Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)
1904-09-08 / 98. szám
Sátcralja-üjhely, 1904. szeptember Í0. 98- (4320.) Earminckettedik évfolyam.. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat tste. Szerkesztőség és kiadóhivatal: öitcralja-Ujnely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző A fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Rjllttérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén iíj. Meczner Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. dr. Molnár János felelős szerkesztő. dr. Ferényl József főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kői negyedévre 3 kjr. —- Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. .•. f :r.v* n r .’rt társadalmi korlátok. — szept. 10. A világ rendjét vizsgálva, tán a legfurcsábbnak tarthatjuk, mikép némely ember legnagyobb érdeme, hogy ezt a világot becses megjelenésével megtisztelte. Ezért az érdemért aztán busásan szedi a jutalmat. Az első hely mindennütt Őt illeti; bárha nem dolgozik, ellenkezőleg lopja az Úristen napját, főleg pedig az éjjelét, azért mégis csak ő a leghivatottabb erkölcsbiró, mert — született. Ez az egy tény elegendő jogcim arra, hogy egy egész életet áthenyélhessen, — fáradozás nélkül, tetszése szerint élvezhessen s a jogok tálából a legnagyobb kanállal meríthessen. Van vagyona, tekintélye és embertársai körül még a legönérzetesebbek is meghajolnak előtte. Önmegtagadásunkbakerül, hogy itt ki ne színezzük azt az ellentétet, mely a „született ur“ és a törekvő, becsületes, szorgalmas ember élete közt oly kirívóan mutatkozik. Am, ez nem lévén célja cikkünknek, ezúttal csak konstatálni akarjuk, mily különféle az emberek életküzdelme: egyik sima utón teher nélkül sétál, a másik terhek súlya alatt görnyed és csak kinnal-bajjal haladhat a göröngyös sikátorokon. De mégis, — mégis van e kü- lömbségben valami, ami az alsóbb ranguakat kiengeszteli sorsukkal. A munka öröme s munka után a jól teljesített kötelesség tudata A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Szép tavasz volt . . . Szép tavasz volt. Nyílt a virág, Rózsás volt az egész világ; Páros madár dala mellett] Vallád örök, Boldogító szerelmedet. Virulóra hervadás jő, — így hozza ezt a bölcs idő — Mire lehűlt a lomb, levél, Csalfa leány, Te már akkor másé lettél. Szendrői Holozsnyay Cyrill. Spanyolországi úti emlékeim. — Granada, Sevilla. — A »Zemplént számára irta: Bnday Zádorné. Talán nem is hiszik el, hogy a múltkor arra a kérdésre: mi tetszett nekem spanyolországi utamban legjobban? — igy válaszoltam: Granada táján egy ódon szürke kőfal és a kőfal mellett egy vasrács, melyre ezer és ezer rózsalevél borult ... És a vadrózsás rácsozat tövében még ma is hallom a régi mór balladák és spanyol románcok édes bús zenéjét. A bennük festett szengyönyörködteti a lelket és meggyőzi őket arról, hogy nem élnek hiába. — Ott a sivár tunyaság elsenyveszti, eltompitja és vásottá teszi a kedélyt, emitt a munka buzgalma, a törekvés becsületessége mindig uj és friss tápot nyújt az alkotni vágyásnak. De ezenkívül még az a kecsegtetés is emeli a lelket, hogy munka révén a megérdemelt jutalomhoz jutunk, mely jutalom nemcsak a munka díjazásából, hanem a társadalmi állás emelkedéséből áll. r Am, a társadalmi előrehaladásnak határt szab a társadalmi előítélet. A legutóbbi évtizedek ugyan sok társadalmi korlátot döntöttek le, de nem mindegyiket. Vannak még mindig rangok és állások, melyekhez közönséges halandók nem juthatnak. Utjokat állják a kasztrendszer maradványai, melyek a különféle ranguak minden külső érintkezése dacára tényleg mégis elkülönítik egymástól a társadalmi osztályokat. És se munka, se törekvés, se tudomány, se semminemű egyéni kiválóság nem teheti jóvá azt a hibát, melyet születésünk eltévesztésével elkövettünk. De amire nem képes a legragyogóbb tehetség, azt játszi szerrel elvégzi — a szerelem. Csak lapozgatni kell Európa legmagasabb arisztokráciájának legutóbbi évtizedbeli krónikáját és oly érdekes fejezetekre akadunk, minőket a gyermekmesék legmerészebb fantáziája se gondol ki. vedélyes alakok még élnek a szivem fenekén; pedig mindez már csak a múlté, „a dicsőség csak meghalni jár ide 1“ A mórok káprázatos világa (711-től 1492-ig) lejárt; a zordon, de ragyogó lovagkor kiégett fáklyája csak a múltat világítja meg: üszkei csak fényt szórnak, de nem gyújtanak többé . .. nyolc százados dicsőséges hatalmuk meg van törve; de az Abenceragok emléke él mig Granadában az Alhambra, Sevillában az Alcazar állni fog. Sok különös, érdekes történetet tanultam én itten. Elsőbben is bűbájos szép regét Pedro el Brudeles spanyol királyról és kedveséről a kreol- bőrű Mária Padilláról. A szép cigányleányról, aki sejtett a büvöléshez, akinek kedvese egy király és szemének egyetlen sugarával kezes bárány- nyá tette a legzsarnokabb uralkodót. Á babonás parasztok nem tudják, hogy ez a lélekbüvölés a szerelem, melynek emlékét itt a romantikus földön annyi kegyes csalás, annyi chaos, annyi rege, annyi hazug köny és mosoly őrzi. Itt történt az Alhambra legszebb sétányán, hol a gránátalma, filor, áloé és pelargónia vadon nő, hol a myrtus és jerichoi lőne élő sövényt képez. A sultánák fürdőjét ma is muEz a krónika tanúja a kasztrendszer korhadtságáuak. íme, regény lesz az életből s a regény nem képes meglepőbb rajzát adni a képzelt életalakulásoknak, mint adja maga az élet. Az etikett nem parancsol már a szívnek, hanem megfordítva. A hatalom, az erőszak nem győzi le a szív vonzódását, a szerelem győz, ■— legyőzi a legnagyobb, a legle- küzdhetetlenebbeknek látszó akadályokat. Hiába zárja Kóburg Fülöp herceg hűtlen nejét gyógyintézetbe, hiába őrizteti orvossal, ko- mornával, társalkodónővel, szolgaszemélyzettel, sőt szurnyos őrökkel is, mégis megszökik szive választottjával, aki rangban jóval alatta áll. A hercegasszony legelső sorban nő s csak ezután arisztokrata. E szenzációs szökésből legalább az ötlik szemünkbe, hogy a társadalom mégis csak megszabadítja magát korlátáitól. Az a jelenség, hogy régebben hasonló esetek alig történtek, mig mostanában a különféle ranguak házassága, szivbeli vonzódása úgyszólván napirenden van: igazolja, hogy a társadalmi osztályok közelednek egymáshoz, a mi egyszersmind biztosítékul szolgálhat arra nézve, hogy nem messze az idő, mikor a születés egymaga nem lesz elegendő jogcim a tekintélyre. A jövő a munka és nem a születés arisztokráciájáé. A magas születés nem fog akadályozni senkit abban, hogy togatják : ez egy szökőkút, amely most is működésbe jön, amint valaki márványkocka kövezetén végig szalad. MindeD lépésnél harminc méternyi hosszúságban jobbról, balról erős iv- alaku vizsugarak szöknek a magasba, melyek hajdan a szép Mária Padilla forró vérét hütötték le. Egy ilyen alkalomkor, hogy kedvese a király és az udvar a maga üde, búja, teljes pompájában csodálhatta szoborszép testét, a szabad ég alatt (a parkban) neki feküdtek az udvaroncok a szökőkút medencéjének és ittak a király példájára a szép Mária Padilla fürdő vizéből, csak egy udvaronc tartózkodott ettől a bóditó mulatságtól. A király megkérdezte tőle, hogy miért vonul félre ? Erre az udvarias spanyol, aki féltette a fejét, azt felelte: — Felség, attól tartok, hogy meg- izlelve a levét, kedvet kapnék a pecsenyéhez is. A király elnevette magát s az udvaronc mentve volt. Egy vérengző asszony s egy ke- gyetlenkedő király: ezek kezében volt Spanyolország sorsa letéve a tizennegyedik század közepén. Granada árnyas erdeiben, hol egykor az odaliszkok és szép sultánák kérdezték a gránátalmafa fehérpiros virágú szirmaitól a „szeret, nem szeret“ szorgalmasan dolgozzék, sőt ellenkezőleg, kötelességévé teendi, hogy közreműködjék embertársainak dolgos versengésében. Ha majd nemcsak a politika himes mezején fogunk találkozni az arisztokráciával és nemcsak szerelmes szivekkel fognak közeledni egymáshoz a különféle társadalmi rétegek, hanem a tudomány, a kereskedelem és az ipar, szóval az emberi munkálkodás minden terén vállvetett igyekvéssel fognak együttműködni: remélhetjük, hogy társadalmi életünk meg fog edzeni s a nemzetet jóléthez, boldogsághoz vezéreli.-- szept. lü. A nyári szünet végén. A kormány támogatói bizodalommal tekintenek az október hó elején megnyíló őszi ülésszak elé. A mi a nyári szünet alatt történt, azt úgy tartják, csak megerősítette Tisza István pozícióját. Politikai életünk egy régi alakja, Tisza grófnak egy régi személyes hive mondotta e napokban budapesti munkatársunknak a következőket: — Az egész ország meggyőződött immár róla, mennyire igazuk volt azoknak az aggodalmas lelkű hazafiaknak, akik az obstrukció veszedelmes korszakában Tisza István gróf személyében látták a sikeres kibontakozás garanciáját. Ez a kibontakozás azóta örvendetes módon bekövetkezett. Tisza gróf bölcs mérséklettel, de e mellett imponáló szilárdsággal és tapintattal intézte. Ezt tagadni annyi, mint a tények és a siker előtt szemet hunyni. De hova-tova meg fog győződni az egész ország arról is, hogy Tisza gróf a produktív munbüvös,megfejthetetlen problémáját, találkoztunk Marino Gitanoval. A cigány király előkelő és büszke; büszkén vette el íélpesetás borravalónkat arcképéért; mert mint mondá, ingyen nem fogad el semmit. Hidalgó ruhában jár. Hegyes fekete kalapját, piros övét,, bársony lajbiját, piros selyem ruchesszel szegélyezett térd- nadrágát ismeri tout Budapest a Szépművészeti Múzeumból, Tahy Antal vizfestményéről. A granadai székesegyházban nyugszanak katholikus Izabella és Ferdinánd. Ugyanott van leányuk őrült Johanna és ennek férje, szép Fülöp; Miksa német császár fia, akivel a Habsburgok spanyolországi sötét uralma megkezdődött. Perez de Pulgar hőstette is meg van itt örökítve; ő volt az, aki Granada ostroma alkalmával kezében egy szál égő gyertyával egymaga végig lovagolt a városon, hogy egy A ve Mária mormolása közben az arabs mecset falára szegezze. Granada virágos tájai az angolok által 1805-ben ültetett gyertyán- és bükk-erdők sokkal szebbek, mint a ritka rojtos törzsű főnix dactilifera levélóriásai. 1805-ben az angol háborúk alkalmával vesztették el a Trinidad szigeteket. Azóta az árnyas nyárfa Lapnnk mai máma 6 oldal.
