Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-03-21 / 32. szám

Március 21. ZEMPLÉN 3. oldal. éljenzéssel fogadta az indítványt és elhatározta, hogy Székely Elek pol­gármestert, a polgárság javára irá­nyuló mindennemű működésében tel­jes erejével támogatni fogja s ezen határozatnak átadására s a bizalmi szavazat és a tett ígéretnek közlésére az elöljáróságot az iparhatósági biz­tos vezetése alatt megbízta. Az 1904. évi zárszámadás, vagyonmérleg és az 1905. évi költségvetés elfogadtatott s a tisztviselőknek és elöljáróságnak a felmeutvény megadatott. A telek vé­tel jóváhagyatott s az építkezés fo­ganatosításával az elöljáróság meg- bizatott. Az elnökségnek a telekvétel körüli ügybuzgalmáért az iparhatósági biztos indítványára elösmerés és kö­szönet szavaztatott. — Tóth András és társai i hitványára a beiratási dij 10 koronáról 20 koronára emeltetett fel. — Az ipartestületnek jelenleg 598 törzskönyvezett tagja van. Végre a betegsegélyző pénztárhoz a titkár által ajánlott 23 közgyűlési kiküldött egyhangúlag megválasztatott. — A liosszucsörüek már itt van­nak. Alig hogy az első tavaszi nap­sugár csalóka fénye és melege lera­gyog, már megjelennek a kedvelt szalonkák, hogy a kissé pihent vadá­szokat újra akcióra serkentsék. Vadá­szaink közül már néhányan kivonul­tak szalonkalesre s örömmel hallot­ták a várva várt vendégek cirrenését. Ilyenkor persze az a legirigyeltebb vadász, aki az első szalonkát lövi le. Az idei vadászat alkalmával Staut József főispáni titkáré volt a szeren­cse és dicsőség: lelőhetni az „első szalonkáit. — Zártkörű jelmez estély. Folyó hó 18-án szombaton a városháza ter­meiben fényesen sikerült zártkörű jelmez estély volt. 10 óra után vo­nult be a jelmezcsapat a terembe s Putnoki Kálmán zenekara mellett a kora reggelig táncoltak vigan, fiata- talos hévvel. A résztvevő leányok a következők: Barthos Pipi (cigány leány), Demján Ilma (gésa), Hönsch Icza (oláh cigány asszony), Lakatos Lenke (spanyol leány), Mauks Mar­git (román leány), Mauks Ilma (tót leány), Nagy Emke (olasz leány), Répássy Margit (kukta kisasszony), Székely Mária (magyar leány), Szent- györgyi Sári (rokokó). — Tavaszi lószemle. A tavaszi lószemle folyó évi március hó 27-én reggel 8 órakor fog a hecskei lóvá­sártéren megtartatni. A helybeli ló­tulajdonosok kötelesek a megjelölt idő­ben és helyen összes lovaikat állat­orvosi megvizsgálás végett előállit- tatni. — Vadászok összejövetele. Az Ujhely vidéki vadásztársulat folyó hó 19-én tartotta első szalonkázó kirán­dulását, mely alkalomból a cékei erdőben lakomát és céllövészetet ren­deztek. — A tennis társaság alakuló gyű­lése. A múltkor említettük már, hogy Sátoraljaújhely közönségének egy illusztris része tennis-társaságot ala­kit. A kiküldött bizottság, — mint halljuk — f. hó 19-én vasárnap tar­tott értekezletén részletesen kidolgozta a tervezetet s most ez utón is tudtára adja a már belépett tagoknak, hogy az alakuló közgyűlés f. hó 23-án d. u. 5 órakor a megyeház kistermében lesz. — A gálszécsi ifjúsági egyesület 1848 március 15-ének 57-ik évforduló­ját, a közbejött okok miatt, 19-én va­sárnap ülte meg az állami iskola he­lyiségében szép közönség jelenlétében. A műsor 14 pontból állott. Az ifjak- ból alakított dalárda hazafias dalo­kat énekelt; nehány ifjú szavalt, egy a nap jelentőségét méltatta. Péter Mihály ev. ref. lelkész elnök pedig buzdító záróbeszédet intézett az egye­sület tagjaihoz. A szép ünnepély az egybegyült közönségnek igazi élvczé- tet nyújtott. Az egyesület vezetése s a jelen ünnepély rendezése is az igaz- gató-tanitó Andrejkovics Pál szor­galmát és lelkesedését dicséri. — Iskolák építése. A nagymi- hályi járáshoz tartozó Mocsár és Paz- dics községekben uj állami iskolákat építenek, az árlejtés előbbire f. hó 27-én, az utóbbira pedig f. hó 26-án fog megtartatni, mely körülményre felhívjuk az érdeklődő válalkozók fi­gyelmét. —■ Tenyészbika vásár. Az abauj- tornamegyei gazdasági egyesület f. hó 29-én és 30-án díjazással egybe­kötött tenyészbika-vásárt rendez Kas­sán, a melyen zempléni, borsodi, gö- möri, sárosi, szepesi és szabolcsi gaz­dák is pályázhatnak. — Lopásért elítélve. Halász Fe­renc, sárospataki illetőségű, Ameri­kába vándorolt egyén, uj hazájába lopás miatt börtönbe került. Egyik cimborájától emnlte el a ropogós dollárokat. — Magyar név az adómunkála­tokban. Lukács László pénzügymi­niszter elrendelte, hogy az idegen hangzású, nem magyar keresztnevek az összes adómunkálatokban megfe­lelő magyar névvel Írandók. A minisz­ter ennélfogva az idegen hangzása, nem magyar keresztnevek jegyzékét a név magyar fordításával és az ide­vágó anyakönyvezési rendeletek kel együtt megküldi most a pénzügyi kormányzati hivataloknak. A név­jegyzék minteg másfélezer görög, né­met, oláh, szerb, tót keresztnevet tar- talmaza, a megfelelő magyar fordítás­sal. — Utánzó mánia. Ha egy készít­mény számos utánzókat teremt, ez legjobban bizonyítja annak jóságát 1 így van ez a hírneves Kriegner-félo arcszépitő különlegességekkel is, — vessenek hölgyeim egy pillantást a napi vagy szépirodalmi lapok hirde­tési rovatába s úgy meggyőződést sze­rezhetnek arról, hogy hány minden­féle arczcrémeket ajánlanak különféle cégek. Még 1885. évben vett szaba­dalmat készítményére a feltaláló né­hai Kriegner György gyógyszerész és creálta, a hírneves Créme de Mar- gueritet, mint az első zsirtalan crémet a continensen. Bármint erőlködnek is némelyek ezen szerrel concurrálni, annak finomságát és hatályosságát elérni nem tudják, mert annak titkos készítési módját csakis a Magyar Korona gyógyszertár, Budapesten, Caivin-tér bírja és szigorúan őrzi, — Egy nagy tégely ára 4 korona. — Hazai ipar. Wein Károly és Társai gyári cég a mai lapunkban közzétett „Figyelem“ ciraü hirdetésére különösen utalunk s első sorban há­ziasszonyainknak ajánljuk becses fi­gyelmébe. Vegyünk ahol csak lehet hazai iparcikkeket, miáltal hozzájáru­lunk, hogy sok ezer ssorgalmas kéz jutalmazó munkát kap, de hozzájáru­lunk ezáltal ahhoz is, hogy a nemzet gazdaságilag is erősbödhetik. SZÍNHÁZ. ** „Killikranckie herceg“ (Be­mutató előadás.) A Nemzeti Szín­háznak ezzel az angolból átültetett újdonságával nyitotta meg folyó hó 18-án, szombaton a Komjáthy társu­lata az öt estére terjedő előadás so­rozatot, a téli évad béletszámaiként. A bemutatónak nem volt valami nagy közönsége, de hiszen a „Killikranckie herceg“ nem is oly hirü és genrejü darab, mely közönségünkre nagyobb vonzerőt gyakorolhatott volna. A da­rabban alig van valami élet. S ha elmondjuk a meséjének vázát, el­mondtuk magát a mesét is, a tartal­mat is. Killinckrankie herceg szeret egy leányt, ki immár háromszor adott neki visszautasító választ. A herceg végre merész "ettre határozza el ma­gát s elrabolva szerelmesét: bezárja egy várba észak szírijén, ahol a herceget végre is megszereti habozó párja s neje lesz. Ez a darab gerince. Epi­zódként szerepel benne egy másik szerelmi duó is, mely szinte jó véget ér. Azt hinné az ember, hogy egy ilyen színtelen mesét legalább szin- gazdag, ötletektől sziporkázó miliőbe keretez a szerző. Várakozásunkban azonban csalódunk, s mikor a füg­göny végre legördül, nem marad lel­kűnkben semmi kedvező benyomás, semmi kellemes érzés azon jelenet helyzet komikumától eltekintve, mi­kor a szerző a kosarak adásában ki­merült ladyt s a herceget egy újság tudósítóval (hová is be nem furakod­nak azok ? !) az egymás karjába omo- lás felemelő pillanatában — lefény- képezteti. Iíy körülmények között a legélénkebb fantáziával sem képzel­hetjük el nagy stylünek a darabot, ötletességgel pedig még a jóakarat sem védheti. Még szerep sincs benne, hogy színészeink pótolhatták volna a tartalmatlan szövegkönyvet. A sze­replők között Szénássy tetszett leg­inkább, nem azért, mintha ez estén alakításával excelláít volna, de mert a szerző az ő szájába ad minden szel­lemest, amit e darab szereplői mon­danak. Jó volt Kondráth Hona és Magas Béla is (Killikranckie). Kö­zönségünk — kétségtelen — hogy unatkozott ez estén, unta a hosszú párbeszédeket (hárman egyszerre nagy néha vannak a szereplők a szinpa- don), unta a hosszú felvonásközöket is és unta mindazt, ami a darabbal összefügg. Azonban ez nem nagy sze­rencsétlenség; egy rossz darabbal több vagy kevesebb, igazán nem szá­mit. Leginkább azt a szegény embert lehet szánni, aki ilyen angol excen­trikus tartalmatlanság lefordítására elég türelmesnek bizonyult. ** „Doktor Klausz“ Larronge Adolf f. hó 19-én felújított 5 felvo- násos vigjátéka azok közzé a vígjá­tékok közzé tartozik, amelyek indo­kolatlan és valószinüetlen helyzeteik dacára is képesek elevenséget és ke­délyt lopni a nézőtérre. A jelenvolt közönség meglehetősen mulatott ezen estén a darab bohóságain s különö­sen Makrav (Lubovszky) nevettette meg a közönséget háládatos szerepé­ben. Kondráth Ilona Emma szerepé­ben nyújtott ez estén kiválóan sike­rült alakítást. Baróthy mint Geizni­ger, Bartha mint dr. Klausz voltak elfogadhatók. Általában a dr. Klausz reprize sokkal nagyobb sikert ért el, mint előző estén a „Killikranckie herceg“ premierje. ** Szereposztások. Ma, folyó hó 21-én Szigligeti Ede nagysikerű da­rabja a „Fenn az ernyő, nincsen kas“ kerül színre. Holnap, f. hó 22-én új­ból bemutató előadásunk lesz, Guthi Soma nagysikerű bohózata a „Szaha­rái konzul“ fog színre kerülni a kö­vetkező szereposztásban: Havaska — Baróthy, Havaskáné — Takács, Kris­tóf — Bartha, Klára — Fái, Gug­genheim — Komjáthy, Pick — Szé­nássy, Miklós -- Magos Béla. IRODALOM. Március idusán.*) Szent március, neved ajkamra véve, A múlt időkbe tévelyeg szemem És rügyfakasztó bűbájos varázsod, Mely annyi zsarnok trónját porba dönté Általviharzik ifjú lelkemen. Hallom, mint zúgja egy világ: szabadság, Látom, mint kél fel tündöklő napod, Látom, mint dől meg ármány, szolgaság, Kényuralomnak átkos éjszakája, Látom lángkardod, mint villogtatod. Látom szabaddá egy nap mint tévé, Egy márciusi nap Pannóniát, Mint vert le sok száz véres zsarnokot, Sok száz bíborba öltözött pribéket Egy vézna költő s egy sereg diák. Egy költő ajka bűvös dalra nyilt S a vérrel ápolt vágy valóra vált, „Talpra magyar“ harsant s egy ifjú nép Hitvány kaszával büszkén, szilajon Egy támadó pokollal szembeszállt. *) Ezen költeményt felolvasta szerző a müncheni magyarok márc. löiki ünnepélyén. Egy dal, egy eszme óriást növelt Egy rabbilincsben sinylő nemzedékből És egy csapat pirossapkás gyerek Kicsavará az ármány fegyverét, Bérértölö hóhérhadak kezéből. Százezreket küldöttek ellenünk, Hazánk minden rögéhez vér tapadt, De diadalra vitte mindenütt A tölgyfalombos háromszinü zászlót Az a kicsiny, pirossapkás csapat. Szép, szép idő volt, diadalnak éve Az elbukás is győzelem vala, Hisz egy világgal dacolt rendületlen Amig csak egy csöpp, egy csöpp vére volt A kisded nép pirossapkás hada De az ármány mindig hatalmasabb E gaz világon, mint a szent erény, A győztes ő lett, a bitók ura. Nagy csend lett, — teltek múltnak az évek S kalász ring újra Temes mezején. Uj március virradt uj nemzedékre S a régi vágy uj létre ébredett, A „Talpra magyar!“ gyújtó szózata A régi tűzzel harsan újra fel A négy folyamnak völgyei felett. Az elnyomott szabadság szívverése Falát ledönté zordon börtönének, Melyet fölé hazugság, ámitás Kishitűség félőn rakosgatott És önző cenkek lopva épitének. Szabadságért kiált ma Magyarország Ezrek rivalják ott ma „esküszünk!“ S a büszke hymnus égő szózatát Elhozza hozzánk a keleti szél, Talpra magyar! Visszhangzik rá szivünk. Talpra magyar! Igen legyen ma vége Önámitásból szőtt ábrándjainknak, Legyen valóság, melyért vérezénk. A nép szava, az Isten szava, Ki állhat ellent szent parancsainknak. Mit tétovázzunk, rosszabbak vagyunk tán, Mint voltak a pirossapkás apák! Nem, nem! Vérünket áldozzuk mi is Ha úgy kívánja üdvösségetek Szabadság s délibábos szép hazánk. Ifj. Juhász Jenő. Közönség köréből. — Alak ás tartalomért a beküldő felelős. — Igen tisztelt szerkesztő űrt Nem akarom a Zemplén megyé­ben, — közigazgatási hivatalnokok választásánál, — szokásos korteske­dést kritika tárgyává tenni, de a je­len esetet még sem hagyhatom szó- nélkül. Én ugyanis ma, Spillenberg Barna megyei árvaszéki ülnök úrtól, egy nyitott, nyomatott körlevelet kap­tam, melyben arról értesít, hogy a f. hó 28-án megtartandó megyei köz­gyűlésen, a megyei árvaszéki elnöki állás lesz betöltve, egyben azonban arra is kér, hogy — Ígéretemhez képest — ezen állás elnyerésében szavazatommal támogassam. Minthogy én Spillenberg Barna urat nem ösmerem, vele sohasem be­széltem, ergo, neki semmiféle Ígéretet nem tehettem, az ily alakú kortes­kedést legalább is különösnek kell, hogy találjam. Amidőn kérem ezen levelemet b. lapjában közzétenni, maradtam teljes tisztelettel: Szerencs, 1905. márc. hó 20-án. Beck Yilmos, gőzmalomtulujdonos, zemplénvármegyei biz. tag. A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE. Oliszkai. Belátjuk cikkének igazságát, de mi úgy gondoljuk s talán helyesen Is gon­doljuk úgy, hogy a nagy nap emlékét ilyen — megengedjük jogos alapon álló — torzsal­kodással nem lehet és nem szabad elhomá­lyosítani ; különben is annak az ünneplése szebb és igazabb, aki szivében ünnepel. A'em közölhető: To-ting (tárca.) Kiadótulajdonos: Bitiért Gyule,

Next

/
Thumbnails
Contents