Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-10-08 / 110. szám

1 Október 8. alaptalan támadása ért — mivel a Fm. H.-tól állítása rectificálását nem remélhettük, az ellenünk intézett tá­madás ellen védekezendő: a két cikk írójától nyilatkozatot kértünk, amely kellő világításba helyezze a Fm. H. legújabb, hebehurgya támadását. A két nyilatkozat a következő: I. A „Zemplén“ t. szerkesztőségének! Szives felhívásuk folytán ez utón is kijelentem, hogy a „Zemplén“ múlt szombati 107. számában (S.) jegy alatt megjelent vezércikk szer­zője én vagyok s hogy azt kizáró­lag a „Zemplén“ számára Írtam. Sátoraljaújhely, 1904. okt. 6. Tisztelettel: Wihs Béla, a .Zemplén“ munkatársa. II. A „Zemplén“ t. szerkesztőségének Sátoraljaújhely. A Felsőmagyarországi Hírlap inkognitóm leleplezésére kénysze­rít. A „Zemplén“-ben „Karcos“ alá­írással megjelent minden cikknek és igy a múlt szombati 107. szám­ban megjelent második-cikknek is én vagyok a szerzője és nem a kő­nyomatos. Andor Károly, székesfővárosi tanár. Ezen két nyilatkozatból világos lesz az olvasóközönség előtt, hogy a Fm. H. legújabb támadása is telje­sen alaptalan volt, s nélkülözte az igazságot, melyet ez újság annyiszor nélkülöz, hogy azt kell hinnünk, hogy teljesen kiküszöbölte már azt hasáb­jairól. Midőn tehát a Fm. H. rágalma­zását kellő világításba helyeztük a közönség előtt: egyúttal hű képét adtuk a Fm. H.-nál divó támadási módszernek, melynek a velüak történt eset egyik eklatáns példája. A kö­zönség ezekután a kellő értékére fogja tudni leszállítani ama támadásokat, melyek jövőben ez újság részéről eset­leg érni fogják. — A hervadás szezonja. Ameddig a szem ellát: mindenütt hervadás van. A kopár tarlókon őszi szél si- vit, az erdő útjait hulló levelek ta­karják, elviritott a rozmarin, szegfű, muskátli, orgonavirág és a rózsa s velük együtt eltűnt a nyár is. Elmúlt a sárga szalmakalapok, fehér batiszt- ruhák évadja s szívesen öltjük már magunkra a melegebb ruhát. A levél­hullató ősz hatása egyébként nem a városban látható igazán, hanem künn az akácfás kis falvakban, ahol most áll javában az őszi takarítás. Es el­következett a kukoricafosztás ideje is. Ez faluhelyen az őszi hangverseny- szezon, amikor minden portán nótaszó hallik. Este, mikor a hold sarlója már fölragyog az égboltozaton, össze­gyűlnek a szomszédból a leányok és legények s munka közben öreg estig dalolják a szebbnél-szebb, szomorú nó­tákat. Mert úgy illik, hogy hervadás- kor csak a szomorú őszi nóták jár­ják. — Kinevezés. A m. kir. pénzügy- miniszter Staut János helybeli pénz­ügyi fogalmazó és kataszteri nyilván­tartási biztost pénzügyi segédtitkárrá nevezte ki. — Vizsgálóbírói kinevezés. A m. kir. igazságügyiminiszter Wieland Lajos kir. törvényszéki bírót a sáto­raljaújhelyi kir. törvényszék területére állandó vizsgálóbírói helyettesül újó­lag kinevezte. — Bucsuzás. A sárospataki járás főszolgabirájává megválasztott ifjabb Meczner Gyula volt városi árvaszéki ülnök folyó hó 5-én vett búcsút a város tisztviselő karától. Délelőtt 10 órakor jelent meg a nagy tanácste­remben a távozó derék tisztviselő, a kihez Székely Elek polgármester ZEMPLÉN. 3. oldal. mondott rövidebb üdvözlő beszédet, majd elbúcsúzott tőle az egész tiszt­viselő-kar nevében és uj állásához sok szerencsét kívánt. Meczner Gyula meghatottan mondott köszönetét és vett búcsút munkájában osztályosai­tól, az egész tisztviselő-kartól, mire a hivatalos bucsuzás véget ért. — A krasznahorkai gyászünnep- ség. Abból az alkalomból, hogy néhai Andrássy Dénesné grófné hamvait Münchenből — Rozsnyón át — Krasz- nahorka-Váraljára viszik s ott nagy pompával örök nyugalomra helyezik, a temetés rendezésére Rozsnyón is bizottság alakult. Ez a bizottság most az alábbi fölhívás közlésére kérte föl lapunkat: Tisztelettel hívjuk föl a néhai Andrássy Franciska grófnő teme­tésére Rozsnyóra jönni szándékozó vidéki küldöttségeket, egyesülete­teket és közönséget, hogy jövete­lüket legkésőbb f. évi október hó 10-ikáig bejelenteni szíveskedjenek. Csak is e határidőre való jelentke­zés után küldhetjük meg kinek- kinek a temetés végleges sorrend­jét, gondoskodhatunk elszállásolás­ról és a temetési menetben való elhelyezésről. Rozsnyó, 1904. októ­ber 7. Tisztelet tel: Feymann László biz. elnök. Komoróczy Miklós biz. jegyző. — Katonáék bevonulása. Tegnap előtt kellett bevonulniok az újoncok­nak katonáékhoz. A besorozott kato­nák dalától hangzott minden utca, hogy hát: „Októbernek első napján be kell masírozni.“ Ilyenkor a rend­őrség is elnézőbb a nótázó legények­kel szemben. Hadd dalolják ki ma­gukat még egyszer a civiléletben, úgyis majd másképpen lesz nekik nemsokára, ha majd húzni fogja a „Ferencz Jóska rezes bandája.“ Otthon pedig az édes anyák, a Zsófikák, Li- dikék pityeregnek s busán sóhajtanak fel az égre, hogy „minek is van szük­sége a császárnak katonára ?“ Az új­helyi konyhák fehérkötényes tündé­rei pedig, kiknek egy pár héttel eze­lőtt hosszú szabadságra ment a ba­bájuk, örömtől szélesedő arccal sóhajt­ják : „De jó is, hogy a császárnak szüksége van katonára 1“ — Esküvők. Folyó hó 5-én es­küdött örök hűséget Szerencsen az ev. ref. templomban Berzeviczy An­dor báji körjegyző Igaz Mariska, Igaz József szerencsi ev. ref. lelkész leá­nyának. — Folyó hó 1-én tartotta esküvőjét Lőcsén Cserey Sándor sze­rencsi m. kir. cukorgyári ellenőr Matirkó Gizella kisasszonynyal, sze­rencsi áll. isk. tanítónővel. — Schmitz Sándor kassai parkettgyáros f hó 8-án d. e. 11 órakor esküszik örök hűséget a tokaji ev. ref. templomban Kálmán Margit kisasszonynak, Kál­mán Majos h.-böszörményi járásbiró és Zakó Margit bájos és kedves leányának. — Bodzás-Ujlak tüzkárosultjai- nak javára indított gyűjtésünk — mint legutóbbi kimutatásunk mutatta — 33 azaz harminchárom koronát eredményezett. Ezen összeget mi Bod­zás-Ujlak község elöljáróságának kül­döttük be. Stefancsik József körjegyző ez összeg átvételét következő nyug­tával igazolta: Nyugta. 33, szóval harminchárom koronáról, mely össze­get a „Zemplénu lap szives gyűjtésé­nek eredménye címén a bodzás-ujlaki tüzkárosultak közt leendő kiosztásra ezen lap T. kiadóhivatalától hálás köszönettel átvettem. Bodzás-Ujlakon, 1904. évi szept. 26-án. Stefáncsik József, körjegyző. — Orosz katona-szökevény. A mióta Oroszország háborút visel a japánok ellen, az orosz tartalékos ka­tonák egyre menekülnek hazájukból, nehogy háborúba vigyék őket. Mire a bevonulásra szóló behívót kibocsát­ják, a tartalékosok egy tekintélyes része már túl van a muszka határon. Legnagyobb része Magyarország felé veszi útját és ha lehet — ami gyak­ran sikerül is nekik — itt ragad­nak. Egy a szökevények közül Uj­helybe vetődött e napokban és mind­járt munka után is nézett, de nem kapott, mert mindenütt bizonyos fé­lelemmel gondoltak arra, hátha a muszka szökevény miatt valami kel­lemetlenség érheti őket. Ä szegény orosz kénytelen volt a városból tá­vozni más és jobb tájak felé. Meg is mondta, hogy nem hajlandó Magyar- országot elhagyni, mert jobb, barát­ságosabb nép lakja az orosznál. Ad­dig jár, mig valahol otthonra nem talál. Hogy miért irtóznak annyira az oroszok a háborútól, elmondta, hogy nem viseltetnek a japánnal szemben ellenszenvvel és mert tudják, hogy a japán igazságos ügynek kelt vé­delmére. — Kassai deákok Ujhelyben. Á kassai felsőkereskedelmi iskola növen­dékei folyó hó 5-én tanáraik vezetése alatt Sátoraljaújhelybe rándultak, hogy a város és különösen közel vidéké­nek nevezetességeit megtekintsék. A délelőttöt Széphalmon és a városban töltötték. Délben megebédeltek Bock Imre vendéglőjében, azután kirándul­tak Borsiba, Rrkóczy Ferenc szülőhe­lyére. Onnan visszatérve az esti vo­nattal visszautaztak Kassára. A deá­kok és tanáraik a legkellemesebb be­nyomással és tapasztalatokkal hagy­ták el városunkat. — Október hó elsején be kell ruk­kolni, igy szól a nóta. Skorpily Já­nos asztalos legény, akit e nyáron be­soroztak, azon hiszemben, hogy neki szintén be kell rukkolni, egyet gon­dolt és mielőtt bakáékhoz bevonult, óriási botrányt okozott Nagymihály- ban szombaton éjjel, hogy a rendőr­ségnek közbe kellett lépni. Csakhogy Skorpily rekruta azon tudatban, hogy neki a cibil többé nem parancsol, Tóth Ferencz rendőrszakaszvezetőt nagyon összeverte és Hruska Ödön segítségével még a kardját is elvette Tóthnak. Épp ekkor a helyszínén ter­mett Szoboszky járási csendőrmes- ter.,aki csakhamar megfékezte a hős ve­rekedőket és Skorpily Jánost letar­tóztatta. Másnap ugyan szabadon bo­csátották őt, azonban ellene és társai ellen hatóság elleni erőszak miatt a feljelentés megtétetett. — Uj pénzügyőrség Szerencsen. Á pénzügyminiszter egy legutóbb kelt rendeletével november 1-től Sze­rencsen uj pénzügyőri szakaszt állíta­nak föl. Szerencs és vidéke érdekelt lakóinak ezentúl nem kell Tokajba zarándokolni. Ennek az uj szakasznak hatásköre ki fog terjedni a szerencsi járáshoz tartozó községekre Mád és Tállya kivételével, mely községek to­vábbra is a tokaji szakaszhoz fognak tartozni. — Szuplikáns a toloncházban. Szilasi Kálmán, a késmárki lyceum tanulója, az igazgatója, a tápintézeti gondnok és Zelenka Pál püspök alá­írásával ellátott gyüjtőkönyvvel kö- nyöradományokat gyűjtött a tápinté­zet részére. A nyár folyamán a csa- nádmegyei Alberti községben az elöl­járóságnál jelentkezvén engedélyért, a község segédjegyzője tudomására adta, hogy a miskolci rendőrség körözi, mi­vel hamis gyüjtőkönyvvel jár. Á köz­ségházán felügyelet alá vették. Innen a csendőrök Makóra kísérték. Miután a tanuló tudta, hogy teljesen ártatlan: kérte a makói szolgabiróságot, hogy a késmárki lyceumot és Kunhegye­sen lakó édesapját értesítse az eljá­rásról, kérte továbbá, hogy hivassanak ügyvédet, ki ügyét elintézné, de tőle mindezt megtagadták s úgy bántak vele, mint közönséges csirkefogóval s toloncházról toloncházra kisérték. Több állomáson kérte, hogy értesít­sék az édesapját, de ezt megtagadták. Végre nagynehezen sikerült egy fi­zetetten levelet leladni édesapjának, ki toloneházról-toloncházra járva To­kajban feltalálta a fiát s ott kiesz­közölte, hogy egyenesen Miskolczra toloncolják. Miskolcra érkeztekor a rendőrség tisztviselője sajnálatát fe­jezte ki a dolog felett s azonnal sza­badon bocsátotta az ifjút. Szilasi Kál­mán tanuló meghurcolásáért most a belügyminiszterhez fordult. — Nyilvános számadás. A Sátor­aljaújhelyben Zemplén vármegye kö­zönsége által 1904. évi szeptember hó 28-án a vármegyei tüzkárosultak felsegélyezésére rendezett mulatság alkalmával bevétel volt 3848 kor. 38 fillér, kiadás 833 kor. 38 fillér. Tiszta jövedelem 3015 korona. — Felül­fizettek : 200 koronát: Gróf Hadik Barkóczy Endre. — 100 — 100 kor. Gróf Hadik Béla, özv. herceg Win- disch-Grátz Lajosné, gróf Mailáth József, báró Waldbott Frigyes, gróf Wallis Gyuláné, gróf Lónyay Gábor, Sátoraljaújhely város. — 50 koronát: Zempléni Moskovitz Géza. — 40 kor: Zalay Andor. — 34 kor. Molnár Ist­ván. — 25—25 kor. Polányi Géza, gróf Hoyos Sándor, Kincsessy Péter. — 20—20 kor. Dr. Kovaliczky Elek, Dókus Mihály, Teich Zsigmond, Jus­tus János, Csernyiczky István, Czibur Bertalan, gróf Wolkenstein Ozvald, Szent-Iványi László, báró Maillott Nándor, Meczner Béla, Katinszky Geyza, dr. Nyomárkay t dön, Mauks Árpád, Gortvay Aladár, Malonyay Ferenc, Kun Frigyes, Malonyay Ta­más, Stépán Aladár, Zemplénmegysi kereskedelmi ipar bank, Központi ta­karékpénztár. — 18—18 kor. Vladár Emil, Vadászy Antal. — 16—16 kor. Nagy Barna, Ambrózy Nándor. — 15 kor. Nemthy József. — 12 kor. Kegyestanitórend. — 10—10 koronát: Képes Gyula, Zinner Adolf, Reichard Mór, Bodeczky Ede, Grünbaum Si­mon, Pekáry Gyula, Füzesséry Ödön, Szokolay Émil, Kelemen Kálmán, özv. Madarász Lajosné, Rigán Mihály, Haidinger István, Búza László, özv. Szabó Sándorné, Reichard Lajos, Haas Fülöp, Miklóssy István, Kossuth Já- nosné, Moldoványi Géza, Ehlert Gyula, dr. Molnár János, dr. Rosenthal Sán­dor, Szőllősy Arthur, Kégel Ede, Isépy István, Polgári takarékpénztár, Népbank, Megyei általános bank, dr. Roth József, Widder Gyula, Szűcs Jenő, Szőllősi Tivadar, Kovács Károly — 8—8 kor. Bencsik István, dr. Molnár Béla, Hönsch Dezső, báró Fischer La­jos, Barnai Andor, Philipp Károly, dr. Schön Vilmos, Székely Elek, Székely Imre, dr. Tátray Dezső, Schön Sán­dor, Haas Adolf, Diószeghy János, Pilissy László, Haraszthy Miklós. — 6—6 kor. Schweiger Ignác, Róth Józsefné, özv. Rick Gusztávné, özv. Rudó Bertalanná, Schmidt Lajos. — 5—5 kor. Szilvássy Matild, Reichard Dénes, Vladár Gyula, dr. Löcherer Lő­rinc, dr. Szőllősi Lipót, ifj. Meczner Gyula, dr. Legeza János, Klein An­dor, dr. Moskovics Vilmos, dr. Fuchs Emil— 4—4 koronát: Hammersberg J enőné, Schweitzer János, Pilisy Béla, Szánky Nándorné, Wieland Lajos, Be- regszászylstván, özv. Liszy Edéné, Je­lenek Ádára, dr. Erényi Manó. — 3—3 kor. Chotvács Herényi József, dr. Gombos Gáspár, Lehoczky Endre, dr. Grosz Dezső, Katona Béla. — 2—2 kor. dr. Isépy Tihamér, Spillen- berg Béla, Haas Mór, Bucsinszky Mihály, Radó Ödön, Pongrátz Samu, Bodnárné Páles Máli, Hericz Sándor, Szemkovics Gábor, Bretz Gusztáv, Nagy Albert, dr. Harsányi István. — 1 koronát: Bencsik Béla. — Adakoztak: Bokor József 10 darab porcelán figura, dr. Szepessi Árnoldnó 3 figura és 6 dessert kés, Lőwy Adolf 2 drb. kis festmény és levelező-lapok, Szerviczky Gabriella 1 zsebkendőtartó, Bernáth Aladárné 1 asztalfutó, Éwa Mariska 1 himzett párna, Hornyay Béláné 2 illatszer doboz, özv. Hornyay Ferencné 1 fekete-kávés készlet, Ka­tinszky Geyza 2 üveg aszú bor, br. Sennyey Gézáné 2 olajfestmény, dr. Ligeti József 2 üveg bor, dr. Legeza János 4 üveg bor, dr. Schön Vilmos 2 üveg ó-bor, Marossy Kálmánná 1 pár török papucs, Widder Gyuláné 3 üveg cognac, Székely Imre 1 kosár szőlő, Ambrózy Margit 1 drb. festett asztal, Thuránszky László 2 tálca szőlő, Székely Elek 4 üveg bor, Kos­suth Jánosnó 5 kg. kocka cukor, Haas Bertalanná 1 kosár szőlő, Dókus László 5 kg. cukor, 1 üveg rum, Dókus Mi­hály 4 üveg asszu bor, Kincsessy

Next

/
Thumbnails
Contents