Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)

1905-03-21 / 32. szám

Sátoraljaújhely, 1905. március 21. 32. (4397.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal : oAtoralja-TJjnely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél mii.den garmond szó i fill,, Vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kői negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. f család és az erkölcsök. — márc. 21. {t.) Irtózatos családi tragédiá­ról olvastam törvényszéki tudó­sítást a lapokban. A fiú apja el­len tör, késsel megtámadja és halálos sebeket ejt rajta. Az apa revolverért fut és lelövi vele a fiát. Az emberi érzelmek kalei­doszkópjában uj színjáték bilin­cseli le figyelmünket. Arait szent­nek, sérthetetlennek tartottuuk, a családi kötelék derűs rózsa­színe elkopódik a bűn posványos feketeségétől, a szivárvány nap­törte élénkségét elfödi a gonosz, hitvány és gyarló sötétség. Elborul a szemem előtt min­den. A jóság, az erény, az öreg­ség tisztelete a sarki kuckóba húzódik meg és győzelme tuda­tában a rossz, kényelmesen el­terpeszkedve, diadalmat ül . . . Elgondolkozom. Visszagondo­lok arra az időre, a mikor meg­született az első fiam. Igazában csak akkor értettem meg az élet fenséges gondolatát. Ami mu­latságot és élvezetet találtam addig, eltörpült ama nemes érzés mellett, melyet az a tény keltett lelkemben, hogy van, akit dédel­gethetek, van, akit szivem egész, osztatlan melegével szerethetek, van, aki halálom után is élő foly­tatása életemnek. Test a testem­ből, vér a véremből, szív — de nem, nem tudhatom, hogy sziv-e a szivemből? Kés és revolver — ki tudhatja? S meginog, amit ingathatlan- nak tartottam. A kételkedés sá­tánja lópódzik lelkemhez a fiú Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Társaságban. A „Zemplén“ számára irta: Ossa Béla. [Korniss kir. tanácsos szalonja. A rendes jour javában áll, melynek társaságát Korniss, felesége és leányuk Ella, több urinő s fiatal leány s vagy négy-öt igen correct fiatal ember te­szi. Anday Béla titkárt, ki igen egy­szerű, igénytelen fiatal embernek lát­szik : Korniss ez estén mutatta be.] I. urinő: Fogalmam sincs róla, hogy mit keres itt ez az Anday? (affectálva) Igazán, már mindenféle alakok befurakodnak ide. Ez az An­day is oly szögletes. És épen Eliz- nek udvarol. Én mindjárt távozom is. Szólok neki azonnal. Illetve: már most. (Készülődik.) II. urinő. Ugyan, ugyan maradj még egy kissé édesem. Csak nem bánt egy ilyen jelentéktelen ember. Igaz ugyanv hogy ez az Anday igen kétes alak. Én, tudod ismertem az Andaya- kat Gömörből az ásfai előnévvel, de azt hiszem szó sem lehet róla, hogy ez közülök származna. Úgy tudom, hogy Korniss mellé nevezték ki s ő meggyilkolja tulajdon apját, az apa lelövi fiát. Hát ennyire megerősödtek a rosszindulataink? Ennyire vete­medhetnek emberek, az isteni te­remtés legtökéletesebb müvei ? Évezredek óta fáradoznak a lel­kek pásztorai, a jó hirdetői, az erények terjesztői, hogy kiirtsák az emberek burjánzó szenvedé­lyeit, évezredek óta művelik a tudást, nemesitik az erkölcsöket, igyekeznek leküzdeni az embe­rek állatias hajlamait s az ered­mény: apa fia öldöklik egymást. Ne térjünk ki e cudar eset tanulságai elöl! Ne hunyjuk be szemünket, a mikor kötelessé­günk : látni, — látni tisztán, vilá­gosan! Ne áltassuk magunkat az eset kivételességével, hanem nézzünk a mélyére, hogy felis­merve a baj előzményeit, meg­találhassuk ellene az orvosságot. Ne tagadjuk mindenek előtt, hogy erkölcseink manapság — a folyton terjedő műveltség, kul­túra dacára — rettentő mód el­fajultak. Szörnyű pőreségben mu­tatkoznak ennek következményei és bűnös mindenki, aki hallga­tag nézi az erényesség csődbe­jutását, a mikor esetleg módjá­ban állana, hogy a maga cse­kély vagy nagyobb erejével hoz­zájárulhatna az erkölcs satnyulás legyőzéséhez. Az apa és fiú közti gyilkos dulakodás nem-e azt mutatja, hogy az érdekhajhászás határo­kat nem ismer? Keresztül töri magát a legbecsesebb érzelmi kötelékeken, fittyet hány az Is­ten és emberek törvényeinek és konok kíméletlenséggel legázol * I. II. hozta fel. Persze csak köteles udva­riasságból, ép azért s ne félj édesem, nem lesz többször alkalma Elizednek terhére lenni. I. urinő. (Megnyugszik.) [A terem másik sarkában a tár­saság egy része egy fiatal ur előadá­sát hallgatja. Ott van Korniss Ella is.] I fiatal ur: Igen kérem szépen, mondhatom: komoly ügy volt. Volt benne párbajbiróság is. Á duellum- nál azonban barátom minden csapást felfogott. Fiatal leány: És maga látta ? I. fíatal ur : (büszke önérzettel) Hogyne, hiszen segédkeztem a duel- lumnál a barátomnak, Kleknernek. Nagyon jó barátom. Az anyja grófnő. Különben ő uhlán tiszt (hangsulylyal) Tényleges. Anday Béla (észrevétlenül moso­lyog). II. fiatal ur: Nos és mi volt a vége ? I. fatal ur: Az ellenfél sebet kapott a mellére és karjára . . . Anday: (gunynyal) Persze vér­zett ? [A fiatal leányok elfolytottan ne­vetnek, az urak összemosolyognak. Az iróniát senkisem veszi észre s Anday mindent, ami kapzsi szándékai­nak útját álja. A fiú dolgozni nem akar, mert atyja gazdag, az apa támogatni nem akarja fiát, mert ez dolgozni nem akar. Az apai szó, a jóakaró tanács nem fog az elvetemült fickón, az atya nem jósággal és tőle telhetőleg igyekszik fiát a jó útra terelni, hanem gyülölséggel sújtja; — a testből test, a vérből vér egy­más ellen tör! Hiszen, ha csak felületesen akarnók elbírálni ezt a szomorú esetet az orvosoknak kedves lélektani magyarázatához folya­modhatnánk : ráfoghatnék a csa­ládi drámára, hogy az idegesség következménye. Ideges ma már mindenki: a diplomata, a politi­kus, a tudós, de még a másoló dijnok, a fát hasitó napszámos is. Ideges mindenki, aki megen­gedheti és a mikor megenged­heti magának ezt a divatos be­tegséget. Bezzeg menten meg­szűnik az idegessége, mihelyt az érdekeivel ellentétbe juttatná. Olyan szelídek lesznek ilyenkor az emberek, oly higgadtak és türelmesek, mint a kezes bárány­ka. Nem, az idegesség még nem terjedt el anyira, hogy minden­kit megtámadó általános kórság volna, vagy hogy az erkölcsla­zulás kutforrásának volna tekint­hető. Az erkölcsi züllés az em­berek bűnös hajlamaiban találja okát, a nyerészkedési vágy tul- hajtásában, mert ez a vágy épp oly arányban növekszik, amint a megélhetési visszonyok rósz- szabbodnak. Fokozott figyelmet kell tehát fordítani a lélek nemesítésére. e perctől fogva nagyon igénytelen ember.] 1. fiatal leány: (Elizhez, kivel Anday az előbb társalgóit, súgva) Képzelem, miféle badarságokat be­szélt neked ez az ember. Eliz: Oh . . . nem . . . (hirtelen átmenettel) azaz . . . valóban . . . Anday: S akkor azután beszün­tették a párbajt!? I. fíatal ur: Természetes (félre) ostoba. [Valaki a zongorán egy noctur- néba kezd. Csend lesz. Anday Kor­niss Ella mellé kerül, félhalkan be­szélgetnek.) Anday: Egy üdvözletét kell át­adnom. Ella : Úgy ? Es kitől ? Anday: Margittól, a nővéremtől, Emlékezik még reá. Ella (gondolkozik) Nem emlék­szem. Andav: Margit emlitte nekem, hogy együtt jártak intézetbe. Ella: (kétkedőn) Én és ő ... ? Anday: Igen. Talán emlékezni fog, az arcképét megmutatom. Nézze, benne van e medallionban. [Ellának eszébe jut, hogy tény­leg együtt növekedett Anday Margit­Serény munkára, türelemre kell tanítani az ifjúságot, hogy nö­velje lelki erejét és ellentállhas- son a szenvedélyesség kísérté­seinek. Szeretettel ápoljuk fiaink er­kölcsösségét, hogy szeretettel csüngjenek rajtunk. A jóban rejlő bűvös erővel késztessük őket az erények hűséges követésére, ta­nítsuk meg őket a becsületes, jóravaló, igaz utón haladó mun­kára, a legszegényebb keretű megelégedettségre, hogy mire megnőnek, hasznos polgáraivá váljanak a társadalomnak, s irtó- zattal forduljanak el mindentől, ami megbonthatná a családi bé­két, raegronthatná a rokoni sze­reteted mely őket szüleikhez fűzi. — márc. 21. A politikai helyzet alakulásában még nem történt döntés oly értelem­ben, mely a válságnak legalább for­mailag befejezését jelentené. Leg­újabban gr. Andrássy Gyulát fogadta Őfelsége kihallgatáson. A kihallgatás eredményéről gr. Andrássy Gyula az újságírók előtt következőkben nyilat­kozott: „Döntés ma nem történt. Őfelsége régi álláspontján van. Én is. Ma a szövetkezett ellenzék ve­zérlőbizottságával közölni fogom a mai kihallgatáson történteket és ve­lük tanácskozni fogok. Azután újból jelentkezni fogok Őfelségénél kihall­gatásra. Más politikusok ujabbi ki­hallgatásáról mit sem tudok“. VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( Kinevezés. A m. kir. belügy­minisztérium vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök a Zemplénvár- megye területén működő adófelszó- lamlási bizottság elnökéül id. Afecz- ner Gyulát, mig ugyanezen bizott­ságba Miklóssy István gör.kath. espe­rest helyettes elnökül nevezte ki. tál, aki azonban — úgy emlékszik nagyon egyszerű leány volt. Futólag a képre tekint.] Ella: Már emlékszem rá. Üd­vözölt ? (hidegen) Köszönöm. Anday: (ajkába harap.) [A nocturne véget ért. Ondy Ár­pád jön be. Főhadnagy a huszárok­nál. Gróf s a társaságnak egyedüli főrangú tagja. Mindenki sokat tart felőle. Szereti fölényét éreztetni, de ezt nem veszik neki rossz néven. Hi­hetetlenül impertinens, de alapjában jó fiú. Az üdvözlések után, mint a társaság ismeretlen tagja Anday Béla felé megy.] I. fíatal ur: (súgva a többiek­hez.) No lesz itt hecc. Meglátjátok, hogy Ondy szokás szerint kekk lesz s oda mond ennek az Andaynak. Emlékeztek, hogy a múltkor is ki­nézte innen azt a Hortvait. [A társaság önkéntelen kíváncsi­sággal fordul Óndy és Anday felé. Egyszerre csend lesz s mindenki va­lami szokatlant vár.] Ondy: Nini, te vagy az Anday? Mily meglepetés ! (ungenirte megöleli.) [Egy pillanatra mindenki megle­pődik. Anday tekintélye minden át­menet és indokolás nélkül felszökik. I,«pniib «ss»i »látna 4 oldal.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents