelenvolt tanítótól, tehát illetékes forrásból vett értesülés alapján beszél e sorok Írója. A lelkészi kar ott volt a gyűlés megnyitásán, de mihamar el is távozott. Egyetlen tárgyhoz hozzá nem szólt, menházban, vígan regeliznénk s nem fájna a fejünk amiatt, hogy ha már nehezen fel is jutottunk ide, de hogy fogunk lemenni? A férj: Hát miért jöttél velem, ha félsz? A barát: Már megint evvel állasz elő. Hát azért jöttem veled, mert a bátorságomra hivatkoztál a feleséged előtt. Hánytorgattad a magad bátorságát s azt bizonyítgattad, hogy én nem merem ezt az utat megtenni. Ha nem jöttem volna veled, a feleséged pipogya embernek tartana. A férj: S te az ő véleményére annyi sokat adsz ? A barát: Sokat adok arra, hogy senki se tartson gyávának, legkevésbé a feleséged. A férj: Ő meg jól mulatott ezea a versengésen. A barát: Mert az ostoba, meghamisított térképedről azt mutattad ki, hogy ez az ut egyáltalában nem veszélyes. Hogy véges-végig korlát van és kényelmes lépcsőkön lehet idejutni. S kisült, hogy korlátnak hi- re-nyoma sincs, lépcső helyett meg szerte görgő köveken s hegyes sziklákon kellett lépkednünk. A TAVASZ. újdonságai úri- és női divatczikkekben már megérkeztek! Ruhadíszek, selymek, csipkék és szalagok. Napernyők, fehérneműek, harisnyák és hímzések. Bob- és Japán sapkák, övék és ridicülök. gjjgjr*" Blous és Joupon különlegességek legnagyobb választékban *5S SZEGÓ Sándor központi áruházában Sátoraljaújhely. $
