Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-07-21 / 78. szám
Sátoralja-üjhely, 1904. julius 2í. 78. (4300.) Harminckettedik évfolyam. Jiegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SAtoralja-TJjnely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 üli., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyilttérben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula dr. szirmay István Andor Károly főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, íó'évre 6 kői negyedévre 3 kjr. —~ Egyes szám ára 8 fillér. •— Hirdetési dij; Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Mértékletesség. — julius 21. (—t.) Olyan mértékig élvezni a földi javakat, amint azok elénk tárultak, vagy is az élet nyújtotta összes élvezeteket fenékig kiüríteni ellankasztja idegeinket és blazirttá tesz. Gyakran vagyunk tanúi annak, hogy szegénységből hirtelen jólétre vergődött ember ezt a jólétet okosan és mértékletesen fölhasználni nem tudja s a liosz- szu idő óta epedve várt gazdagságba belevész. Amit a legnagyobb áldásnak tartott, sülye- désnek kezdetévé válik és hova tovább idő előtti enyészetbe viszi. A tisztességes munka ára jóval alább szállt néhány év óta. Nem csoda, hogy a szegény ember fantáziája élénkebb lett s ez a fantázia ma, inkább mint valaha, bízik a véletlen szerencsében. Lélektani magyarázata ennek igen egyszerű: minél rosz- szabb a sorsunk, annál több a reményünk, annál inkább várjuk hogy a múltnál és jelennél jobbat fog hozni a jövő. S minthogy ez a jobb a tisztességes munka révén alig Játszik elérhetőnek: bizunk a véletlen szerencsében. Mindenki hirtelen szeretne meggazdagodni s ennek az égő vágynak kielégítésére megragad minden módjában álló eszközt. Természetes, hogy az eszközök az illető egyének becsületérzéséhez képest váltakoznak. A A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Haídé. A »Zemplén* számára irta: Mok Ferencné. Az esti nap búcsúsugarait Ha'ido szobájába szórta. Keleti Ízlés szerint tarka selyemszövetekkel és pókháló finomságú legyezőkkel volt bútorozva a kis terem. Egy aranycsillámu, óriási üveg- flamingó egy finom indiai selyemszövetet tartott csőrében. A szövet alatt mohapuha gyókónypárnákon pihent Ha'idé, Duban, gazdag török főur rabnője. Á nyugágy mellett egy kordo- váni bőrpárnán ült ura s parancso- lója. Jóságos, sötét szemeiben félelem s aggódás rejlett. Duban megfogta Ha'idé forró kezét : — Gyermek 1 Édes kis párom, szenvedsz ? Á rabnő felemelte szempilláit. A hála fénye szépítette szomorú szemeit. — Uram ! Kezedet ütőeremen érzem, s igy nyugodt vagyok s mindenre elkészülve 1 A török végigsimitott balavány homlokán. — Ha'idé! Megfogsz gyógyulni. Állahhoz imádkoztam. Közeledik Baibecsületes szegény összes remé,- nyét sorsjegyéhez fűzi. Elha'l- gattatja bensejében az észszerü- séget és szívesen csodálja a főnyeremény szingazdag délibábját, amely után csak nyúlnia kell, hogy meg — ne foghassa. A becsületet nélkülözők kevésbbé válogatósak eszközeikben, minek következménye az a számos szélhámosság, csalás, lopás, rablás, gyilkosság, meg egyéb bűn, a melyeknek száma egyre növekszik. A lélekbúvár tudósok ezt a bajt a moral insanity veszedelmes terjedésének tulajdonítják. Lehet, hogy igazuk van. De nem szeretnénk e tény konstatálásá- nál megállni. Nem elégedhetünk meg a baj konstatálásával, hanem ha orvosolni akarjuk, tudnunk kell, honnan származik, hogyan keletkezik ? Az erkölcs betegségének ba- cillusa: a mértéktelenség. Ez okozza, hogy sorsunkkal megelégedve nem vagyunk, ez serkent a földi javaknak túlcs összehal- mozására, ez visz sokunkat a bűn útjára. A jobb sorsért való küzdelem — amig a tisztesség és becsületesség határán belül marad — nemes tulajdonságnak: az ambíciónak rugója. De mihelyt ez a küzdelem memtelen fegyverekkel folyik: elveszti jogosultságát. Ha szorosan szemügyre vesz- szük a bünkrónika lapjait s kutatjuk a bűnök eredetét, rá foram ünnepe s én Istennek értékes áldozatokat fogok felajánlani. Ha'idé szelíden mosolygott. — Uram! Templomod elfogadja az értékes áldozatot s Ha'idét mégis elfogod temetni a ciprusok árnyába, a forró homokba. A hűvös szellő csattogó fülemile édes szavát hozta a szobába. — Duban I Uram, kedvesem! Érzem keblemen a halálangyal sötét szárnyait, s ha a nap újból pihenni tér, Ha'idé is eltávozik az örök feledésbe. Ne sirass! Hitem szerint a legnagyobb boldogság: a halál. Ne tedd fel kedves fejedre a gyász jelét: a kék turbánt; de adj hálát Istenednek, hogy vándorutam végére értem. De mielőtt szemeim lecsukódnának, teljesítsd egy nagy kérésem !. .. — Mindent, amit kívánsz drágám 1 Ha'idé körülfonta Duban nyakát meleg karjával. — Hallgass ide Duban. Éjszaka van. A pihenés sötét fátyola beborította nyugvó földünket. Semmit, csak sötét sze.med fényét látom magam mellett. Óh, hányszor csókoltam ezeket a szemeket izzó szenvedéllyel. Hű szived sebes verését hallom s ennek hangjánál mesélek neked arról a vágyról, mely most, zarándoklásom végén megkapta lelkemet. Szivem egy titkot őriz. Hallgasd. Midőn Indiába gunk jönni arra, hogy a legtöbb esetben a biln elkerülhető lett volna, ha az illető megtanulta volna a mértékletesség nagy művészetét. Mert valóban művészet a sors nyújtotta előnyöket csak bizonyos mértékig kiaknázni, lemondani arról, hogy a tehetségünkben álló élvezeteket teljesen kihasználjuk. Ez a művészet testi és lelki egészségünk főkelléke, s aki ért hozzá, megközelítheti a földi boldogságot. A fölhozott okoknál fogva a külföld, különösen Anglia és Amerika, már régen nagy gondot fordít a mértékletesség minél szélesebb körben való terjedésére. Számosak ott a mértékletességi egyletek, melyek működésűket különösen a szegényebb néposztályoknak szentelik. A szegény ember szívesen önt le egy pohár borral, de még inkább az olcsóbb, de annál pusztitóbb hatású pálinkával többet a garatra, hogy elfelejthesse mámorában az élet keserveit s nem gondol azzal, mennyit árt ez neki. Számos család jut a feleslegesen ivott pohárka pálinkákkal a tönk szélére. Hazánkban mértékletességi egyletet hiába keresnénk. De ilyennek hiányában is módjában állana az intelligens társadalmi osztálynak, hogy a raértéktelen- ség, különösen pedig a szeszes- iatalok élvezete körüli mértéktelenség ellen eredményesen síkra szállhasson. Azoknak a fiérfiakjöttól és apámtól száz dénárért megvettél, hogy mint rabnőt hazádba vigyél — titkon szerelmi viszonyom volt egy anami ifjúval. Szüleim semmit sem tudtak erről a szivfrigyről. Mesrur a kedvesem, a gazdag Sobei- don bérlő íehér kecskéit őrizte Vindja hegységben. Szép, kedves fiunk volt. Midőn te uram, érettem a nehéz aranyakat kínáltad, gyermekem fent volt a hegyekben az apjánál. Élhagytam fiam, nem búcsúztam Mesrurtól, hogy azt higyje, halálomat a Vindja sziklaszakadókaiban leltem. Te uram elvezettél aranykupolás palotádba, gazdagsággal, jósággal vettél körül. Megszerettelek. Egész lel- kemmel, szivem minden tüzével, a mely India titokzatos erdeiben az álmodozást megtanulta. Nemcsak engedelmes rabnőd lettem, de igazi asz- szonyod. Csókjaid mind bensőségtel- jesebbek lettek, te örömödet találtad gitározásomban s midőn lábaidhoz ülve a kelet ezerszinü mesevilágába vezettelek, jóságos szemeidben boldog, büszke fény gyűlt ki. S még sem voltam boldog! Mint valami lidérc, úgy nehezedett telkemre anyád szigora, ki legszebb óráinkat megzavarta. Te nemcsak az enyém voltál. S én szenvedtem, mert egyedül akartalak bírni. Fajodnak gőgje nem engedte, hogy engem, az idegen jött-menttet törvényes hitvesedül elnak, kikre a nép lelki és szellemi fejlődése van bizva hallga- gatagul háruló kötelessége, hogy ilyen irányban felvilágositólag, mindenek előtt pedig jó példaadás segélyével hassanak az alacsonyabb néposztályokra s megmentsék őket a zülléstől, mely a mértéktelenség leghívebb követője. Sok bajt, sok szerencsétlenséget lehetne a szegény emberekről elhárítani, ha sikerülne őket arra a tudatra vezetni, hogy az élet valódi élvezete nem abból áll, hogy minél többet együnk- igyunk, hanem épp ellenkezőleg a legnagyobb boldogság abban rejlik, ha mindig marad még valami, amit élvezhetünk, de azt inkább későbbi időkre hagyjuk. Két emléktábla leleplezése. — Saját tudósítónktól. — Kassa, jul. 20. Valahányszor egy nemzet történelmi nagyjainak és korszakot alkotó eseményeinek emlékét megörökíti, mindannyiszor nemcsak hazafiui kötelességének tesz eleget, de egyúttal erősebbé, szilárdabbá teszi azt az alapot, a melyen önállósága és függetlensége felépült és biztosítja önmaga számára más nemzetek tisztelését és becsülését. Égy ilyen szép és hazafias ünnepélynek volt színhelye hétfőn a szomszédos Ab.-Tornavármegye fü- zéri járásának két községe Csákány és Felső-Kemence, a melyek közül az előbbi az aradi vértanuk egyikének Dessewffy Arisztidnek, az utóbbi pedig hazánk nagy fiának: Kossuth ismerj, hiába kötötte össze lelkeinket a legszebb, legtisztább szerelem. Egy szakadék volt közöttünk, melyet nem tudtál, nem akartál átlépni. S én sokkal jobban szerettem, sokkal büszkébb voltam, semhogy követelődzem. Panasz nélkül tűrtem e megalázó helyzetet. De nem voltam boldog. Csak egyszer, egyetlenegyszer! Gyönyörű őszi nap volt; egyedül voltunk büszke palotád egy kicsi, selyemmel, gyöngygyei bélelt szobájában. Lábaidnál ültem s szerelemről regéltem neked. Te csak reám néztél, mosolyogva, melegen svakkor odatapadt ajkam fehér kezedre (először érték férfiú kezét): a hála, a megadás gyorsabb dobogásba hozták mindkettőnk szivét. Meseszép nap volt. Szerelmünk tiszta, fényes volt, mint India gyöngyei. Múlt az idő. Allah egy fiúval ajándékozott meg. Szent volt az a büszkeség, melylyel szemed felragyogott, midőn Alit, a kis rabfiut atyai szivedre ölelted. Az anyai boldogságom rövid volt. Szigorú anyád tűrte a rabnőt gazdag házában, de a rab- fiu mosolyát, sírását nem akarta hallani. Engedelmeskedtem e szigornak, de lassan valami ismeretlen fájdalom jött reám. Mint a hold sarlója, úgy fogyott lassan az erőm. Szivem min Dnnby fivérek cs. és kir. udvari fényképészek műtermükben julius hó 24-én (vasárnap) és julius 25-én (hétfőn) d. e. 9-töI—12-ig és délután Va2—V24-ig fognak felvételeket eszközölni.
