Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-04-08 / 39. szám
2. oldal. ZEMPLÉN Április 8. Józseffel kötött adásvételi szerződés bemutatása. — A város utcáinak jelző táblákkal való ellátása ügyben törvényszéki átirat folytán polgármesteri előterjesztés. — Bodnár György nének a Kis-barátszer utcából a Rony- va felé kiágazó köz kövezési költségeinek elengedése tárgyában tanácsi javaslat. — Házi pénztári vizsgálatról szóló jkv. bemutatása. — Gyámpénztári vizsgálatról szóló jkv. bemutatása. — Az igazoló választmányba két tag választása. — Egyébb, a képviselő testületi ülésig beérkező ügyek. Á képviselőtestületi ülés részletes tudósítását legközelebbi számunk hozza. )( Zemplénvármegye közbiztonsága. A m. kir. IV. számú csendőr- kerületi parancsnokság a Zemplén- vármegyében elhelyezett csendőrőrsök tevékenységéről az 1905. év március havában kimutatást állított össze, melyek érdekes világot vetnek vármegyénk közbiztonsági állapotára, mely viszonyítva más vármegyékhez : még eléggé kedvező. A kimutatás számai közt nagyságra nézve a 422 legimponálóbb, ugyanis ennyi, a közig, hatóságok hatáskörébe utalt kihágási eset fordult elő, utána 96 esetben a lopás, 58 esetben a testisértés, 20 esetben az orgazdaság, 15 esetben gyújtogatás, 12 esetben csalás és 8 esetben a hatóság elleni erőszak vétsége, illetve büntette fordult elő, melyben a hivatása magaslatán álló csendőrség felderítő szolgálatot végzett. A kimutatás az előbbi hónapokéhoz viszonyítva is kedvező. )( Pályázat segédjegyzö-anya- könyvvezető állásra. A varannnói járás főszolgabirája pályázatot hirdet a sókuti segédjegyzői állásra. Javada- lvm 700 kor. mely a jegyzői fizetés rendezés folytán 1000 koronára fog kiegészíttetni. Pályázati határidő f. é. ápril. 21. JEGYZETEK a hétről. * 1 homonnai dráma. A homonnai dráma részletein tűnődöm. íme, az élet különb tragédiákkal szolgál, mint a drámaírók csapongó fantáziája. E dráma végső jelenetei a múlt héten bontakoztak ki a maguk zordon és megdöbbentő erejében s a homonnai temetőben nyugvó két áldozat egy tragikus részcán félelemmel vegyes bosszúság ült; nem tudta elképzelni, kik háborgatják őt késő este itt, ahol embert alig látni. — Jó estét esapláros uram — köszönt a százados — s röviden elmondd, mi járatban vannak. — Adjon Isten jó estét — felelt a gazda nyájasra változott arccal — igen örülök én az úri vendégnek, kutya se nyitja rám az ajtót, mióta a szegény legények kipusztultak, pedig tárva-nyitva az ajtóm éjjel-nappal mindenkinek, nincs mit féltenem. Tessenek uraim leülni a hordókra, jobb székem nincsen; mindjárt jövök, jó tüzes, öreg borocskát is hozok, még zene is lesz. Aztán sietett a pincébe, kívülről is hallatszott a hangja, amint a legénységet jó borral kecsegtette. A tisztek kitünően érezték magukat a jó csapiáros vendéglátó házában, két izmos legény kiemelte rozsdás sarkaiból a korhadt pitvarajtót, két hordóra fektették s kés'’ volt az asztal. Az ablakon át látni lehetett a tűzön gőzölgő lábasokat s a körbe telepedett vidám képű katonákat, amint a vacsorát készítik. Belépett most a házigazda régi, idomtalan üvegekben hozva a bort; letekben gazdag történetnek néma hősei. Annál megdöbbentőbb az eset, mert a férj: dr. Grünwald felvilágosult, modern ember, sőt orvos, aki az emberi szervezet fizikai és lelki életének kutatója már hivatásánál fogva is. Es ilyen embert is képes oly iszonyú tettre ragadni az a névtelen, az a megfoghatatlan, az a szörnyű emberi csapás, aminek Échegeray, a hires drámairó „Nagy Galeottó“ cimü darabjában ad kifejezést. A settenkedő, aljas rágalom ez, mely már annyi ember boldogságának ásta meg a sírját. Szelidebb névén pletykának nevezik és főképen kis vidéki városokban divatozik, ahol az emberek evvel szokták elütni az unalmukat. Mondhatom, a legveszedelmesebb s legkártékonyabb szórakozás minden emberi szórakozások között. Mert emberi becsületben kotorászik, a magánélet dolgait viszi a piacra s bestiális hatású. Nem tud ellentállani neki a legokosabb ember sem. Rém, mely láthatatlanul suhan az emberek közzé, melynek eredete, gazdája nincs, mert mindenki igy kezdi meg a róla szóló mesét: „Hallotta már kérem a legújabb újságot, azt mondják“ . . . Azt mondják! Éz a gyáva, a nyomorult pletyka kibúvó mottója. Azt mondják! S utána következik a lobbi, amit derék asszonyaink, sőt lovagias férfiúink is oly szívesen beszélnek el a társaságban, mert hize- leg a hiúságuknak, hogy ők milyen pikáns s érdekes hireket tudtak megszerezni. Ez az „azt mondják“ kergette halálba a dr. Grünwald szép és derék feleségét, akit lelketlenül gyanúsítottak meg valami rágalommal s ennek lett a halottja maga a derék orvos is, aki nem tudta elviselni a neje halálát. Azt hitte a szegény, hogy ő is hozzájárult a felesége gyá szos halálba üzéséhez. Pedig dehogy tette, — a felzugó rágalom volt itt két élet gyilkosa. Vajha a véres példán okulni tudna a közönség, okulni tudnának az emberek, akik a legkisebb kritika nélkül adják túl az oktalan híreszteléseket. Igaz, nem sejtik, hogy azoknak ilyen véres kimenetele lesz s csak akkor látják megdöbbenve, mikor az áldozatok halva fekiisznek. De a legtöbb esetben nem is tudják, kinek okoztak halálos sebet. Hány titkos tragédia, feldúlt családi élet, örök ellenségeskedés termett már a gonosz pletyka nyomán! Ideje volna, hogy ezt a rémet kiüldözzük a társadalmi érintkezéskézenfogva összetöpörödött, rongyos vak cigányt vezetett, utána két huszár cipelte régi, poros cimbalmát. — No jó uraim — szólt vacsora után a gazda — itt a bor és itt a vak cigány, tessenek mulatni isten igazába, hadd lássam magam előtt az elmúlt időket újra. Húzd rá more, de úgy a magad módja szerint. Az agg cigány cimbalmához ült s remegő hangon szólalt meg: „Tekintetes uraim, vén, világtalan cigány vagyok, hatvan esztendeje van, hogy utoljára cimbalmoztam igazán a Rózsa Sándornak, meg egy szegény vándorló költőnek, de hallottam gazd- uramtól, hogy szép vendégeink jöttek, elővánszorogtam az ólból s megpróbálkozom, tudok-e még úgy, mint régen ?“ A tisztek maguk közé ültették házigazdájukat s figyelni kezdenek. A vén cigány játszik, játszik, kipirul összeaszott, sápadt orcája, keble liheg, képe egész átszellemül s világtalan szemeiből záporként hullanak könyei. Az ablaknál álló huszárok nézik a bent mulatókat s nem értik, miért sir a gazda, miért könyeznek a tisztek a mélabús, a régi, a szomorú nóták hallatára? . . . majd élből s mikor valaki titokzatos, mosolygó arccal kezdi rá, hogy: „Hallották már kérem, azt mondják“ .. . akkor erélyesen szóljon rá minden valamire való ember: — Nem vagyok rá kiváncsi ! Ügyvéd és színész. A kassai ügyvédi kamara ez évi közgyűlésén, melyen a sátoraljaújhelyi ügyvédek is résztvettek, sok jogos panasz hangzott fel az ügyvédi pálya egyre jobban növekedő nehéz helyzete miatt. Sok az ügyvéd, nehéz a megélhetés és ennek dacára a fiatal nemzedék még mindig teljes számmal tódul az ügyvédi pályára, ahol pedig temérdek tanulás után nem sok siker várakozik a legtöbb ügyvédre. Nehányan nagyon szépen boldogulnak, de a nagy többség ugyancsak küzd a megélhetésért. Talán ennek egyik jellemző tünete, hogy az eddig ugyancsak lebecsült szinészi pályát is kezdik már annyira tekinteni, hogy ime egy budapesti gyakorló ügyvéd, dr. Rácz Ede, akinek már irodája is volt, ott hagyta a peres akták himes mezejét és színésznek csapott fel, sőt Komjáthy János már két évre szerződtette is. A dolog meglehetősen különös és Kassán nagy érdeklődéssel néznek az ifjú ügyvéd első fellépése elé. Mint kassai tudósítónk bennünket értesít: dr. Rácz még sohasem volt színpadon és ma este mutatkozik be először a közönségnek egy nagy szerepben a „Boszorkány“ fő férfi szerepében. Május 4-ikétől a kassai társulat már Ujhelyben játszik s ekkor módja lesz az újhelyi közönségnek is megítélni, hogy mint tesz egy gyakorló ügyvéd a színpadon. Ámbár hiszen a prókátorok oly sok agyafúrt fogással dolgoznak, hogy mesterségük egy kicsit külömben is vág a szinészkedéshez. Majd elválik, mi lesz az érdekes kísérlet eredménye. HÍREK. Megszüntetési kaland. „A polgármester be akarja szüntetni az iktatót a városnál." Hír. Sötét, zord éjjel . . . csillag elbújt És nem ragyogott fenn a hold, A kisértetek jártak keltek . . . — Ujhely walpurgis éje volt!. .. — A polgármester lázálmában — Az ágya bizton gyatra vót’l — Gondolt merészet, felkiáltván: Megszüntetem az iktatót! némul a zene egy percre, vígba csap át, nem reszket már a cigány isten ihlette keze, veri a cimbalmot, fájdalmas arca mosolyog, mint régen, nagyon, régen 1 . . . És táncra perdült a legénység, mulatnak a tisztek, játszik a cigány, mint egy erőteljes ifjú. Az öreg komondor is előkerült s egykedvűen nézi a mulatókat; nem tudja elgondolni, mi történhetett itten, ahol légy- dongást is alig alig hall máskor?! Már szépen ragyog a nap, midőn a kis csapat útnak indul erőteljesen, frissen, mintha egész éjjel legjobban aludtak volna; a csapiáros és a cigány szomorúan kisérik ki vendégeiket, önérzetesen utasítva vissza a nekik kínált borravalót. Ugyan mire is kéne nekik ? . . . A csapiáros sokáig néz a por- fellegbe burkolt huszárok után, a cigány pedig fáradtan vánszorog .vissza az istállóba, de visszaszól: „No esap- lár uram, még egyszer átéltük a régi szép világot, menjünk álmodjunk róla tovább“. Azzal bement és tovább álmodott hevülő, mosolygó arccal .. . elaludt örökre. S a gondolatot tett követte; Hatalmas, fényes harci tett! A mester csak egyet trüsszentett S az iktatónak vége lett! S a tettet, amely megelőzte: A csodálandó észmenet, Csekély eszemtől combinálva A következő lehetett: „Ha iktató nincs: iktatvány sincs Es nincs sok kófiez papiros Nem fog izgatni sürgetés se’ Sem a fehér, sem a piros. Mesebeli egy állapot lesz, Ha Timkó majd nem iktat óh! Eszmém fenséges, óriási, Minek is nekünk iktató!“ És úgy tett, a miként beszélte És ha tovább is igy halad, Beszünteti a kiadót is, Úgy, hogy még nyoma sem marad. Az árvaszéknek Saujhelyben így dolga szintén áll csehül, A polgármester egyet gondol: És ülnök és gyám kirepül. S ha netalán-tán kettőt gondol Egyszerre: — kettőt! — oh! be’ jól Csak akkor lesz itt juksz rakásra Csak akkor lesz itt dáridó! Megszünteti az egész várost S ha Ujhelyt majd a rom födi: A dolgok tetőzéseképen: Önönmagát is kilöki. —th. Az áprilisi divat. Sátoraljanjhely, 1905. ápril. 8. Reggel napsütés és tavaszi hangulat, délben zuhogó eső és loes-pocs, este hűvös szél és fagy- Ez április. Szeszélyes, mint egy migränes asszony. Reggel trillázva ébred, délben hozzávágja a szószos csészét a szakácsnőhöz, este pedig / oly mogorva és rosszkedvű, hogy/ végre is elkergeti vele a férjét a vendéglőbe. A felöltők és tavaszi spencer- kék sehogysem tudják megtanulni a francia grammatikát. Délutántól másnap reggelig legföljebb az infi- nitiv passéig jutnak el, de akkor már félbe kell szakítani a tanulást. A zálogházakban valóságos kavarodás van. Télikabát be, felöltő ki: igy megy ez minden nap. A divatosabb hölgyek szeretnének az öltözködésben közeledni a tavaszhoz és egy-egy napsütéses félórára előkerül egy szines selyem bluzocska, de azért a szőrmés boával a szobaleány ott áll a kapu alatt, hogy mikor kell vele utánna szaladni a nagyságának. A tavaszi kalapok hiába virítanak a kirakatokban, a szines napernyőkre is hiába vannak ráaggatva az árt jelző cédulák; hiába, még csak április van. Ä tavaszi, pehelykönnyű dolgokkal teli kirakatoknak van ugyan már közönségük és a hölgyek már kezdik számitgatni, hogy vájjon az a heliotrop alapszínű és türkiz vörös pettyekkel ékített napernyő hogyan fog illeni ahoz az uj, ockersárga blúzhoz, amelyet majd rendelni fognak, ha szép idő lesz és a férjek parlamentje által megszavaztatik a tavaszi költségvetés. Bárha evvel a tavaszi költség- vetéssel is úgy áll a dolog, mint ama nehány milliós hadköltséggel. Elköltötték, mielőtt megszavazták. A válság is olyasforma változásoAZ E6YEDÜlfELISMERT KELLEMES ÍZŰ TERMÉSZETES HASHAITÓSZER.
