Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-08-06 / 85. szám
2. oldal ZEMPLÉN. Augusztus G. jut az a bizonyos komoly spanyol nemes hűséges szolgájával s a megostromlandó szélmalommal és sajnáljuk őket. Harcos. Eötvös Károly és a magyar zene. Budapest, 1904. aug. 5. Rekkenő hőségben, félig teltház előtt hangzott el a „Vajda“ kemény beszéde, amelylyel védte a magyar zene érdekeit s korholta a kormányt e téren elkövetett mulasztásaiért. Üj dolgokat Eötvös nem mondott. Vagy hat esztendővel ezelőtt ugyanezt a témát fejtegette azzal az őt jellemző erős felbuzdulással, amelylyel az aug. elseji gyűlésen intézte kuruc támadását. Tiszteljük és becsüljük Eötvös erős faji fanatizmusát. Örvendünk, hogy a magyar néplélek a nemzeti zenében megnyilatkozó hatalmas erejének mily kiható paedagogiai fontosságot tulajdonit. Csak elismeréssel szólhatunk a beszédről, amelynek egyik célja az általános érdeklődés fölkeltése nemzeti zenénk iránt. — De a „Vajdát“ elragadja az indulat heve. Ismeretlen tájakra viszi, ahol teljesen járatlan. Nem találja meg a kivezető utat. Méregbe jő. Káromkodik, szid, csapkod a levegőben jobbra-balra s miután saját tehetetlensége tudatára ébred — lecsendesül. Eötvös erősen támadja a magyar zeneakadémiát, mint oly intézetet, a mely nem áll hivatása magaslatán, mert nem műveli a magyar zenét. Szerinte a magyar zeneakadémiából nemcsak a nemzeti zenét és szellemet, de még a magyar szót is száműzték. Beszédjének e részére egész alapossággal megfelelt mindjárt másnap Berzeviczy Albert miniszter. Kimutatta, hogy mennyire téves. Tanítják bizony ott a magyar muzsikát. Molnár Géza dr. a magyar zene elméletének és történetének tanára erősen buzgólkodik. Legutóbb pedig egy nagyobb munkával (A magyar zene elmélete) lepte meg hallgatóit és a magyar zene mivolta „iránt érdeklődő művelt közönséget. Ő előtte Káldy Gyula volt a zeneakadémián a magyar zenetörténetnek a tanára. Hogy mindkettő buzgólkodása eddig kellő eredményre nem vezetett, annak okát talán másutt kell keresni. A kormány sokszor tett intézkedéseket arra nézve, pos kúrára van szükséged. Vagy szeret a lány s akkor betegséged nem fog ártani, vagy nem szeret, s akkor meglehetsz győződve, hogy ez is csak olyan kísérlet, mint a többi. Az igazi, boldog szerelemhez kettő kell. Két szív egymásért égő igazi szerelme. De hát ki is az a leány, ha szabad nevét tudnom ? — Vékey Dóra. Az a hideg szépség, ki ragyog, feltűnik mindenütt. Lángot gerjeszt a szivekben, égő vágyakat, de maga hidegen marad. Olyan mint egy istennő, ki sziváldo- zatokat kíván. Különben azt hiszem te is ösmered. Ha nő volnék, hozzád hasonlítanám, mert te is csak olyan hideg volnál, mint ő, hisz női szív még nem tudott sebet ütni rajtad. A név hallatára megrezzent a fiatal orvos, mintha villanyáram futott volna rajta keresztül. Hát ez az a nő ! Minden férfi titkos imádottja, akit valami bűvös kör övez körül, mint a fényforrást a megvilágított láng, amelybe ezrivel futnak az éji bogarak s perzselődve hullanak a földre. Már régóta figyelemmel kiséri ő is, mint érdekes lélektani jelenséget, kereste, de nem találta meg a kulcsot lélek- és szivvilága megértéséhez. — Hát igazán meg akarod próbálni az orvosságot? •— Igen. E pillanatban érzem, hogy a magyar zene ügyét előbbre vigye. Id. Ábrányi Kornél Wlassics Gyula megbízásából irta meg a magyar zene történetét a XIX. században. Maga a kultuszminiszter e mű példányait az összes hazai iskolai könyvtáraknak megküldte ajándékul, vevő e hatalmas munkára — alig akadt! Ugyancsak a közoktatásügyi miniszter megbízásából folyamatban van a magyar zenei ereklyék gyűjtése és földolgozása. A munka nehezen halad, mert érdemleges előmunkálatokkal, a Káldy gyűjteményeit kivéve alig találkozunk. Ha pedig a zeneakadémiából újabban kikerült nemzedék tudását, Ízlését és működését figyelemmel kisérjük, éppen nem kell elszomorkodnunk a magyar zene állapota fölött. Fiatal zeneszerzőink mindegyike iparkodik a magyar stylus sajátos nehézségeivel megküzdeni. Egyik-másik tüneményes sikereket arat. Csak Bartók Béla hatalmas Kossuth symphoniájára hivatkozom. Tehát tanítanak és tanulnak a magyar zeneakadémiában magyar zenét. Nem kell kétségbeesnünk. A vizsgálati hangversenyek elég világos például szolgálnak arra nézve, hogy mennyire szolgálja a magyar zenét a magyar zeneakadémia. Magát Eötvös Károlyt több ízben meghívták e hangversenyek látogatására. De nem ment el — volt eszébe I Hisz akkor nem ruccanhat ki! Beszédjének egy másik részében tüzzel-vassal szeretné kiirtani a mi derék filharmonikusainkat. Ugyan mit vétet ez a kitartó gárda, amelynek köszönhetjük, hogy a magyar zeneszerzők valahára nálunk is szóhoz jutottak. Nem gáncsolást, de igaz dicsérést érdemelnek e derék muzsikusok, akiknek munkássága a magyar zenei intelligencia kifejlődésére a leghatározottabb befolyással volt és van. Vezetőjük minden izében derék magyar ember, a gárda pedig nem sze- dett-vedett, jött-ment csőcselék, aminek Eötvös Károly szeretné minősíteni. A harmadik kirohanás a Wagner- zene ellen volt. Erről a kirohanásról egy szót sem érdemes vesztegetni. Fájdalom, hogy a magyar parlamentben hangzottak el azok az inparlamentáris kifejezések Wagner géniusza ellen s úgy kár, hogy mindenről a külföld is kénytelen tudomást szerezni. Újabb rekláma a magyar müórtelem- nek. Azzal senkisem lesz kozmopolitává, ha a külföld szellemi és művészi termékei elől nem zárkózik el. Hanem van Eötvös beszédének egy pontja, mely megérdemli, hogy szivünkre vegyük. Beszél ugyanis a zene nevelő hatásáról. Azt mondja, hogy nálunk a zenével germaDizálnak. Igaz. De hát ki tehet arról, ha a tehetségesebb magyar zenészek a külföldre szorulnak, mert itthon nincs biztosítva a megélhetésük ? Tessék magyar muzsikusokat a zenét tanulni kívánó gyermekek mellé fogadni, mindjárt megszűnik az idegen invá zió, az idegen szellem terjedése. Magam igen sok esetet tudok, hogy képzett, tőzsgyökeres magyar zenetanitó elkeseredve panaszkodott a sanyarú viszonyok miatt, amelyek őt a külföldre utalják. Persze az úrhatnám X-nek és Y-nak jobban imponál a német, vagy más nemzotsógü zenetanitó, pedig tudás és zenemüveltség tekintetében sokszor hátrább állanak az idegenek a mi embereinknél. De a divat ellen küzdeni nem lehet. Végül még volna valami elmondani valóm. Csak röviden szólok iskoláinkban divó ének és zenetanitás- ról. Ezt a nemzeti szellem ápolása tekintetéből rendkívül fontosságú tárgyat eddigelé nem méltatták a kellő figyelemre. Szerény véleményem szerint úgy az elemi, mint a középiskolai ének és zenetanitásnak teljesen nemzetinek kellene lennie. Ez nincs m°g. Itt az öreg hiba. Gondoskodni kellene ily irányú énekes könyvek szerkesztéséről. Ily irányú, könnyű modorban hangszerelt zenekari müvek összegyűjtéséről. Ezeket pedig köte- lezőleg kellene iskoláinkban taníttatnunk. Ha valaki az iskolai ünnepségek műsorait figyelemmel olvasgatja, el- szörnyüködve tapasztalja, hogy az azokon szereplő ének s zenedarabok szerzői majdnem kivétel nélkül idegenek. Ez a jelenség elszomorító s méltán gondolkodóba ejthet minden igaz érzésű honfit. Egjházi énekes könyveinkben csak elvétve akadunk régi magyar egyházi dallamokra, pedig a Bogisich-féle gyűjteményt föllehetne használni. Világi dalokat tartalmazó énekes könyveink már jobbak, de még most sem szolgálják teljesen céljukat. Iskolai zenekari irodalmunk pedig a kezdet elején áll. Jobb jövő reményébe vetett bizalommal várjuk az e téren létező szükségletek kielégítését. Eötvös Károly nem találta ugyan fején a szeget, de legalább alkalmat adott e fontos kérdésről való elmélkedésre. Dr. Perényi József. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( IJjabb segély tüzkárosultak- nak. A belügyminiszter a főispán közbenjárására a ricsei tüzkárosultak részére négyszáz korona államsegélyt engedélyezett. )( Nyugdíjazások. A vármegyei nyugdíjalapra ügyelő választmány f. hó 6-án tartott ülésében Barthos József központi főszolgabírót f. évi szeptember 1-től kezdődőleg évi 2273 k. 20 f. Szabó Lajos tállyai utbiztost pedig 623 K. 33 fillérrel nyugdíjazta. A községi és körjegyzők nyugdíjalapja fölött ügyelő választmány pedig ugyanezen a napon tartott ülésében Illésházy Endre mádi jegyzőt is nyugdíjazta, szintén betegség indoká • ból. Barthos József nyugdíjazása folytán betöltendő főszolgabírói állásra, mint értesülünk Dókus László tb. főjegyző és vármegyei I. aljegyző fog pályázni, kinek megválasztatása előreláthatólag egyhangú lesz. HÍREK. — Esküvő. Folyó évi augusztus hó 2-án vezette oltárhoz Esztell József feöldi Doby Antal homonnai lakos, ismert történésznek leányát, Ilonkát. — Pokoli hőség. Azt eddig még senkisem tudta pontosan megállapítani, hogy Reamur vagy Celsius szerint hány fok meleg van a . . . pokolban. De az valószínű, hogy az a forróság, amely most bennünket gyötör, aligha állhat valami nagyon a pokolban uralkodó hőség mögött. Egyszerűen tűrhetetlen a nagy meleg. Az emberek szinte nem mernek az utcán járni, mikor a nap forró sugaraival letüz az utca kövezetére; akiket pedig foglalkozásuk mégis az utcára visz, azok úgy dólfelé már düledcz- nek, támolyognak. A legégetőbb kérdés ma a hőség. A nap kíméletlenül küldi le forró, szinte égő sugarait és hogy minden reményünk egy jobb jövő iránt elvesszen : arról gondoskodik az időjós, aki ekként vigasztal bennünket: Jóslat. Túlnyomóan deA bejelentett belépett. A feléje irányzott sok tekintet egy pillanatra zavarba hozta s szemtől szemben állva az érdekes leánynyal, nem akart szó jönni ajkára. Ó hideg s méltóságteljes megjelenésű hölgyet várt s helyette szelíden mosolygó háziasz- szonyt talált. A zavarból Dóra segítette ki. — Igen örülök kedves doktor ur, hogy elveinek zordságát ime most önmaga cájolja meg. Atyámmal együtt kedves emlékeink közé fogjuk ez estét sorozni. Hozta Isten! Kedvessége mellett is valami ünnepélyesség volt e pillanatban, mint az életben annyiszor érezzük azt. Egymás előtt látva e két érdekes alakot, minden jelenlevő érezte, hogy vagy két ellenfél, vagy két szerelmes találkozása volt ez. Érezte ezt különösen Kórody s meghajolva a szép leány előtt, csak annyit tudott mondani: — Mint engem rossz hirem, ép úgy előzte meg kegyedet a legszebb és legjobb hir, igen örülnék, ha a csalódott egyedül kegyed volna. A szokatlan hangú üdvözlet gondolkodóba ejtette a jelenlevőket; de uj vendégek érkezése a figyelmet egyelőre másokra terelte s Kórody elvegyülhetett a kiváncsi vendégek soraiba. (Vége köv.) A TAVASZI ÉS NYÁRI idényre seiyemkelinc, bársony, csipke és szalag szükségleteit vásárolja. selyemáruházában, Budapest, IV., Bécsi-utca 4. A legnagyobb választék mindenféle sc- lyemárnkban. Az idény összes újdonságai folyton raktáron vannak. Szabott árak, tnlkövetelés kizárva. Minták vidékre kívánatra bérmentve küldetnek. hogy ez csak szerelem lehet. Bánatom elmondása megkönnyitett s ami szivembe Visszamaradt, az oly édes, oly boldogító. Ilyenek képzeltem mindig a szerelmet. — No akkor megpróbálok rajtad segíteni. Én ma estére hivatalos vagyok hozzájuk. Szokásom ellenére elfogadom meghívásukat s meglátom, mit teszek az érdekedben. Holnap reggel beszámolok kiküldésemről. Már régóta figyelemmel kisérem ezt a nőt, de nem tudtam megérteni. Hátha ez is sikerülni fog s kettős diadalról értesíthetlek. Tehát holnap újra együtt reggelizünk ! A város előkelősége szép számmal kereste fel Vékey tanácsosékat. A házi gazdát, mint minta becsüle- tességü embert ismerte és szerette mindenki, de az igazi vonzóerő mégis leánya, a szép Dóra volt. Anyja halála óta a nagy háztartás minden gondja reámaradt. Atyja gazdasszonyt akart hozni a házhoz, de Dóra nem engedte s egy évi próbaidőt kért atyától, hogy megtud-e felelni a háztartás gondjainak. Az év pompásan sikerült, az édes anyja betegsége alkalmával beállott zűrzavart újra rend váltotta fel s a leánynak szerető édes apja lett legnagyobb csodálója. E kettős tulajdonához, már mint szépségéhez és házasságához magas értelmi képesség is járult s ez volt az oka, hogy a sok érte epedő férfi távol maradt, tőle. Féltek a szép leány értelmiségétől. Ennek a szépségnek a meghódításához nem tartották elégnek a külső szép tulajdonokat s mindenki előre irigyelte azt a férfiút, ki rabjává tudja tenni. A fényesen kivilágított szalonban épen most jelent meg Dóra. A férfiak siettek üdvözlésére. Mindenki számára volt pár kedves mosolya, de a háziasszonyi tekintély tiszteletteljes távolságba tartott mindenkit tőle. Olyan voit itt, mint az ezüst hold a csillagok között. Kedélyessége derült mosolyt csalt az arcokra s mégis mintha templomban lett volna mindenki, úgy vigyáztak még a legkisebb, elejtett szóra is. Koródy Lajost jelentették ekkor. A keblekből egész önkéntelenül tört elő egy csodálkozó : — ah! Hát még a nőgyülőlő is meghódolt már s keresi a tüzet, amely megfogja perzselni ? Kémlelőén tekintettek a szép Dórára. Dóra arcán őszinte meglepetés jelei mutatkoztak. Egy pillanatra mintha elpirult volna, hisz sokat beszéltek előtte nőismerősei a szép, nőgyülőlő orvosról, ki mindenkivel egész ön kénytelenül is éreztetni tudja szellemi főlényét, de nőnek meghódolni nem akar.
