Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-03-07 / 26. szám
Sátoraljaujliely, 1905. március 7. 26. (4391.) Harmincharmadik évfolyam. Hegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóliivatal: SAtoralja-TJjfcely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. iíj. Meczner Gyula dr. Molnár János dr. Perényi József főszerkesztő. felelős szerkesztő. íőmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kői negyedévre 3 k ír. — Egyes szám ára 8 fillér. —=* Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. ■■ fi német szerződés sorsa. — márc. 7. Az önálló vámterület, a nemzeti jegybank igen fontos kérdések, de előttük áll sorrendben a német kereskedelmi szerződés ügye, mert az előbbieket előbb elő kell készíteni, ami időbe kerül, ellenben a német szerződés sürgősen aktuális, ezt haladéktalanul el kell intézni, akár úgy, hogy a parlament belenyugszik megkötésébe, vagy bele nem nyugszik és más expedienst keres, mely esetben az elintézés még sürgősebbé válik. Meglehetős feltűnést kelt, hogy a német kormány 1906. március 1-re felmondja a ma fennálló ősz- trák-magyar-német kereskedelmi szerződést arra az esetre, hogy ha addig az uj szerződés ratifikációi nem lennének kicserélhetők. Ennek az eljárásnak mindenesetre nagy jelentősége van. Eddig nem is forgott fenn a szándék, hogy a fennálló szerződés egyáltalán felmon- dassék, mert hiszen létrejött az uj szerződés, mely 1906. évi február 15-én életbe léphetett volna. Persze Berlinben ép úgy, mint Budapesten és Bécsben remélték, hogy e határidőig a megkötött uj szerződés parlamenti elintézést is nyerhet. A német birodalmi gyűlésben ez ugyan már megtörtént, de a magyar válság a német kormánynál azt az aggodalmat keltette, hogy Budapesten az uj szerződés megszavazása nehézségekbe fog ütközni. Elővigyázatból és óvatosságból tehát mégis felmondotta a fennálló kereskedelmi szerződést, arra az esetre, ha az uj szerződés a rendelkezésre álló egy év alatt Ausztria-Magyarországon a pai lamentek által nem ratifikáltatnék. Ez a felmondás kétségtelenül mint intelem van a magyar és osztrák pártokhoz címezve és azt kívánja elérni, hogy a tárgyalások mesterségesen el ne huzassanak addig, mig a megszavazás már tárgytalanná válik. Ha tehát egy év alatt jóvá nem hagyják az uj szerződést, a mai összeköttetést szerződésnélküli állapot fogja felváltani. Kétségtelen, hogy ebben presszió is van és a német kormány bizonyára reméli, hogy ennek hatása is lesz. Németországban azt tartják, hogy Kossuth és pártja azt az álláspontot foglalja el, hogy a magyar kormány a szerződési tárgyalások megindítására tulajdonképpen nem volt feljogosítva és hogy eszerint a berlini megállapodások ipso jure hatálytalanok. A magyar törvény betüszerint való szövege értelmében Kossuth és pártjának igaza van, mert a Széliformulában meg van az a kikötés, hogy szerződési tárgyalások csak az uj autonóm vámtarifa parlamenti elintézése után indíthatók meg és az az elintézés még ma is hiányzik. A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A remeteház. A „Zemplén“ számára irta: Kossuth Pál. Nyár utója van, kéken terül a tiszta ég a város felett, ragyog a játszi napsugár s bearanyozza a házak tetejét káprázatos fényben törve meg az ablakokon. Elhangzott a déli harangszó, a kollégium rácsos kapuján zajongva tódul ki a diáksereg, örül, mert délután szünetel az előadás; sietnek hazafelé, lassan oszlik a tömeg, ki erre, ki arra, mig végül csak három marad meg közülök a kapu előtt: •^íegyey Feri, Frencsák Laci, meg Tót Jani. Külsejükről ítélve felsőbb osztályosok lehetnek. Élénk beszélgetésbe merültek, arról tanakodnak, hogy mivel töltsék el a gyönyörű délutánt ? „Tudjátok mit ? — szólal meg Megyey — használjuk fel a remek időt, menjünk ki a szép természetbe, nem messze ide, faluban lakik a nagybátyám, sétáljunk ki hozzá, szívesen látja az öreg a diákokat“. Kész a terv, mindketten örömmel egyeznek bele társuk indítványába és sietnek haza ebédre, hogy azután korán útnak induljanak. A széles országúton vígan halad a három diák, sietnek, mert rövidek a napok; majd letérve innen, utjok gyönyörű erdőn vezet keresztül; sárgulnak a levelek, ritkulnak a lombok, átszürődik rajtuk a halvány napsugár. A gyönyör és élvezet ragyog arcukon, örülnek az arany szabadságnak s élvezik a szép természet bűvös varázsát. Kiérve az erdőből, kis falu szélére érnek; az alacsony, nád- fedeles házikókból kiváncsi fejek kandikálnak elő, ritkán látnak itt városi jövevényeket. Végig menve a kis falun, a földes ur lakához érnek. Nyúlánk, magas fenyőfáktól környezve áll az egyszerű, régi, barátságos nemes kúria oszlopos tornáccal, falaira kígyózva fut fel a folyondár. A tornácon pi- pálgatva ül az öreg Megyey s már messziről üdvözli az érkező diákokat, magyaros vendéglátással leülteti őket maga köré s nemsokára előttük áll a boros kancsó, melynek mihamar fenekére néz a vidám társaság. Majd felállanak s a házigazda végig vezeti őket büszkeségén, a gyönyörű kerten. Százados, vén fák, bokrok, cserjék, hervadó virágok szomorúan hajtják le fonnyadt lombjaikat, siratva hulló ékességüket. Oly szomorú, de oly szép, oly megkapó ilyenkor e nagy kert. Az utcától magas kőfal választja el, alatta pedig hüsvizü folyó hömpölyög, lágyan susognak habjai, halk csobogással mosva a parton álló szomorú füzek lehajló ágait; egy- egy levélke hull alá, magával ragadja az ár és viszi, viszi a távol messzeségbe . . . De még abban az esetben sincs a német-magyar-osztrák megállapodás biztosítva, ha a Kossuth- és vele e tekintetben egyetértő Bánffy-párt a formahiányon túlhelyezné magát. A német-magyar- osztrák kereskedelmi szerződés megkötésénél ugyanis úgy Német-, mint Ausztria-Magyarország részéről föltételezve volt az osztrákmagyar gazdasági terület közössége. Ha már most a közösség késik, a berlini szerződés elfogadása úgyszólván kivan zárva. A Kossuth- és a Bánffy-párt a választások előtt és után ismételve kijelentették, hogy semmi feltétel alatt nem hajlandók elállani programm- juk azon részétől, mely Magyar- országra nézve az önálló vámterület felállítását követeli. Azonkívül ott igen jól tudják, hogy a szabadelvű-pártban is van egy csoport, mely az önálló vámterületnek hive és, miután a vámelkülönítés a magyar képviselőház többségi határozata alapján végre hajtható, tisztán Kossuthéktól és Bánffyéktól függ a vámsorompó felállításának elhatározása. A főrendiház alig fog a képviselőház nagy többségi akaratának ellentállani. Ha azonban Ausztria és Magyarország közt bekövetkezik a vámelkülönités, ezzel automaticze elesik a közös vámtarifa, tehát az alap is, amelyen a kereskedelmi szerződés Ausztria-Magyaroszág és Németország közt felépült, auszSzomoru füzek árnyékában kis, nádfedeles házikó áll, falai fából vannak összetákolva, ablakai betörve, az ajtó bedőlt; üres, elhagyott e kis épület. Mi sem zavarja meg a felséges csendet, csak a hulló levelek zizegő csörgése s a szemöldökfában őrlő szú egyhangú percegése hallható. A közelben sirhant domborodik, a házikó volt gazdája alussza örök álmát csendben, háboritlanul . . . A sétálók megállanak s némán szemlélik a roskadozó házat, az öreg is hallgat s méla kegyelettel tekint e bús sirhalomra. „Ez a remeteház — szólal meg az ifjú Megyey — melyről nektek az utón beszéltem, itt lakott Zénó, a nagy szabadsághős“. Majd nagybátyjához fordul s kéri, mondja el nekik a lengyel történetét. Az öreg tüstént késznek nyilatkozik, leül a sir mellett álló padra, hallgatói köréje helyezkednek s figyelemmel hallgatják beszédét. „Ezernyolcszáznegyvennyolcat írtak akkor, mikor megszólaltak a kürtök, hangzottak a csatadalok, s ifjú, férfi, lelkesedve sietett a csatatérre alkotmányunk, szent szabadságunk védelmére. Én is köztük voltam, mint hadnagy vonultam be s mint százados jöttem haza. Tél végén történt, tavaszodni kezdett, hogy egy este ádáz, heves csata után sátorunkba nyugodni tértünk; megvertük az ellenséget, de fáradtak voltunk mindtria és Magyarország kénytelen lenne ezek folytán uj tarifákat megállapítani és ezek alapján önálló szerződési tárgyalásokat kezdeményezni, hacsak ki nem akarná tenni magát a két ország egy vám- háboru kiszámíthatatlan következményeinek. A németek meglehetősen sötétnek látják a magyar-osztrák-né- met kereskedelmi összeköttetések jövő kilátásait. Általában azt hiszik azonban, hogy a diplomáciai megbeszéléseknél, melyek a szerződési tárgyalásokat megelőzték, Ausztria-Magyarország a vámterület közösségének fenntartását illetőleg bizonyos garanciákat nyújtott és azt egész bizonyosnak veszik, hogy a német kormány ily garanciákat követelt is. VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( A vármegyei igazoló választmány ülése folyó hó 6-án d. e. 9 órára lett összehiva a február hó 15-én megtartott általános bizottsági tagválasztás bírálata céljából. Az ülés dr. Molnár Béla elnök, Szentgyörgyi Vilmos, Dókus Mihály, dr. Rosenthal Sándor, Láczay Szabó László vál. tagok és Izsépy Zoltán jegyző részvételével tartatott meg. Katinszky Geyza és id. Meczner Gyula betegség folytán voltak távol, MalonyayFe- renc s dr. Ballagi Géza tagok pedig kimentették elmaradásukat. )( A sátoraljaújhelyi „Erzsébet“ közkórházban rendszeresített állások betöltése.. Dókus Gyula alispán az újonnan épült „Erzsébet“ közkórházannyian; aludni alig lehetett, egyrészt, mert féltünk elleneink orvtámadásától, kiket a bosszú könnyen cselre tüzelhetett, másrészt a kegyetlen hideg, a fekhelyek hiánya, a szórványos talaj gördítettek elénk nagy akadályokat. De a kiállt csapat elhasznált szalmából, régi pokrócokból fekhelyet hevenyészett össze s lassanként elnyomta az álom. Én az őrszemeket ellenőrzendő le sem feküdtem, mert egyedül álva a század élén, én voltam felelős mindenért. Ponyvából öszetákolt tiszti sátorunkban hord- ágyakon horkoltak alantas tisztjeim én meg bosszúsan jártam fel-alá, süvített be a hideg tavaszi szél s fáztam kegyetlenül. Egyszer csak lépések zaja ébresztett fel merengésemből, néhány előőrs közelgett durva, szitkozódó szavakkal s jelentették, hogy egy kémet fogtak el. Hosszú, fekete köpenybe burkolt alak lépdelt közöttük, ruhája vizes, sáros volt s csakúgy didergett a hideg éjben. Bekísérték a sátorba, én pedig, hogy jól megnézhessem, oda vezettem a pislogó mécs elé. Karcsú, magas férfi volt, fénylő szemében a bátorság és elszántság tündökölt, beesett, sápadt arcát fekete bajusz és szakái fedte, nemes arcvonásaiból és egész maga- taztásáról tüstént megismertem, hogy nem közönséges emberrel van dolgom s csendre inléin a káromkodó katonákat. Most megszólal az elfogott remegő, erőtlen hangon, mindjárt látI.apnnk mai «zóma 4 oldal.
