Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-08-09 / 86. szám

Sátoralja-üjhely, 1904. augusztus 9. 86. (4308.)

HarmínckettsdíE üvíoiyan.

Hegjelen minden második napon

kedd, csütörtök és szombat este.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: aatorsüja-TJjnely, lőtér 9. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Apró hirdetéseknél minden garmond szó á fill., vastagabb betűkkel 8 fill.

NjilUérben minden garmond sor 30 fill.

POLITIKAI HÍRLAP.

itj. Meczner Gyula dr. Molnár János dr. Parányi József

főszerkesztő. felelős szerkesztő. fömunkatárs.

Előfizetési ára:

Egész évre 12 korona, t' évre 6 kői negvedevre ;J k r.

— Egyes szám áré S fillér. —

Hirdetési dij;

Hivatalos hiidetésekné] mindéi: szó útin 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény.

fi vízvezeték.

Sátoraljaújhely, 1904. aug. 9.

Ez a mi tengeri kígyónk. Mikor kutjaink úgy ahogy adják a vizet, az év téli, tavaszi hónapjaiban kévés szó esik róla, ellenben minden kánikulában emlegeti a város apraja-nagyja. Az idei nyarunk aztán bőséges alkalmat nyújtott a viz után való sóvárgásra. A vármegye kútja körül tolong a vizinségbeu sínylődök serege, várja a jó alkalmat egymás hátán a cseléd, mig a sor rá kerül, hogy kancsóját a vékonyka sugár alá tarthassa. A kutak vize kezd szürkülni, jeléül, hogy az afrikai hőségben a veder feneket ért. Még egy-két hét — amitől ugyan Isten mentsen — de épen nem lehetetlenség s Ujhely a Bodrogra szorul.

Képzeljünk csak el egy tüzet! Feltétlenül krónikás katasztrófával járna, mert a perzselő hőségben az abszolút vízhiány miatt elképzelhetetlen volna a legkisebb viskó oltása is.

Mi sem természetesebb tehát, hogy a viznyomoruság a vízvezetékre irányítja a közfigyelmet, erre a több, évtizedes kegyes óhajtásra, amelyről régen tanácskoznak, imák, beszélnek már városszerte s a jó Isten a megmondhatója, mikor lesz belőle valami. Bámulatos, hogy amit mindenki akar, sőt ami nélkül bajos ekzisztálni, épen az valósítható meg a legnehezebben.

Talán nincs rá pénz? Dehogy nincs. Hiszen a vízvezeték kiépítésére felveendő kölcsön egy fill- lérrel sem terheli meg a várost. A vízvezeték — legalább az eddigi példák tanúsága szerint — a használati dijakkal teljesen fedezi összes szükségleteit. De ha áldozattal járna is, akkor sem volna szabad a megvalósítását késleltetni, mert anélkül elképzelhetetlen egy város olyan szituációban, aminőben a miénk leledzik.

Amint tudjuk, próbafúrások is eszközöltettek már, s mondják, kielégítő sikerrel. Tervet, költségvetést ugyan nem láttunk, de nem tartjuk ördögségnek az elkészítését. Ha akarja a város : megcsináltathatja, vaunak ahhoz értő emberek az országban. Attól sem kell már tartanunk, hogy a helyi szakértők bele okvetetlen- kednek a dologba azzal a fixa ideájukkal, hogy a Május-kut meg a zsólyomkai völgy csekélyke forrásaival próbáljanak szerencsét. Mi hát az akadály? Csak nem az a kérdés áll keresztbe, hogy ki mit nyerhet a munkálatnál? óhajtjuk hinni, hogy a közérdeket nem tartja senki fejős tehénnek, melynek tőgyét a kapzsiság, vagy a gyanús élelmesség ráncigálhatja.

Cselekvést kérünk. De nyílt, egyenes, becsületes cselekvést. Pályázatot a tervezetre, pályázatot az építés felvállalására. Ahhozértő emberek szakvéleménye jelölje meg a keresztülvitel módját.

Csak a házilag való építés legyen — de aztán feltétlenül — kizárva. Koldus ez a város ahhoz, hogy a házi kezelés botrányosan kontár munkájának a luxusát megengedhesse magának. Amit idáig házilag csináltunk, átkozott slendriánság volt. Méltó arra, hogy a város autonómiára való érettségét kompromittálja. S ha van — amint hogy kell lennie — ellenőrzésnek a tekintetben, hogy a polgárok pénze, hogy és mire használtaik föl, erős a meggyőződésünk, hogy a hírhedt újhelyi házi építkezésekkel jól lakott már mindenki, s hogy a tiltakozás süket fülekre találni nem fog.

Mert, hogy a színházunkat, gőzfürdőnket, állami elletni és polgári leányiskolánkat házilag fuseroltuk el, még pedig a kontárkodás oly ritka tökéletességével, amely városunkra e csufou- dáros nevezetesség bélyegét alkalmas sütni, elég volt a rendezett tanácsuság blamirozására. De hogy ezt a recordot folytassuk a vízvezeték házi építésével is, talán még nekünk is sok volna. És nagyobb baj volna az előbbieknél. Mert akinek nincs Ínyére szűk, hideg, tűzveszélyes és büdös színházba menni, otthon marad és punktum. Gőzfürdő nélkül is voltunk 800 vagy hány esztendeig, s aki patkánynyal együtt fürdeni kellemetlennek találja: elmegy a kádfürdőbe. Hogy az isÁ ZEMPLÉN TÁRCÁJA.

A jóbarátok.

A »Zemplén« számára irta: Andor Károly.

(Folyt, és vége.)

Vacsora alatt mintha Dóra szó- rakozottabb lett volna. Önmagát iparkodott felülmúlni kedvességben, mint ió háziasszony, de közben el-elkomo- lyodott 8 bár kerülte, tekintete mégis gyakran találkozott Kórodyéval, ki társalgás közben is élénk figyelemmel kisérte a tőle távolabb ülő, szép leányt. Csodálva látta, mennyire kiemelkedik az mindenki fölött szellemességével s mennyire iparkodik azt mégis titkolni másoknak előtérbe hozatalával s kedves dicséreteivel, ő lassankint nem a hideg szépséget, hanem épen egyszerűsége miatt majdnem elérhetetlen magasságban trónoló királynőt látta benne s szemeit gyakran felejtette rajta, mig ugyanakkor lelkében megfejteni iparkodott ezt a gyönyörű, szép talányt.

Vacsora után ő is csatlakozott Dóra udvarához, de kissé félrevonulva csak néma szemlélője volt a körülötte történteknek.

Egyszerre csak megszólalt a zongora s Dóra felszólította a fiatalokat, hogy perdüljenek táncra s helyettesítsék a jókedvre hangolásban őt is, mert háziasszonyi teendői őt abban most akadályozzák.

A fiatal emberek bár nem szívesen, de engedelmeskedtek. Kórody azonban visszamaradt, nem tudta szemét levenni erről a leányról s pilla- natról-pillanatra érezte, hogy az a kór, melyet Gézánál tapasztalt, lassankint őt is áthatja, ő, a mintaférfi nemtörődve az illendőség követelményeivel, szótlanul szemlél egy nőt, ki egyúttal háziasszony. De nem érzett belsejében vádat. Mintha ennek igy kellene történnie.

— Hát maga kedves doktor, nem szokott táncolni?

E szókkal zavarta föl Dóra az elmerengőt.

Ugyancsak messze járhattak gondolatai, hogy az egyedüllétet észre sem vette.

— Köszönöm kedves kisasszony, de sohasem volt kedvem megtanulni a táncokat. Nem mintha elítélném, de természetemmel nem egyezik meg s még eddig sohasem éreztem e szórakozás hiányát.

— Talán tolakodónak látszom, de látja a kíváncsiságot velünk született tulajdonságnak szeretik nevezni s én szintén nem tartom magamat e tekintetben kivételnek. Igazán nőgyü- lölő ön ?

— Miből gondolja ezt?

— Hát a városban mindenki arról beszél, de én nem tudom elhinni, hogy ilyen komolyan gondolkozó főben ilyen elhatározások születhettek, 8 ha igen, szeretném fölvenni a harcot nemem nevében és sokért nem adnám, ha más meggyőződésre vezethetném.

— Nem. Nőgyülölő sohasem voltam, de mert a nők társaságát szívesen elkerülöm, ez a szokásom hozott nőgyülölő hírébe.

— Hát van oka kerülni a nőket ?

— Okom ? Ha megengedi, őszinte leszek. Kevés olyan nőt találtam, kiben a kedves női erények mellett feltűnő hibákat nem találtam volna s e hibák között legvisszatetszőbb volt nekem, hogy a hízelgő, szép szavaknak sokkal több értékük van előttük, mint a nyílt, őszinte szónak, a mély értelemnek és alapos gondolatnak. Az előbbiekben kitűnni sohasem akartam, ez utóbbiakkal pedig rossz, társalgó hirébe kerültem volna. Én a középutat választottam s félrevonultam.

— ErŐ3, de tulajdonképen igaznak látszó ítéletet mondott nemem felett; de nem hinném, hogy kivételekre nem talált volna s a kivételekért megbocsáthatna a hibásoknak is. Ne szóljon, tudom, hogy most bókolni akar, de higyje el, én nem vagyok

kola düledezik, mire felépül, bajnak ugyan baj, de lehet rajta segíteni. Hanem ha a vízvezetékünket úgy csináljuk meg házilag, hogy vizünk nem lesz, vagy elegendő nem lesz, vagy ami lesz, büdös lesz és ráadásul annyiba kerül, amennyiből becsületes és a célját szolgálni képes vízvezetéket is csináltathattunk volna, akkor igazán meg leszünk lőve.

Dr. Kossuth János.

VÁRMEGYE ÉS VÁROS.

A vármegye közigazgatási bizottságának ülése.

— aug. 9.

A vármegye közigazgatási bizottsága tegnap, 8-án tartotta augusztus havi rendes ülését. Az ülésen Hadik Béla gróf, főispán elnökölt. A választott bizottsági tagok közül megjelentek : Andrássy Sándor gróf, Fejes István, Meczner Béla, Molnár Béla és tolcsvai Nagy Barna, elmaradását kimentette : Lehoczky Endre.

Az alispáni jelentésből kiemeljük, hogy Barthos Józsefet, az újhelyi járás főszolgabiráját a nyugdij- választmány nyugalomba helyezte s igy a szeptemberi közgyűlésen megint érdekes választások lesznek napirenden. Ugyanakkor kerül sorra ugyanis a sárospataki járás szervezése is, miután a miniszteri döntés, mely jóváhagyta az ezen járás felállítására vonatkozó vármegyei határozatot: immár leérkezett a vármegyéhez. Amerikába julius hó folyamán 165 ember ment. ki és 239 jött onnan vissza. — Érdekes, hogy a szerencsi járás területéről julius havában egyetlenegy ember sem vándorolt ki.

kivétel. Látja bennem is sok a hiúság, ime most is feltettem magamban, hogy magát megtérítem, pedig tudom, hogy nálam sokkal erősebb ellenféllel kell megmérkőznöm. De ne gondolja, hogy a női nem hibáinak megfelelően a férfiakban hasonlók, vagy talán nagyobbak nem volnának. iűs én azért nem vagyok férfigyülölő. Mindkét nemben vannak hibák és erények és mégis mindenki maga keresi fel azt, akivel örökké boldogan akar együttélni s legtöbbször meg is találja. Arra való a szabadválasztás és a szerelem, hogy a nagy sokaságban összehozza az egymásnak teremtett sziveket. S örül a lelkem, ha ilyen alkalmaknak lehetek szemlélője.

— S mért nem részese? Talán nem találta még meg azt a férfiút, kinek leikével, szellemével szívesen egyetértene.

Kórody érezte, hogy e kérdéssel nagyon messzire ment s a nyilt tekintetű leány előtt lesütötte szemeit. Lelkében kimondhatatlanul édes vágyat érzett arra, hogy megfogva Dóra kezeit leboruljon előtte. Erezte, mint száll lelke lassankint abba az imádott lénybe, mint omlik össze a férfias, dacos értelem minden theoriája az előtt a magas és hatalmas érzelem előtt, amelynek neve szerelem, rokon- lelkek örökre összekötő kapcsa.

Dóra lelkében hasonló érzések

Lapunk mai máma 4 oldal.