Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-02-06 / 14. szám
Sátoralja-Ujliely, 1904. Február 6. 14. «2436.) Harminckettedik évfolyam. Me gjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhhatal: ő&toralja-'O'jh.ely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző t üli,, vastagabb betűkkel 8 fill. Njilttérhen minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. iíj. Mecznor Gyula dr. Szirmay István dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, íó évre 6 kor negyedévre 3 kor. —- Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó ntán 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. fi kamatnélküli kulcson. — febr. 5. Lockerer Andor ösmert köz- gazdasági iró és a Magyar Védő Egyesület igazgatója tollából közöljük az alábbi érdekes fejtegetést: A legújabb szociális eszme: a kamat nélküli kölcsön. — Első pillanatra ez hihetetlennek latszik, épen napjainkban, amidón az egész hitelművelet a kamatozáson alapszik. Ha ez megvalósulhat, ez az uj korszaknak legfontosabb szociális vívmánya. A mai, anyagias korszak banne- héz elképzelni azt, hogy kölcsön egyáltalában kamat nélkül legyen. De ha ez mégis lehetséges, óriási jelentőségű dolog. Sajnosán tapasztaljuk a mai hitelezés nehézségeit. Régentöl fogva érthetetlen volt az agrikultur Magyarországon, hogy mig az ingatlannal bíró gazdák s birtokosoknak nem volt hitele, vagy csak nagynehezen tudta hitelét kielégíteni, ugyanakkor a kereskedövilág minden tagjának — bármilyen vagyontalan is lett légyen — ha cimtáblája volt, azonnal hitele is volt. Ezen hitellel éltek a félreeső falvak kis szatócsai is, amidőn az ottani birtokos vagy épen a parasztgazda, vagy a kissebb emberek hitelhez nem juthattak. Nagyot kellett a földnek fordulnia, hogy ma már a kamat nélküli kölcsön eszméje áll előttünk s A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A trilógia. A Zemplén számára irta: Németh Pál. Az átélt báli éjszaka nyomokat hagyott öltözékén és arcán. Szemei beestek, arca ijesztően fakó volt, a batiszt, ing-mellen pedig egy pár likőr csepp disztelenkedett, talán ép a Tripple Sec nyoma, amit a „Fran- cois“-ban fizetett a kisasszonynak, meg Hellenhall (Baron von) hadnagynak, akinek hosszú neve valósággal szatírája volt örökké lapos pénztárcájának. Odaült a zongora mellé, odahúzta a szamovárt is és gyönyörködött a lángokban. Eközben lelke előtt újra elfutottak az elmúlt éj benyomásai nagyon halványan és elmosódva; az estnek csupán egy pontja volt ragyogó, szinte vakítóan fényes. Akaratlanul odaterelődtek gondolatai a véget nem érő, szenvedélyes tánchoz, amit azzal a leánynyal táncolt. Szemei felragyogtak, mikor a csókra gondolt, amit kebelén galambként vergődő szerelmese ajakára lopott. (Jgy történt, hogy egy rövid másodpercre elsötétedtek a terem villany- luszterei. Gyűrött frakkjáról levette a La princesse Vera rózsát, az „ő“ virágát s miután erősen beparfümözte: elrejvannak, akik megvalósítani töre- kesznek. Ezen kamatnélküli kölcsön eszméjét a Magyar Védő Egyesület (Budapest, Józseíkörút 19.) ezen hazafias önzetlen szervezet kivánja a hazai mezőgazdasági és ipari termelés előmozdítására és védelmére életbeléptetni és megvalósítani ; mivel egész közállapotainkat javítaná. A M. V. E. teljes tudatában van annak, hogy a hazafias felbuzdulás mellett bármely nagy nemzeti célok csak akkor lesznek állandóak és maradandóak, ha azok mellett az anyagi érdekek is kielégítést találnak. Ezért nagy nemzeti céljainak megvalósítására : egy országos iparpártolási bankot kíván létesíteni részvényekre, amely részvények a tiszta jövedelemből 6°/0-os kamatot élveznek. Ezen iparpártolási bank a hazai ipari termékek vásárlására — minden póstatakarékpénztár utján, vagy a központban : vásárlólapokat — árucseket — ád készpénz ellenében, melylyel minden vevő, a hazai árut készítő gyárban iparosnál vagy kereskedőnél teljes értékben vásárolja be szükségleteit a legalkalmasabb, megfelelő időben. Ezen vásárlólapok után az egyletbe belépett gyárosok, iparosok és kereskedőkkel való egyezmény alapján a vevók 5°/o-os pénztári engedményt nyernek. Vagyis ezen 5°/o tiszta megtakarítás; olyan előny, mit készpénzvásárlás mellett sem érhetünk el, de különösen nem a kicsiben vásárló és vidéki nép. Hogy a hazai áru vásárlását az egész vonalon országszerte előmozdítsa a M. V. E., vagyis hogy a hazai áruforgalmat nagyban emelje és kiterjessze; azon vidéki feleknek, fogyasztóknak s vevőknek, akik azonnal a megfelelő készpénzzel nem rendelkeznek a vásárlólapok megszerzésére : kamatnélküli kölcsönt nyújt egy fél évi időtartamra, ha a fél hitelképessége két jótállóval — váltófedezet mellett — igazolást nyer. A kölcsön havonkénti részletekben fizettetik vissza. A kiadott vásárlólapokat a Magyar Védő Egyesület országos iparpártolási bankja — nyomban a bemutatáskor — készpénz ellen váltja be a kötelékébe lépett gyárosoktól, iparosoktól és kereskedőktől: 8°/o-os levonással. Vagyis 3%-ért vállalja át a M. V. E. iparp. bankja a kockázatot a gyárosok, kereskedők és iparosoktól, amivel ezek a hitelezéstől és a vele járó kellemetlenségektől s a kintlevőségek behajtása és költségeitől menekülnek meg, mig ellenértékűi uj és nagy vevőközönséget nyernek; mindazokat, akik mint a M. V. E. tagjai, hazai árukat a fenti kedvezmény mellett vásárolni akarnak. A kamatnélküli kölcsönt élvezők, bár nem részesíthetők az 5°/o-os pénztári engedményben, mégis hitelszükségletük eddig el nem ért, soha nem álmodott előnyökkel nyer kielégítést. Azon tény, hogy egy nagy rétege a fogyasztóknak áruszükségleteit, vagyis háztartásának és gazdaságának kellékét képes minden időben — vagy épen akkor, amikor arra szüksége van, vagy mikor ára neki a legmegfelelőbb, olyan előnyösen beszerezni — olyan vivmány, hogy ez valóban megragadja minden ember s minden szociológus figyelmét; mert teljesen alkalmas arra, hogy a a magyar termelők és fogyasztók táborát egyesítse és a magyar, pénznélküli gazdáknak a kellő pillanatban a vásárlóképességet megszerezze. Méltó arra, hogy mindenki e nagy eszme megvalósítására siessen, s hogy a bankba az elérhető 6%>.os jövedelem mellett minél több részt véve, ama milliók álljanak ezen valóban nemzeti iparpártolás szolgálatára, melylyel népünk erőgyűjtése biztosittatik. Az árucsek kibocsájtása egymagában is óriási jelentőségű dolog a hazai iparpártolás emelésére. Az árucsekkel kapcsolatban a legszerencsésebb gondolat a magyar származású árukat a M. V. E. védjegyével — mint országos és egyöntetű védjegygyei — ellátni és megjelölni. Ezen védjegy a régi vitézségi érem, a haj. tette tárcájába. Volt úgy, hogy kis ideig azon gondolkozott, ne tegye-e ezt is az íróasztala fiókjába, a többiek közzé, melyekről már nem is tudta, hogy tulajdonképen kiknek emlékei, de mert tudta, hogy valaha emlékek voltak, hát őrizte kegyelettel. A tárgyakat őrizte már csak, a fonnyadt szegfűket, chrysanthemumokat, rózsákat, mert a hozzájuk fűződő történetek és azok hősei elmosódtak emlékezetében. Lim-lom lett belőlük, jóllehet egykor ereklyék voltak. Amint tárcájába igyekezett be- csusztatni a virágot, oda okvetetlen- kedett elébe egy fénykép — az Íróasztalán trónoló arckép kicsinyített mása — mintha nem akarna helyet adni annak a virágnak. Arthur Béla kivette a fényképet bosszankodva, idegesen s betette az Íróasztal fiókjába, amelyre azt felelte, ha valaki kérdezősködött tartalmáról: — Valami lomok vannak benne! És ez a feláldozás olyan jól eső érzéssel töltötte el szivét. Első helyet adott az uj virágnak a régi kép felett. Első helyet annak a lánynak, kit tulajdonképen csak ma ismert meg: a másik felett, aki két évig volt álmaiban a fény és a ragyogás. Most már tudta, hogy szerelmes. Illetve: ő sohasem volt nem szerelmes, s igy csak azt érezhette, hogy szerelmének tárgya újra más. Mindenható a mondhatója, hányadszor eddigelé. Mert ő csak egy leányba: Múzsájába volt igazán szerelmes, s ott hagyta minden kétely és vád nélkül azt a nőt, akinek szerelme nem hozott számára elegendő ihletet. Eltelve ábrándjaival, mit uj szerelme keltett életre lelkében, a meleg otthonban, a duruzsoló szamovár mellett, a kétes világításban egyszerre maga felé ragadta a lelke. Tudta, hogy királynője, rabszolgája s egyben állandó szerelmese látogatja meg: — az ihlet. Lelke tele volt hangulattal, dallamok viharoztak át szivén s ujjait égető, ellenállhatatlan, szinte démonikus erővel vonzották a zongora billentyűi. S az ihletett percben megütötte a billentyűket lágyan, mondhatni: szerelmes gyöngédséggel, majd szilajon, szenvedélylyel. S ujjai alól — noha bimbó se volt még, egyszerre rózsába pattant ki valami moll, édes-bus ének, mely a finálénál zúg- va-zsongó fortisszimóba csapott át. Heve, ihletése vitte, ragadta magával; papirt vett elő és irt és játszott s művészi zsenije felfogta a legsub- tilisabb árnyalatokat is. Egy óra múlva már újra eljátszhatta a „Szerelem ébredéséit, mert uj szerzeményének hangjegyei lekiálltották a kóta- lapról annak megörökített akkordjait. Valami csodálatosan finom, édes muzsika volt az, melynek hallatára az ember lelkét elöntik a lágy, a szerelmes, a vágysóvárgó érzelmek, a fortisszimónál pedig mintha eskü csapna ki a hangok zűrzavarából, eskü arra, hogy ez a felébredt, uj szerelem erős lesz, hatalmas és örök és diadalmas. Az ébredő szerelem lyrájának fenséges poezise volt belezárva abba a szerzeménybe. Arthur Béla éles itéletü kritikus volt önmagával szemben is. Tudta, hogy amit alkotott: az csodaszép és ebben az önfeledt, érzelmektől túláradó percben csókokkal halmozta el a kapott virágot, Múzsájának adományát, mert, hogy Múzsája lett az a leány: az immár kétségtelennek látszott előtte; azzá avatta a „Szerelem ébredéséinek szingazdag, dallam- phrázisokkal telitett, mesésen szárnyaló compositiója. Amit Arthur Béla uj Múzsájától várt, azt megszerezte neki az. A nagy alkotás, a feledhetetlen báléj megzenésített hangulata — megjelenése után evolúciót csinált. A legridegebb kritika is, mint „alkotás“-t említette a müvet s pár hét alatt nem volt zongora, amin ne játszották volna, vagy legalább ne próbálták volna játszani a „Szerelem ébredéséinek nagy ábrándját. A fiatal zeneszerző egymásután kapta a meghívókat a legelzártabb szalonokba, s mikor a miniszter háziestélyén is eljátszotta a hóditó útra indult szerzeményt: kétségtelen lett, hogy Arthur Béla megcsinálta carrierjét. Az imént még ismeretlen szerzőt szárnyain vitte előre a szerencse. I Fényes állást kapott a conservatóLapuuk inai nzáma 8 oldal.
