Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-11-03 / 120. szám

120. (4342.)

Harmínckettedik évfolyam

Sátoralja-üjhely, 1904. november 3.

Megjelen minden második napon

kedd, csütörtök és szombat este.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: SAtoralja-'O'jbely, főtér 9. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Apró hirdetéseknél minden garmond szó d fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyllttérben minden garmond sor 30 fill.

POLITIKAI HÍRLAP.

líj. Meczner Gyula dr. Molnár János dr. Ferényl József

főszerkesztő. felelős sze kesztő. főmunkatárs.

Előfizetési ára:

Egész évre 12 korona, f* évre 6 kor negyedévre 3 k >r.

— Egyes szám ára 8 fillér. —

Hirdetési dij:

Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény.

Sok hűhó semmiért.

— nov. 2.

(a—r.) Csak nemrégiben is azzal vádolta az ellenzék a kormányt, hogy kislelkü, folyton rémeket lát és hivatalos vagy félhivatalos lapjai túlozzák az ellenzék harciasságát. Azt is rebesgették, hogy Tisza nem bízván a házszabályok revíziójának lehetőségében, fenyegetésekkel, a ház feloszlatásával iparkodott megfélemlíteni az ellenzéket. — Egyszóval a kormány és emberei érzék a végveszedelmet s mint a vízbe fuló a szalmaszál után, úgy kapkodnak minden mentőeszköz után.

Hogy a kormány tényleg állandóan működésben van s az alkotmányos élet minden megengedett eszközével iparkodik programmját keresztülvinni, az tény; de rémeket nem lát, mint azt az ellenzék gondolja. Azt hiszem épen megfordítva van a dolog. Az ellenzék lát túlzott veszedelmet a házszabályrevizió- ban. Alkotmánysértésnek, hazaárulásnak nevezik; előhozakodnak a vórszerződéstől kezdve minden nemzeti ellenállást biztositó törvénynyel s ezek koronájának nevezik az 1867-ben szentesített házszabályokat.

Hát nem rémlátás ez? Nehány hét előtt, amikor csak úgy hírből hallották a revíziót, nem nyilatkoztak ilyen kétségbeesetten arról s épen az ellenzék részéről tekintélyeknek elismert férfiak nyilatkoztak arról akként, hogy javítani kell, sok fölösleges cafrangja s tapasztalt hiánya van. Ezek a fölöslegek és hiányok persze azóta kiegyenlítették egymást önmaguktól s a házszabályok csalhatatlan államférfiak, törvényhozók olyan tökéletes müve, melynek hibája nincs s csak jelen alakjában biztosítja a nemzet ellenállási jogát.

Hiába, nehány hét nagy idő, nagy emberek nagy tévedéseiket igazíthatják az alatt helyre.

Valóságos divattá tette az ellenzék, hogy politikai nagyságokat szólaltat meg s ha azok a házszabályok olyatén revízióját helytelenítik, mely a nemzetet sarkalatos jogaitól fosztaná meg, mindjárt készen vannak a nyilvánosság előtt az illetőket, mint a revízió ellenségeit mutogatni. így jöhetett, csak forgalomba Apponyi és Széli Kálmán neve is.

Az most a kérdés, vájjon a revízió csakugyan olyan termé- szetü-e, hogy elveszíti a nemzet vele törvényektől szentesített ellenállási jogát? Ha igen, akkor igaza van az ellenzéknek s minden igaz magyarnak síkra kell szállania, hogy ilyen alkotmány- sértő tervek valóra ne vállja- nak; akkor nincs fegyver, amelytől vissza kellene riadnia az ellenzéknek. Tüntessen, obstruáljon, hívjon össze népgyüléseket, szólaltassa meg az egész nemzetet s tegye oly impozánssá a nemzet ellenállását, hogy az al- kotmánytiprók kétségbeesetten meneküljenek bitorolt bársonyszékeikből.

De csak akkor! Ha azonban elismerik a házszabályok tökéletlenségeit, ha belátják az ob- strukciónak már tarthatatlan megnyilatkozási módját, ha lehetőnek

tartják a házszabályok törvényes utón való módosítását ugyanolyan törvényhozók által, amilyenek azokat annak idején megalkották : akkor kár a revíziótól annyira rémüldözni s az okos és nagyon is időszerű törvény módosítást egyenesen hazaárulásnak nevezni.

Mint ifjú egyetemi polgár annak idején csodálattal voltam eltelve a törvényhozó testület iránt. Alig vártam, hogy végig nézhessek egy érdekes képviselőházi ülést. Illúzióm azonban csak addig tartott, mig be nem mehettem a parlamentbe. Az első Ítéletem a gyűlés megnyitása után az volt, hogy ha az én egykori osztályfőnökömnek ilyen rendetlen növendékei lettek volna, kiverte volna valamennyit az iskolából. Nem jó ebbe a politikai konyhába beletekinteni. Azt hiszem, ha a választók mindegyikének alkalma volna meggyőződnie arról, hogy küzködnek lelkesedéssel megválasztott képviselőik odafent a parlamentben, többé nem szavazna senkire. Aki látott, hallott már parlamenti ülést, az igazat fog nekem adni. Kevés olyan iroda van széles e hazában, hol a rendetlenségre és rendetlenkedésre több alkalom kínálkoznék, mint épen a legkomolyabb testületben, S mindennek a házszabályok az okai. Kilehet azokból mindent magyarázni, különösen, ha olyan magyarázók akadnak, mint Eötvös Károly és fiskális kollegái.

Kár tehát a házszabályok revízióját olyan kétségbeesett színben feltüntetni, szükség van arra nagyon is. Lehet, hogy inkább a

komoly munkától félnek az ellenző képviselő urak s ez esetben elhiszem, hogy hazafi-árulás a revízió. Csak a nemzetet ne vezessék félre nagyhangú szólamaikkal. Ne féljenek a házszabályok szennyesének a nemzet előtt való elismerésétől, mert előbb-utóbb úgyis tudatára ébred az a való igazságnak. Sem programúinak nem hálás, sem korfelfogásnak nem tisztességes az ilyetén nagyítás. Csak politikai komédiások harcolhatnak a komolyság ilyen álarcával valóságban nevetséges célokért.

VÁRMEGYE ÉS VÁROS.

)( Az árvaszéki ülnöki állás betöltése. Az árvaszéki ülnöki állás választás utján való betöltésére az alispán november hó 7-ik napjának d. u. 3 óráját a városháza nagy tanács termébe kitűzte.

)( Képviselőtestületi ülés. November hó 4-én d. u. 3 órakor a városháza nagy tanácstermében rendkívüli képviselőtestületi ülés tartatik a következő tárgysorozattal: 1. Vízvezeték létesítéséhez szükséges próba- kut ásatása tárgyában kötött szerződés jóváhagyása. 2. Tisztviselők minősítésére vonatkozó közig. biz. határozat. 3. Községi választók összeírására kiküldött biz. javaslata a választó kerületek beosztása tárgyában. 4. Bejelentése Pfeiffer Gyula képv. test. tagnak tagsági állásáról való lemondása tárgyában. 5. Prikl Ferenc illetősége.

6. Sczerbina Parasczeva illetőségi ügye.

7. P. Ü. bizottság javaslata a rendőrlegénység ruházata tárgyában beadott rendőrkapitányi jelentésre. 8. Ugyanannak javaslata Lázár Lipót mérnök a színház villanyvilágítása felülvizsgálatánál érdembe hozott dijjainak megállapítása tárgyában. 9. Ugyanannak javaslata az utcai szemét és

A ZEMPLÉN TÁRCÁJA.

Küry Klára hangversenye.

— Megtartották a városi színházban 1904. október hó 30-án. —

Sátoraljaújhely, 1904. okt. 31.

A városi színházban f. hó 30-án egy varázsos tündéreste zajlott le, a Küry Klára hangversenyének várva- várt estéje.

Küry Klára ugyanis Márama- rossziget-, Ungvár-, Munkács és Sátoraljaújhely városokban, négy estére terjedő művész útjában érintette városunkat is, s itt Tarnay Alajos zongoraművész, Krasznay Aranka szavaló művésznő és Oláh Gyula a „Király Színház“ baritonistájának közreműködése mellett a városi színházban hangversenyt rendezett.

A városi színházat ez alkalomból szinültig megtöltötte a díszes közönség, dacára annak, hogy ugyanakkor Gálszécsen nagyarányú elegy- agár-verseny volt, mely úri közönségünk nagy részét szintén vonzotta. Azonban városunk, tekintve a müpártolást: lerótta az országos nevű művésznővel szemben köteles adóját, amennyiben az újhelyi társadalom minden rétegében általános és széleskörű érdeklődés fogadta fellépését.

Maga az est rendkívül fényes és élénk volt. A páholyokat és széksorokat városunk társadalmának előkelőségei foglalták el s a Küry Klára megjelenésekor felcsendülő tapsok nemcsak tehetségének elismeréséből fakadtak, de Sátoraljaújhely város szives üdövözletét tolmácsolták a művésznőnek, hogy körünkben megjelent. Általános érdeklődés, rokonszenv és szeretet fogadta mindenütt, s a művésznő meg is érezte ezt a szivekből feléje áradó melegséget, s tehetségének, elragadó kedvességének számtalan jelével viszonozta. Felvillanyozva, élénken, egész temperamentummal játszott, rászórva az újhelyi közönségre tudása sziporkáit, amelyek szinte valami ismeretlen hevületre bírták a közönséget, mely mondhatjuk, hogy a „Küry láz“ bacillusaival együtt járó lázas állapot volt. Szeretet s szívből áradó melegség vette körül ez estén a művésznőt, ki egy

oly feledhetetlen, varázsos estét szerzett nekünk, amilyenben már nagyon régen nem volt része Sátoraljaújhely közönségének.

Mindenki, aki jelen volt ez estén a színházban s látta és hallotta a nagy primadonnát: igazi műélvezetben részesült, olyan műélvezetben, mely ha — tekintve a hangverseny határozott kereteit — nem is nyilvánulhatott teljes nagyságában, a maga nemében mégis páratlan, lélekűditő volt.

A hangversenyt Krasznay Aranka ügyesen elszavalt prológusa nyitotta meg, mely után Oláh Gyula, egy rendkívül Sympathikus szinész- ember brillírozott, mély, oboikus bariton hangjával, mely erőssége mellett is a legbehizelgőbb, legkellemesebb zengésű volt. Azután következett Küry Klára két énekszáma Tarnay Alajos zongorakiséretével. Felesleges dolgot cselekednénk, ha méltatásokba bocsátkoznánk Küry énekszámait illetőleg. A magyar kritika, s a magyar közönség már úgy is tudja és elmondta róla mindazt, ami őt a magyar színpad egyik legkimagaslóbb művésznőjévé teszi. Számtalanszor hívták a lámpák elé, s közönségünk nem tudott betelni az általa nyújtott gyönyörűséggel. Tarnay Alajost, ki zongoraszámaival élénkítette az estét —• szintén a lehető legszívesebben fogadta közönségünk, melynek a „Kazinezy-kör“ estélyéről régi és kedves ismerőse. A műsor nagyrészét azonban Küry Klára és Oláh Gyula töltötték be.

A hangverseny után, a közönség percekig éljenezte Küry Klárát szűnni nem akaró lelkesedéssel, s több Ízben felcsendült a tapsvihar, mintegy kifejezőjeként ama szeretetnek és ro- konszenvnek, mely Küry Klárát nálunk is körüllengte.

A hangverseny után a lelkesülő ifjúság még egy kedves meglepetést szerzett a müvsznőnek, mikor kocsijából a lovakat kifogva : őt a „Magyar Király“ szállóban levő lakásáig folytonos éljenzések között elkísérte.

Búcsúzzunk el tőle e helyen azzal a szóval, amivel ő búcsúzott tőlünk a színpadról, s amely, hogy valóra mielőbb váljék legfőbb óhajtásunk — e szóval: Viszontlátásra I-th.

Lapunk mai száma 4 oldal.