Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-07-12 / 74. szám
Satoralja-üjliely, 1904. julius í2. 74. (4296.) Earminckettedik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-TJjnely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó é fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttérien minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. iíj. Meczner Gryula dr. Szirmay István Andor Károly főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, f évre 6 kot negyedévre il k <t.-— Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. fi kassai püspök a kivándorlásról és a pánszlávizmusról. — jul. 12. A fővárosi lapok kivonatosan közük (Bubics Zsigmondnak, a kassai egyházmegye tudós püspökének 8-ik pásztorlevelét, melyben főleg a kivándorlással és a pánszlávizmussal foglalkozik. Emlékeznek olvasóink, hogy Bubics Zsigmond az elmúlt hónapban vármegyénk területén végezte főpásztori utazását és azokat a személyes tapasztalatokat, melyek a pásztorlevél fejtegetéseinek alapul szolgálnak, bizo nyára itt, minálunk gyűjtötte ösz- sze. Indokoltnak látjuk tehát, hogy mi is átvegyük és tovább adjuk az érdekes pásztorleveiet: egy igazi lelki atyának és egy igaz magyar főpapnak költői elégiája az, melyben az édes hazai föld elnéptelenedése felett kesereg és figyelmeztet arra a veszedelemre, mely a kivándorlás révén tótságunk eddig mindig megbízhatónak tapasztalt hazafi- ságát fenyegeti. Az érdekes kivonat következőleg hangzik: Alig néhány nap előtt ott jártam az ország nemzetséglakta határvidékein, hol jámbor hivők teszik az Ur nyáját. Sorra láto- gatám az Ur templomait, melyekbe áhitatos népem imádkozni tér és ámha rendben találtam valamennyit, mégis véges szomorúság fogott el láttára az általánosan megnyilvánuló jelenségeknek. Megnövekedőnek személyes tapasztalataim is, látván, hogy a dolgos tótság, ez a munkára termett, derék nép, mely szorgalmának megérdeA ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Az özvegy. Büszkén tekint alá Szépfi ur kőháza „Csinos özvegyasszony“ vályogviskójára. Három kicsiny árva, a szegény hajlékban, Bánatos özvegygyei, kesergő anyával Nehéz lelki gyászban ... Ínségben ... nyomorban. Édes anyám, lelkem — jajdul a középső, — „Hol van édes apám: a kenyérkereső!? Majd meghalok éhen, nincs kenyér a háznál. Sós volt a „főttétel,“ pedig a sótartó Ringy-rongy játékszerrel a kicsiny kis lánynál.“ özvegy liljomarcán komor bánatfelhő, Gyémánt szemeiben siirü harmateső. Felelne is, nem is . . . szive nyögő gerle, Lelke, mint a sólyom, sebes csapkodással Száll a temetőbe, tér meg a sirkertbe. Édes anyám kérlek ne küldj engemet ki! Zokogja a „nagy lány," — kinevet mindenki. „Te rongyos, te koldus 1“ — Sok fiútól hallom, S az urak, ha látnak, — nem birom felfogni, Súgva mutatnak rám : „Ilyen a szép asszony!“ Mondja a legkisebb, anyjának legkedvesb: „Anyám, kicsiny szivem, örömében repdes 1 A Nagyságos urfi, hogy játszunk az utón „Fehér-krajcárt“ adott, s arcom simogatva Mind csak téged kérdett, nyájas, édes hangon.“ melt gyümölcseit érlelni ritkán látja, mind nagyobb számban, egyre tömegesebben mond búcsút az anyaföldnek, hogy vándorbotot faragva, hajóra szálljon és tengerentúlnan uj hazát keressen. Azelőtt népes falvak hova-tovább egészen lakatlanná lesznek, a munkaerős férfiak legtöbbje kicsiny házát gazdátlanul hagyja és kivándorol távoli világba, hogy izmos karjával és edzett robot-birásával aranyait egymásra halmozza, mig szerette övéit is maga után hozatja és uj tűzhelyét ott, a messze idegenség földjén alapítja meg. Családok, községek tűnnek el ekként a mi szemeink elől és lesznek hűtlenné a honi röghöz, amelyen kívül — a költő szavai szerint — nincs számunkra hely és amelyért élnünk és halnunk kell. Do az igazi veszedelem még csak ezután következik; a mi békés, csöndes és dolgos tótságunkat fenyegető valódi amerikai veszedelem: a pánszlávizmus ijesztő réme hatalmába keriti idegenbe szakadt nemzetiségeink józanabb részét is. A pánszlávizmus, melyet tótjaink idehaza alig, vagy pedig csak híréből ismertek még, amott legtöbbjét meghódítja a maga vészes tanainak hirdetésével és lázitó hadjáratával. Túl az óceánon egyre erősebben terjed ily módon a szláv idea, melynek haza- és nemzetellenes izgatása mindjobban tért foglal amerikai honfitársaink környezetében. Az agitátorok üzelmeivel szemben pedig tehetetlenül állunk mindannyian. Ezután a pásztorlevél Ravasz szemű vércse, a magas kőszálon Csapdossa szárnyait, hogy bizton támadjon Párja elvesztésén zokogó galambra. Nagy kőházban lakó Szépfi gonosz lelke Férjét siratgató szép özvegy asszonyra. Éjfél van, éjfél van. Méla csend mindenütt, A hold szelíd fénye kis ablakon besüt. „Ne olvasd már anyám, azt a „nagy levelet,“ Ölelj át, csókolj meg, mint apám egykoron, Dűlj mellém édesen, altass el engemet 1“ Az első napsugár megrezdül a falon, „Tudtál-e aludni szerelmes' angyalom ?“ „Édes anyám, lelkem, oly szépet álmodtam: Gyönyörű ruhám volt, nagy aranykapcsokkal, S álmomban — különös! — az „ur" lánya [voltam 1“ Másik szól: „Jó anyám, csináltatsd meg a zárt 1 Nem tudom: álom-e ? — De itt valaki járt Éjjeli sötétben. Félek elaludni: Sok szép játékszerem, miket napról-napra Kapok ajándékba, el találják lopni.“ Hangos zokogás közt tér meg a legnagyobb, „Édes anyám, lelkem 1 — a szivem úgy sajog: Piacról jöttömben, Istenem, Istenem 1 Rózsaszín ruhámért, virágos övemért, Azok az irigyek — kinevettek engem!“ Halál szinü sárga lesz az özvegy arca, Önnön lelke ellen iszonyú a harca. Bűntudata immár irgalomért tér be Holtak hazájába, néma sirok közé, Hol szenvedély nem dúl, a csendes sirkertbe. Ünnep van, nagy ünnep, zugnak a harangok, Templomba készülnek fiatalok, aggok. azt mondja, hogy Amerikában is emberfeletti munkával kell megszolgálni a megélhetést és még jó szerencse, ha valaki egyáltalán munkát talál, annyi már a munkátlanok száma kincses Amerikában is. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. A közigazgatási bizottság ülése.- jul. 12. Tegnap, hétfőn tartotta meg a vármegye közig, bizottsága julius havi rendes ülését. Az ülésen Hadik Béla gróf főispán elnökölt és megjelentek, mint a bizottság választott tagjai: Lehoczky Endre, Andrássy Sándor gróf, Molnár Béla, Nagy Barna, ’Sennyey Miklós báró. A bizottság állandó ügyrendje szerint első sorban is az alispán jelentése olvastatott fel, mely a közigazgatás junius havi menetéről számolt be. Felolvastatott továbbá a kereskedelmi miniszter leirata a sátoraljaújhelyi távbeszélő ügyében. A miniszter addig, mig a postahelyiség kérdése megoldást nem nyer, nem hajlandó itt a távbeszélő állomást berendezni. A közig, bizottság tehát most már a postahivatal végleges elhelyezésének a megoldását sürgeti. Figyelemreméltó indítványt tett Andrássy Sándor gróf a gyakori tüzesetekből kifolyólag. Azt indítványozta ugyanis, hogy a vármegye változtassa meg az építkezési szabályrendeletnek azt az intézkedését, hogy uj házakat csak zsindelylyel szabad fedni és ehelyett tegye kötelezővé, hogy minden uj ház cserép-zsindelylyel fedes- sék. A bizottság egyes tagjainak aggodalmaira, hogy ez által a szegényebb néposztály gátolva lesz az építkezésben, Andrássy gróf adatokat sorolt fel, hogy a cserép olcsóbb mint a zsindely. A velejtei tüzeset utáni építkezésekhez például olcsóbban szállították „Hozd be lányom, hozd a fekete ruhámat: Imádkozni megyek, nagyon nyomja szivem Lelkiismeretem, titkos, súlyos bánat!“ Szegény özvegyasszony talpig feketébe Indul a templomba ... és Szépfihez tér be. Imakönyv helyett, — mi is jut eszébe ? 1 Hosszú kést vett elő, s elrejti, eldugja Vállain átvetett nehéz kendőjébe. „Te rabló, te gyilkos, szivem elrablója, Szegény tiszta lelkem megölő gyilkosa 1 ? Gyermekeim előtt pirulva kell állnom, Emberek közt félve, gyötrődve, remegve; Istentől rettegve, kell a sirba szálnom 1“ Most hallj meg! S a szegény reszkető fehér kéz Önmagát öli meg. Szive közepéig Hatol be a nagy kés. * Komoran néz alá Szépfi ur kőháza Három szegény árva vályogviskójára. Három árva gyermek tört ablaknál ülve Mélabus nótákat, gyászos énekeket Biz a ringó szélre, küld a temetőbe. Sikolya Antal. Egy levél. A »Zemplén« számára irta: Aniáné. Nem szerettél. Sok időt, szép időt éltünk, töltöttünk együtt. Én szerettelek, te sajnáltál. Én kívántalak, te részvéttel tűrtél. Nekem külsőd is tetszett, te csak lelkemet szeretted. Gömörmegyóből a cserepet, mint ahogy helyben a zsindelyt adták. A bizottság utasította az alispánt, hogy az indítványt tegye tanulmány tárgyává s a közgyűlésnek tegyen előterjesztést a szab.-rendelet megváltoztatása iránt. Élénkebb vitát váltott még ki az államépitészeti hivatal jelentése a közutak állapotáról, melyet a hivatal jónak állított, mig Andrássy gróf, Nagy Barna és Lehoczky Endre annak az ellenkezőjét bizonyították és súlyos bírálatot mondottak a vármegye úti adminisztrációja felett. A panaszokhoz a főispán is hozzájárult, kiemelvén, hogy saját maga is meggyőződött hivatalos utazásai közben, hogy a vármegye utai, úgy az állami, mint a törvényhatósági utak, a legutóbbi években nagy mérvben vissza- hanyatlottak. Az államépitészeti hivatal képviseletében megjelent Czakó Ignác kir. mérnök szóbeli felvilágosításával, melyben az észlelt hanyatlás okait kísérletté meg előadni, a bizottság nem elégedett meg, hanem a felsorolt panaszokat jegyzőkönyvbe vétetni rendelte és az észlelt hiányok megszüntetésére javaslatot követelt. Dicséret is hangzott el az ülésen: Beregszászy István kir. tanfelügyelőnek fejezte ki a bizottság Andrássy gróf indítványára elösme- rését a tanügy körében tanúsított lelkes és kitartó működéséért. Az ülés 12 órakor ért véget. )( Árverési hirdetmény. A jelenlegi polgári leány iskola udvarának hátulsó részén lévő összes, iskolai célokra nem használt épületeknek, mellék helyiségeknek nyilvános árverés utjáni eladását a város tanácsa elrendeli. Miről az érdeklődők azzal értesitetnek, hogy a nyilvános árverés a helyszínén 1904. évi julius hó 18-án d. e. 10 órakor a h. polgár- mester, a gazdasági felügyelő és építészeti felügyelő közbenjöttével fog megtartatni. Az árverési feltételek az árverés napjáig a városi irattárban a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Sátoraljaújhely 1904. évi julius hó 10. Székely Élek, polgármester. Én szerelemmel hevültem érted, te társaságom szeretéd, társalgásom kedvelőd s üdültél lelkem tisztaságán, melegségén. Engedőd magad lelkemtől dédelgetni, cirógatni. Jöttél hangom elevensége, szivem szava után, lelkem fénysugara nyomán. Szivem melege felé vonzódtál, mint ki csak sütkérezni akar bizonyos távolságból a jó, öreg, hű kandaló mellett, de nem szereti közvetlen közelből a perzselő melegét. S ennyivel is beértem, pedig én — én nagyon szerettelek ! Nem szóltunk soha róla. Minek a szó, mikor ékesszólóbb a tekintet, a mosoly'! Tudtad, hogy szerelmem fehér, szűzies, olyan is marad. Nem, nem lehet másként s mégis tápláltad. Tudtad, hogy szivem gyönge, de jellemem erős, hogy kínlódom, vajúdom ez emésztő lángérzelemben s te nem bírnád szerelemmel viszonozni; mégis követtél vakon, mohón, mindig, szüntelen. Tudtad, hogy tiéd vagyok egészen s öledbe mégsem hullok s még is kitartottál mellettem hűséggel, pedig férfi voltál s én szerető asszony. Hol önmagunkat, hol egymást Lapunk Miül Máma 4 oldal.
