Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)

1904-02-04 / 13. szám

Sátorai] a-Uj hely, 1904. Február 4. 13. (2435,) Harminckettedík évfolyam uh, j mj _ Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kladóhlratal: aí.torsú.ja-'D'jh.ely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill,, vastagabb betűkkel S fill. Njrllttérben minden garmond sor 30 fill. Zemplén ifj. Meczner Gyula főszerkesztő. POLITIKAI HÍRLAP. dr. Szirmay István felelős szerkesztő. dr. Hám Sándor főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, fé évre 6 kor negyedévre 3 kor.-— Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző útin 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Jfcggonöolási idő. — íebr. 4. (—r.) A nagy malomkereket kiemelték a vízből, a malom áll; nem őröl, de nem is zakatol. A kópviselőházat elnapolták, a kép­viselők haza utaztak kerületeik­be, az országgyűlési pártkörök­ben nyugalom uralkodik, mely előreláthatólag hosszabb ideig fog tartani. A helyzet, ha szabad igy szólnunk, ideiglenes nyugvó­ponthoz érkezett; különben lát­szólag nem változott. De csak látszólag, mert az a nagy beszéd, melyet 2 ma miniszterelnök a képviselóház elnapolása előtt tar­tott, nem maradt hatás nélkül, ha nem is szerelte le azonnal az obstrukciót. Hogy a hatás mily erős volt, abból lehetett legjob­ban látni, hogy a „küzdő ellen­zék“ sajtóközege nem tudott ma­gán máskép segíteni, mint azzal, hogy a tényeket elferdítve sti­lisztikai bukfenceket vetett, hogy igy ejtsen tévedésbe a helyzet komolyságát illetőleg. A valóság­ban azonban a „küzdő ellenzék“ táborában is tudatában vannak annak, hogy végre immár ko- molylyá vált a dolog és a „haj­lik vagy törik“ elvnek a máso­dik alternatívája kell, hogy kö­vetkezzék. Hisz nem szenvedhet kétsé­get, hogy a többség és a kor­mány kötelességei a parlamen- tárizmussal, az alkotmánynyal és az ország vitális érdekeivel szem­ben nem merülnek ki a passzív rezisztenciában, ha ez az eszköz, A ZEMPLÉN TARCAJA. A „Leány-egyesület“ mulatsága. — febr. 1. (Sz—ó.) E mán osztán mulatság vótt! Hát nem igaz biz’ az a köz­mondás, hogy senki sem lehet pró­féta a saját hazájában, én bizony az voltam, mikor a múltkor azt jósoltam, hogy e fiatal leányokból álló egye­sület a saját emberségéből is, de kü­lönösen az a nagy melegség, melylyel a közönség iránta viseltetik, megol­vasztja az idei bálok dermesztő hi­degét, hát úgy is volt. No ilyen so­kaságot, ilyen szép társaságot, annyi jókedvet és olyan lármát ritkán látni s bátran azt mondhatná erre Dobó: „Még ilyet nem pipált Ujhely 1“ Kedves iró barátaim és utódaim a báli tudósításokban, hagyjátok ne­kem még ezt az egy mulatságot le­írni, nem bánom ezután, ha nem is engeditek, hogy rontsam a mestersé­geteket, most sem akarom a kenye­reteket elvenni, sőt megosztom ve­letek a dicsőséget, a táncot, a nevek felírását nektek engedem át, én úgy sem bírnám; az egyikből kivénültem, a másikat nem győzném, ki is tudna annyi nevet össze Írni? valamint a legmesszebbmenő elő­zékenység egy kis párttöredék makacsságán meghiúsul. Más esz­közökhöz kell tehát nyúlni és ha kérdezik, milyenek legyenek ezek, erre csak ezt az egyet fe­leljük: méltók sem lennénk az alkotmányra, ha azt oly kauté- lákkal el nem láttuk volna, hogy egy marék hóbortos ember ellen megvédhessük. A képviselőház szabályai nem készültek ugyan abban a felte­vésben, hogy állandóan vissza­élhessenek velük, de miként az állam egy bizonyos területre el­rendeli a rögtönitélő bíróságot, ha a rend fenntartására szolgáló rendes eszközök nem elégsége­sek, úgy rendkívüli eszközökhöz kell, hogy nyuljou a suprema lex is, hogy a parlament rend­kívüli baján segítsen és az ál­lamügyek rendes menetét ismét lehetővé tegye És a Tisza kabi­net meg fogja tudni találni a rendkívüli eszközöket és aggo­dalom nélkül alkalmazni fogja őket. Lehet, hogy nem fog sike­rülni mindjárt az első dobásra ismét helyreigazítani a kificamo­dott rendet, de azért ez ne bá- tortalanitsa el a rend barátait, mert miután a kormány erősen el van határozva, hogy erős esz­közökkel él, a végsőig fog menni, ha szükség lesz rá, és a harcot végül a választókerületekben fogja végig küzdeni. A legközelebbi hetekben elég hosszú meggondolási ideje lesz a „küzdő ellenzék“-nek. Magától is eljuthat annak ismeretére, Igazán annyian voltak, mint a csillag az égen és hogy ragyogtak ? Bole is szédült némelyik fiatal tán­cos, képzeletében a tejutat is látni vélte-------no, mert a bor is igen jó volt. Itt már csakugyan el lehetett mondani, hogy a termek a szoron­gásig megteltek a szónak is, a tény­nek is legszorosabb értelmében, hát bizon történhetett volna valami isteni csoda, hogy a falak kiszélesbedjenek, mert a Kaszinónak az ürességhez szokott termei, mind a négy, ez egy­szer nagyon szűknek bizonyult; még a színházban sem fértek volna el, hát jobb volt igy, ha már szo­rulni kell, történjék az olcsón és csa­ládiasán a jótékony célra való tekin­tetből. Kedves leányok az urban és a táncban! Önöké az érdem, hogy ily csodát műveltek, büszkék lehetnek reá és jogosan, mert mindent elkö­vettek, hogy biztosítsák a sikert. A hadi tanács okosan és békésen készí­tette a hadi tervet, a diszelnöknő és csendes társa a vezérkar élén kieszel­ték a hadi cselt, a közlegényeket egyenesen generálisokká léptették elé, sortüzet adtak és a város egy csa­pásra meg lett hódítva. Ki is állhatna ellen ily tűznek, önkénytes megadás hogy már több volt az elégnél és leteszi a rendkívüli fegyvere­ket; ha nem, nos akkor le kell fegyverezni és ártalmatlanná kell tenni. írás a főpostáról. — febr- 3. Nem azért Írjuk cikkünk élére ezt a címet, mintha most is aktuális lenne, de utalni akarunk a „Zemplén“ múlt évi szeptember 26-án megjelent 114. számára, amelyben a fenti cim alatt cikket irtunk városunk posta­viszonyairól s azután még két eset­ben szólaltunk fel, felhiván a posta és távirdaigazgatóság figyelmét váro­sunk tarthatatlan posta-viszonyaira. Ezekben a cikkekben rámutattunk arra, hogy Sátoraljaújhely város fő­postája jelenlegi állapotában nem azon épület, amelyben a „Tokaj Hegy­alja metropolisáénak posta-forgalmát célszerűen lebonyolítani lehetne, mert építési módozata nem felel meg a célnak, arra nézve teljesen célsze­rűtlen. Ez ügyben irt első cikkünknek nyolc, a postaigazgatósághoz intézett, interpelláló kérdése mind arra muta­tott rá, hogy Sátoraljaújhely főpos­tája a jelenlegi épületben és helyen nem maradhat. Nem akarjuk most ismételni azo­kat az érveket, melyekkel a közön­ség e vitális érdekének és felszóla­lásunknak igazságát akkor támogat­tuk s a kérés jogosultságát kimutat­tuk. Ismétlés volna, de már teljesen felesleges is. Felesleges, mert a kassai posta és távirdaigazgatóság, mely már a mádi carriol-járat érdekében Írott fel­szólalásunkra irt átiratával és ez ügy- beni intézkedésével bebizonyította, hogy az indokolt alapon álló kérel­mek elől nem zárkózik el: dicséretre méltó és értékelendő figyelmességet tanúsított a dolog iránt mostan is, s figyelmére méltatta az újhelyi posta­az egész vonalon. A hadi foglyok bá­jos rabláncok alatt görnyedve, sza­badságra se gondoltak. „Ha ez az éj­szaka tizenhárom napig tartana“ jó harci nótára gyújtva, fizették a hadi sarcot, melyről elszámol a pénztáros. Nem hiszem én, akármit mond­janak, hogy ezek a kis leányok mind­egyike nem törekszik elnökségre, mert kivétel nélkül úgy buzgólkodott, hogy érdemet szerezzen e díszes állásra; csak látni kellett minő sürgés-forgás folyt itt napokon keresztül. A propa­ganda bizotts. elnöke, valamint tá­borkara ugyan keveset tartózkodtak odahaza a napokban, lótott-futott a hideg téli idény dacára jól felöltözve az emberszeretet és jótékonyság Jeg- melegitőbb ruhájában. Mit szóljak még gazdasszonyi és szobalányi szereplésükről, no ez kissé veszélyes théma, de már megmon- dám: vajba igazi szobaleányaink oly ügyesek és oly .........Isten bocsássa meg bűnömet, hová tévelyegtem! pedig csupán asszonyaink előnyére és megkimélésére gondoltam. Öröm volt nézni a nemes ver­sengést, hogy igyekeztek a vendége­ket magukhoz csalogatni 1 Jó iskola, mondhatom. No de szépen is visel­ték magokat, a legdiszkrétebb módon ajánlották fel az enni és inni való­viszonyokat, azokat orvosolni is kí­vánta, mert hiszen a felszólaló cikkek után három hónapra már ott állunk, hogy a kassai posta és távirdaigaz­gatóság folyó évi 1456. sz. a. kelt átiratával értesítette Székely Élek pol­gármestert, hogy a postának más épületbe való elhelyezése elől nem zárkózik el s felkérte a polgármes­tert, hogy hivatalos hirdetményt bocsásson ki, amelyben hívja fel a háztulajdonosokat alkalmas helyi­ség bérbeadására. A hivatalos hirdetményt a pol­gármester már ki is bocsátotta a kö­vetkező tartalommal; Hivatalos hirdetmény ! A kas­sai posta és távirda-igazgatóságnak folyó évi 1456. sz. a. kelt átirata alapján értesítem a város közön­ségét, hogy a helybeli posta és táv- irdahivatal részére megfelelő és a közönség jogos igényeit kielégítő helyiségek szándékoztalak kibé- reltetni. — Felhívom mindazon háztulajdonosokat, akik megfelelő bérházzal rendelkeznek, hogy aján­lataikat a felajánlott helyiség vo­nalvázlatával és az évi bérösszeg megjelölésével folyó évi február hó 15-ik napjának délutáni 2 órájáig a helybeli postafőnökhöz adják be. A szükségelt helyiségek mennyi­ségéről ugyanezen főnökség adhat közelebbi felvilágosítást. Sátoralja­újhely, 1904. évi január hó 26-án. Székely Elek, polgármester. Hála a kassai posa és távirda­igazgatóság józan ítéletének, belátá­sának és dicsérendő gondosságának: az eredmény el van érve. A minden bajok forrása: a teljesen célszerűtlen postaépület már nem soká fogja tü- relmességünket igénybe venni; ka­punk egy, a célnak megfelelő épületet. A jogos alapon álló cikkek, fel­szólalások eredményre vezettek, ami­ben különben mi már a dolog csirá­jában sem kételkedtünk, ismerve a kassai posta és távirdaigazgatóság azon készségét, melyet a közönség kát nagyon is mérsékelt árakban, elég nagy porciókat és nem pumpoltak senkit, egy fillérrel sem fogadtak el többet a meghatározott mérsékelt di­jaknál. Egyszóval olcsón és jól lehe­tett mulatni. Meg is dicsérem érte a vezetősé­get, első sorban a diszelnököt, dr. Haas Bertalanná úrnőt, az egyesület és a propaganda bizotts. társelnökeit: Egri Étel ka és Schwarcz Elza kis­asszonyokat, méltó hely illeti meg Widder Gyulát; talán elsőnek kel­lene említeni e szerencsés kezű diszrendezőt, ki amihez fog, legyen az bármely nemes, emberbaráti tény­kedés : siker koronázza odaadó és ön­feláldozó működését. Övék az érdem, övék az elismerés koszorúja, melyből kijut a méltányos rész az összes buz- gólkodó tagoknak, kik fáradtságot nem ismerve mindent elkövettek, hogy a mulatság sikere oly szép, oly fé­nyes legyen, méltó azon nemes és emberbaráti célhoz, melynek szolgá­latába szegődtek. Csak előre kedves leányok! Si­essenek az egyesületet minél virág­zóbbá, minél gazdagabbá tenni ki-ki tehetsége szerint. Mit lehessen tudni, mit rejt magában a holnap, a jövő farsang rést üthet a csatasoron, meg­fogynak, szerezzenek mindig uj tago­Lapnnk mai száma 4 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents