Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-04-04 / 37. szám

2. oldal.

ZEMPLÉN

Április 4.

VÁRMEGYE ÉS VAROS.

)( Kinevezés. A vármegye alispánja folyó évi március hó 31-én dr. Schön Vilmos nyug. közkórházi igazgató-főorvost a törvényhatósági bizottság határozata és a belügyminisztertől nyert felhatalmazás alapján 41 évi buzgó, odaadó és érdemdús szolgálatainak elismeréseképen a sátoraljaújhelyi „Erzsébet“ közkórház tiszteletbeli főorvosává nevezte ki.

)( A vármegye közegészségügyi bizottsága folyó hó 10-én délután 4 órakor ülést tart, melynek tárgya: a vármegye sátoraljaújhelyi és nagy- mihályi közkórházainak igazgató-főorvosi állásaira beérkezett pályázati kérvények elbirálása.

HÍREK.

Április.

— ápril. 4.

Általánosságban a bohó szeszélyek hónapjának nevezik, mely titulus nagyon is ráfért becses személyiségére, mert éppen oly szeszélyes, mint a legkedvesebb nőcske szokott lenni, kinek minden törekvése abban kulminál, hogy férje fejét minél jobban betólja az igába, melyről megiratott, hogy „szép és gyönyörűséges“.

Tudnivaló, hogy a rómaiak e hónapot a gyönyöröknek való mértéktelen hódolásnak szentelték s e szeszélyes időszakot szánták arra, hogy országraszóló bachanáliákat és orgiákat rendezzenek s minekutána a bor gyöngyöző nedvét már ők is ügyesen tudták nyeldekelni, nemcsak mi sírva vigadó magyarok, eszeveszett állapotban leiedzésükből kifolyólag a legfurcsább maskarába öltözködve járták az utcákat és tereket s férfi és nő egybeolvadó gondolatban igyekezett hódolatát bemutatni Bacchusnak, a bor istenének.

Bizonyára innen datálva kenték a változékony természetű ápri- lisünkre, a „bolondok hava“ nevezetet.

Különben pedig bevett és igen *

meg neki, hogy hagyjon ott. Ötven koronát különben már adtam neki.

— óh! a semmirekellő — tört ki atyámból, de többet már nem hallottam, mert már az utcán voltam.

Mivel tegyem jóvá hibámat édes Istenem 1 Sohasem hazudok többet, csak szabaduljak ki ebből a hínárból.

*

Édes anyám és nővérem mindig unszoltak, hogy menjek el már egyszer valami búcsu-kegyhelyre, hogy jóvá tegyem sok hibámat s megjavuljak.

Ez igen szép terv volt, de az én csínyeken járó eszem nem igen foglalkozott ilyen eshetőségekkel.

A fent elmondott esemény után nem mertem haza menni, féltem nagyon szegény jó apámtól.

De a könnyüvérüség csakhamar felülkerekedett bennem ismét.

Elbarangoltam erdőn, mezőn s este, amikor már besötétedett, odahaza termettem s óvatosan egy mel- lékszobába bújtam s lestem, hogy mi történik itthon.

— Hová lett az a fiú? — haliára apám hangját a másik szobában.

— Te miattad ment el — mondá szemrehányólag édes anyám.

— Csak itt volna már Oszkár! — sóhajtoztak testvéreim.

Elérkezettnek láttam az időt s

elterjedt szokás a hónap első napját arra használni fel, hogy köny- nyen hivő, vagy éppen a hónap elsejéről s ezzel együtt az április elsejéhez fűzött tradiciókról megfeledkező barátunkkal mogjárassuk az áprilist.

Á rómaiak ilyen alkalommal gazdag ajándékokkal is kedveskedtek egymásnak. Hjal könnyű volt nekik. Nem ette még akkor meg a filokszera a szőlőt s nem kellett ebadót fizetni! Már mi bizony csak tréfaképen teljesítjük az ajándékozást.

Ne, de hiszen ha az emberek szive elkőkeményült, annál jobb ajándékot küld gazdag tárházából mindnyájunknak hü dajkája, a szép természet. Bársonyos pázsittal bevonja a rétet s müértő kezekkel ráhimezi a tavasz illatot lehelő színes virágait. Zöldbe vonja a ligetek bokrait, hogy árnyatadó eny- hük alatt énekes madárpár megkó- szitse fészkét s trilázva zengje dalát ahhoz a végtelenhez, kitől jő az erő, a hatalom és a dicsőség.

—ó.

Szenzációs öngyilkosság Homonnán.

— Saját tudósitónktól. —

Homonna, 1905. ápr. 4Homonna városa és vidéke közönségét egy általános megdöbbenést keltő öngyilkossági eset tartja izgalomban.

Folyó hó 3-án ugyanis Homonna városát futótűzként járta be a hir, hogy dr. Grünwald Ignác orvos, Zemplénvármegye homonnai járásának orvosa agyonlőtte magát.

Ez az öngyilkossági eset annál tragikusabb, mert az öngyilkos járásorvosnak alig 4 hete felesége volt öngyilkos, aki megmérgezte magát s dacára a legkörültekintőbb mentési kísérleteknek: meghalt.

Dr. Grünwald Ignác és felesége erőszakos halála megett természetesen sok mindenféle dolgot sejtenek s Homonna és környéke alig foglalkozik mással, mint az okok kutatásával, amelyek a szerencsétlen véget ért család megrendítő tragoediája megett

kisompolyogtam a folyosóra s onnan meg a család nagy örömére a szobába.

A csávából mindazonáltal csak úgy tudtam kimenekülni, hogy meg kellett Ígérnem, miszerint N. kegyhelyre elmegyek.

Pénzt nem adtak többet annál a tiz forintnál, amivel Gyula bácsi kiegészítette fizetésemet.

Tehát mentem.

A vonaton találkoztam egy öreg úrral. Mivel magunkban voltunk, csakhamar megindult a társalgás.

— Öcsém 1 nem kaphatnék egy szál gyufát?

— De igen 1 válaszoltam s a következő pillanatban az öreg ur szivarja már égett.

— Hová utazik ? kérdé.

— Budapestre — füllentettem vakmerőén.

— Úgy! Akkor együtt megyünk, én is oda igyekezem.

Elhültem.

— A véletlen megfosztott kedves bátyám attól szerencsétől, hogy együtt utazhassunk — jöttem be ismét a svungba.

— Hogy hogy?

— Nekem a következő állomáson ki kell szálnom, csak holnap reggel utazhatok tovább, egy kis dolgom akadt itt.

vannak vagy lehetnek. Á találgatásoknak, kósza, sokszor képtelen híreknek persze a fele sem igaz s tartozunk azzal az igazságnak, hogy a valódi tényállás megismertetésével elvágjuk a leglehetetlenebb kombinációk és találgatások útját.

A szerencsétlen végű dráma előzményeiből annyi az igaz, hogy dr. Grünwald Ignác és neje között (ki egy homonnai kereskedőnek Fried- mannak leánya) utóbbi időben teljesen alapnélküli féltékenységből családi perpatvarok történtek, mi az önérzetében megbántott asszonyt any- nyira sértette, hogy elhatározta magát a meggondolatlan, végzetes tettre.

Hátrahagyott levelében azonban kijelentette ártatlanságát.

Ez a kijelentés volt oka aztán a dr. Grümvald Ignác végzetes tettének, ki nem tudta elviselni, hogy neje halálának — kit igazán szeretett — ő volt a közvetlen oka túlhajtott féltékenységével, amely szintén a neje iránti nagy szeretetből fakadt.

Lelkiismerete kínozta s végre — nem tudván elcsititatni lelkében az önvád szavát — mintegy felesége halálának expiálásaként elkövette tettét, mely életét kioltotta.

Az elhunyt járásorvosnak — kinek halála a vidéken is általános részvétet váltott ki — egy. kis leánykája maradt, akit Barta Ödön orsz. képviselő vett gondozás és gyámság alá.

Homonnán és vidékén a megrendítő tragoedia általánosan, a társadalom minden rétegében megdöbbentő hatást keltett annál inkább, mert dr. Grünwald Ignác és családja Homonnán általános szeretetnek és közbe- csülésnek örvendett.

Sátoraljaújhelyben a megrendítő öngyilkosságról Haraszthy Miklós homonnai főszolgabírónak a vármegye alispánjához küldött táviratából értesültek először s mivel az öngyilkos járásorvos Sátoraljaújhelyben is közkedvelt és ismert ember volt, ismerősei a szerencsétlen végű elhatározás hírét részvéttel fogadták.

Mivel dr. Grünwald Ignác egyúttal a homonnai járásnak is orvosa volt, a vármegye alispánja dr. Szekerük Jánost bízta meg helyettesítésével.

Beniczkyné Bajza Lenke.

legtermékenyebb magyar regényirónő elköltözött az élők sorából. Halálának

•— No ezt nekem is jó lenne megtenni! erősködött az öreg ur.

— Ne tegye kedves bátyám, ha én tehetném, azonnal utaznék tovább. Nincs ott mit nézni, unalmas hely. Kellemetlen kiszállogatni.

— Az ilyen csekélység engem nem zavar — szólt az öreg ur flegmatikusán.

Láttam, hogy itt nehezen lehet lesz a hínárból szabadulni, azért hát kijátszottam az utolsó tromfot.

— Különben — szóltam — a vonat egy óráig áll, addig elvégzem a dolgomat s visszajövök.

— No lám! Okos ember lehet öcsém, pislantott egyet az öreg ur.

A vonat megállott.

Az öreg ur még utánam kiáltott, hogy végezzem gyorsan a dolgomat.

No igazán mondhatom** hogy ez utóbbiban szót fogadtam az öreg urnák, mert a vonatom készen állott, csak épen az átszállásra várakozott.

Úgy öt perc múlva robogott velem a vonat ellenkező irányban az öreg úréval — az Ígéret földjére.

Az öreg urat azért megnyugtattam úgy, hogy egy hordárral megüzentem, hogy sürgős és épen most felmerült akadályok miatt nem utazhatok vele.

Az akadályok pedig valáüak: a jegy hiánya és az öreg ur jelenléte.

a hire szomorúságra fogja hangolni azokat, akik élvezettel olvasták Beniczkyné Bajza Lenke regényeit és kedvelői voltak tolla elegáns köny- nyedségének. Beniczkyné a legkedveltebb írónők egyike és munkái közül igen sok minden európai nyelvre lefordittatott. Regényeiben leginkább a fetsőbb körök életét szerette rajzolni és ezt oly eleven színekkel, oly közvetlenül tette, a jellemeket oly híven ecsetelte, a fordulatokat oly ügyesen szőtte, hogy munkáit olvasni valódi élvezet. Irt azonkívül a napilapok számára számos tárca cikket, novellát és útirajzokat. Irodalmi tevékenységével felülmúlta valamennyi női Írónkat.

— Munkások jutalmazása. A m.

kir. földmivelésügyi miniszter Kiima János vásárhelyi és Kocsu Máli János gazdasági cselédeknek hosszú és buzgó szolgálataiért elismerő oklevelet és egyenkint 100—100 korona jutalomdijat utalványoztatott.

— Segély iparostanonciskolának. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter egyetértőleg a kereskedelemügyi miniszterrel a gálszécsi iparostanonciskolának négyszáz korona segélyt engedélyezett.

— Haladás. A változó viszonyok katonáéknál is uj dolgokat teremtenek. Eddig a cs. és kir. közös hadreg parancsnokságainál az volt az általános szokás, hogy a magyar hatóságok megkereséseire a közös ármádia nyelvén, németül válaszoltak, ami — különösen tőzsgyökeres magyar városokban, ahol ösmeretlen a német szó, — csak hátrányára szolgált az ügyek gyors és pontos elintézésének. Ezzel az elavult rósz szokással végre kezdenek felhagyni a közös hadseregnél, amint azt a tarno- poli (Galicia) katonai állomás-parancsnokságnak a helybeli rendőrkapitánysághoz intézett átirata igazolja. A Galíciából érkezett magyar irás előzménye az, hogy Szvogetinszky Vilmos dragonyos alezredes, aki a képviselőválasztások alkalmával ezredének nehány századával városunkba volt vezényelve, — itten tartózkodásának ideje alatt elvesztette óra- láncát. Egy ehhez hasonló óralánc időközben előkerült, melyet a rendőrkapitányság megtekintés végett elküldött a katonai állomásparancsnoksághoz Tarnopolba, ahonnan az óraláncot a következő szövegű átirattal küldték vissza: „A Tekintetes városi rendőrkapitányságnak Sátoraljaújhely. Tarnopol 1905. március

31-én. Van szerencsém tudomására adni, miszerint lovag Szvogetinszky alezredes az ideküldött óraláncot nem az övét azonosította, minek folytán ezt egyúttal visszaküldöm. Tisztelettel de Lyro tábornok“. — A tarno- poli állomásparancsnokságot ezért a magyar levelezéséért méltán megilleti az elismerés.

— Munkás gyűlés. A sátoraljaújhelyi szociáldemokraták folyó hó 9-ón, vasárnap délután 4 órakor nép- gyűlést tartanak a „Magyar király“ szálloda tánctermében a következő tárgysorozattal: 1. A magyarországi szociáldemokrata-párt által folyó évi április 23., 24 és 25-én Budapesten tartandó XII. pártkongresszusának célja és a sátoraljaújhelyi munkások küldötteinek megválasztása. 2. A „Népszava.“

— Betörések a Hecskén. A legutóbbi időben egy ösmeretlen betörő kisérletezik több jóakarattal, mint szerencsével a Hecskén. Különösen a róm. kath. plébánia telkén épült házak lakóit tiszteli meg látogatásával mindig olyankor, amikor a háziak nincsenek otthon. Folyó hó 2-án is Dvorak Ferenc kőművesmester lakásán járt, ahol mig a ház tulajdonosa templomban volt, a betörő az udvari ablakon át bejutott a konyhába, onnan pedig az ajtófának leSchmidthauer-féle

keserímz regei félpohárral használva,

a természet által nyújtott legtökéletesebb gyomor-, bél- és vértisztitó, amellett rendkívül jó étvágyat hoz. Üvegje 50 fillér. — Csak a felét kell bevenni, mint más keserűvizekből, azért kapható mindenütt kis üveggel is 30 fillérért Sátoraljaújhelyben: SzeDt-Györgyi Yilmos, Bilanovits P. és Társa, Nagy Ferencz, Grün A., Hazai H. uraknál. Gálszécsen: Koch Gábor urnái.