Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-12-24 / 141. szám
December 24. ZEMPLÉN. 3. oldal. még oly elhagyatott és beteg, még oly nyomorult és bátortalan, még oly kicsiny és alacsony vagy is. Múlnak az esztendők és megjő a karácsonyest, melyen utoljára vagy a csillogó fa mellett. Megöregedtél, de a karácsonyi illat, mint megifjitó lehellet vonul a lelkedbe és a gyertyácskák fénye a fiatalság ragyogását varázsolja fonnyadt arcodra. Ámulsz, álmodozol és emlékezel társaidra, kik egykor veled együtt álltak a karácsonyfa mellett és most már örök nyugalomra tértek. De szived még akkor is megkapja szinte ellenálhatatlanul az emlékezés, a karácsonyest örökszép költészete . . . iő. Lapunk legközelebbi száma a közbeeső karácsonyi ünnep miatt, folyó hó 29-én, csütörtökön fog megjelenni. — Karácsonykor. Az ünnep ime beköszöntött. Nehány óra és a szent Karácsonyt ünnepeljük világszerte. A politika hatalmas viharai lecsendesedtek, helyet engedve a karácsony-ünnep magasztos érzelmeinek. Ha végig pillantunk az utcákon, ahol ezer, meg ezer dolog hívja fel figyelmünket az ünnepre, mintegy varázsütésre eltűnik szivünkből minden földi gyűlölködés s szeretteinkre gondolva, önkéntelen csatlakozunk az ünnepelni készülő emberiséghez. Amint járunk az utcákon a villamfényes kirakatok előtt, látjuk, mint készülődnek, tanakodnak a nők, férfiak (bizonyosan szülők), hogy mivel lepjék meg a kis Jézus nevében gyermekeiket. A kirakott illatos fenyőerdők között szinte érezzük a békés családi tűzhely jóleső melegét, odaképzelve az áhitatos, örvendező gyermekeket, akik nagy reményekkel telten várják a kis Jézus megjelenését. Ez a csodás karácsonyi hangulat közvetlenül az ünnep előtt is megilleti a sziveket. Ilyenkor a szeretet vezérli az embereket minden tettükben s ennek a hirdetője a szent karácsony ünnepe s az is fog maradni az idők végéig. — A „Zemplén“ ünnepi melléklete. Lapunk mai számához, tekintettel a karácsonyi ünnepekre ünnepi mellékletet csatoltunk, melynek tarYagy tizen aláírtuk az ivet s acceptáltuk a nagyon szerény költség- vetést. Még csak a társaság nesztorát, L-né hamburgi gyárosnét kellett kapacitálni kissé, hogy az ő gárde-ja alatt mi fiatalabbak is részt vehessünk a kiránduláson. Sok beszéd után, ősz fejét rezignáltan lehajtotta beleegyezése jeléül. — Evviva! riadt közös kiáltásra a vig grupp s a következő percekben már a toilette-asztal előtt gondolkoztunk a halász-kosztüm fölött. Az ég tiszta volt, s a levegő telve a tavasz részegítő illatával. Szinte menüette léptekkel mentünk, annyira vidámnak, gondtalannak éreztük ma gunkat. A vén szicíliai széles arccal fogadott benünket. Halászhajójára invitált. Letelepedtünk. Hol árbóckötél halmazra, hol egy hordóra vagy egy köteg rőzsére. S a bárka méltósággal kanyarodott ki a kikötőből. Elő tünk a tenger sik, mérhetetlen lapja, mögöttünk az erdőkoszorúzta part. A hágai csillagász (egy tulki- csiny s tulvékonyhangu ur) megígérte, hogy asztronómiai előadást tart nekünk. Csakis a kuriózum miatt. Mert a hágai tanszéken beszélni egy légió kiváncsi urfínak nem érdekes. De egy rozoga tallián járműn egy inter- nacionális társaságnak tartani előadást az Orionról, Arkturuszról stb. felette vonzó. talma a következő : A sátoraljaújhelyi betlehemesek mondókája — dr. Pe- rényi Józseftől; A beteg karácsonya — Andor Károlytól; Fehér vágy — Bródy Mihálytól; Karácsonyest az erdőben — ifj. Hegedűs ÁgostontóL; Emilia dalok — Farkas Alajostól; A nő-kérdésről — Czagány Magdától; Húzzák, húzzák a harangot — Szend- rői Holozsnyay Cyrilltől; Miért? — Silbergerné Lőw Rózától; Régi dalok —Lengyel Menyhérttől; Utazás kü- lönvonaton — Czagány Ferenctől; Szeretni téged — Szász Árpádtól: Gondolatok — Ruttkay Bélától. — Ezenkívül mai számunk főlapján olvashatók a következő önálló közlemények : Szent karácsony — Kovács Andortól; Karácsony éjjel — Németh Páltól; A téma — Mok Ferencnétől; A falu rózsája — Miskolczi Kovács Bélától s azonkívül sok aktualitás. — Bubios püspök koadjutora. Á napokban ment végbe Bécsben a kassai püspök mellé kinevezett koad- jutornak, dr. Fischer Colbrie Ágostnak kánoni vizitációja, miután ez állásra a megerősítést Merry Del Val pápai államtitkár elküldötte. Fischer Colbrie Ágost január közepe táján fog püspökké szenteltetni és igy in partibus infidelium címet kap, de azért továbbra is benn marad az esztergomi kanonokok státusában. A koadjutor most terjesztette Bubics püspök elé ama kérelmét, hogy Kassán is a szeminárium igazgatása bizassék reá, mint olyanra, aki a papnevelés alapos ismerője. E tárgyban a püspök még nem határozott. — Újévi gratulációk megváltása a sátoraljaújhelyi árvaház javára. Körülbelül tizenhét hosszú év folyt le azóta, hogy igy utolsó napjaiban a haldokló, megvénhedett évnek és még csupán sejtelmével az elkövetkezendő újnak: a fenti cim alatt teret nyitunk mindazoknak, akik az uj év alkalmával ismerőseiket, jóbarátaikat óhajtják e lap utján üdvözölni, de egyben a jótékony cél érdekében is óhajtanak közremuQkálni. Azoknak tehát, kik az uj év megérkeztével szokásos uj évi üdvözleteiket, általunk a helybeli árvasegélyző és jótékony egyesület javára beszolgáltatandó, bármily nagyságú összeggel is megváltani Hamburgi dámánk, a mi kedves „gárde“-unk vállatvonva, tréfás délnémet jargonnal arra intett bennünket, hogy ne az eget nézzük, de a tenger mélyét, mert nem csillagokat fogdosni, de halászni akarunk. A bárka halkan siklott. A villamos reflektor, amit elővigyázatos „világutazónk“ hozott magával — bánthatta az öreg siciliait. Valamit mor- gott. Nem értettük. Mindegyikünk várta, hogy a szomszédja felel az olasz szóra. S egyszeribe megtudtuk, hogy tizenegyünk közül senki sem tud tal- liánnul. Á vége az volt, hogy a halásznak taglejtésekkel tudtára adtuk: nem ő az ur itt, de mi. Az öreg nevetett s hátraszólt va- amit a lányának, egy remek, bronz- arcu nőnek. Az is mosolygott s gyors mozdulattal igazgatta a vitorlákat. Most már repült kis hajónk. Sötétedett. Egyenkint gyultak ki az égi mécsesek. Vacsorázni akartunk. S akkor kisült, nem hoztunk elemózsiát. Hosszú arccal néztünk a rendezőre, a képviselőnkre. Hamarosan feltalálta magát. Égy perc alatt valósággal lesülyedt a hajó fenekére s aztán egy suhanctól követve egy óriási sajttal s kenyérrel igyekezett felénk. Egy halas hordót letakartunk egy selyem pléddel s becsületes igazságérzettel elosztottuk az ennivalót adagokra. Soha frugálisabb, óhajtják : — pénzküldeményeiket, melyeket lapunk kiadóhivatához kell beszolgáltatni: e helyen fogjuk nyugtázni. Szerkesztőségünk és kiadóhivatalunk uj évi gratulációit 4 koronával váltja meg. Dr. Thomán Dávid Budapestről 2 kor., Deréky Gyula Megyasszóról 10 kor., Dr. Obláth Mór Gálszécsről 2 kor., Korbély Géza 2 koronát küldtek be e célra. Eddigi gyűjtésűnk 20 kor. — Szegény gyermekek öröm«. Lélekemelő ünnepséget rendeztek a „Carolineum“ helybeli leánynevelő intézet vezetői: az irgalmas szivü nővérek a szegény gyermekeknek. — Ugyanis f. hó 23-án karácsonyfa ünnepséget rendeztek, mely ruhakiosztással volt egybekötve a szegény gyermekek részére. A nővérek nagyon sok szegény gyermeket láttak el meleg, téli ruhákkal s egyébb karácsonyi ajándékokkal, mit részint ők, részint a közadakozás gyűjtött össze. Képzelhető a szegény gyermekek öröme, mikor meglátták a díszes karácsonyfát s kiosztották közöttük az ajándékokat. Az ünnepségen nagyon sok résztvevő volt jelen. — Fáklyásmenet gr. Hadik Béla tiszteletére. A lapunk legutóbbi számában is közölt fáklyásmenet — melyet gróf Hadik Béla tiszteletére rendeznek — f. hó 29-én este 8 órakor fog felvonulni. — A legrövidebb nap. Elérkeztünk végre az utolsó stádiumhoz, a nappal elérte a legrövidebb tartamát. A nyár elejétől kezdve mind rövideb- bek lettek a nappalok és mind hosz- szabbak az éjjelek, mig végre a tél első napján, december 22-én a legkurtább volt a nap. Ezután tehát már majd lassankint megrövidülnek az éjjelek és evvel megcsappan városunkban a — holdimádás. Igenis, a holdi’má- dásl Mert ha néha napján meg nem könyörülne a hold a mi szegény városunkon, bizony nagy sötétség borulna rája esténkint, azért hát nagy hálával, tisztelettel tartozunk a holdnak. Most már majd kevesebb óra lesz ezután a hold szeszélyének kitéve, de azért el ne mulasszuk imádni, mert még mindig szükségünk lesz rája. Elmúlt tehát az év legrövidebb napja és evvel együtt beköszönt hide jobb izü vacsorát nem ettem. Mind sötétebb lett az égbolt s mind fényesebbek a csillagok. — Öreg 1 hát halászunk vagy sem ? — kérdeztük mimikával s gesztussal. Tagadólag rázta meg göndör fejét a halász. — Nem lehet! Háborog a viz, a lámpa is zavar, de a flóta s a dal sem használ. De van itt egy halászsziget, odaviszem az uraságokat s ott azután süthetünk halat. Tizenegy órára már vissza is jöhetünk a mólónkhoz. Gyorsan hadart az olasz — s bár nem értettük a nyelvet, tudtuk mit magyaráz. Végre parthoz értünk. Barna kősziklához ütődött vitorlásunk. Akkorára a halászfalu népe elénk sietett. Á siciliai meg a leánya beszédbe elegyedtek a halászokkal. Nehány fiú egy tisztásra rőzsét hordott össze, hálókban ficánkoló halat hoztak. Egy negyedóra sem telt el, s mi a legfinomabb olajjal csepegtetett, nyárson sült halat ettünk. Volt közöttünk egy moszkvai házaspár, a nő Írónő, a férje valami nagy állat az orosz pénzügyminisztériumban. Csak franciául beszélgettek hozzánk. Elragadtatva néztek szét ezen a vadregónyes s szegény szigetparton s aztán halk duóban orosz nemzeti dalokat énekeltek. Nemsokára egy flóta búgó-siró vatalosan is a tél. Úgy nem hivatalosan már eddig is volt részünk benne, hideg és fagy egyaránt jelentkezett, de ez a tél megelőzte a kalendáriumot, ezután azonban, ha fázunk, még csak nem is panaszkodhatunk, mert tél van és ezután három hónapig igy kell annak lenni . . . — Eljegyzés. Goldblatt Ferenc sárospataki gyógyszertár-tulajdonos e napokban jegyezte el Czinner Aranka kisasszonyt Kassán. — Munkás-dalárda. A sátoraljaújhelyi iparos-segédek tudvalevőleg különböző szakcsoportokat létesítettek az utóbbi időben. Szervezkedésük és összetartásuk legutóbb megérlelte bennük azt az elhatározást, hogy egy munkás-dalárdát fognak alakítani, melynek bármely, Ujhelyben tartózkodó munkás tagja lehet majd. A dalárda szervezése céljából a munkások általános gyűjtést kívánnak rendezni, melyhez az engedélyt a rendőrkapitánytól kérték. — Karácsonyi vakáció. A sátoraljaújhelyi tanulóifjúság az összes helybeli iskolákban tegnap kapta ki a karácsonyi vakációt. Az iskolai szünet január hó 3-ig tart. — Visszatért kivándorlók. Fiúméból írják: A Cunard társaság legnagyob gőzhajója, a Carpathia, f. hó 23-án reggel érkezett New-Yorkból kikötőnkbe 220 visszavándorlóval. Útközben a hajó több kikötőt érintett, igy Triesztet is, ahol 40 visszaván- dorlót tett partra. Ugyanott 57 kivándorlót vett föl a hajó. Tizenkettőt visszautasítottak, mert irományaik nem voltak rendben. A Carpathia tegnap, csütörtökön indult vissza New-Yorkba, körülbelül 2200 kivándorlóval. — A jégsport helybeli híveinek, akik nagy áldozattal a villanyvÄgi- tást bevezették a jégpályára, nagy a szomorúságuk,mivel a fagy egyre késik. Úgy értesülünk, hogy mindazoknak, kik a villanyvilágítás bevezetéséhez 10 koronával hozzájárultak, 10 korona tagdijuk egyrészét visszaadják, mert a világítás elmaradása folytán a befizetett összegek nagy része megmaradt. így csupán a bevezetés költségeinek fedezésére szolgáló összeg fog visszamaradni. Ha azonban a fagy hangja is belevegyült a szomorú áriába . . . s lassan-lassan mind dúdolt utánunk. A halászok körénk csoportosultak s később közénk is ültek. Napbarnított, becsületes arcuk barátságos szívességgel követte minden mozdulatunk, szavunk. A chioggiote-uk barnasárga ár- bácára ráesett a hold ezüstje, az Adria indigó hullámai lágyan, szerelmesen ölelgették a bárka oldalait. S mi ott ültünk a rőzse körül, a tűz ránk vetett fénye mellett. Bizarr kép lehetett. Es a legszebb, legpoetikusabb percben, midőn a flóta-szóló a „Si jettais roi“ dallamait sírta be a tavaszi éjszakába, — egy pici bárka ütődött a mi lomha vitorlásunkhoz. Magas nő ugrott ki a partra s egy nyúlánk, barna férfi követte. Midőn a máglya körüli csoportok észrevették s meglátták, hogy a halászoknak vélt emberek urinép, hirtelen visszafordultak s a bárkásnak intve, egy perc alatt távolodtak el a parttól s eltűntek a tenger sötét lapján. Szinte összeszorult a szivem a mint az ón öreg „gárde“-m malició- zus mosolyát megláttam. Csak mi ketten ismertük fel azt az esti kiránduló párt, a többi nem is figyelt oda s nem is vette észre a jövevényeket. Schmidthauer-féle Igmándi keserűviz, reggelenként félpohárral használva, meglepően gyors és nagyszerű sikerrel pótolja otthon bármely évszakban a Karlsbadi és Marienbadi ivókúrát gyomor és bélbajokban, úgyszintén elkövéredés, szivelbájasodás és azzal járó fulladásnál, sárgaság, máj- és lépdaganatnál, czukorbetegség, csúz- és köszvénynél stb. Az „Igmándit“ hatásosságában egyéb keserű vagy hashajtó ásványvizek meg sem közelitik és saját érdeké ben cselekszik, ki helyette mást nem fogad el. — Utasítás mellékelve. — Kapható Eperjesen Bohrandt J. W. kereskedésében. Főszétküldés a forrástulajdonos: SCHMIDTHAUER LAJOS gyógyszerésznél Komáromban. — Egész üveg 50 f., félüveg 30 f. — Az egyedüli természetes keserüviz, a mely kis üvegben is kapható.
