Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-07-21 / 78. szám

Sátoralja-üjhely, 1904. julius 2í. 78. (4300.) Harminckettedik évfolyam. Jiegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SAtoralja-TJjnely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 üli., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula dr. szirmay István Andor Károly főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, íó'évre 6 kői negyedévre 3 kjr. —~ Egyes szám ára 8 fillér. •— Hirdetési dij; Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Mértékletesség. — julius 21. (—t.) Olyan mértékig élvezni a földi javakat, amint azok elénk tárultak, vagy is az élet nyúj­totta összes élvezeteket fenékig kiüríteni ellankasztja idegeinket és blazirttá tesz. Gyakran vagyunk tanúi an­nak, hogy szegénységből hirtelen jólétre vergődött ember ezt a jólétet okosan és mértékletesen fölhasználni nem tudja s a liosz- szu idő óta epedve várt gazdag­ságba belevész. Amit a legna­gyobb áldásnak tartott, sülye- désnek kezdetévé válik és hova tovább idő előtti enyészetbe viszi. A tisztességes munka ára jóval alább szállt néhány év óta. Nem csoda, hogy a szegény em­ber fantáziája élénkebb lett s ez a fantázia ma, inkább mint va­laha, bízik a véletlen szerencsé­ben. Lélektani magyarázata en­nek igen egyszerű: minél rosz- szabb a sorsunk, annál több a reményünk, annál inkább várjuk hogy a múltnál és jelennél job­bat fog hozni a jövő. S minthogy ez a jobb a tisztességes munka révén alig Játszik elérhetőnek: bizunk a véletlen szerencsében. Mindenki hirtelen szeretne meg­gazdagodni s ennek az égő vágy­nak kielégítésére megragad min­den módjában álló eszközt. Természetes, hogy az eszkö­zök az illető egyének becsület­érzéséhez képest váltakoznak. A A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Haídé. A »Zemplén* számára irta: Mok Ferencné. Az esti nap búcsúsugarait Ha'ido szobájába szórta. Keleti Ízlés szerint tarka selyemszövetekkel és pókháló finomságú legyezőkkel volt bútorozva a kis terem. Egy aranycsillámu, óriási üveg- flamingó egy finom indiai selyemszö­vetet tartott csőrében. A szövet alatt mohapuha gyókónypárnákon pihent Ha'idé, Duban, gazdag török főur rab­nője. Á nyugágy mellett egy kordo- váni bőrpárnán ült ura s parancso- lója. Jóságos, sötét szemeiben félelem s aggódás rejlett. Duban megfogta Ha'idé forró ke­zét : — Gyermek 1 Édes kis párom, szenvedsz ? Á rabnő felemelte szempilláit. A hála fénye szépítette szomorú szemeit. — Uram ! Kezedet ütőeremen ér­zem, s igy nyugodt vagyok s min­denre elkészülve 1 A török végigsimitott balavány homlokán. — Ha'idé! Megfogsz gyógyulni. Állahhoz imádkoztam. Közeledik Bai­becsületes szegény összes remé,- nyét sorsjegyéhez fűzi. Elha'l- gattatja bensejében az észszerü- séget és szívesen csodálja a fő­nyeremény szingazdag délibáb­ját, amely után csak nyúlnia kell, hogy meg — ne foghassa. A becsületet nélkülözők kevésbbé válogatósak eszközeikben, minek következménye az a számos szél­hámosság, csalás, lopás, rablás, gyilkosság, meg egyéb bűn, a melyeknek száma egyre növek­szik. A lélekbúvár tudósok ezt a bajt a moral insanity veszedel­mes terjedésének tulajdonítják. Lehet, hogy igazuk van. De nem szeretnénk e tény konstatálásá- nál megállni. Nem elégedhetünk meg a baj konstatálásával, hanem ha orvosolni akarjuk, tudnunk kell, honnan származik, hogyan keletkezik ? Az erkölcs betegségének ba- cillusa: a mértéktelenség. Ez okozza, hogy sorsunkkal megelé­gedve nem vagyunk, ez serkent a földi javaknak túlcs összehal- mozására, ez visz sokunkat a bűn útjára. A jobb sorsért való küzdelem — amig a tisztesség és becsületes­ség határán belül marad — ne­mes tulajdonságnak: az ambíció­nak rugója. De mihelyt ez a küz­delem memtelen fegyverekkel folyik: elveszti jogosultságát. Ha szorosan szemügyre vesz- szük a bünkrónika lapjait s ku­tatjuk a bűnök eredetét, rá fo­ram ünnepe s én Istennek értékes áldozatokat fogok felajánlani. Ha'idé szelíden mosolygott. — Uram! Templomod elfogadja az értékes áldozatot s Ha'idét mégis elfogod temetni a ciprusok árnyába, a forró homokba. A hűvös szellő csattogó fülemile édes szavát hozta a szobába. — Duban I Uram, kedvesem! Érzem keblemen a halálangyal sötét szárnyait, s ha a nap újból pihenni tér, Ha'idé is eltávozik az örök feledésbe. Ne sirass! Hitem szerint a legna­gyobb boldogság: a halál. Ne tedd fel kedves fejedre a gyász jelét: a kék turbánt; de adj hálát Istened­nek, hogy vándorutam végére értem. De mielőtt szemeim lecsukódnának, teljesítsd egy nagy kérésem !. .. — Mindent, amit kívánsz drá­gám 1 Ha'idé körülfonta Duban nyakát meleg karjával. — Hallgass ide Duban. Éjszaka van. A pihenés sötét fátyola beborí­totta nyugvó földünket. Semmit, csak sötét sze.med fényét látom magam mellett. Óh, hányszor csókoltam eze­ket a szemeket izzó szenvedéllyel. Hű szived sebes verését hallom s ennek hangjánál mesélek neked arról a vágyról, mely most, zarándoklásom végén megkapta lelkemet. Szivem egy titkot őriz. Hallgasd. Midőn Indiába gunk jönni arra, hogy a legtöbb esetben a biln elkerülhető lett volna, ha az illető megtanulta volna a mértékletesség nagy mű­vészetét. Mert valóban művészet a sors nyújtotta előnyöket csak bizonyos mértékig kiaknázni, lemondani ar­ról, hogy a tehetségünkben álló élvezeteket teljesen kihasználjuk. Ez a művészet testi és lelki egészségünk főkelléke, s aki ért hozzá, megközelítheti a földi bol­dogságot. A fölhozott okoknál fogva a külföld, különösen Anglia és Ame­rika, már régen nagy gondot for­dít a mértékletesség minél széle­sebb körben való terjedésére. Számosak ott a mértékletességi egyletek, melyek működésűket különösen a szegényebb néposz­tályoknak szentelik. A szegény ember szívesen önt le egy pohár borral, de még inkább az olcsóbb, de annál pusztitóbb hatású pálin­kával többet a garatra, hogy el­felejthesse mámorában az élet keserveit s nem gondol azzal, mennyit árt ez neki. Számos csa­lád jut a feleslegesen ivott po­hárka pálinkákkal a tönk szélére. Hazánkban mértékletességi egyletet hiába keresnénk. De ilyennek hiányában is módjában állana az intelligens társadalmi osztálynak, hogy a raértéktelen- ség, különösen pedig a szeszes- iatalok élvezete körüli mértékte­lenség ellen eredményesen síkra szállhasson. Azoknak a fiérfiak­jöttól és apámtól száz dénárért meg­vettél, hogy mint rabnőt hazádba vi­gyél — titkon szerelmi viszonyom volt egy anami ifjúval. Szüleim sem­mit sem tudtak erről a szivfrigyről. Mesrur a kedvesem, a gazdag Sobei- don bérlő íehér kecskéit őrizte Vindja hegységben. Szép, kedves fiunk volt. Midőn te uram, érettem a nehéz aranyakat kínáltad, gyermekem fent volt a hegyekben az apjánál. Élhagy­tam fiam, nem búcsúztam Mesrurtól, hogy azt higyje, halálomat a Vindja sziklaszakadókaiban leltem. Te uram elvezettél aranykupolás palotádba, gazdagsággal, jósággal vet­tél körül. Megszerettelek. Egész lel- kemmel, szivem minden tüzével, a mely India titokzatos erdeiben az ál­modozást megtanulta. Nemcsak en­gedelmes rabnőd lettem, de igazi asz- szonyod. Csókjaid mind bensőségtel- jesebbek lettek, te örömödet találtad gitározásomban s midőn lábaidhoz ülve a kelet ezerszinü mesevilágába vezettelek, jóságos szemeidben bol­dog, büszke fény gyűlt ki. S még sem voltam boldog! Mint valami lidérc, úgy nehezedett telkemre anyád szigora, ki legszebb óráinkat megzavarta. Te nemcsak az enyém voltál. S én szenvedtem, mert egye­dül akartalak bírni. Fajodnak gőgje nem engedte, hogy engem, az idegen jött-menttet törvényes hitvesedül el­nak, kikre a nép lelki és szel­lemi fejlődése van bizva hallga- gatagul háruló kötelessége, hogy ilyen irányban felvilágositólag, mindenek előtt pedig jó példa­adás segélyével hassanak az ala­csonyabb néposztályokra s meg­mentsék őket a zülléstől, mely a mértéktelenség leghívebb kö­vetője. Sok bajt, sok szerencsétlen­séget lehetne a szegény embe­rekről elhárítani, ha sikerülne őket arra a tudatra vezetni, hogy az élet valódi élvezete nem ab­ból áll, hogy minél többet együnk- igyunk, hanem épp ellenkezőleg a legnagyobb boldogság abban rejlik, ha mindig marad még va­lami, amit élvezhetünk, de azt inkább későbbi időkre hagyjuk. Két emléktábla leleplezése. — Saját tudósítónktól. — Kassa, jul. 20. Valahányszor egy nemzet törté­nelmi nagyjainak és korszakot alkotó eseményeinek emlékét megörökíti, mindannyiszor nemcsak hazafiui kö­telességének tesz eleget, de egyúttal erősebbé, szilárdabbá teszi azt az ala­pot, a melyen önállósága és függet­lensége felépült és biztosítja önmaga számára más nemzetek tisztelését és becsülését. Égy ilyen szép és hazafias ün­nepélynek volt színhelye hétfőn a szomszédos Ab.-Tornavármegye fü- zéri járásának két községe Csákány és Felső-Kemence, a melyek közül az előbbi az aradi vértanuk egyiké­nek Dessewffy Arisztidnek, az utóbbi pedig hazánk nagy fiának: Kossuth ismerj, hiába kötötte össze lelkeinket a legszebb, legtisztább szerelem. Egy szakadék volt közöttünk, melyet nem tudtál, nem akartál átlépni. S én sok­kal jobban szerettem, sokkal büsz­kébb voltam, semhogy követelődzem. Panasz nélkül tűrtem e megalázó helyzetet. De nem voltam boldog. Csak egyszer, egyetlenegyszer! Gyö­nyörű őszi nap volt; egyedül voltunk büszke palotád egy kicsi, selyemmel, gyöngygyei bélelt szobájában. Lábaid­nál ültem s szerelemről regéltem ne­ked. Te csak reám néztél, moso­lyogva, melegen svakkor odatapadt aj­kam fehér kezedre (először érték fér­fiú kezét): a hála, a megadás gyor­sabb dobogásba hozták mindkettőnk szivét. Meseszép nap volt. Szerelmünk tiszta, fényes volt, mint India gyön­gyei. Múlt az idő. Allah egy fiúval ajándékozott meg. Szent volt az a büszkeség, melylyel szemed felragyo­gott, midőn Alit, a kis rabfiut atyai szivedre ölelted. Az anyai boldogsá­gom rövid volt. Szigorú anyád tűrte a rabnőt gazdag házában, de a rab- fiu mosolyát, sírását nem akarta hal­lani. Engedelmeskedtem e szigornak, de lassan valami ismeretlen fájdalom jött reám. Mint a hold sarlója, úgy fogyott lassan az erőm. Szivem min Dnnby fivérek cs. és kir. udvari fényképészek műtermükben julius hó 24-én (vasárnap) és julius 25-én (hétfőn) d. e. 9-töI—12-ig és délután Va2—V24-ig fognak felvételeket eszközölni.

Next

/
Thumbnails
Contents