Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-04-06 / 38. szám

Sátoralj8ujiiely, 1905. április 6. 38. (4393.* Harmincharmadik évfolyam» Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: S&toralja-TJjaely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Njilttérben minden garmond sor 80 üli. , POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Maczner G-yala dr. Molnár János dr. Perényi József főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, fé'évre 6 kői negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. =— Hirdetési dij; Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél liagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. cürdem. lindapest, 1905. ápril. 6. A folyó évben lefolyt nép- képviseleti választások egészen uj helyzetet teremtettek. Az ered­mény annyira meglepő volt, hogy magok a különböző pártok ve­zetői és a szövetkezett ellenzék összesége a győzelem eredmé­nyével szemben oly álláspontra való helyezkedésre utaltattak, mely álláspont az egyes pártok elvi hitvallásának épségben tar­tása mellett a nemzet aspirációi­nak kielégítése felé irányozható működés lehetővé tételét célozta. Az ítélet, mely a nemzethez történt apellálás folytán meg­ejtett választáson a nemzet által hozatott, a kormányra nézve le­sújtó volt s az alkotmányos el­vek szerint a többségnek kel­lett volna a kormányzással meg- bizatni. A mi alkotmányunk azonban két tényezőből áll, t. i. a korona és országgyűlés egyetértőleg ha­tározhatják meg már jóeleve a törvényhozás elé kerülendő tör­vényjavaslatok elvi kérdéseit, nehogy valamiképen divergáló nézetek által a korona részéről a szentesítés megtagadtassék. Ezen nyugszik tehát alkotmá­nyos államokban általában, de nálunk különösen azon alapelv, hogy kormány csakis a többségből alakulhat, mivel ez a nemzet több­ségét képviseli. Kell azonban min­den körülmények közt, hogy ezek, A ZEMPLÉN^ TÁRCÁJA. Schopenhauer teóriája. Sötét eszméd, sötét szellem Elzsibbasztották agyamat; Hogy még a szerelemhez is csak Az önző, ocsmány vágy tapad ? Hogy nem a szív, amit szeretünk Hanem a test, a mell, a váll, A szem, az ajk, az arc, mind, minden Csak nem a tiszta ideál ? Nem, nem lehet, van még a földön Ó van szent, tiszta szerelem ! De hátha? . . . s a frankfurti bölcsnek Sötét tanát már-már hiszem De nyíl’ az ajtó s rajt’ beröppen Az én kis szőke kedvesem; Mosoly az ajkán, kék szemében A boldogság, a szerelem. Meglátja bus, komor orcámat S nevetve lágyan átölel: „E könyv teszi komorrá ugy-e? Lám: mondtam ne olvassa el! No ugy-e vig lesz s félre fogja Már ezt a könyvet tenni hát?“ S mosolyog, s nevet; Schopenhauer Megdöntve csúf teóriád I Szász Árpád. mint a korona tanácsosai a ko­rona teljes bizalmát bírják, mivel e nélkül az összhang — a har­mónia — disszonanciás és a si­keres kormányzást megnehezíti, sőt lehetetlenné teszi. Az alkotmányos életnek lé­vén ez az alphája, nem csodál­kozhatunk tehát, hogy a válasz­tások eredménye felzavarván az eddig uralkodott rendszert, a kor­mányzásnak uj alapra való fek­tetését okvetlenül szükségessé tette. A két faktornak tehát — ko­rona és nemzet — illetve azok küldöttjeinek egy harmonikus, mindkét félnek megfelelő, mind­kettőt kielégítő alapot kellett keresni. Ezt keresik hetek óta, de eredménytelenül. — Lehetséges, hogy a sok tanácsos, kik a ko­rona meghívására kihallgatásra megjelentek, oly ellentétes vé­leményekkel árasztották el a ko­ronát, hogy ez által a kibonta­kozás bonyodalmassá vált. Ezen labyrinthusból való me­nekülés nagy nehézségekbe üt­közik. Bizton remélhetjük azon­ban, hogy az Ariádné fonalát meg fogják találni; ez csak idők kérdése lehet. A többség józan­sága és türelmes várakozásába, a korona alkotmányosságába való bizakodásba helyezhetjük remé­nyünket. Nincs okunk kétségbe esni amiatt, hogy soká húzódik és mindig egy és ugyanazon a ponton állunk a válság kezdete Modern felolvasónők. A „Zemplén" számára irta: egy antifeminista. Ebben az evolúciós világban, mi­dőn hadat izén a nő a férfinak, a „teremtés urának“, nem szabadíthat­juk meg magunkat annak a nőnek az emlékétől, akinek már száz év előtt volt bátorsága azt hirdetni, a miről ma amerikai asszonyok, svéd leányok órákig tartó felolvasásokat tartanak. S amiért régen elítélték azt a lángleikü asszonyt, akit „abnormis“ névvel bélyegezett meg a prűd vi­lág s akinek most még is szobrot emelt, — a XX. század asszonyai, mint valami uj tant, uj hitvallást fo­gadják azt, amiről pl. Ellen Key be­szél csöndes filozófiával, meggyőző színezéssel. Ezek a modern felolvasó asszonyok Sand George eszméit hir­detik, ezeket elevenítik fel. S ami akkor túlmerésznek, hihetetlennek tűnt fel, ma oly természetesnek lát­szik. A legkényesebb társadalmi té­mát szecierozzuk a nélkül, hogy ezzel a konzervatív elveket megsértenők. George Sand száz év előtti tana ugyanaz, amit ma Mrs. Gillman vagy a nagy svéd nő hirdet. S mégis minő különböző ezeknek az asszonyoknak az inspirációja. Sand kezébe a tollat a szive adta, az a forró, sohasem nyugvó, erős, bátor, szinte férfias szív. óta; sokkal célszerűbb, hogy ha jól meghányva, komoly megfon­tolással állandóságra számítható, célszerű müvei állhatunk szembe, mint olyannal, mely hevenyében készülvén, kielégítő eredmény­nyel nem kecsegtethet és alkot­mányunknak garanciákat nem nyújt. Ne türelmetlenkedjünk, ne izgassuk a kedélyeket minden­féle mumussal, hanem legyünk higgadtak, nyugodtak és bizzunk a magyarok Istenében, aki soha­sem hagyta még a magyart. Dr. Thomán Dávid. — ápr. 6. A politikai helyzet. A kibonta­kozás ügye egyelőre fennakadt, a király tegnap elutazott a fővárosból és bécsi hírek szerint most már hus- vétig nem történik semmi a válság dol­gában. Ezzel szemben budapesti poli­tikai körökben az a hir járja, hogy egy hét múlva valószínűleg lesz már uj kormány, még pedig átmeneti és a szabadelvű pártból kilépettek közül. Mások hivatalnok-minisztériumot em­legetnek, ismét mások arról tudnak, hogy a király még egyszer kísérletet fog tenni a szövetkezett ellenzékkel. VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( Kivételes nősülési engedélyek. Á m. kir. honvédelmi miniszter So- hajda Béla láeai, Rhinda Simon vi- ravai, Andrejo András kócsándi, Bé­res Pál parnói, ifj. Simon János kisz- tei, Krajcár János nagycsebbi, Szabó József mádi, Orovej János lácfalvai, Emezek meg teleszivták lelkűket nagy tudással, a nőmozgalom felébresztette érdeklődésüket, de a szivüket sürü fátyol borítja. Sand azért hirdette a szerelem feltétlen jogát és szabadsá­gát, mert ő is arra vágyott, mert temperamentuma megutáltatta vele a vidéki kastély merev egyformaságát, lagymatag unalmát, szürkeségét. Ha­talmas zökkenéssel átvetette magát az egyházi eskü és áldás barikádján, hogy úgy élhessen, ahogy szilaj szive megkövetelte. Társat keresett, akivel megoszthatja szenvedélyes szive vá­gyait, akinek lelke az ő leikéhez si­mul, hogy nagy eszméket dobhas­sanak az emberek közé. Honának első lángelméi voltak a kedvesei. A hűséget hírből sem ismerte. S ebben a lázas életmódban hirdette legmerészebb tanait, szivébe mártotta tollát és úgy irt. A maga meggyő­ződését átakarta szuggerálni nemzeté­nek asszonyai szivébe. Tanait a maga példájával illusz­trálta. Esett is átok utána — egy egész könyvtárra való* Száz év előtt volt. Ma nem átkozódunk. Hanem mo­solyogva végig hallgatjuk azoknak az előadását, akik rapszodisztikus módon forgatnák fel a nők mostani helyzetét, de a magánéletük nem áll tanuk szolgálatában. Nagyon okos asszonyok, szépen bölcselgetnek, meg­Goga Péter nyágói, Újhelyi István monoki, Kiszely János rudabányács- kai, Porvazsnik Mihály burkói, Lázár Albert girincsi, Tóth Imre körömi, Nalesnyik János felsőregmeci, Hudák András kohányi, Gajdos Mihály vo- lovai, Burik Pál cirókabélai, Kas- czelánszky József szécsudvari, Mazur Élek papinai, Kovály János morvái, Csengeri Sámuel mádi, Szabó Ferenc legyesbényei, Cselyovszky Pál kis- azari, Fábián Sándor nagycigándi, Pandák János vilyi, ifj. Konráth Jó­zsef vitányi lakosoknak a kivételes nősülést engedélyezte. )( Főszolgabirói értekezlet volt ma délelőtt Dókus Gyula alispán el­nöklete alatt Sátoraljaújhelyben, a 11 járás főszolgabirájának részvétele mel­lett. Az értekezlet tárgya volt: a bel­ügyminiszter engedélyezte 25.000 kor. költség terhére létesítendő kör- és községi jegyzőségek megállapítása. )( Rendezett tanácsú városból nagyközség. Egyre gyakoribb óhaj az egyes rendezett tanácsú városok ré­széről, hogy nagyközséggé szeretné­nek átalakulni. Nem lesz érdektelen felsorolni azon nyomó érveket, ame­lyek ezen különösnek látszó óhajt nagymértékben támogatják, ezek az érvek a következők ; A törvényhozás évtizedek óta mostoha elbánásban részesíti a rendezett tanácsú városo­kat. A rendezett tanácsú városokat mondhatni évről-évre újabb és újabb állami funkciókkal bizza meg, sokkal többel és súlyosabbakkal, mint a kis- és nagyközségeket és ezen állami funkciók, amelyeket kis- és nagy­községekben részint maga a törvény- hatóság, részint a járási főszolgabi- rák teljesítenek, évről-évre fokozódó óriási személyi s dologi kiadási több­letet okoznak a rendezett tanácsú vá­rosoknak, úgy hogy a községi pótadó rohamos növekedése a rendezett ta­nácsú városokban tulnyomólag a ren­dezett tanácsra áthárított állami funk­győzni akarnak, de nem a szivük be­szél, csak az eszük. Az a tanult, fi­nomított, nyugodt ész. S ha a jó Sand felébredne pihe­nőjéből (megmosolyogva a maga szob­rát), felállana a pódiumra egy jól fü­tött, bársonyos koncert-teremben és ilyenfélét beszélne: „Asszonyok! ne csak szavaljatok, de éljetek is úgy, mint ahogy tanittok. Vegyetek rólam példát, ma Chopint gyötröm lázas csókjaimmal, holnap Musset-et csa­lom meg az orvosával etc.“ ... bi­zonyára oda menne egy rendőrbiztos és bekísérné a szónokot. Ma csak burkoltan beszélni, vagy nyíltan Írni szabad. Aszerint tenni is az nem „come il faut“. Vegyük azt, hogy egy Ellen Key- féle nő mondaná szóval azt, amiről irt Sand, vagy pedig sorba eldicse­kedne privát élete ezer misztériumá­val : kiváncsi vagyok, kezet szori- tana-e vele az a sok szép, előkelő pesti dáma ? Azt hiszem nem zak­latnák interjúval s nem keresnék a gráciáját, hanem vállatvonva azt mondanák „shocking“. S ulóvégre is nem lehetne ezen csodálkozni. Mert olvasni mindent szabad, sőt a szín­pad ezer gyalázatosságát is végig­nézni, de tenni ?! Mon Dieu, ez nem bonton, ez nem sikk. S ha már tesz- szük, a titkolódzás fátyoléval bizto­sítjuk magunknak az emberek tisz­m»l mánia 4 oldat,

Next

/
Thumbnails
Contents