Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-11-19 / 127. szám

Harminckettődül évfoiyas. Sátoralj aujliely, 1904. november Í9. 127. (4349.) Megjelen minden második napon kedd, csütörtök is szombat este. Szerkesztőség: és iiadóhiTatal: Sátoralja-'Ujnely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 £11., vastagabb betűkkel 8 £11. Njilttérhen minden garmond sor 30 £11. POLITIKAI HÍRLAP. iíj. Meczner Gryula dr. Molnár János dr. Ferényi József főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetni ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kői negyedévre 3 k>r. — Egyes szóm ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 £11. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 £11. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Crescendo. — nov. 19. (y.) A szabadelvű párt soha nem várt lelkesedéssel és ifjúi hévvel megy a csatába. Ki hitte volna, hogy ez a koloszszus, melyről ellenfelei azt hiresztel- ték, hogy a BO esztendős kormány­zatba elernyedt, hogy cselekvő- képességének java részét elve­szítette, ilyen harci erővel ren­delkezzék ? Ez a párt megtalálta a szivét, mert megtalálta alkal­mas vezérét. A többség vezetése egyenesen mintaszerű. E mellett az egész hatalmas ; ábor meg van győződve, hogy1, gaz ügyet szol­gál; minden egyes tagját meg­győződésének ereje tüzeli. Ezek­ben az okokban rejlik a magya­rázata annak, hogy a képviselő­ház nyílt üléseiben ez a tábor olyan imponáló erővel lép fel. És az ellenzék?kapkod, zene­bonákat csinál, énekli a Kossuth- nótát, fühöz-fához nyúl segítség­ért. Meggyőződésnek ereje ezt a hirtelen „szolidárissá“ lett tábort nem igen hevíti. A helyzet való­ban úgy fejlődött, a hogyan azt Tisza István gróf jellemezte : né­hány szájhős küzd politikai exisz- tenciájáért. Ilyen körülmények közt a diadal nem lehet kétes. Tisza István gróf taktikája immár világos. A miniszterelnök a mai házszabályok értelmében a ren­delkezésére álló összes eszközö­ket igyekszik felhasználni, hogy A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Radványi Rákhel. A „Zemplén“ számára irta: Ifj. Dongó fcteyza. Anno 1629. Die 13. Novembris Főbíró uram Thakats Balint, Sze­keres Georgy es Parnoka Janosne lnstantiaj okra szoigaltatottörveny ek. Deliberátum est. Megh ertettek az eskwt uraim biro uramnak ez két peresek ellen, Szekeress Georgy es Parnoka Janosne ellen való fe­leletit. Az tanuknak vallásit is megh olvasván. Melyről eo kglmek igy Deliberáltanak. Szekeress Georgy es Parnoka Janosne kvrlön-kwlön negyed-negyed magokkal, jámbor személyekkel, esmeretesekkel. es- kwdgyenek megh, hegy ők egymas- tul tiszta személyek. Ha megnem mentik magokat bíró uram ad quin- denam vitesse ki mindkettőt es wtesse el az fejeket. Az mi az Par­noka Janosne dolgát kvvlön nézi minthogy az tannk Ördögseghet is hoztanak be reá es hogy az arat megh etette volna, Azért ez ellen az asszony kwlön heted magaval jám­bor zemeliekkel mind esmeretesek­kel mence magat, hogy nem cele- ketes es nincs vetke reá. Ha megh nem menti magat bíró uram ad quindenam vitesse ki es egettesse megh. „Akk.* X. óvf. 11. füzet. Istenítélet volt odakint. Az ösz- szetornyosult fekete felhőket kergette a felszél. Hatalmas tusája volt a för­getegnek. Csapkodott az Isten hatal­mas dühében tüzes ostorával. Sivitott a szélvész, kergette az orkán, zúgott, búgott az ég sötétkék szivében. Meny­egyelőre még ezen az alapon vigye dűlőre a maga jó ügyét Mert a párhuzamos ülések tar­tása a kormányelnök és a több­ség felfogása szerint a házszabá­lyoknak megfelel. Ami legfeljebb olyképen lehet vitás, hogy jobb- és baloldal a házszabályokat el­térésben magyarázza. Ez azonban semmiképen sem erőszak. A ház­szabályok üres, azaz az ellenzék visszaélései folytán üressé váltfor­máinak a lényeggel szemben való visszahelyezése a kormányelnök­nek csak utolsó fegyvere lesz. Mi­után Tisza gróf e formák megsérté­séért a nemzettől fogja kérni a felmentvényt: előbb be kell iga­zolnia a nemzet előtt, hogy e formák megsértésére elkerülhet- len szükség volt. Éppen ezért a kormányelnök crescendo fog haladni. Fokoza­tosan fogja alkalmazni, ha szük­ség lesz rá, az erős, erősebb és legerősebb rendszabályokat. Ha pedig ebből a harcból néhány férfiú félre is áll, ez az ütközet kimenetelét nem befolyásolhatja A nagy szabadelvű táborban olyan politikus nincs, aki a házszabályok szigorításának szükségéről ne volna meggyőződve. Olyanok le­hetnek — nyíltan megmondjuk, hogy vannak is — akik a kor­mányelnök taktikájával talán nem mindenben értenek egyet. Ám mi befolyása lehet az ütközetre ezek félreállásának ? A többség dörgött s csattanva megnyílott az égbolt. . . . Takáts biró uram, Ujhely főbírája ott ült az ágyában összeku­porodva, egybefont karokkal. Kida­gadt az ere hideg verítékkel kivert koponyáján. Mintha vezekelne, né­mán járt a szája, lefogta a szivét a nagy dobogástól. Kidülledt szemével leste a sötétet, remegett a lelke. A korom sötétben rémképeket lá­tott. Megjelenni látta szép Radványi Rákhelt, aki pajzán szóval közelgett feléje. Két puha kart érzett, menten átkarolta, majd szép barna fejét fek­tette keblére. Égszínkék szemével mosolygósán nézett könyező szemébe. Lázas csókot érzett kiszáradt ajakán ... Elakarta tólni magától az árnyat, de csak a levegőbe kapkodott karjával, majd hosszú ujjait a mellébe vágta s nyöszörgött a kíntól fájó kéjjel- géssel. Kiugrott az ágyból, de az árny követte. A sarokba tévedt kardját megragadta s avval akart rátörni a kinzó képre. Megrengett a háza. Zú­gott a fergeteg s tomboló dühében mormogott az orkán, lecsapott a vil­lám rombolva a földbe. . . . Tátott szájjal látta szép Rad­ványi Rákhelt, amint azt kiáltja őrült mosolygással belé az arcába: — Takáts biró uram, kend Ítélt el egem?l Lerogyott a földre. Kardja csör­gésére jött csak eszméletre. Haját megragadta, maga elé nézett, hörgő számszerűleg oly hatalmas, hogy egynéhány tagjának félrevonulása egyáltalában nem is lesz észre­vehető. Erkölcsileg pedig a hely­zet úgy fog alakulni, hogy a fél­revonulok a nagy politika alap­elvei tekintetében továbbra is hívei maradnak annak az alap­nak, amelyen a szabadelvű párt egysége felépült. E mellett a ház­szabályok szigorítását helyesel­vén, nyilvánvalóan, még ha fél- reáliának is, kétségtelenül óhajt­ják szivükben Tisza István gróf győzelmét. Ezektől tehát az ellen­zék támogatást szintén nem re­mélhet. Tisza István gróf pedig haladni fog a maga utján. Arany- igazság az, a mit egy, a taktika kérdésében aggodalmaskodónak mondott: „Aki óhajtja a célt (a házszabályok revízióját), annak akarni kell az eszközöket is.“ VÁRMEGYE ÉS VAROS. )( Jegyzőválasztás. A Varannó- Csemernyén, f. hó 16-án megtartott segédjegyző választáson egyhangúlag Sarudy Elemér okleveles jegyző lett megválasztva. )( Szabadságolás. Az alispán Ber- náth Béla tb. főszolgabírónak folyó hó 19-étől kezdődő 6 heti szabadság- időt engedélyezett. )( A hegyvidéki akció. A hegy­vidéki kirendeltség véleményező bizott­sága folyó hó 13-án, d. e. 9 órakor gróf Hadik Béla főispán elnöklete alatt ülést tartott. Ez ülésen, amelyen az előadó Kazy József es. és kir. ka­mellével visszakiáltotta annak az árny­képnek : — Hisz’ a gyilkos te vagy szép Radványi Rákhel. A te lelked szeny- nyes az urad vérétől. Még ma elitél­lek !! Olyan volt az arca, mint egy nyilófélben lévő fehér szegfű s két égszinkék szeme, mint a harmat csepp- je oly tisztán csillogott. Fürtös barna fején egy vérvörös rózsa. Talpig hol- lószinü fekete selyembe, összekulcsolt kézzel, fehér kezkenővel állott moz­dulatlan, mint egy sötét árnyék az esküdtek előtt szép Radványi Rákhel. Belebámult mélyen a réz feszü­letbe, melyen a gyertyafény játszott lenge táncot, vagy az asztalkendő fekete szegélyén jártatta a szemét: egyebet nem nézett. Á csacska tömeg meg száját tátva nézte, mint egy csodatevő szűz Mária képet, csak úgy nagyon ritkán törte meg a csendet Szabó Tóth Mari re­zes köhögése, romlott tüdejéből. Kint szakadt az eső, verte az ablakot pattogó hangjával és az ónos üveg nyekkent az orkántól. Felállott a biró, Takács biró uram. Valahogy meggörnyedt daliás alakja. Sápadt, halotthalvány, beesett az arca. Széles, veres gyűrűk övezték fakóra vált szemét. A hangja meg rezgő, mintha beteg volna. Körül tekint előbb, keresvén a nép közt, mintha nem is látná előtte marás, miniszteri tanácsos volt, beha­tóan megvitatták azokat a teendőket, amelyeket a kirendeltség Zemplén- vármegyében a közel jövőben meg­valósítani szándékozik. Az ülés, ame­lyen gr. Hadik Barkóczy Endre, gr. Andrássy Sándor, Vladár Emil, Dókus Gyula, Dókus Ernő, Miklóssy István, id. Meczner Gyula és dr. Molnár Béla, továbbá még a kirendeltség részéről Boronkay Gyula és Szilassy meg­bízottak vettek részt, mindvégig élénk érdeklődés mellett folyt le. )( Szakreferensek a vármegyei közgyűléseken. A vármegye alispánja elrendelte, hogy mindazon közgyűlési ügyekben, ahol az előadói tervezete­ket a tiszti főügyészség, illetve a kir. államépitészeti hivatal közegei készí­tették, ezen ügyeket jövőben mindig ugyanazon közhivatali közegek refe­rálják a közgyűléseken, akik az elő­adói tervezeteket készítették. )( Egy cs. és kir. huszárszázad elhelyezése Nagymihálybau. Mint ér­tesülünk Nagymihályban egy cs. és kir. huszárszázadnak állandó elhelye­zése van tervbe véve. A vármegye vezetősége az elhelyezés ügyében a kassai 6. hadtestparancsnoksággal a tárgyalásokat már folyamatba tette. )( Pályázat segédjegyzői állásra. A varannóiéa sztropkói főszolgabirák a Vármegyei Hivatalos Lap legutóbbi nov. 17-iki számában egy-egy segéd­körjegyzői állás betöltésére pályázatot hirdetnek. Az egyik a lemondás foly­tán megüresedett sókuti segéd-kör­jegyző anyakönyvvezetői állás 1000 kor. javadalmazással, melyre a kellő okmányokkal felszerelt pályázatok a jövő dec. hó 1-éig nyújtandók be a varannói főszolgabirához, — a másik a sztropkói, 500 korona javadalmazás­sal és 200 kor. áll. anyakönyvi helyet­az asszonyt, s alig hallható, fátyo­lozott hangon rá szól szép Rákhelre: Boszorkánynak mondnak Por­nóka Jánosné, Szabó Tóth Mária, meg Béres Erzsébet. Állj elő Szabóné mond el, hogyan láttad. Meggörnyedt vén asszony, varan- gyos pofával, szeplős, ráncos képpel tipegett előbbre a kandalló mellől. Imádságos könyvet tartott jobb kezé­ben, benne egy rozmaring leszáradt szirmával, régi lánykorából. Szembe állt Rákhellel, felpislantott rája, előbb némán rántott párat az ajkával, azután gyönyörű ében haját nézte. — Hát úgy volt az kérem — hápogott a vénség s megtörülte aj­kát két száraz ujjával, — kenyeret sütöttem. Már épp azon voltam, no most belé vetem. Megkövetem; erre megszólitnak hátrul. Szóról szóra tu­dom, mintha ma lett volna: Jó reg­gelt adj Isten kedves néném Mari! Adjon az Istenke — mondom neki vissza — kedves húgom Rákhel s evvel megfordulok, de csak látni vé­lem. Hova tűnt el? Még a pitvarba sem látom. Gondolkodóba sem eshet­tem miatta, mert a kemencéhez alig térek vissza, Istenem! mit látok ?! Hamar végig futja hüvelykkel a mellét. Keresztet vet rája. Topog a lábával a nagy köhögéstől, majd to­vább folytatja: — Egy nagy áspiskígyó! Hát nem azzá válott, futott el mellettem, be a kemencébe! Hogy utána néz­tem, a hamvát sem látom. Álig térek Dnnky fivérek cs. és kir. udvari fényképészeknek rendes két heti kirándulásokon kívül, a mi legközelebb nov. 20. és 21-én lesz, egy állandó megbízottjuk van itten a műteremben és igy levételek minden nap eszkö­zöltetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents