Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-08-19 / 90. szám

Augusztus 19. zemplGn. 3. oldal És hazánk története tündöklő di­csőséggel ragyog a világ előtt, mely immár nem kételkedhetik erőnkben, nem tagadhatja meg tőlünk annak elismerését, hogy „annyi balszerencse közt, oly sok viszály után“ megma­radtunk épségben és erőben. És mi büszkék vagyunk, hogy létezünk, hogy élünk, hogy csügge- detlenül álljuk meg helyünket és ön­érzettel tekintünk ezer éves múltúnkra, melybe tengernyi fájdalom, szomo­rúság, bánat és gyász vegyül mig az örömből, nyugalomból és a békés ter­jeszkedésből igen kevés jutott ki osz­tályrészünkül. S minek tulajdoníthatjuk e cso­dával határos szívósságunkat ? Minek tudható be, hogy vészszel, viharral megküzdve, szembeszállva keresztül küzködtük magunkat az életen, visz- szavertük az ellenség sürü tömegeit és újból szabadon mozogtunk és lé­legzettünk ? Fennállásunkat egységes voltunk­nak, a keresztény hit varázsának tu­lajdoníthatjuk. A vallás, melyet a po­gány magyarok fölvettek Szent-Ist­vánnal, meggyökeredzett, szilárd ta­lajra talált és terjedt, egyre nagyobb tért hódított és ez erős kapcsolatot létesített a magyarok között. A hit magasztos tanaival fejlődött önérze­tünk, bátorságunk, elszántságunk és tetterőnk. A keresztény vallás alatt erősödtünk, növekedtünk és Istenbe való bizodalommal indultunk hábo­rúba. A keresztény hiten kívül biztos alapokra vetett alkotmányunk volt évszázadokon át védőbástyánk. Ezt a védőbástyát is Szent-István király emelte a magyaroknak, megteremtvén hazánk konstitucióját, mely alapvo­násaiban még ma is fennáll. Jórészt tehát Szent-IstvánDak köszönheti e nemzet megmaradását. Mint pogány fejedelem bölcs körültekintéssel be­látta, hogy az ország hamarosan a megsemmisülés örvényébe sodródik, s a pogány, vad, zabolázatlan magya­rok menthetetlenül elpusztulnak, ha az addig követett utón tovább halad­nak. Felvette tehát a kereszténysé­get, minek megjutalmazásául II. Szyl- veszter megajándékozta a koronával, ezáltal ő maga király, hazánk pedig királyság lett. Uralkodása rendkívül alázatos volt, minden idejét a keresztény val­lás terjesztésének, a pogányság meg­szüntetésének, az általa bevezetett al­kotmány megszilárdításának szentelte. Lassan bár, de biztos alapon vedlett át Magyarország. Erős keresztény szellem hatotta át idővel. A nagy király emléke tehát szent és soha el nem homályosulhat; egyre tündöklőbb glória övezi körül és a Szent Jobb, melyet mostanáig őriz­nek : például szolgál az utódoknak, hogy egy kézzel mennyi jót, szépet és nemeset lehet cselekedni. Az egész ország ünnepel és aki csak szerét ejtheti, elzarándokol a fő­városba, megnézni az első magyar apostoli király szent jobbját, mely elkormányozta ezt a nemzetet a fe­neketlen örvény széléről a biztos révbe. Emlékezzünk a szent királyra és őrizzük meg kegyeletünket iránta mindörökre I —i. Őfelsége születése napján.*) Álmodtam az éjjel. .. szárnyat bontva [lelkem Végigsuhant édes, szép magyar hazámon. Át a Kárpátoknak zugó rengetegén, S hullámzó kalászú, rengő rónaságon. Hol magyar szív dobban, lángolva lelkesen, Bejártam földedet szerette nemzetem! Bejártam földedet és díszben, pompában Láttam tündökölni az egész nemzetet, *) A szerző — ki tiszthelyettese a hely­beli honvédzászlóaljnak - e figyelemreméltó költeményt, f. hó 18-án a helybeli honvédtiszti­kar által Őfelsége születésnapjára rendezett dísz-ebéden szavalta el. Milliók imája, áldó hozsannája Harsogta átal a völgyeket, bérczeket. S valamennyi ajknak egy volt az imája : Áldás rád Magyarhon felséges királya! Születésed napját ünnepli ez ország . .. Leborulok én is s lantomon dal terem. Áhitatos szivem minden dobbanása Igaz királyhűség, nemes lángérzelem. Oltárt emel szivem, melyen az áldozat, Üdv, hozsanna néked, s fiúi hódolat! Lelkűnkben virágzik... lelkünk mélyén ra­[gyog, Megtestesül bennünk a legszebb ideál: Honvéd katonának, magyar honvéd tiszt­inek Eszménye a haza, imája a király! Hisz te vagy mindenünk, reményünk [csillaga: Fohászaink szárnya, zászlóink jelszava! Magyarok Istene! hozzád száll a lelkem, Hallgasd meg milliók csengő szent jel­iszavát. Tedd letörhetlenné felséges királyunk Hatalmának szírijét, ezt a magyar hazát. A bútól, veszélytől óh, oltalmazd és áldd, Isten tedd boldoggá és nagygyáa királyt! És most sziveinknek minden dobbanása Forró imádsággá, egy hymnuszszá váljon Leikeinknek szárnyán felülemelkedve A magasba törjön, az ég felé szálljon! Egy szívvel, lélekkel, lelkesen kiáltunk, Éljen szeretett jó, felséges királyunk! Ifj. Tima József. — Augusztus 18. Évről-évre emel­kedő lelkesedéssel, növekvő rajon­gással, erősbödött szeretettel ünnepli meg hazánk, dicsőségesen uralkodó királyunk 1. Ferenc József születés­napját. Minden évben újabb hazafias tényeit juttatja érvényre a nagy ural­kodónak, aki rajongó szeretettel vi­seltetik hű magyar nemzete iránt s ahol csak teheti, érezhető tanúbizony­ságát adja szeretetének. Ám minden más tényét fölülmúlja az, melylyel a dicső szabadsághősök hamvai haza­hozatalát elrendelte. Az egész magyar nemzet ujjongott a lelkesedéstől, mi­dőn a hir elterjedt s az egész ország visszhangzott a nagy uralkodó élte­tésétől, aki egyetlen tollvonással két- százados félreértéseket szüntet meg s visszaadja a hősöket nemzetének, a hazafiak hamvait a szülőföldnek, a mely nélkül élni nem tudtak s mely­nek boldogságáért, szabadságáért min­denüket feláldozták. A törvényeink­ben hazaáruló, de minden magyar lelkében nemzeti hős II. Rákóczi Fe­renc s a vele kibujdosott honfiak hamvai hazakerülnek. Előrelátható, hogy ezzel egyidőben a szégyenteljes törvény is töröltetni fog. S mindez dicső uralkodónk érdeme. Szeretetünk, hálánk, alattvalói hűségünk kimuta­tására legalkalmasabb az a nap, me­lyen ősz uralkodónk 74-ik születés­napját ünnepeljük. Ezt az évfordulót — mint mindenütt az országban — mi is méltó diszszel ünnepeltük meg. Nemcsak a középületekre, de számos magánházra is kitűzték a nemzeti lobogókat. A hálaadó Istentiszteletet a róm. kath. plebánia-templomban tartották, mely reggel 9 órakor vette kezdetét. A polgári és katonai ható­ságokon kiviil nagyobb számú kö­zönség volt jelen az ünnepi misén, melyet Katinszky Geyza főesperes tartott fényes segédlettel. Az ünnepi mise alatt Neubauer Miksáné műkö­dött közre a choruson, egy minden­kit megragadó gyönyörű énekszám­mal. A mise a Hymnusz eléneklésé- vel ért véget. — A templom elé ki­vonult egy honvéd-diszszázad is, mely Neubauer Miksa százados pa­rancsnoksága alatt három disztüzet szolgáltatott. Istentisztelet után a hon­védszázad defilét tartott a templom előtti sétatérrel szemben elhelyezke­dett tisztikar előtt s a laktanyába vonult. Hálaadó Istentisztelet volt még azonkívül a gör. katholikus, re­formátus, lutheránus és izraelita tem­plomokban is. Délben a honvéd tiszti étkezőben diszebéd volt, melyen a tényleges szolgálatban álló és tarta­lékos tiszteken kiviil az összes fele­kezetek lelkészei és társadalmunk számos kitűnősége hivatalos volt. Itt Latzin Rajaimul őrnagy, a helybeli zászlóalj parancsnoka mondta az első felköszöntőt dicsőségesen uralkodó ki­rályunkra, I. Ferenc Józsefre. A disz­ebéd, melynek tartama alatt számos pohárköszöntő hangzott el, a délutáni órákig együtt tartotta a társaságot. Minden igaz magyar hő kívánsága, hogy nemzetünk jóságos atyját, fen- költ királyunkat a Mindenható még sokáig tartsa meg számunkra, sokat szenvedett lelkét pedig óvja meg min­den csapástól. — Kinevezés. A pénzügyminisz­ter Szentes József ab.-szántói adóhi­vatali ellenőrt a temes-kubinei adóhi­vatalhoz pénztárnokká nevezte ki. — Áthelyezés. Székely Endre szerencsi, Boross Béla szinyérváral- jai adótisztek saját kérelmükre köl­csönösen áthelyeztettek. — Dezső Lajos meghalt. Rész­véttel értesülünk, hogy idősb. Dezső Lajos, a sárospataki állami tanító ké- pezde igazgatója Budapesten f. hó 15-én elhunyt. Halálának hire általá­nos részvétet keltett városunkban is, de még inkább a szomszédos Sáros­patakon, ahol a kiváló férfit úgyis mint jeles pedagógust, úgyis mint a tár­saság közbecsülésnek örvendő tagját tisztelték és becsülték, a mélyen súj­tott család a gyászeset alkalmából a következő gyászjelentést bocsátotta ki: Özv idősb. Dezső Lajosné szül. báró Hagen Róza mint az plhunyt neje ; ifj. Dezső Lajos m. kir. honvéd­főhadnagy, Dezső Mariska férj. Kraft Józsefné, Dezső Sarolta, Dezső Dénes, Dezső Zoltán és Dezső László mint édes gyermekei; továbbá Yass Béla, Vass Rózsika és V;:ss Margit mint mostoha gyermekei; Dezső Margitka és Kraft Béla mint unokái; ifj. Dezső Lajosné szül. Wimmer Ella mint menye és Kraft József mint veje; végül Dezső Sándor mint testvér úgy a maguk, valamint az összes rokon­ság nevében mély fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy a hőn szeretett, felejhetetlen férj, apa, nagyapa, após és testvér idősb. Dezső Lajos, a sá­rospataki állami tanitóképezde igaz­gatója, az országos közoktatási tanács tagja ez évi augusztus hó 15-én reg­geli 7 órakor, életének 57-ik évében, hosszas szenvedés után Budapesten csendesen elhunyt. A megboldogult hült tetemei e hó 18-án délután 4 órakor fognak Sárospatakon, az ev. ref. temetőben örök nyugalomra he­lyeztetni. Budapesten, 1904. augusztus hó 15-én. Áldás, béke poraira! Teme­tése nagy részvét mellett f. hó 18 án d. u. 4 órakor ment végbe Sárospatakon. — Esküvő. Prámer Alajos kas­sai kir. pü. számtiszt f. hó 27-én d. e. vezeti oltárhoz Budapesten a Lipót városi bazilikában Soltz Violát, néhai Soltz Miksa, a rimamurányi r. t. volt főerdőmesterének leányát. — A gyakori tüzesetek ellen való védekezés szempontjából és a közva­gyon megóvása érdekéből üdvös ren­deletet bocsátott ki a mai napon Schmidt Lajos rendőrkapitány. A rendeletnek szigorú betartása mind­nyájunknak közös érdeke. A kibocsá­tott rendelet ez: Felhívás a város közönségéhez. A gyakori tüzesetek alkalmából, tekintettel a nagy szá­razságra és az általános vízhiányra, a tüzrendészeti kormányrendelet 8. és 9. szakaszai alapján felhívom a város összes háztulajdonosait, hogy udvaruk­ban könnyen hozzáférhető helyen leg­alább egy gönci-hordó vizet készen­létben tartani és a ház tetejét elérő létra beszerzéséről gondoskodni el ne mulasszák, mivel ellenkező eset­ben az ellenőrzési szemlék foganato­sítása után a kormányrendelet 30. sza­kasza alapján 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel fognak büntettetni. Felhivatnak továbbá azok, kik házaik vagy lakásuk padlásán, vagy udva­rukban egy heti szükségletnél na­gyobb mennyiségű takarmány-féléket tartanak, azt haladéktalanul a város külső telkeire hordassák. Az ezen felhívás ellen vétők szintén az első pont szerint fognak büntettetni. Sá­toraljaújhely, 1904. augusztus hó 19. Schmidt Lajos, rendőrkapitány. — Szabók gyűlése. A sátoralja­újhelyi szabómunkások is szervezked­nek. Vasárnap, folyó hó 21-én dél­után 4 órakor a „Vadászkürt“ szál­loda kerthelyiségében munkásgyülést tartanak a következő napirenddel: 1. A szervezkedés célja és haszna. 2. A magyarországi szabómunkások és munkásnők szakegyesülete alap­szabályainak ismertetése. 3. A neve­zett egyesület helyi csoportjának meg­alakítása az alapszabályok 13. §-a értelmében. — Halálozás. Csipkés Ágostonná szül. Szűcs Irma, Csipkés Ágoston helybeli m. á. v. hivatalnok neje f. 18-án 31 éves korában Sátoraljaúj­helyben elhunyt. Temetése folyó hó 20-án fog végbe menni a nagy vasúti állomással szemben lévő gyászházból. — A városi tisztviselők fizetésé­nek rendezése. A belügyminiszter az állami tisztviselők fizetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával kijelentette, hogy a városi tisztvise­lők fizetései is rendeztetni fognak. Most a belügyminiszter az ország ösz- szes városi törvényhatóságaihoz ren­deletet intézett, melyben azokat fel* hívja, hogy a tisztviselők statusáról és fizetéséről hozzá pontos kimuta­tást terjeszszenek fel. A belügymi­niszter ezeket az iratokat a fizetés­rendezésnél akarja felhasználni. — Népünnep Sárospatakon. Szom­széd városunkban, Sárospatakon nagy ünnepre készülnek. Augusztus 20-án, Szent-István napján népünnepélyt tar­tanak, melyre a nagy közönséget a következő szövegű falragaszok utján hívták meg: Meghívó. Tisztelettel és bizalommal hívjuk meg a nagyközön­séget Sárospatakon, 1904. augusztus hó 20-án, Istváfi király napján tánc­cal, sorsjátékkal, különféle versenyek­kel és mutatványokkal egybekötött jőtékonyeélu népünnepélyre. Kezdete d. u. 3 órakor. Belépti dij: szemé­lyenként 1 kor., három tagú család­nak 1 kor. 50 fill., háromnál több tagú egy családnak 2 kor. Az ünne­pély részletes előírása a közönséggel a nagy nap előtt, kellő időben fog közöltetni. — Egy katona és két magyar zenekar fog muzsikálni. A katonazenét az eperjesi 67. számú gyalogezred teljes zenekara szolgál­tatja. A rendezőség nevében: Molnár János bizottsági elnök. — Különösen meghivatnak a népünnepélyre, min­den díjfizetés nélkül mindenféle bű­vészek, kötéltáncosok, körhintások, állatsereglet, lovarda és kutyaszinház- tulajdonosok és bármiféle mutatvá­nyokkal foglalkozó művész urak. Kik megjelennek, jövedelemre jó remény­séggel számíthatnak, mert e népün­nepélyen több mint 3000 előkelő kö­zönség szokott részt venni. — A töketerebesi iparosok folyó évi augusztus hó 20-án, a töketere­besi Hágler-féle mulató diszkertjében zártkörű nyári táncmulatságot rendez­nek. Belépti dij: személyenkint 2 kor. családjegy 3 korona. Kezdete délután 4 órakor. — Kedvezményes takarmány-szál- litás. Sátoraljaújhely polgármestere értesíti a gazdaközönséget, hogy az ország túlnyomó részében mutatkozó takarmány-hiány miatt, a mezőgaz­dasági célokra rendelt s az illető ren­deltetési állomáson tényleg leadandó és onnan tengelyen elfuvarozandó széna, szalma és szecska küldemé­nyekre, a kereskedelmi minis zter vasúti szállítási dij-kedvezményt en­gedélyezett, mely kedvezmény f. évi augusztus 1-től visszavonásig, de

Next

/
Thumbnails
Contents