Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-01-12 / 4. szám

Harmincharmadik évfolyam Sátoraljaújhely, I9C5. január 12, 4 (4369.) Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sértoralja-tJjnely, főtér 9. szám Kéziratokat nem adunk vissza. apró hirdetéseknél minden garmond szó t fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Macznar Qyula főszerkesztő. dr. Molnár János felelős szerkesztő. dr. Perényi József főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. —— Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. =31 Választások előtt. jan. 12. (—r.) Az egész országban megindult választási mozgalma­kat ezúttal bizonyos méltóság jellemzi. Mintha a választó kö­zönség igaz tudatára ébredt volna magasztos hivatásának s mint a parlamentben történtek legilleté­kesebb bírósága, komoly meg­fontolással lát hozzá az előké­szítő munkálatokhoz. A jelöltek nevei között is in­kább valódi politikai munkások, mint jószándéku, de gyenge ener­giával megáldott férfiak neveit olvassuk. S ez idején való vál­tozás is. Komoly és nehéz munka várakozik az uj ülésszakban a honatyákra. A véderőtörvény végleges rendezése, a vám és kereskedelmi viszonyok lebonyo­lítása s ami eredményében talán a legnehezebb politikai munka: a házszabályoknak olyatén mó­dosítása, mely állandó bírálat tárgya lesz a jövő politikai nem­zedéknek. A közelmúlt eseményei elég tanúságot és okulást nyújtottak a választó közönségnek arra néz­ve, hogy sok avult intézménye vau parlamentünknek; sok ha­gyományos és a jogszerűség lát szatával biró visszaélésnek kell ott véget vetni. Ehhez a mun­kához pedig olyan férfiakra van szükség, kiknek tudása, tiszta hazafiui érzése garanciát nyújt a választóközönségnek, hogy való­Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Tibi. A .Zemplén* számára irta: S. Lőw Róza. I. Nyolc hónapja volt, mikor itt jártam „Zemplénében. Itt a hires „Hegyalján“. Kérem, ne forduljanak el tőlem unott, türelmetlen arccal, mert gyerekről mesél. Nem lesz unalmas — Ígéri, akarja. Nem is volt az gyerek. Nem is kezdett az lenni. Mint kész, értelmes, okos ember, finom, nemes lélek, sze­rető szivvel, melegen sugárzó sze­mekkel nézett először bele ebbe a tarka-barka világba. Avval a nagy, élénk, nyilt, fényes tekintetével, mely- lyel elragadott mindenkit, mivel emberré pecsételő kis gyerek voltát, mivel meglopta ifjak, vének szivét. A maga gyermekéről, kutyájáról ne meséljen az ember — mondja va­laki. — E gyerek nem enyém. Csak bolondja vagyok, mint sokan, kik egyéniségének, személyének varázsa, hatása alatt állanak. Bolondja annak a falu apraja, nagyja, szülője, nagyszülője, rokona mind! — Ő hozott ide a távolból a szépséges Hegyaljára, hol vigan szü­retelnek, serényen tapossák az asszut, a sok édes szőlőt s leányok az ifjak­ban az ő akaratuknak tolmácsai lesznek a törvényhozó testület­ben. Különösen az uj ülésszaknak a választói jog rendezésére irá­nyuló tervei teszik kívánatossá ezt a garanciális követelést. Az utolsó cenzus megállapításától napjainkig minden téren, de kü­lönösen a szellemi önállóság és művelődés utján annyit haladt előre népünk, hogy a régi birtok-, illetve adócenzus alapján meg­ejtett választások mellett a pol­gárjogok gyakorlásából olyan pol­gárok is kimaradnak, akiknek ebbeli jogát vitatni csakis a régi rendszer mellett lehet, mert az európai példák e jog kiterjesz­tését rájuk szinte megkövetelik. E fontos munkálat lelkiismeretes végrehajtása az egész nemzet jövőjére lesz kihatással. A szabadelvüpárt komolysága hatással van az ellenzéki pártokra is. Vessünk fátyolt az elmúlt régi választások sok, keserű visszélé- sére. Nemcsak az intéző körök, hanem maga a korrumpált vá­lasztóközönség is oka volt azok­nak. Nyitott szemmel, de becsu­kott marokkal tekintsen a vá­lasztó jelöltjére s akkor meg­szűnnek a régi bajok és ideális eszmékben gazdag parlament fog fényt árasztani jutalmul az el­vekért s a haza igazi javáért lel­kesülő választókra. Valljuk meg az igazat, igazán tiszta választás alig volt eddig Magyarországban ; pártkülönbség kai a borház földjét tüzes cigányzene mellett. Szaporán szedik mézét a hegy­nek, gyönyörű, dús áldását Istennek. Díszét, büszkeségét a hires Hegy­aljának. Vidámak a szőlősgazdák. Eleve­nen futkosnak a meredek hegyeken, mosolygósak a gazdasszonyok, paj­kosak a fiatalok, csak,mi ketten nem örülünk a szüretnek. Én meg Tibi. Mi egymásban találjuk fel az élet szépségeit, gyönyörűségeit, örömeit. Ragyogó tekintettel, őszinte, gyermeki édes örömmel simult arcomhoz, bo­rult nyakamra, ölelt édesen, melegen, igazán, önzetlenül, kedvesen gyerek­karja, gyereklej ke. Kár gúnyosan mo­solyognotok. Én tudom csak, mily nagyon tud Tibi szeretni, pedig csak nyolc hónapos I Mit nekünk cudar, önző, hideg világ! Sivár fényessége, hangos, ha­zug bókolása, hiú ékessége a díszes szüretelő publikumnak ? Mit nekünk szüret. Hegyalja ünnepe, büszkesége, öröme, baszna? Mit nekünk a küzdő, serény, versengő világ itt, ha mi egymáshoz simulhatunk nagy szere- tetben, ugy-e én, drága, édes Tibikém. II. Nyolc éves volt, hogy ott jár­tam. Már szüret után érkeztem. De szőlő s szeretet dúsan fogadott. Tele szivvel, tele marokkal szór­nélkül az egész nemzetre vonat­kozik állításom. Tanúja voltam a múlt választáson egy igen tanul­ságos esetnek. A kerületet nem nevezem meg. A néppárt és a szabadelvüpárt küzdött erősen egymással. A választás eredmé­nye egy község szavazatán mú­lott, amely busás jutalom fejében Ígéretet tett az egyik félnek. A másik erről tudomást szerezvén ráigért ellenfelére, mire azok mind átpártoltak. Az utolsó na­pokban sikerült az első lefog­lalnak tetemes áldozat árán visszahódítani a községet. El is jöttek azok, csakhogy nem reá, hanem ellenfelére szavaztak, ki felvonulásuk előtt újból magához hódította a 120 szavazatot. Megundorodtam ettől az ala­csony jellemtelenségtől. Mindenki tudott az esetről, de petíciót nem adtak, mert a vesztes fél egyszers- mindenkorra visszavonult a politi­kától. Hány hasonló eset ismétlő­dött akkor az egész országban. Sok embernek keresetforrás a választás s a jelölt kénytelen belemenni a visszaélésbe, ha re­ményét íöladni nem akarja. Nem a jelölteknek, a választóknak kellene e tekintetben szigorúság. Az olyan üzérkedő kerülettől a képviselőküldési jogot kellene bizonyos időre megvonni. Kerületünkben eddig ennyire nyilvánvaló visszaélések nem for­dultak elő. Sőt az ezidei válasz­tások előzményei is mintha a tiszta választás megnyugtató előjelei vol­ták, hozták elómbe. Tibi is majszolt rajta pici, édes szájával, engem ösz- szefenve a sok furmint s hárslevelű szőlőtől murcos ajkával, számtalan csókjával. S nénijének agyon kellett ennie s esókoltatnia magát, mert Tibi a zsarnok, az édes kincs, a szeretet, a jóság, gyöngédség — most már maga a szorgalom, az ambíció — követelte, kérte. Mert kérem ő III. osztályú je­les tanuló s épen úgy meghódítja ta­nítóját, mint mindenkit, ki nagy, fé­nyesen tündöklő, szellemességtől su­gárzó szemeibe tekint. Nagy jövőt, fényes tehetséget jósol neki mindenki. Lelkesedéssel szavalja a „Talpra magyarét. Nem magol, csak úgy szedi értelemmel kis agyába a tudományt s megkapó, megható naivsággal lelkében, moso­lyával mondja: „Sokat, mindent fo­gok tudni 1 Még írni is, mint te néni 1“ III. Tizenhat éves volt, hogy a Hegy­alja őszi színeibe öltöztetett, édessé­gekkel megáldott hegyeit jártam. Szép volt a régi, öreg Hegyalja, pi­rosló szőlőtőkéivel, őszi napsugaras, hangulatos képével. Már nem csókolództunk otthon. Komoly, benső szeretettel jártuk a hangos, eleven hegyeket. Tibi beszámolt élményeiről, ta­nának. Az ellenzék legalább eddig a múlt idők ököljogát nem hozta forgalomba. Tiszteljük egymás meggyőződését s annak nemes fegyvereivel küzdjünk egymás ellen. Nincs okunk egymásról feltenni a hazaárulást. Különböző utakon, de mindannyian a haza ér­dekeit viseljük szivünkön. Eddig legalább nincs okunk attól tar­tani, hogy ez a méltóságos nyu­galom a kitörő személyes küz­delmek s viharok előjele volna. Választási mozgalmak Zemplén- vármegyében. — jan. 12. A Zemplénvármegyben megin­dult választási mozgalmak hullámai a választások közeledtével mindin­kább magasabbra csapnak fel. A választásokkal összefüggő moz­galmak minden eddigi mozzanatáról értesitettük már olvasóinkat előző számainkban. Most — újabb értesü­léseink alapján — a következő tudó­sításokat adhatjuk le: A sátoraljaújhelyi kerület volt országgyűlési képviselője, Dókus Ernő az alábbi nyilt levelet intézte a kerület választóihoz. E nyilt levelet még lapunk előző számának meg­jelenési napján kaptuk közlés céljá­ból, de lapzárat után érkezvén jelen­legi számunkban közöljük le a követ­kezőkben : Tisztelt Polgártársaim I Ő császári és apostoli királyi Felsége az 1901. évi október hó 24-ik napjára összehívott ország­gyűlést mai napon feloszlatván, az önöktől nyert megbízatásom véget nulmányairól, jó s rossz, jámbor s viselt dolgairól. Bizalmas emberek lettünk. Ra­jongó csókom, néma imádatom meg- oldá gyereknyelvét, megnyitá serdülő ifjú szivét. Az eleven, szellemes, zseniális gyereknek nemcsak jeles, sikeres vizsgáról voltak kitűnő bizonyítványai. Volt már gyerek szerelme is. Bizony 1 Ott feslett, melegedett, fej­lődött, szépen, nemesen, tisztán. És a néni ezt nyomban kiol­vasó a nagy lányszemck rajongó, nedvesen fénylő tekintetéből, mikor elpirulva kérdő: „A Bözsit látta a néni? Milyen szép, kedves, okos és jó, szorgalmas I“ S a sok dicséret nem fogyott el tüzesen piros, szerel­ni etes ajkáról. S én bámultam bele e tiszta tüz- lélek jámbor leikébe. S tápláltam kis szive nagy szerelmét, óhajtva, majdnem követelve Tibim tizenhat éves szivétől, hogy hü maradjon első szerelméhez. Hittem benne, hogy ez lehet leg­szebb álma. Ez lesz boldogsága. A tizenhatóves szerelem erősödni, fejlődni fog, szépen, nemesen. S én leszek, ki fejleszteni igyek­szem, nehogy ifjam kiábránduljon, reális szerelmek, sokféle kalandok után futkosson. Maradjon — ódivatú — de igazi I<»pnnb mai «xáraa 4 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents