Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-10-13 / 112. szám
Sátoralj a-üj hely, 1904. október Í3. 112. (4334.1 Earminckettedik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sitoralja-Ujíiely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., Vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula dr. Molnár János dr. Ferényi József főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kői negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. ? fiz obstrukció. — okt. 13. Az eredménytelen küzdelemhez hozzászokott képviselő urak örülhetnek, mert az uj ülésszak is az obstrukció jegyében született. Obstruálhatnak most már nem a nemzeti jogok, hanem az obstrukció érdekében, melynek halálharangját a geszti levélben és az első képviselőházi ülésen húzta meg Tisza István. Azt hittük : sokkal nagyobb riadalom fogja kisérni a leplezetlenül feltárt házszabály revíziót s azok a képviselő urak, kik az obstrukció ideje alatt azzal dicsekedtek, hogy mögöttük az egész nemzet áll, éléthalál harcot izennek a kormánynak. Ez a dicső jelenet azonban elmaradt. Miért? Talán megelégelték az eredménytelen szósza- poritást? Korántsem. Megismerték a nemzet véleményét az obstrukció azon fajáról, mely a nemzetet anyagi tekintetben majdnem a tönk szélére juttatta, mely lehetetlenné tette az ország lét- fentartó ügyeinek elintézését,mely munka nélkül zakatoló cséplőgéppé alacsonyitotta le a parlamentet. Szép és hatalmas jog az obstrukció, a nemzeti ellenállás és önállóság megbecsülhetetlen eszköze, s igy annak eltörléséről hallani sem akarunk; de a mai alakjában nem szolgálja nemzetvédő rendeltetését. Az igaz, hogy törvények biztosítják s a szósza- poritó képviselő urak nyugodtan mondhatják, hogy semmi olyat nem tettek, ami az Írott törvényekkel ellenkeznék; de a törvény meghozói, a házszabályok megalkotói nem okvetetlenkedő, a nemzet érdekeivel mit sem törődő politikusokra gondoltak, hanem arra, hogy végső szükségben mindig legyen egy törvényes lehetőség a nemzet akaratának megvalósítására olyan kormánynyal szemben, mely a nemzet érdekeinek, önállóságának elárulására vállalkoznék. Nem azért biztosították az obstrukciót, hogy a parlament működését lehetetlenné tegyék, hogy azzal az országnak úgyszólván mindennapi életét biztositó intézkedések elvégzését megakadályozzák ; ez az obstrukciónak rosszakaratú elferditése s olyan törvényes mód lenne, mely a törvénytelenséget szentesítené. A törvényhozó testület feladata tehát, hogy ezt a jogot körülírja s érvényesülését olyan határok közzé szorítsa, hogy vele az administrativ kormánymükö- dést megakadályozni ne lehessen. Használhassák ugyan uj s a nemzetérdekeivel össze nem egyeztethető törvényjavaslatok keresztülvitele ellen; de a már törvényerővel bíró s a parlament folytonos hozzájárulását megkívánó intézkedésekre káros kihatása ne legyen. Ezt pedig máskép, mint a házszabályok módosításával elérni nem lehet. Ha tehát Tisza István törvény- javaslatainak előterjesztése előtt a házszabályok revízióját tűzi napirendre, ebből nem az következik, hogy az uj törvényjavaslatokat a nemzet akarata ellenére akarja keresztülvinui, hanem az, hogy a képviselőház munkarendjét akarja biztosítani s megmenti a nemzetet attól az áldatlan állapottól, melybe a jelenlegi házszabályokra támaszkodó képviselő urak csak a közelmúltban is juttatták. Nincs és nem is lehet a nemzet olyan obstrukció mellett, amilyen ez a lezajlott is volt s ez az oka annak, hogy a harci kedv Tisza István nyílt szókimondásakor erősen alábbhagyott. Az a nehány képviselő, ki nevének forgalomba jövetelét köszönhette a félremagyarázott obstrukciónak, nem támaszkodhatik a nemzet, de még csak választói akaratára sem. S ha uj választásokra kerülne a sor, azt hiszem nem Tisza Istvánnak, hanem ezeknek a túlzó uraknak kellene attól leginkább tartaniok. Tisza István ezt nyiltan ki is mondta s ügyét, ha a körülmények úgy kívánják, aggodalom nélkül bocsátja a nemzet itélőszéke elé. Amilyen szüksége van a nemzetnek az obstrukciónális jogra, éppen olyan szükség van a mai házszabályok módosítására is, amely hivatva van ezt a hatalmas jogot eredeti méltóságára visszahelyezni s a parlament működését a nemzetre nézve hasznossá tenni. Tisza István ezen intézkedésével a régebbi kormányok mulasztását pótolja csak, mert mindenki tudja, hogy sehol annyi haszontalan, lompos sallang nincs, mint a házszabályokban ; s ha van valami elitélni való a revízióban, az csak annak a mostani ideig való elhanyagolása lehet; — erről azonban Tisza István nem tehet, ez nem az ö, hanem elődeinek a mulasztása. Harcos Zempléni bajok. Sátoraljaujhely, 1904. okt. 12. Ez alatt a cim alatt a „Hazai föld“ ciuiü kivándorlási értesítő 6. száma cikket irt a zemplénmegyei jegyzőkről, megvádolva a testületet azzal, hogy az egy követ fuj a német hajós-társaságokkal s az útirányra nézve az ő érdeküket támogatja. Erre a vádra lapunk október hó 1-én megjelent számában Galambos Ödön körjegyző adta meg a feleletet s most ez ügyben Marikovszky Bertalan körjegyző is küldött hozzánk erre a vádra vonatkozó cikket, melyet teljes terjedelmében a következőkben adunk; Még valami Galambos Ödön ur leveléhez. (A. „Hazai föld“ szerkesztőjének.) (Urines, 1904. okt. 10. Én ugyan nem olvastam, mert a „Hazai föld“ számait olvasatlanul szoktam szokott helyére szállíttatni, de hát a fent tisztelt kartárs leveléből úgy veszem ki, hogy a 6. számú lap „Zempléni bajok“ cim alatt vastag gyanúsításokkal illeti a zemplénmegyei jegyzői kart. Az olyan, magukat szakértökül feltüntetni vágyó uraknak, mint a cikkíró- ur, nem gyanúsításokkal, hanem javaslatokkal kellene előállani a baj orvoslásához, ahhoz persze az ügynek széleskörű ismeretére lenne szükség; amit pedig nem a kassai Salkház márványasztalánál, hanem a falusi élet ezer és ezer bajai közt lehet megszerezni. Úgy gyanítom, hogy cikkíró ur nem azon siránkozik, mert népünk java-szine, munkaereje neki indul egy hosszú és kétes jövőnek országunk gazdasági és erkölcsi veszteségére, hanem azon, hogy nem Kassa felé veszi vándorutját. Hát bizony ez baj, akár Kassa, akár Hamburg felé veszi, csakhogy veszi s első sorban azon kell lennünk, hogy semerre ne vegye és csak ha ez meg nem akadályozható, kell arról gondoskodnunk, hogy merre vegye. Nagyon jól jegyzi meg Galambos kartárs, hogy a zugügynökökrőli beszéd csak frázis; nincs nálunk még csak fia se, még is seregestől Íratják az útlevél-lapokat úgy annyira, hogy maholnap csak azok kiállításához kell egy jegyző segéd, egy szolga pedig a csekkek felragasztásához. Már hogy aztán — habár bele van Írva, hogy „Fiume“ — merre indul ? avagy épen indul-e? azt nincs hatalmunkban sem ellenőrizni, sem megakadályozni, nem is lesz mindaddig, mig a mostani útlevél rendszer meg nem változik. Meg kell jegyeznem, amit talán tisztelt cikkíró nem is tud, hogy nagy divatban van az országban az útlevél kereskedés. Kiváltja az atyafi az útlevelet egy koronáért, ha kivándorol: hasznát veszi, ha ki nem vándorol akkor is hasznát veszi; eladja 10—20 koronáért. Kapós cikk, megveszik szívesen, hiszen nem kell érte se várakozni, se a katonai hadparancsnoksághoz folyamodni, és mi jegyzők csak azt halljuk, hogy Csordás Jani kivándorolt egy idegentől vásárolt könyvvel. Á mostani rendszer szerint az egész ország el lesz árasztva amerikai útlevéllel. No, kedves, tisztelt cikkíró ur, kell ehhez zugügynök? megakadályozhatja ezt a szegény, meggyanúsított jegyző? Hogy még is az ön malmára is hajtsak vizet, egy prepozícióm volna, mit ha figyelembe vennének az illető tényező urak, útját szegnék az útlevél kereskedésnek is, a Hamburg feló való kivándorlásnak is. Küldessék a kiváltott útlevél a kivándorlási ügyvivőhöz, ez értesítse az illetőt elöljárósága utján útlevele megérkezéséről; egyszersmind tudassa: mikorra menjen hozzá mennyi pénzzel, hogy útnak indíthassa Fiume felé, igy a törvény keretén belől az egyéni szabadság se lenne korlátozva s a visszaélésnek is útja szegetnék. Egyébkóp tiszteletemet a „Hazai föld“ tisztelt szerkesztőségének. Marikovszy Bertalan, körjegyző. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. A közigazgatási bizottság ülése. — Saját tudósítónktól. — Sátoraljaújhely, 1904. okt. 13. Zemplénvármegye közigazgatási bizottsága gróf Hadik Béla főispán elnöklésével f. hó 10-én tartotta rendes havi ülését a megyeháza nagytermében. Gróf Hadik Béla főispán 9 órakor nyitotta meg az ülést, melyen az elnöklő főispánon kívül megjelentek: Gróf Andrássy Sándor, Dókus Gyula, Beregszászy István, Fejes István, Hönsch Dezső, Löcherer Lőrinoz, Lehoczky Endre, Mauks Endre, id. Meczner Gyula, Meczner Béla, Molnár Béla, Nagy Barna, Nemthy Józef, br. Sennyey Miklós, Somossy András, dr. Szirmay István, Thurán- szky László. Az ülés megnyitása után Dókus Gyula alispán adta elő havi jelentését, melynek második felében megemlékezett az Amerikába való kivándorlásról. E jelentés szerint Amerikába a múlt hóban megyénkből 382 egyén vándorolt ki, mig ezzel ellentétben csak 146 kivándorló tért vissza. Az alispán jelentése után dr. Löcherer Lőrinc megyei főorvos azon életrevaló indítványt terjesztette elő a közig, bizottságnak, hogy a közegészségügyi szempontból annyira kívánatos dögégető kemencék felállítása érdekében mielőbb tétessenek meg a kellő intézkedések. A bizottság az indítványt a Zemplónvármegyei Gazdasági Egyesületnek véleményezés végett kiadta. A bizottság Bárczy Gusztáv szerencsi főszolgabíró ellen — Tatár János szerencsi tanítónak a belügyminiszterhez intézett feljelentése alapján a — fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendelte. Görgey Gyula a Tállyán legutóbb tartott képviselőtestületi választás ellen felebbezést jelentett be. Felebbe- zósét azzal indokolta, hogy az elnöklő Bárczy szolgabiró 8 óra után is elfogadta a meghatalmazásokat; shogy a már beszedett meghatalmazások egy részét az elnök kiadta az egyik választónak és nincs megállapítva, hogy ez ugyanazon meghatalí-apimh mai ttxáina 4 oldal.
