Zemplén, 1904. július-december (34. évfolyam, 70-142. szám)

1904-09-01 / 95. szám

2. oldal

ZEMPLÉN.

Szeptember 1.

nak nem volt igazuk. A helybeli kereskedelemnek nem ártott, a tisztviselőknek pedig használni fog.

Mennyivel üdvösebb lenne móg a tisztviselő telep. Hány helybeli iparosnak adnának munkát általa. Hány szegény ember kereshetne napszámot mellette, és hány tisztviselő költözhetne végre szerény, de kényelmes otthonába, ahol a maga ura lenne.

Azt hiszem, nem érhet sem a szereplési viszketeg, sem az önzés vádja . . Soha nem vágytam, nem is fogok vágyni vezérszerepre. Az önzés nem sarkal, mert nekem — hála a jó Istennek, már úgy is van házacskám, a mi egy kis jövedelmet hoz; hanem fáj a lelkem, a mikor látom, hogy más pályán levő polgártársaim milyen szépen tudnak segíteni m?gu- kön ; tisztviselő barátaim pedig csak sopánkodnak, panaszkodnak, de tenni semmit sem tesznek . . .

Folyik az építkezés városszerte ... Csak a tisztviselő-telep marad pium desiderium . . . Mert a tisztviselő legkevesebbet törődik a maga dolgával.

Gál Lajos.

^VÁRMEGYE ÉS VÁROS.

)( Zemplénvármegye monográfia- bizottságának legutóbb Dókus Gyula alispán elnöklete alatt megtartott ülésén jelen voltak Dongó Gy. Géza bizottsági jegyző, dr. Ferenczy Elek, Gál Lajos, dr. Hornyay Béla, Kor- bély Géza, Matolai Etele alelnök, dr. Szirmay István, Thuránszky László és Vende Aladár. Áz ülés elején Vende Aladár, a monográfia szerkesztője részletesen beszámolt első adatgyűjtő körútjáról, mindenek előtt meleg hangon emlékezve meg arról a szívélyes vendégszeretetről, melylyel mindenütt fogadták, arról az érdeklődésről, melylyel feladatát megköny- nyitették és arról az áldozatkészségről, melyet a monográfia ügye iránt tanúsítottak s mely remélni engedi, hogy a monográfia tetemes túlkiadásai fedeze • tét fognak találni. A bizottság örömmel és megelégedéssel vette tudomásul Vende Aladár segédszerkesztő nyilatkozatait és reményét fejezte ki, hogy további kőrútjában is hasonló érdeklődést fog tapasztalni. Ezután Vende segédszerkesztő terjedelmes jelentésben számolt be az útjában gyűjtött adatokról s érdekes objektumokról stb., melyeket a monográfia számára megörökitett, de melyeknek felsorolása e tudósítás határait messze meghaladja. Főbb állomásai voltak útközben Kisbárin gr. Vay Tiliamér- nál, Magyarjesztreben Bernáth Győzőnél, Málczán Szent-Ivány László- ' nál, Szalókon Thuránszky Tihamér- nál( Butkán Haidingor Istvánnál, Berettőn Kazinczy Artúrnál, Gatá- lyon Widder Samunál, Nagymihályon gróf Sztáray Sándornál, Sztankó- czon dr. Ferenczy Eleknél, Homon- nán gr. Andrássy Sándornál, Dubra- ván Haidinger Ottónál, Sztakcsin- ban Hering Gottfriednál, Szinnán gr. Lippe Eberhardnál és Lehoczky Endrénél, Krasznibródon Wollmann Káz- mérnál, Sztropkón Malonyay Tamásnál, Kelesén Krieser Lajosnál, Ta- varnán gr. Hadik-Barkóczy Endrénél, Kladzánban Vladár Emilnél, A.-Hrabóczon Ganzauch Miklósnál és Mauks Árpádnál, A.-Körtvélye- sen Z. Moskovicz Gézánál, Rákó- ezon gróf Wengersky Viktornál, Tőketerebesen a grófi család távollétében Malonyay Ferencnél, Zemplénben pedig Nyomárkay Frigyesnél stb., nem is említve azokat a helyeket, a hol csak rövidebb időt töltött.

A jelentés meghallgatása után elnöklő alispán a bizottság nevében elismerését fejezte ki Vende segédszerkesztőnek azért a körültekintő szorgalmáért, melylyel a jelentésében felsorolt sok érdekes adatot és nagyobb körben még ismeretlen, számos, érdekes objektumot kikutatnia sikerült. Ezután Vende Aladár segédszerkesztő előadta, hogy ma, csütörtökön indul újabb útjára, a Bodrogközre. Miután a jelenvoltak a Bodrogköz egyes községeire nézve.megadták a szükséges információkat, tudomásul vette még a bizottság, hogy Thuránszky László főjegyző a közutak mai állapotáról szóló rész megírására vállalkozni szives volt.

HÍREK.

— Bodzásujlak tüzkárosultjainak! Élénk emlékezetében élhet még olvasóinknak ama nagy szerencsétlenség, mely megyénk egyik virágzó községét, Bodzásujlakot érte aug. hó 15 én, majd 18-án. A keletkezett tűzvész egy virágzó községet döntött romokba, eltiporva annyi életet és reménykedést. Sokan jutottak a szerencsétlenség által nyomorba, szegénységbe, a jó módból koldusbotra, nélkülözésekre. És akkor, mikor a kétség- beesett emberek segélytkérőleg fordulnak embertársaikhoz, úgy kell, hogy meginduljon minden szív s minden erőből hasson közre abban, hogy a sors emez üldözött lázárait felemelhesse a porból, a kétségbeesésből az embertársi szeretet, könyörület és irgalom.

Czifrák Valér plébános és Ste- fancsik József körjegyző most egy felhívást bocsátnak ki — melyet teljes terjedelmében alább közlünk — s melyben a nagyközönséget hívják fel a bodzásujlaki tüzkáro- sultak részére való adakozásra. A felhívás, mely a könyörületes emberbarátokhoz van intézve, a következőképen hangzik:

Kérelem a jószívű közönséghez. A folyó hó 15-én és 18-án pusztított tűzvész által hajléktalanná lett és koldusbotra jutott bodzásujlaki tüzkárosultak részére alamizsnáért esedezünk. Hivatalos összeírás alapján a károsultak száma 176, a kár összege 517 779 koronára rúg. Bodzásujlak csak volt virágzó község, ma egy romhalmaz és jellemző erre vonatkozólag a kárbecslők azon nyilatkozata, „hogy sok tűzkárt láttak, de ily pusztulást még soha“. A nyomor képe leírhatatlan, mert a nagy szárazság és szélvészben nemcsak a házak égtek meg, de elpusztult az összes termény, takarmány, szalma, bútor, ágy- és ruhanemű, több ló, szarvasmarha, számtalan sertés és talán az összes baromfi. Mentésről szó sem lehetett és aki azt tenni megkisérlette, merészségéért életével lakolt, mint azt a szerencsétlen 10 áldozat és vagy 50 égési sebekkel borított szenvedő példája mutatja. A nép legszegényebb része mintegy 30—40 család a mezőn az Isten szabad ege alatt tanyázik és megindul az ember szive, ha hallja a szerencsétlenek segélykiáltásait és látja a véghetetlen Ínséget. És ezen teljesen tönkrement és mindenöket vesztett, szerencsétlen családok érdekében emeljük fel esdő szavunkat az irgalmas szivekhez és Isten nevében kérjük a nagylelkű közönséget ; .ne engedje elpusztulni ezen igyekező, jóravaló, magyar érzelmű népet és mentsük meg őket azon kétségbeejtő gondolattól, hogy nyakukba koldus tarisznyát akasztva elzüljenek, vagy a biztosítási 100 — 200 forinttal Amerikába költözve a hazára nézve elveszszenek. A bodzásujlaki szerencsétlen tüzkárosultak sorsát ismételve melegen a jószívű társadalom kegyeibe ajánlva, maradunk kiválló tisztelettel. Bod- zásujlakon, 1904. aug 30-án. Czifrák Valér, plébános. Steíáncsik József, körjegyző.

Az adományokat kiadóhivatalunk címére is lehet küldeni, s mi azt esetről esetre nyugtázni fogjuk. Kérjük a könyörületes szivek segítségét.

— A kassai egyházmegye jubileuma. A kassai egyházmegye szeptember elején ünnepli meg fennállásának századik évfordulóját. Az ünnepség programmját kassai tudósítónk szerint a következőkben állapították meg: Augusztus 30-án, esti negyed 7 órakor litánia, azután előkészítő szent beszédeket mondanak és pedig a székesegyházban P. Schlek János magyar nyelven, az Orsolyaszüzek templomában P. Reisz Ferenc német nyelven, a Domonkos-atyák templomában P. Szilveszter Pál tót nyelven. Augusztus 31-én, szeptember 1-én és 2-án ugyancsak esti negyed 7 órakor litánia és szent beszéd mind a három templomban. Szeptember 3-án reggel 9 órakor a püspök megáldja és a közájtatosságnak megnyitja a restaurált Szent Mihály-kápolnát. Megáidás után a püspök a kápolnában csendes misét mond, a mely alatt a népénekkar a 34. gyalogezred zenekara kíséretében a szabad téren ősmagyar egyházi énekeket énekel. E szertartáshoz zászlóval való szives megjelenésre felkérik az összes kassai egyesületeket. Alkalmi beszédet Ko- zora Endre pápai pronotárius és városi plébános mond. Este nyolc óra után lámpionos menet indul a Ferenc Jó- zsef-térről ugyancsak a háziezred zenekarával ; a püspöki palota előtt a menet megáll s Blanár Béla dr. ügyvéd a város közönsége nevében üdvözli a püspököt. A menet a Szent Mihály-kápolnát megkerülve, a városháza előtt feloszlik. Szeptember 4-én reggel kilenc órakor körmenetet vezet, azután pedig háíaadó ünnepi misét celebrál a püspök. Ünnepi beszédet mond Ruschek Antal győri apátkanonok. Istentisztelet után a püspök fogadja a papság hódolatát és egyéb testületek tisztelgő küldöttségét.

—• Személyi hir. Székely Elek polgármester hat heti szabadságáról visszatért és átvette hivatala vezetését.

— Házasság. Verő Albert az Incze-féle építkezési vállalat pénztárnoka örök hűséget esküdött Klein Adélnak, Klein Ignác leányának Kör- bestin. — Frankéi Heiman helybeli kereskedő eljegyezte Fülöp Saroltát, Fülöp Lipót leányát Radvánczon.

— Halálozás. Doerstling Pál, a szerencsi cukorgyár répamag és talajvizsgáló állomásának főnöke — mint lapunkat Szerencsről értesítik — meghalt. A kiváló, jeles és általános tekintélynek örvendő férfi temetését ma tartották meg Szerencsen.

— Kossuth ünnep. Kossuth Lajos névünnepét augusztus hó 28-án ünnepelte meg a sátoraljaújhelyi függetlenségi kör saját helyiségében. Az ünnep délután 5 órakor kezdődött. Előbb Pekáry Gyula megnyitó beszédet tartott, majd Matolai Etele nyug. alispán szónoklatát hallgatta végig a jelen volt közönség. Utána beszólt még Némethi Bertalan izr. hitközségi jegyző és Junger Mór rabbi-jelöít, Búza Barna dr. pedig alkalmi versét olvasta föl. Este 50 teritékü közös vacsora volt, melyet Csernyiczky István vendéglős szolgáltatott föl. Vacsora alatt is több pohárköszöntővel adóztak Kossuth Lajos emlékének.

— Katonai hírek. Jáhl Gusztáv tábornok, kerületi parancsnok és Balázs György tábornok, dandár parancsnok aug. hó 30-án Sátoraljaújhelybe érkeztek, hogy az itten állomásozó honvédséghez bevonult póttartalékosok harcszerü lövészete felett szemlét tartsanak. A szemle aug. hó 31-én volt megtartva a kerületi és dandárparancsnok teljes megelégedésére. — A Sátoraljaújhelyben állomásozó honvédség f. hó 8-án indul Egerbe, hol 18-adikáig marad a gyakorlaton.

— A sárospataki főiskola — az abauj-tornavármegyeí egyházmegyei közgyűlésen. Az Ab.-Tornavármegyei ev. ref. egyházmegye augusztus hó

30-án tartotta Révész Kálmán esperes és Meczner József elnöklete alatt rendes közgyűlését Kassán, a vármegyeháza termében A közgyűlés tárgy- sorozatának két legkiemelkedőbb pontja a sárospataki főiskola önállósítása és az ev. ref. lelkészek fizetésrende- zési kérdése volt. Az előbbire nézve úgy határoztak, hogy az egyházmegye érintetlenül akarja megőrizni a sárospataki főiskola függetlenségét, sommiféle állami segítést el nem fogad s úgy határoz, hogy együtt érez Fejessel aki afőiskola függetlenségéért síkra szállott. A második kérdésben a lelkészek törzsfizetését 2400 koronában óhajtják megállapítani és fel- aőbb egyházi hatóságok utján a kormánytól a fizetésrendezést kérni. Semmiféle kongresszus szükségességét nem látják és ilyen esetleges kongresszusban részt nem vesznek. A közgyűlés egyéb tárgyainak elintézése után délben a küldöttek részt vettek a közös ebéden, melyen számos felköszöntő hangzott el.

— Tüzoltó-gyülés. A sátoraljaújhelyi önkéntes tüzoltó-egyesület parancsnoksága folyó hó 1-én délután 5 órakor ülést tart a tüzoltó-őrtanyán.

— Egy nemzetközi zsebtolvaj elfo- gatása (?) A sátoraljaújhelyi rendőrség egyik detektivje szombaton elfogta Bergmann Izrael lembergi születésű 45 éves nyomdászt, aki egyike a legveszedelmesebb nemzetközi tolvajoknak. A Miskolcz—Mezőlaborcz közti vasúti vonalon napirenden volt zsebtolvajlásokat mind ez a Bergmann követte el. Érdekes véletlen folytán akadtak a zsebtolvajra. Felhő István sátoraljaújhelyi polgári rendőr ugyanis a vonaton megismerkedett egy elegánsan öltözött úrral, aki biztosítási ügynöknek adta ki magát. A két utas csakhamar elaludt. Egyszerre a titkosrendőr arra ébredt, hogy uj ismerőse a kabátzsebeiben kotorász. Felhő tovább is alvást színlelt, mig a vonat a tőlce-terebesi állomásra ért, hol az idegent letartóztatta. Átkutatták a tolvaj zsebeit, s három pénztárcát, öt aranyórát, tizenöt gyűrűt és 30 koronát találtak nála. Az idegen bevallotta, hogy Bergmann a neve és hogy ő fosztogatta hetek óta a Miskolcz— Mezőlaborcz közti vasúti vonal utazó- közönségét. Bergmann tagja egy lembergi nemzetközi zsebtolvajbandának. A zsebtolvajt a sátoraljaújhelyi ügyészség fogházába szállították s elfogatá- sáról értesítették a lembergi rendőrséget (?)

*

Ez a hir persze szóról-szóra kacsa. Egy hang sem igaz belőle. Közölték pedig ezt a „Pesti Hírlap“ és „Újság“ cimü lapok s utánuk egy pár vidéki újság. Az érdekelt lapok ügyeimét ismét felhívjuk erre az élénk fantáziájú tőketerebesi tudósítóra, ki már ötödizben ülteti fel lapjait, melyek tőle tudósításokat fogadnak el. Éddig minden hire légből kapott, valótlan volt. Úgy látszik, jó viccnek tartja kacsákat gyártani a lapok számára.

— Tüzek Ujhelyben. Augusztus hó 29-ike óta, tehát két nap alatt 3 tüzeset volt a városban, egy pedig a város határában. A Malártsik Pál kárára 29-én reggel történt tűzről már irtunk. A három újabb eset aug. hó 3I-én reggel voit. Kevéssel 3 óra után ifjabb Szemán Mihálynak a Jókai-utcán lévő 602. számú háza a melyet Géciy István lakott, gyű-