Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-07-09 / 73. szám
Harminckettedik évfolyam. Sátoralj a-üj hely, 1904. julius 9. 73. (4295J Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat tste. Szerkesztőség: és kiadóhivatal: őátoralja-Ujnely, íétér 9. szám. Kéziratokat Dem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó d fill., vastagabb betűkkel 8 üli. Nyílt térben minden garmond sor 30 üli. POLITIKAI HIBLAP. iíj. Meczrter Gyula főszerkesztő. dr. Szi.rm.ay loíván felelős szerkesztő. Andor Károly íőmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre t? korona, t' évre # kos negyedóvro 0 k ;r.- Etyez szála ára 8 iiilér. — Hirdetési -iij: Hivatalos hirdetéseknél minden szO után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill, — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. jtfcgint a közjog. Irta : Szirma) István. — jul. 9. Évek óta úgy van már az, hogy mikor Péter Pál napja körül a nagy alföldi rónán megcsendül a kasza s a fürge. sarló nyomán rendbe dűl a kalász, bent a törvényhozás ^palotájában közjogi viták szoktak kerekedni, így volt ez tavaly is, sőt igy volt ez már — egy-két kivétellel— évek bosszú sora óta mindig. A budapesti szabók már ta- vaszszal hozzáfognak az úgynevezett obstrukciós nyári ruhák kieszeléséhez, hogy a nagy szócsaták izzó levegőjében szellős lebernyegekben hevülhesseuek a hazáért annak fáradságot nem ismerő atyái. A mily bizonyos volt tehát, hogy az idén is lesz nyár, épp’ oly bizonyos volt, hogy a nyári hőségben megint közjogilag fogunk izzadni. Sőt az idén annál bizonyosabb volt, mert előre láthattuk, hogy a Bánffy Dezső politikai vetései körülbelül egy időben fognak megérni az igazi kalászokkal. Nohát megértek, elkezdődött az aratás, sőt olyan rapid halad, hogy immár a cséplésnél tartunk. A vezérek legalább — Bánffy, Tisza és Apponyi naponként elcsépelik egymást. Egyik nap a Bánffyé, másik a Tiszáé, a harmadik pedig az Apponyié. Folyik a cséplés — azaz itt talán helyesebb : a csépelés ; vígan és váltakozó derűvel nézi azt a magyar. A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A végrendelet. A Zemplén számára irta i Dr. Maiidul József. A nagy kikötővárosban, melyben dr. Burian született, s melyet csak egyetemi évei alatt hagyott volt el, nagyon tisztelt s keresett ügyvéd volt. Ilire járt, hogy az általa elvállalt ügyeknél igen nagy elővigyázatot tanúsított, párosítva azt a legnagyobb tisztasággal és határozottsággal; a legravaszabb egyén sem talált az ő szerződésében egy kibúvót, melyen átosonhatott volna; a végrendelet, melyet ő megfogalmazott, megtámad- hatatlan volt. Nagy jövedelemre tett igy szert, mely elegendő lett volna bármely messzemenő igények kielégítésére. E mellett apjától is örökölt egy nagy vagyont, melyet nemcsak megtartani, de szaporítani is tudott. Jelleme kifogástalan volt, személyes tulajdonai s természete is jó hírben állottak. Ha még hozzávesszük azt, hogy tekintélyes alakja s termete, szeretetreméltó egyénisége, sokoldalú ismerete, ragyogó ékesszólása volt, elgondolható, hogy dr. Burian kitűnő parthie-nak nézetett s tárgya volt a mamák s leányok álmainak s óhajainak. Mert — valljuk be az igazat — kár valami nagyon komolyan venni azt a háborút, mely az elmúlt napokban dúlt a parlamentben. Pikantéria, politikai csemege volt benne az igaz, de komoly tartalom, no az mentül kevesebb. Vagy hogy a megkezdett hasonlatot folytassam, a tisztelt vezérurak egy részt rég elcsépelt szalmát csépeltek újra, más részt pedig: zöld vetésekben gázoltak. A hadsereg nyelve?— Uram Isten, hát még mindig van erről beszélni való; hisz tavaly egész esztendőn át egyebet sem tettünk, mint ezt a témát csépeltük. Rikkancsokat hallottam, a kik egész szabatosan idézték az 1867: XII. t.-c 11. §-át és gym- názisták tárgyalták a kiegyezési tárgyalások ide vonatkozó aktáit. Tessék elhinni tisztelt vezér urak, tisztában van már a nemzet teljesen ezzel a kérdéssel. Tudjuk mi igen jól, hogy mi a mi jogunk, de valahogy úgy látjuk jónak, hogy únos-untalan ne beszéljünk róla. Nem ér az a sok szó semmit, a közben csak kophat a világos értelem, ami pedig benne van a törvényben; mert a törvény olyan furcsa valami, hogy az is benne van, ami nincs betűvel megírva. Tessék tehát abba hagyni már ezt a vitát, van ennek a nemzetuek annyi esze és életrevalósága, hogy ösmeri a törvényeit és aboz fog ragaszkodni, nem pedig a kommentárokhoz, mert sajna1, azok ma ilyenek, holnap meg Ez értékes vadra való vadászat azonban sokáig eredménytelen volt. Noha fiatalon jutott az ügyvédséghez, mégis teltek az évek s az ügyvéd ur a táncolást, kirándulásokat, korcsolyázást s udvarlást abbahagyva, az öreg urak sorába lépett, midőn a negyedik X kezdte a vállát nyomni. Nőgyülölő sem «ozelőtt, sem most nem volt, csak egy előítélete volt a nők felől üzleti szempontból. Azt állította, hogy a nő nem pontos, nehezen rávehető valamire, mindig visszatér az előbb elfoglalt álláspontjára stb. Ahol csak tehette, távol is tartotta magát a női kliensektől s ha még sem kerülhette el őket, nagyon röviden végzett velők. így járt ama nő is, kitől ma levelet kapott, melyben röviden, üzlet- szemen arra kéretett, hogy fáradna el hozzá végrendeletének elkészítése céljából. Félig ironicus, félig bosszantó nevetéssel nyújtotta át írnokának az erős, tiszta vonásokkal irt levelet e szavakkal: Írjon — kérem — Jager Evelin szül. Bock asszonynak, hogy csak igen sürgős esetekben megyek házhoz, különben naponta 9—11 óra között irodámban vagyok ezen célból. Nebány óra lefolyása után az előbbihez hasonló levelet tartott már a kezében, mely csak e nehány szóból állott: olyanok lesznek, aszerint, amint miniszterelnöki szemüvegen betűzzük a törvény szövegét, vagy ellenzéki okulárén. Az önálló vámterület? Lehet, hogy tévedek, de az ma mint parlamenti vita tárgy, még nem érett meg sem az aratásra, sem a cséplésre. Ez a vetés ma még zöld és kár bele gázolni addig, mig igazán meg nem érik. Abban csakugyan okosan beszél Tisza, hogy ez a kérdés mégis csak közgazdasági kérdés. Alku és egyezkedés tárgya; halehet: előnyösen kössünk vámszövetséget, ha nem, akkor: nem. De hát beszélhetünk mi, amit akarunk, ha már a magyar glóbuson a kánikula és közjog össze nőtt két testvér, hát minden kánikulában újra elő vesszük a sérelmeinket, mint a nap a maga perzselő sugarait. A Tokaj-Hegyalja érdekeiért. — „A tokaji borvidék kivételes rendszabályainak tervezetére“ vonatkozó jelentés ismertetése. — III. 8. §. A „származási jegy“ a to- kaj-hegyaljai zárt terület belforgalmá- nak ellenőrzésére szolgál. (Olyan anyagból készül, hogy az a pince nedves légkörét kibírja. A hordó hitelesített fenekére s oly módon alkalmazandó, hogy eltávolítása esetében sértetlenül visszailleszteni ne lehessen). Az ellenőrző bizottságok a 2. §. betüsoros névjegyzéke szerint következő sorrendben római számot kapnak. A származási jegyen tehát kitüntetendő ez a római szám, azután a termelés évszáma s alatta ez a teljes szöveg: „Tokaj-hegyaljai bor“ s végre követ„ Holnap, csütörtökön, április 15-én pontban 10 órakor az irodájában leszek.“ Az ügyvéd meg volt lepve, de nem szólt semmit. Másnap aktáinak elolvasásával lévén elfoglalva, midőn pontban 10 órakor ajtaja megnyílt s inasa Jagor asszonyt jelentette. „Mondja meg az öreg nőnek, hogy kéretem“. Az inas csodálkozva nézett urára s valami megjegyzést akart tenni, de az ügyvéd kezével távozást intett neki. Ámint egy perc múlva az ajtó ismét megnyílt s Jagerné belépett: az ügyvéd mogorván fölkelt, de a belépőre tekintve, szótlanul s mintegy legyökerezve megállott. Ez nem volt öreg asszony — amint ő gondolta — hanem üde, rózsás arcú, barna szemű, gazdag, szőke hajú, egyszerűen, de elegánsan öltözött fiatal nő, ki eperajkát felnyitva megszólalt: Doktor ur, bocsánatot kérek először is, hogy levelemben magamhoz hivattam, de ... Az ügyvéd nem engedte tovább beszélni, szégyenérzet vett erőt rajta, hogy levelére oly durván válaszolta- tott s csaknem dadogva vágott közbe : oh nagyságos asszonyom, nekem kell bocsánatot kérnem: időm annyira igénybe véve, hogy legjobb akarat mellett sem tehetek kivételt!“ És miért is tette volna azt, hisz kezik az arabs szám, mely alatt az a hordó a nyilvántartó könyvbe bevezetve van. 9. §. Minden bortermelő köteles borral telt hordóira azok első beraktározásának helyén „származási jegyet“ üttetni. E származási jegy nélkül hegyaljai bort a zárt területen egyik helyről a másikra, egyik községből a másikba szállítani nem szabad. A zárt terület más községébe való elszállítás esetében a bor tulajdonosa köteles a szállítás megkezdése előtt a borok mennyiségét, évjáratát és az érkezés helyét a községi ellenőrző bizottságnak bejelenteni, mely ezen adatokat elkönyveli s a szállítmány elindításáról az érkezés helyének ellenőrző bizottságát azonnal értesíti. A szállító fél is köteles a megérkezés helyén borait elkönyvelés végett a beraktározás előtt bejelenteni. 10. §. Tokaj-hegyaljai „származási jegygyei“ ellátott hordókat sem üres, sem telt állapotban nem szabad a zárt területről kiszállítani. 11. §. A „védjegy“ a zárt területről kiszállított borok tokaj-hegyaljai jellegének hiteles igazolására szolgál, miért is csak akként alkalmazható, hogy a hordó akonáját teljesen elzárja s hogy levétele esetében teljesen haszonvehetet- lenné váljon. Külalakja fémlemezre, vagy más alkalmas boritó anyagra nyomva, a magyar koronát tünteti fel ezzel a körirattal: „Tokaj-Hegyalja.“ Továbbá rajta van az évszám, melyben a védjegy alkalmaztatott, a védjegy-hivatal római száma s a községi védjegy-könyv megfelelő arabs száma. Tokaj-hegyaljai védjegyet csak borral telt olyan gönczi hordó akonájának elzárására lehet alkalmazni, melynek fenekén a tokaj-hegyaljai hiteles „származási jegy“ sértetlen állapotban látható. A védjegy felillesztésére jogosított egyén mindenekelőtt a származási jegyet szakítja le s azt az évzáró számadásig megőrizni. 12. §. A védjegy alkalmazása a zárt területről kiszállítandó minden hegyidegen vagyok ön előtt? De különben ne vesztegessük az időt, azt hiszem, hogy minden szükséges nálam van I Evvel lehúzta a keztyüjét, egy kis tartóból kivett nehány papirt s oda nyújtotta az ügyvédnek : Győződjön meg, hogy az vagyok, akinek kiadtam magam s hogy van jogom va- gyonom felett rendelkezni. Burian a papírokat Íróasztalára tette s mialatt székkel kinálta meg az asszonyt, bámulattal nézett reá. Jagerné helyet foglalva megszólalt : Bocsánatotjkérek, ha tévedek, de arcvonásaiban valami kétséget látok. Jól látott nagysád, de nem; kétség nem a helyes kifejezés, mondjuk inkább — meglepődés 1 Az asszony nagy szemével kér- dőleg nézett rá és mosolyogva szólott: Mivel leptem meg önt? Személyiségével — felelt amaz — én egy öreg asszonyt vártam 1 Miért tartott ön engem öregnek ? Mert végrendeletet akar csinálni 1 Hát ezt csak az öregek szokták tenni? Mindenesetre ritkán oly fiatalok, mint Nagysád. Ez nevetett, csengő, ironikus nevetéssel, milyent az ügyvéd azelőtt sohasem vélt hallani. Kegyed nagyon előzékeny, én már 32 éves vagyok. IgJgr Lapniik ma! Hzáuia 6 oldal.
