Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-10-08 / 110. szám

Sátoralja-Ujhely, 1904. október 8.

110. (4332.)

Harminckettedik évfolyam. •

Megjelen minden második napon

kedd, csütörtök és szombat tste.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: öAtoralja-TJjüely, főtér 9. szám.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Apró hirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill.

Njilttérben minden garmond sor 30 fill.

POLITIKAI HÍRLAP.

ifj. Meczner Grytila dr. Molnár János dr. Herényi József

főszerkesztő. felelős szerkesztő. • íőmunkatárs.

Előfizetési ára:

Egész évre IS korona, f Vévre 6 kői negyedévre 3 k >r.

■— Egyes szám ára 8 fillér. —

Hirdetési dij:

Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény.

Politikai helyzet és jellemrajz.

— okt. 8.

Sok és megszívlelni való tanulsága van ennek az elmúlt hétnek. Az elvek harcának ideje volt ez; a fegyver, helyzet és politikai jellem boncoló, igaz kritikája.

A készülődések, a jövő nehézségeinek tudata őszintébbekké tették a képviselőket s az a nehány beszámoló beszéd, szoboravatási nyilatkozat olyan képét mutatja az ellenzéknek, amit eddig csak sejtettünk, de mondani alig mertünk.

Hogy az ellenzék csak hangzatos elveire támaszkodott eddig is, azt minden komoly polgár észrevehette, s Csávolszky Lajos nyilatkozata: „minket nem vesznek komolyan,“ „Nevetségessé váltunk a világ előtt“ kérlelhetetlen, de igaz bírálata az ellenzék mai szereplésének. E fontos nyilatkozat raegokolását is elfogadjuk Csávolszky tói: „Az olyan ellenzék, mely azt mondja, hogy veszedelmes az obstrukció és mégis obstruál, amely azt mondja: a király nem adja meg a kért jogokat, de mégis követel, az olyan ellenzék, mely nem hisz abban, amiért küzd és mégis küzd, az ilyen ellenzék csak zavart, rendetlenséget s végre züllést idéz elő.“

Igaz ennek a mondásnak minA ZEMPLÉN TÁRCÁJA.

Uj ösvény.

Előre uj erővel

Áh más nyomokat törvén,

Hol izgató az ut És csábitó az ösvény,

Hol öröm kél, hatalmas,

S uj cél, mely reád vár még,

S a múltba visszaretten A settenkedő árnyék.

Á dicsőségnek utján Előre, csak előre,

Az ajkadon mosolylyal,

Szép, himes álmot szőve És dallal a szivedben . ..

Ha megsebez a pálya,

Mégis te ... te maradsz A győztes utoljára.

Előre uj erővel,

Más, friss nyomokat törvén,

Nem nyeli el a bátort,

Ha tátong is az örvény,

Csak kavarog s dühében Csak fenyegetve lázad;

De ki nem fél, előtte Csupa sima alázat.

Előre, csak előre . ..

Ha szived vére lankad És erőd fogyni érzed, Megroskadni hatalmad:

den szava. Az ilyen ellenzék szereplése megfosztja parlamenti szentélyünket a tekintély minden komolyságától, a nemzetet a parlament áldásos működésétől.

S ki mindennek az oka ? Ha az ellenzéket kérdezik, azt felelik reá: Tisza István. S nincs az a megalázó cim, amelylyel nem illetnék. Az igaz, hogy Tisza erélyes fellépésének kell tulajdonítanunk, hogy az ellenzék politikai konyhájába betekinthettünk s ezt neki sohasem fogják megbo- csájtani; — de ebből nem az következik, hogy Tisza István árulója nemzetének, hanem az, hogy Tisza István teljes tiszteletet érdemlő államférfin.

Az olyan zavarokat, aminőkbe az ellenzék áldatlan működése sodorta a nemzetet, keztyüs kézzel nem lehet megszüntetni, ide nagy állam férfiúi képességek mellett erély is szükséges. S ha Tisza István akaratát keresztül tudta vívni, ez mindkét tulajdonságának csalhatatlan bizonyítéka.

Hogy Tisza István államférfin, azt az ellenzék kivételével mindenki elismeri, aki a politikai helyzetet figyelemmel kiséri. — Maga a liberális párt elismeri, hogy nemcsak miniszterelnök és belügyminiszter, hanem fáradságot és időt nem kiméivé úgyszólván az összes tárcákat ő vezeti. ő a honvédelmi ügyek reNézz hitvesed szemébe . ..

S majd uj erőre kapva Mégy virágzó reménynyel Oh ! bármely sivatagba 1

Vidor Marci.

Szerdahelyi tanár ur.

A „Zemplén“ számára irta: Andor Károly.

Olyan szelíd, jóságos volt a tekintete. Úgy szerettük, mintha mindnyájan az unokái lettünk volna. Pedig neki nem volt családja. Úgy öregedett meg lassan, mint homokpusztán a magányos akác; csakhogy az ő koronája nem szaporodott, hanem napról-napra fogyott. Csak oldalt és hátul volt még nehány, galambősz fürtje.

Az iskolához azonban ragaszkodott, még reggeli és esti sétáját is ott végezte az iskola körül, pedig szép erdőség volt városunk közvetlen közelében. Úgy nézett végig rajta, mintha a szülőháza lett volna. Mikor a nagy szünidőben a többi tanárok elmenekültek a nyári meleg elől; ő ott maradt s figyelemmel kisérte a tatarozó kőműveseket.

— Úgy csináljátok meg fiaim, mintha templomon dolgoznátok 1 Ide nagy urak, még miniszterek is járnak ; a jövő reményei.

S adta jóakaratulag a tanácsokat, mig az intézet újra szép, tiszta nem lett.

formáton, ő a pénzügyminiszter, ki a nemzet újabb megterhelése nélkül akarja kérészül vinni a hadügyi költségek fedezését, ő az igazságügyminiszter, ki a kúriai és katonai perrendtartást szabályozza. Ő intézkedik a kereskedelmi és gazdasági ügyekben. Egy szóval miniszterelnök a szó legvalódibb s legnemesebb értelmében.

Minél elitélőbben nyilatkozik fáradságos munkájáról az ellenzék, annál magasabban emelkedik ki Tisza István alakja a politikai küzdőtér harcosai közül. A mai ellenzék mellett csak Tisza István tudta megszabadítani az államot a törvény nélkül való, zilált állapotból. De hogy ehhez a munkához államférfim tudáson kívül még valami más is kellett, azt a múlt tanulságai igazolják. Avagy tagadhatja valaki Széli Kálmán tapasztalatokban gazdag politikai tudását? S neki még sem sikerült békét és üdvös parlamenti működést teremteni. Ehhez az a sokszor gúnyosan említett „erős kéz“ kellett. Hogy igazán erős volt, azt a következmények megmutatták.

Mikor a képviselő urak a hosszú, küzdelmes ülésszak után pihenőre tértek s talán álmukban sem gondoltak az ország dolgaival, Tisza akkor is dolgozik, rendezi országunk bonyolult kereskedelmi szerződéses ügyeit s

Ha valaki nem tudott neki felelni, odahívta maga mellé, fejét szelíden megsimogatta szép fehér kezeivel — s nem szólt semmit, csak szemei közé nézett. S annyi szeretet volt még ebben a feddésben is. Nem tanárunk, édes apánk volt nekünk. Tanultunk is nála mindnyájan s legszebb jutalmunk volt, ha vizsgálatkor boldog, megelégedett mosolygását láthattuk.

Magunk között csak nagyapónak hívtuk, s ezt ő is tudta, nem haragudott meg érte.

Ma van temetésének évfordulója.

Szépen, csendesen szenderült el. Mi, tanítványai messze vidékről siettünk koporsójához.

Megsirattuk szívből, igazán.

E naptól fogva azonban még jobban szeretem.

S ennek oka egy kis darab, elavult, sárga papirka.

Mindegyikünk vitt valami kis emléket az üresen maradt lakásból s nekem naplójának egy kis töredéke jutott; de ez elég volt arra, hogy soha el ne felejtsem.

így szól a naplótöredék:

— Ez a nap is elmúlt. Olyan mosolygó volt minden. A nyári verőfény szép csendesen piruló alkonyattá változott. A hegyek felől hangos szellő röpköd körülöttem. Mintha az esti csillagnak is szebb volna ma a ragyogása. Valami olyan felséges ünnepélyesség, boldogító csend borult a

ez által újra törvényen kívüli állapotból menti meg a kereskedelmi összeköttetésünket. A tisztelt képviselő urak kényelmes pamlagukon heverve birálgatják a szerződés egyes pontjait, de azokat megteremteni Tisza Istvánnak kellett.

Igen üdvös, ha meggondoljuk mindezeket, mielőtt kárhoztató Ítéleteit mondanánk egy olyan államférfin tettei és jelleme fölött, mint Tisza István. Ő nem a cifra szó, hanem a komoly tettek embere. Vagy szívtelennek lehet-e nevezni az orvost azért, mert a szenvedő testet késsel szabadítja meg a halálos kórtól ? Tisza keményebb fellépésének és zordo- nabbnak látszó egyéniségének az oka egyedül az ellenzék magatartása. Nehéz harcok döntő pillanataiban a jó vezér arcán nem a gondtalan könnyelműséget, hanem a határozott elszántságot kell inkább megbecsülni.

Ha csatlakozni kellene valamelyikhez, sohasem szaporítanám a nagyotmondásokkal hadakozó köznapi emberek számát, hanem a tettek embere mellé állva küz- denék hazám boldogabb jövőjéért. Nem kerülhet diadalra soha az a zászló, amely alatt önmagával meghasonlott, civakodó sereget találunk.

Karcos.

vidékre. A szerelmesek éjszakája ez.

Hány boldog ajak suttogja el ma a holtomiglant . . .

S nekem még is temetési napom. Szép temetés!

Itt a gyűrűje előttem. Az is úgy ragyog, mint tegnap s mint az előtt mindig. Minden a régi s nekem még is mennyire fáj 1

Visszaküldötte.

Várok, gondoltam. Az én egyszerű szivem nem volt elég gazdag neki. Az én csevegésem, boldogságtól reszkető beszédem, suttogásom unalmassá lett előtte. Kicsinynek, kényelmetlennek találta azt a két szobás kis lakást, amelyet annyiszor lerajzoltam előtte, fölékesitve a boldog szerelem ezernyi kedves apróságaival.

Istenem pedig milyen szép lett volna I Úgy laktunk volna benne, mint két gerliee. Ellestem volna minden titkos sóhajtását. Boldog lettem volna, ha rám mosolyog azokkal az igéző, szép szemekkel. Szivemre hajtottam volna bársonyos fejecskéjét s úgy susogtam volna neki tündérszép meséket az egyedüllét, a tiszta szerelem boldogságáról.

Együtt borultunk volna egy hófehér kis bölcső fölé lesve, várva az első, értelmetlen gügyögését szerelmünk drága magzatának.

Én vettem volna karjaimba, s hogy neheztelt volna érette, hogy félDnnky fivérek

cs. és kir. udvari fényképészeknek

rendes két heti kirándulásokon kívül, a mi legközelebb okt. 9. és 10-én lesz, egy állandó megbízottjuk van itten a műteremben és igy levételek minden nap eszközöltetnek.

Lapunk mai Máma 6 oldal.