Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-10-29 / 119. szám
Sátoralja-üjliely, 1904. október 29. 119. (4341.) Earminckettedik évfolyam Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SAtoralja-TJjnely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 üli., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Mecsner Gyula dr. Molnár János főszerkesztő. felelős szerkesztő. dr. Perényi József íőmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, f'ióvre 6 kői negyedévre 3 k >r. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy ,’isz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. halottak napja. Rád, okt. 28. A világ népének az évnek minden szakában van egy-egy magasztos ünnepe, mely az emberiséget a földi érdek tépelő- déseiből kiragadja s átadja a magábaszállás gondolatainak, ha csak egy kis időre is. Minden évszaknak ünnepe derűt, örömet hoz az emberiség arcára, lelkére, jó kedélyt, ünnepi hangulatot a családi fészkekbe, az egybegyült társaságokba, meg a világba; egyedül az őszi ünnep, a Mindenszentek napjának estéje szállja meg a lelkeket komor gondolatokkal, szörnyű emlékekkel, az enyészet biztos tudatával, a halál emlékével. Ha ezen a napon a természet világában széttekintünk, minden, amit csak szemünk szemügyre vesz, a múlandóság jelét hordja magán. A pici fűszál is, a századok viharaitól megedzett cserfa is elsárgult leveleivel s megtépett lombozatával a múlandóságot hirdeti; a virág, meg a rózsa kórója s a természet világában beállott siri csend is emlékeztetnek arra, hogy minden, ami csak létezik a természet világában mind tünemény, csak buborék, semmi sem örök a világon. Elnémult a természet világában a szivet-lelket örvendeztető s gyönyörű akkordokban zengő Ä ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Ötödik titok. — Morris Rosenfeld. — Mi tiltva van s mi tiltva nincsen, Ó hát e földön minden, minden Elvész a néma semmibe, Hol nincs élet, verseny soh’sem kél, Hol az öröklétet a rejtély Mélységes csönddel szövi be? Szivemben borzalmak fakadnak Nyomán a sápadt gondolatnak, Hogy — ó örvénylő látomás! — A lét, a küzdés, a törekvés, A sürgés-forgás, a cselekvés Csak árnyék, álom, semmi más. Hogy egyként sújt a jóra, rosszra Az ember véres, szörnyű sorsa S részük egyként a sirgödör; Hogy ami szétválik a fényben, Összekerül az örök éjben — E gondolat úgy meggyötör! Sötét, borzasztó végtelenség 1 Titok, amit feszítenek rég És nem nyitott meg senki még! Mindent széttörsz, mindent leversz te, Mindent megölsz, mindent benyelsz te, Néma mindenség — semmiség! Bródy Mihály. madár dal is, — nem zümmög a pici bogár, — a hegyek-völgyek diszköntöse csak foszlányokban lóg le a fákról éktelenül; s a rengetegekben beállott siri csendet csak a fákról le-leszálldogáló elsárgult levelek halk, csendes zöreje zavarja meg. A nép megibletődött szívvel, a csendes, néma városokba tódul ki koszorúkkal és mécslángokkal, a kegyelet ártatlan jelvényeivel. Ott porladnak a paloták meg a kunyhók lakói egy sorban, egy takaró alatt, ott alusszák örök álmukat a dúsgazdag krözus a nyomorult koldussal, a hitnek tagadója az istenfélővel együtt. Ott honol az örök békesség, hol az ellenfelek csendes békében alusszák mély álmaikat egymás mellett, nem háborog ott a szív, nincs ott érdekhajsza az anyaföld ölében. Az élő nép a temető városokba zarándokol, könyeket hullatni a kidomborodó hantokra, melyek kedveseik porait rejtik magukban, a feltámadás meg az egykori visszontlátás reményében. Mennyi félbeszakadt munkát takar, mennyi élte delén küzdőt ölel magába vaskezekkel a néma temető város ezer meg ezer sir- hantja; mennyi bánatnak, mennyi fájdalomnak, mennyi könynek okozója a néma sirkert kebele, s a szerető, bánatos sziveknek az örökkévaló e megmásithatlan törvényét csendes megadással kell eltűrnie a feltámadás, visszontláAz őszinteség. A „Zemplén“ számára irta: Andor Károly. Milyen csúnya hízelgés I Egyik levél a másik után érdemeimről zeng. Gazdag elismerés minden tettemért, sőt olyanokért is, amiket igazán nem éntettem. De kérdés, mennyi bennünk az őszinteség? Még miniszter nem lettem, alig vett észre valaki, tetteimet gáncsolták pályatársaim. Tehetetlen, bamba fráterek nevezett Szeredi tanácsos, s most névnapomon az egekig magasztal. Talán én változtam meg? Nem, csak a méltóságom s most mindenki iparkodik jóvá tenni régi sértegetéseit. Elért engem is a nagyság átka. Á nagy emberek hibáit nem veszik észre, mig való vagy képzelt erényeit siet mindenki tudomására hozni, igazán nem tudom, kinek higyjek. Bánt, valóságos undorral tölt el, ha végig tekintek ezen a jókivánat- halmazon. Egyik a másiknak az ismétlése. Áz ezer közül kilencszáz bennem látja a jövő miniszterelnökét, a haza boldogságát, a trón legerősebb támaszát. De annyira hiú mégsem vagyok, hogy örömmel töltene el ez a csinált érdeklődés. Titkár ur! A még érkező leveleket maga bontsa fel s ha a sablonos hízelgő kifejezéseket észreveszi bennük, dobja tüzbe őket. Vérig bosszant tás, a vigaszthozó jövő reményében. Amily kegyelettel vagyunk porhadó kedveseink emléke iránt, oly kegyelettel adóznak majd nekünk utódaink, s magasztos dolog az utódok kegyeletére rászolgálni. De a sirhantok milliói csak azt mondják: Töröld le a szenvedők könnyeit ember, s légy erényes földi éltedben, mert az erény biztosság élted viharaiban, köpönyeg s párna halálos ágyadon. Van-e emberi lény, ki ne az üdvországa elnyerésének reményében tenné meg utolsó lehelletét, hiszen ez a remény ad vigaszt a halandónak utolsó percében, ez a remény bátorítja a halandót még a halálban is. Kegyeletünk adója: a koszorú, a mécsláng, az ima virraszt ma kedveseink hantjai felett, áldott legyen emlékük, csendes legyen nyugvó helyük s az Isten angyala őrködjék felettük mindörökké. Mementó móri! Kovach Andor. — okt. 29. Az olasz borvám szerződés parlamenti tárgyalásánál immár kezdődik a visszaszívás. Pár nappal ezelőtt még dobok, kürtök, réztányérok hirdették világgá, hogy az olasz szerződés amily törvénytelen, ép oly veszedelmes a magyar bortermelőnek. — Életünket és vérünket 1 kiabálták, de e,bből a javaslatból nem lesz törvény. És ime, mi történik hirtelen? — Vége szakad a nagy vitának azzal a megokolással, hogy a mozgalom nem ez a hízelgő szolgaiság. — Igenis kegyelmes uram 1 A titkár dolgozószobájának ajtaján szerény kopogtatás után egy fiatal ember jött be. — Szervusz Dezső 1 siet eléje a titkár. Mi járatban vagy? Foglalj helyet j — Köszönöm Kálmán. De sok fejtörésembe is került az, mig elhatároztam, hogy ma fölkereslek. Tudod, hogy mennyire szeretem nővéredet. S végtelenül bánt, hogy máig sem tudtam fizetéses fogalmazó lenni, hogy végre családot alapíthassak. Pedig dolgozom szorgalmasan. Ä hivatalban reggel legelső s távozáskor mindig az utolsó vagyok. Kötelességemnek rendesen megfelelek. Igazán nem tudom, miért mellőznek ? Én azt hiszem, a tanácsosom informál rosszul s ez az oka, hogy a legújabban előlépettek közül is kimaradtam. Elhatároztam tehát, hogy ma, a kegyelmes ur neve napján kihallgatásra jelentkezem. Föltárom neki helyzetemet, hátha megsajnál s kinevez. Ha nem fogok is eredményt elérni, de legalább magamat annyira a mennyire megnyugtathatom. — Szívesen Dezső barátom! Azonnal bejelentelek a kegyelmes urnái; de előre is figyelmeztetlek, az üdvöztalál visszhangra, mert a magyar bortermelőkre előnyös ez a szerződés, melyet a politikai duhajkodók oly mohón és vakon ki akartak végezni; s hogy ez igy is van, bizonyítja a szerencsi járás borellenőrző bizottság elnökének — a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületéhez intézett alábbi levele, melynek közlésére lapunk is felkéretett: A tekintetes Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének Budapesten. A Tokaj Hegyalja szőlőbirtokosainak legnagyobb része, ellentétben a tisztelt egyesület által f. hó 15-én kelt felhívással, az Olaszországgal kötött ideiglenes szerződést nagy megnyugvással s a kormány iránti hálás köszönettel vette tudomásul. Bernáth Béla országos képviselő ur felszólalását kizárólag politikai állása sugalmazta, épp úgy Láczay László urnák a Felsőmagyarországi Hírlapban, okt. 26-án megjelent cikkét is. Nagyon sajnálatos jelenség az, hogy ezek az urak a legvitálisabb gazdasági kérdéseknél is pártpolitikát űznek s a tényleges állapottal szemben oly dolgokat mondanak és írnak, melyek homlokegyenest ellentétben állanak a tényekkel. Én nem kívánok az urakkal polemizálni, de egynéhány adatot elmondok: Az elmúlt években kisgazdáink a 16—18% cukortartalmú mustot (klosternenburgi mérőn) nagy nehezen 20—22 frttal hordóval együtt adták el; ez idén pedig a 16—19%-os mustot a kereskedők csak úgy szétkapdosták 35 frtig, sok helyt még hordó nélkül is vették ezen áron; tegnap adta el Spó- ner Sándor szőlőnagybirtokos az 1902. évi termésű borát 115 koronáért a hordóját, ugyané borért Ígértek neki 70 koronát. lésnél kerüld a hízelgést, mert azért roppant dühös. Éppen az előbb adott rendeletet, hogy minden hízelgő gratulációt semmisítsek meg. Ha kell, légy őszinte, szókimondó, talán ez imponálni fog neki. Ma épen ez a szeszélye. A kegyelmes nagy leereszkedéssel fogadta a fizetéstelen segédfogalmazót. Adni akarta a leereszkedő nagy urat, kiben nincs egy szemernyi sem a nagyúri gőgből. A fiatal ember eleinte bátortalanul, de később fiatalos tűzzel rajzolta le sanyarú helyzetét. Á kegyelmes ur leereszkedése csak még jobban bátorította. Fölemlítette a sok visszaélést, amit osztályánál tapasztalt. Mellőzte- tésének vélt okait s végül az egész rendszert vétkesnek, igazságtalannak bélyegezte s hozzátette, hogy mindezek nem történnének, ha a kegyelmes ur személyesen is utána járna a dolognak s a személyi ügyeket nem bízná a tanácsos urak kénye-kedvére. Mikor mondókáját befejezte, akkor vette csak észre, hogy a kegyelmes már nem olyan, mint belépésekor volt. A szelíd, leereszkedő tekintetét fagyos merevség váltotta fel, ami elejét vette a már-már meginduló könyörgésnek. Rémülten hátrált az ajtóig s mikor a kegyelmes ur nagy I kegyesen távozást intett, szorongó Ferencz József keserüvlz az eg'yed.’ü.l elism.ert üsel- lem.es izű természetes " liasliajtószer. == Lapunk mai száma 8 oldal.
