Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-10-25 / 117. szám
Sátoralja-üjhely, 1904. október 25. 117. (4339.) Harminckettedik évfolyam. tjtMegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: őátorsdja-'Crjü.ely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., Vastagabb betűkkel 8 fill. Njllttérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén ilj. Meczner Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. dr. Molnár János felelős szerkesztő. dr. Perényi József főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, fó évre 6 kői negyedévre 3 k >r.-— Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. fi gyermekjátszótér. — okt. 25. Sok érdekes politikai és kul- turhistóriai emlék fűződik Zem- plénvármegyéhez, mely hosszú időn keresztül bástyája és őre volt a magyar szellemnek. Olyan férfiakat adott a hazának, kiket a nemzet legnagyobbjai közé soroz a történelem. Hősök, tudósok, költők egyaránt repültek ki e szép berkéből felső Magyarországnak. Olyan féltékenyen őrzött hagyománya ez a zemplénieknek, hogy csak tartózkodva merek olyan tbéma tárgyalásába bocsátkozni, amely a derék elődök most élő fiait kulturális érzéketlenségről vádolja. A gyermek- játszótér évek óta sínylődő kérdését értem itt. Lehet, hogy az illetékes körök nem tulajdonítanak ennek nagyobb fontosságot, de mielőtt erre érdemlegesen válaszolnék, csak arra hivom fel a sátoraljaújhelyi tanács figyelmét, tudja e, hogy az elmaradott városok között is a legutolsók között foglal helyet, mert alig akad város már széles e hazában, melynek rendes gyermekjátszótere ne volna. Nincs jogom s nem is akarom vádolni sem a polgármestert, sem a tanácsot, sem a városi képviselőtestületet ezért a mulasztásért, hisz a legújabban is bebizonyították, hogy a tanügy iránt áldozatok árán is készek érdeklődni. A polgári leányiskolának közeli szép rendezése is e mellett tanúskodik. De azt hiszem még nagyobb büszkesége a városnak a főgymn- ázium, hol a város egész intelligenciája nyerte műveltségének alapköveit, mely növendékei között Kossuth Lajost is büszkén emlegeti. Ha más nem, a tanit- ványi hála is megkívánja, hogy a város ne vonja meg az intézettől azt, amit csak tőle várhat, a gyermekjátszóteret A minisztérium évek óta folytonosan sürgeti az intézet igazgatóságát, hogy eszközöljön ki a várostól megfelelő telket játszótér berendezésére, mert a modern nevelés egyik legfontosabb hivatása a szellem mellett a test rendszeres fejlesztése. S hogy teljesítse a tanári kar ezt a reája nehezedő, terhes kötelességet, ha kérelme minden évben nem érdemelt mellőzésben részesül ?! Itt nem egy idegen, mondjuk merkantil intézménynek adandó telekről van szó, hanem a város édes ifjúságáról. Vagy nem a saját hasznára tenné ezt a város, mikor a benne élő szülők gyermekeinek rendszeres nevelésének modern eszközeiről gondoskodnék. Tornaterme nincs az ifjúságnak. A szükséges testgyakorlatokat, ha az idő megengedi: a poros udvaron tartják meg, vagy menetelnek a városon kívül ügyetlen járással, lehorgasztott fővel, ami tisztán csak a testi nevelés rendetlenségének tudható be. Valahányszor dobszó mellett kivonulni látják a gyermekeket, ez tüutető körmenet azok ellen, kik kötelességeik teljesítéséről köny- nyelmüenmegfelejtkezuek. Lehet, hogy ők ezt nem érzik, de ez nemcsak nem mentségük, sőt kárhoztatásra méltó nemtörődömség. El tudják tűrni a városatyák, hogy gyermekeik, unokáik sokszor sáros, lucskos talajon űzik, hajtják egymást, megrontva s nem ápolva egészségüket? Ha igen, akkor fölösleges a város közelében, jó utón megközelíthető olyan zárt területről gondoskodtok, amely planirozva, homokkal rendszeresen beborítva, az eső ellen fedett menedékhelylyel ellátva a gyermekek testi neveié*- sét lehetővé teszi. Legalább én ezt igy láttam Sátoraljaújhelynél szegényebb és kisebb városban is. S ami fő, azok a városok büszkék parlaestrájukra. Én, aki e sorokat irom, közvetlenül nem vagyok érdekelve ez ügyben, nekem nincsenek szaladgáló gyermekeim, nem is tartozom a város lakói közé, de egyévi tanári működésem Sátoraljaújhelyben elég volt arra, hogy ez ügyben védelmére keljek úgy az ifjúságnak, mint derék vezetőségének. Mindkettő megérdemli, hogy a város saját, jól megfontolt érdekében létesítsen rendszeres játszóteret, amelyből nemcsak a főgimnáziumnak, hanem a többi iskolának is haszna lenne, mert egyöntetű beosztással közösen is használhatnák azt. Nem jámbor óhajtás, hanem égető szükség ez, amelynek továbbra való halogatásáért nemcsak a saját lelkiismerete előtt felelős polgármester, tanács és képviselő- testület egyaránt, hanem a város kulturális jelene és jövője előtt is. Az intézmény nem létezése azok fejére hoz majd szégyent, kik azt megvalósíthatták volna nagyon is csekély anyagi áldozattal. Mint újságíró, tehát a közönség érdekeinek egyik utolsó képviselője s mint paedagógus most másodízben hozom napirendre ezt a játszóteret. S azt sem bánom, ha szereplésemet jogosulatlannak fogják nevezni, csak létesüljön egyszer valahára az a gyermekjátszótér; annak a vidáman játszadozó gyermekseregnek üde kacagása úgy is nekem fog akkor igazat adni. Andor Károly. — okt. 25. 1899. XXX. t. c. Bizonyára nem üres teoretizálás, ha azt a kérdést fontolgatjuk, váljon a magyar országgyűlés kezdeményezése a múltnak bizonyos törvényhozási tényeire vonatkozólag teljesen szabad-e, avagy részben le van kötve. Azért is aktuális a kérdés, mert az Olaszországgal való kereskedelmi provizórium tárgyalásakor a parlamentben felvetették és a feleletek ellenkezők voltak. Az 1899: XXX. t.-c.-et ugyanis holmi egészen sajátságos, úgynevezett alaptörvényként akarták odaállitani. Véleményünk szerint ez egy veszedelmes becsempészés a magyar állami életbe. Ám legyenek bizonyos törvények különösen fontosak, mert az adott viszonyok közt a magyar nemzeti ügynek, a magyar nemzeti szuverénitás- nak legerősebb védelmei. De, mint mondtuk, az adott viszonyok közt. Ha ezek változnak, ami egészséges, előrehaladó fejlődésben levő államnál magától értendő, akkor más törvényeket kell alkotni, hogy az állam uj fontos létfeltételei védelem alá helyeztessenek. Ezek az uj törvények pedig a régieket lényegben és célzatban teljesen megváltoztathatják. De sem amazokat, sem emezeket nem lehet alaptörvényeknek nevezni, mert minden párt a törekvésének megfelelő törvényt alaptörvénynek állítaná oda. Alig lehet feltenni, hogy a függetlenségi pártok az 1867. XII. t.-c.-et ily alaptörvénynek állapítsák oda, legalább tavalyig nem tették, amikor ezt a törvényt az ő szándékuk és követeléseik szerint kezdték átmagyarázni. Tehát, amit különben közjogi alaptörvénynek neveznek, olyan törvények, — melyeknek parlamenti elintézéséhez más alkotmányos előfeltételek szükségesek, mint a többi törvények megváltoztatásához, — Magyarországon nincsenek. Az a mesterséges definíció, melyet a parlamentben hoztak elő, hogy oly törvények legyenek, melyek közjogunk forrásait teszik, teljesen tarthatatlan, mert elméletileg közjogunk forrásai a legkülönbözőbbek, jogilag pedig a közjog forrása tulajdonképpen csak a nép, vagy pontosabb kifejezéssel a szuverén törvény- hozás, a parlament és a király. Ez áll az 1899 : XXX. t. c.-re is. Helytelen fogalomzavar az, mely következményeiben nagy veszélyeket idézhetne elő a parlament jogkörében, ha törvényeinket közönséges és alaptörvények szerint különböztetnék meg. És valóban kitűnik, miután az egyik egyetemi tanár helyesen, a másik pedig amazzal ellenkezően döntött, hogy az alapvizsgánál nem annyira a jelöltek tudásának mennyiségétől, mint inkább a tanár egyéniségétől függ, váljon a jelöltet érettnek vagy éretlennek nyilvánitják-e. De azoknak az államférfiaknak, kik Magyarország élén állanak, nem szabad magukat tévútra vezettetni ezektől a furcsa dis- tinctióktól, és ezt a jövőben sem teszik. Éppen Magyarország oly állam, mely gyors folytonos fejlődésben van és egészséges politika mellett e fejlődésben meg fog tartatni. De e fejlődés és az egész állami élet létfeltételei nem engedik magukat kacskaringéé jogi teorémákba szorítani. VARMEGYE ES VAROS )(Pályázat körorvosi állásraltfenesik István, a bodrogközi járás foszol- gabirája pályázatot hirdet Zemplén- vármegye bodrogközi járásának területén Ágárd, Leányvár, Kistárkány, Nagytárkány, Dámócz, Perbenyik, Lácza, Czéke, Riese, Kis- és Nagy- rozvágy, Semlyén, Bély, Ágcsernyő, Kisdobra községekből álló orvosi körben Agárd székhelylyel üresedésbe jött körorvosi állásra. Az állás 1000 korona törzsfizetóssel, 120 kor. lakbérrel, 400 korona fuvarátalánynyal és a szabályrendeletileg megállapított orvosi dijakkal van javadalmazva. Pályázati kérvények a járás főszolgabi- rájához f. évi. november hó 9-ik napjáig nyújtandók be. )( A vadászati jog bérbeadása. A Magyarizsép község határában gyakorolható vadászati jog Magyarizsépen a községi biró házánál f. hó 27-én d. e. 10 órakor, hat egymásután következő évre bérbe fog adatni. )( Kiviteli tilalmak Zemplénvármegyére. A ragadós száj- és körömfájás miatt tilos a hasított körmü állatok Ausztriába való kivitele Zem- plénvármegye szerencsi járásának Golop és Rátka, a tokaji járásnak Tar- czal, Tolcsva, Tokaj községeiből, a sertósvész és sertésorbánc betegség esetei miatt a megyénkből való kivitelre nézve Zemplén vármegye bodrogközi, gálszécsi, nagymihályi, sátoraljaújhelyi, varannói járásai vannak kiviteli tilalom alá helyezve és Sátoraljaújhely r. t. város. hírek. Egy eljegyzési hir. — okt. 25. Roosewelt Alicet eljegyezte Marconi, a drótnélküli táviratozás feltalálója. Hir. Érdemes, hogy a téma felett, mit ez egyszerű eljegyzési hir szolgáltat: elmélkedjünk egy keveset. Nem is vehetünk különben nagyobb lapot a kezünkbe a nélkül, hogy ez eljegyzési hir temérdek glosszával, temérdek recensióval feltálalva szemünkbe ne ötlene. Sőt, hogy egyik fővárosi lap a „Nap hőse“ cim alatt uj rovatot nyitott s azt Roosewelt Aliceről Írott croquisval töltötte be, már szinte kisért ez az eljegyzési hir s a hozzá fűzött recensiók durschuszolt és dur- schuszolatlan sokasága. Szinte kétségbeeséssel kell letenni az újságírónak a tollat, ki az esetről Írni akar, hiszen már annyit elmondtak e dologról a lapok cikkei, hogy csak az állhat elő mondókával, aki valami újat tud e dologról. A phrazisok nem kellenek már. Az olvasó annyi mindent olvasott, eleddig a Roosewelt-Marconi dologról, hogy — saját beismerésem szerint is — vastag impertinentia tőlem, hogy én is erről akarok valamit Lapunk mai száma 4 oldal.
