Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-02-20 / 20. szám
Sátoralja-Ujliely, 1904. Február 20 20. (2442.) Earminckettedik évfolyam Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat tste. Szerkesztőség és kiadóliiTstal: őfitoralja-TJjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző i fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. ifj. Meczner Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. dr. Szlrmay István felelős szerkesztő. dr. Etám Sándor főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, íó évre $ kor negyedévre 8 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy dísz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. fi katonai reformokhoz. — febr. 20. (—r.) A magyar delegáció majd csak a jövő hétfőn fog hozzá az általános vitához a hadsereg költségvetése fölött, mig az osztrák delegáció már folytatólagosan buzgalommal űzi ezt a vitát. Hogy e tekintetben hátralékban vagyunk, nem jelent sokat, sőt még bizonyos előny is, mert a hadügyminiszter fejtegetésein kivül pontos tudósítást is kap most a magyar delegáció az osztrák kollégák hangulatáról. És úgy tetszik, mintha ez a hangulat nem lenne nagyon dacos, mintha nem merülne ki a legélesebb ellenmondásban. Az osztrák delegáció előadója hangoztatta ugyan az „eddig és nem tovább!“ kiáltást, de ez mindent inkább jelent, mint azt, hogy az osztrák delegáció rideg ellenkezésbe lépne a magyar kormány követeléseivel szemben. A külömbség tehát voltaképpen csak elméleti és csak a legfőbb hadúr felségjogaira vonatkozik. E tekintetben az osztrákok — és még nem is valamennyien — nem akarnak tágítani a személyes felségjogok általuk felállított értelmezésétől, mig a magyar delegáció ragaszkodik az alkotmányosan körülirt felségjogokhoz. Ezek azonban olyan dolgok, melyek most nem birnak további fontossággal. A gyakorlati siker a magyar kormány részén van. lisza István kormánya maga beA ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A KIS KRAKÉLER.*) Irta: Wihs Béla. Nem én találtam ki, de azért mégis úgy van, hogy az akcióra jő a reakció, derűre meg ború következik. Hiszem pedig ezt annál erősebben, mert nemcsak az én viszontagságos életem győzött meg ez állítás igazságáról, hanem, mert az én egyetlen és legkedvesebb fiam : a „Pista gyerek“ egy ma átélt, kellemetlen epizódja is emellett tanúskodik. Mert hajh! nincs olyan boldogság a világon, amelyet valami sohasem óhajtott sorsfordulat meg ne zavarna. Pisti is boldog volt, mint a mesebeli tündér-király, az átélvezett cirkuszi est programmján élősködve, mig a mai nap a nagy öröm közé ürmöt nem kevert. Nem adta volna egy hatosért, ha az Isten tudja hányadikszor előadott Programm valamelyik pontját, a saját külön véleménye szerint, sikerrel reprodukálta. Ilyenkor a legnagyobb önérzettel dicsekedett hol az anyjának, hol nekem, hol meg a szakácsnőnek, vagy szobalánynak. Csak a programm legutolsó pontja: *) Mutatvány a szerző sajtó alól kikerült kötetéből. jelentette, hogy a magyar parlament törvény szerint teljes érvénynyel biró határozatokat hozhat ugyan a hadseregre vonatkozólag, de ezek, minthogy a hadsereg közös ügy, gyakorlati kivihetőséghez csak akkor jutnak, ha az osztrák birodalmi tanács és delegációja is egyező határozatokat hoz. Indirekt módon most ez fog történni, amennyiben az osztrák delegáció semmiesetre sem fog fellépni ama reformok ellen, melyeket a magyar kormány hozott, nem fog fellépni még akkor sem, ha Derschatta határozati javaslata valamely alakban plá- tói elismeréssel találkoznék. De egyúttal be kell látniok a magyar delegátusoknak is, és itt azokat értjük csak, akik az obstrukció mesterségét űzik, hogy a hadügyminiszer beszéde és az osztrák delegáció magatartása szerint a hadsereg nemzeti kialakításában tovább menni legalább most lehetetlen. Miért is ezeknek az uraknak, amennyiben obstrukciójuk nem ürügy más dolgokra, olyanokra, melyek előttük magasabb becsben állnak, mint a haza java, mint a parlamentáris rend a hazában, tndniok kell, immár mi legyen hazafiui kötelességük. Ha azonban erre nézve előbb a választó nemzettől akarnak utasítást szerezni, hát jó, lesz benne részük, még pedig az urakra nézve érzékeny módon. A hét története. — febr. 20. (Az nj ágyuk. — A háború. — Balkáni helyzet. — Soós biró elitóltetése. — A regény vége. — Vaszary hercegprímás állapota. — Katonák büntetése. — Magyarok halála Amerikában. — Primadonna-csatározás. — Postás kisasszonyok szerelmi csalatkozásai. — Furfangos csaló.) Steinfelden, Bécs közelében bemutatták a delegátusoknak az uj ágyukat, melyek csodálatos gyorsasággal és biztossággal végeznek rettenetes rombolást és pusztítást több ezer méter távolságról. Ezeket az öldöklő fegyvereket tartják a béke legjobb biztosítékának, ami jóllehet igaz, mégis kissé drága béke. Az azonban bizonyos, hogy a keletázsiai háború még ennél is sokkal több pénzt követel anélkül, hogy egyik vagy másik fél biztosan számíthatna a győzelemre. Az érkező hírek nem nyújtanak kellő tájékoztatást a háború fordulatairól, még ke- vésbbé a közeljövőben beállható eseményekről, ami csak természetes, mert a háborút viselő hadseregek nem engednek kiszivárogni olyan hireket, melyek hírnevüknek árthatnának a vagy terveiket sejtetni hagynák. — Mindazonáltal az a meggyőződés világszerte, hogy a háborúnak tengeren lejátszódó része az oroszok vereségével el van intézve. Az oroszok immár a tengeren csak arra fognak szorítkozni, ami a szárazföldi ütközetekhez szükséges operációkkal ösz- szefügg. Annál nagyobb hevességgel fog lefolyni a szárazföldi háború. Úgy látszik erre a japánok ismét valami truc-kel akarják meglepni az oroszokat. Stratégiai műveleteikről, nehány megbizhatlan hírtől eltekintve, hogy itt is, ott is partra szállítottak japán katonákat, semmi hir se szivárog ki. Mialatt igy nagy érdeklődéssel várjuk, mi hirt hoz a táviró a kelet-ázsiai harctérről, addig a hivatalos lapból megtudtuk a héten, hogy teljesen semlegesek vagyunk, — nem ártjuk magunkat semmibe. Nemcsak az ázsiai események kötik le a mi figyelmünket, de fölkelté azt a szomszédos Balkán helyzete is. Forrong az egész Balkán, úgy látszik fel akarja használni Oroszországnak másutt való elfoglaltságát. Albánia, Bulgária nyugtalan, Szerbia állítólag készülődik, Törökországban pedig legkevésbé vannak rendben a dolgok. Jogászkörökben föltünést keltett, hogy Soós birót három évi fegyházra ítélte a törvényszék. Minthogy ellene konkrét bizonyítékok alig voltak felhozhatók, az az általános nézet, hogy a felsőbb bíróságok meg fogják változtatni az Ítéletet s felmentik Soóst. Károly Ferdinánd főhercegnek Czuber Bertával való regénye kevéssé regényes befejezést nyert. A főherceg elhagyta a kisasszonyt és a szívfájdalmak gyógyítása céljából hosz- szabb időre Spanyolországba utazott. Hercegprímásunk egészségi állapotáról kedvezőtlen hírek járták be az újságokat. Most örömmel értesülünk arról, hogy az agg főpap egészsége gyorsan javul és aggodalomra okot nem ad. A negyedik évet szolgáló renites katonák megfenyitése sokkal szigorúbb, mint várták. A pozsonyi és trebinjei lázongó hadfiakat igen keményen, nagyobb részt több évi várfogsággal büntették a hadbiróságok. Mozgalom indult meg, hogy e büntetések enyhítése végett lépéseket tegyenek. Szomorú hir érkezett Amerikából. A clevelandi cheswicki bányában robbanás történt, mely alkalommal sok bányamunkás, köztük hetvennél több magyar halálát lelte és többen megsérültek. A hátrahagyatottak támogatására megindult a segélyakció. A harcias kedv, mely oly nagy szerepet játszik a világon, átragadt azokra a deszkákra, melyek a világot — Te Jancsi, szoktatok ti az iskolában verekedni is? — Nem szabad. A tanító ur megver érte. De ha nem látja, néha verekedünk. — Erős fiú vagy te? — A második erős voltam a mi osztályunkban. Az Egri Jóska a legerősebb. Én mindenkit földhöz vágtam, csak Egri Jóskát nem tudtam. — Te, én láttam a cirkuszban, hogyan kell birkózni. Birkózzunk mi is. — Nem birkózóm én. — Miért? — Az urfival csak nem fogok birkózni. — Félsz, hogy a földhöz váglak? — Én vágnám az urfit. — Engem? — Persze, aztán sírna. — Ajjé. Ne légy olyan büszke. Engem úgy sem vágnál a földhöz. Én is vagyok olyan erős, mint te. A Bodrit is feltudom emelni. — Az nem olyan nagy vicc. Én a kis ujommal is felemelném. — Azt gondolod, hogy én elhiszem ? Hogyisne. Én úgy földhöz vágnálak téged, hogy no. En láttam hogy, kell birkózni. Én csak átölelem a nyakadat, egyet csavarok rajtad és lent vagy a földön. És úgy is tett. Átvetette a kezét Jancsi nyakán, csavart egyet rajta, haLapuuk inai «zárna 8 oldal. a mester-birok okozott néki nagy gondot. Ezt a pontot találta a legvonzóbbnak, de partner hiányában annak sikerét nem élvezhette végig. Közülünk egyet sem mert a dijbirkozásra felszólítani, mert a logikája megmondotta, hogy velünk szemben nem számíthat a győzelemre. A bizonyos vereségnek nem akart neki indúlni, inkább várt türelmesen. Úgy látszik ő is bízott az élet- nemismerők ama mondásában, hogy az idő mindent meghoz. Ezúttal a kivétel csakugyan megerősítette a szabályt, mert az idő meghozta a Pisti birok-partnerét. Egy reggel az esetről-esetre rendes napidijjal szerződtetett favágóm nyolc éves Jancsija azzal a tiszteletteljes kérdéssel állított be hozzánk, hogy az édes papája kérdezted: mikor jöhet fát vágni ? Pisti amint meglátta Jancsit: rögtön igyekezett kifelé s a tornác végén a Bodrival enyelegve türelmetlenül leste az alkalmas médiumot. Mikor Jancsi az apjának szóló üzenetet megkapta: tisztességtudóan kezet csókolt és indúlt hazafelé. Ámde az udvaron a Pisti hálójába került, aki igyekezett vele barátságos diskurzusba bocsátkozni. — Hová mégy Jancsi? — kérdé tőle bizalmas karonfogás közben. —- Megyek haza — feleié. — Ne menj még. — De vár az édes anyám. — Hát majd elmégy később. Gyere sétáljunk egy kicsit az udvaron. — Nem lehet, kifogok kapni, ha elmaradok. — Kitől? — Az apámtól. . — Te félsz az apádtól? — Persze hogy félek. — Én nem félek. Te, tégy úgy, mint én, ha valamit akarok, csak tréfálok vele. — Az én apámmal nem lehet tréfálni. — Nem lehet? — Nem hát. — Csak te nem tudsz. De ne félj semmit, én majd beszélek vele, megmondom, hogy velem sétáltál, akkor nem fogsz kikapni. Gyere no, sétáljunk egy kicsit. Azzal átvetette a jobb karját a Jancsi vállán és vitte magával az udvar végére, ahová nem láthat az anyja. Útközben persze igyekezett őt szóval tartani: — Jársz már te iskolába? — Hát hogyne járnék. — A dedóba ? Engem is beakart a mamám íratni, de az apám azt mondta, hogy nem kell, többet tanulok itthom — Én nem a dedóba járok. Én már a második osztályt is kijártam, most fogok a harmadikba járni.
