Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-01-30 / 12. szám
2. oldal ZEMPLÉN. Január 30. A franczia kormány bizalmi embert küldött Rómába, aki a szentszékkel a konkordátum módosítása iránt tárgyalna. A nobis nominavit kérdésének rendezése következtében a barcassone-i és anescy-i püspökségek betöltésére vonatkozó investitura bullák megérkeztek. A másik vitás kérdés, mely a püspökségek betöltését illető előzetes megállapodásra vonatkozik, eddig még nincs rendezve, ennek következtében öt püspökséget még nem tölthettek be. Londoni hírek szerint, Japánnak felbujtása s nagyzási szenvedélyének mesterséges nagyranövelése komoly sikert aratott. A japánok a diplomáciai jegyzékváltásban minden módon maguknak akarják biztosítani az utolsó szót és azt hiszik, hogy a rövidebbet húzzák, ha nem bírnának ellenfelüktől egy szerződést kicsikarni, ami Oroszországnak feltétlen meghátrálását jelentené. Japán különösen Mandzsúriára nézve makacskodik, mert Oroszország csak az eddigi szerződéseket akarja fenntartani és a japán kormány azt gyanítja, hogy még egyoldalú nyilatkozatban sem akarja Mandzsúria kiürítését megígérni. X. Pius pápa, a legközelebbi titkos konzisztóriumon közzé fogja tenni az uj konkláve szabályzatot, amely minden előző szabályzat hatályát megsemmisiti. Legérdekesebb része a szabályzatnak az, amely az idegen behatások alól védi meg a konklávét. A konkláve összeülése előtt minden bibornoknak meg kell esküdni, hogy kötelessége teljesítésében semmiféle külső befolyásnak nem enged. Párisi nagykövetünk több keleti kérdésben nyilatkozott. A maczedó- niai ügyeket illetőleg azt mondta, hogy a reformterv elégtelen és a beavatkozásnak nem lesz eredménye, de a reformtervet, ha tényleg elégtelennek bizonyul, ki fogják bőviteni. Törökország őszintesége ebben a kérdésben nagyon relatív és nem szabad többre becsülni, mint amennyit megér.í A bécsi törvényszék a héten ítélt abban a pörben, amelynek hősei Mattasich-Keglevich Géza és Kóburg Lujza. A főhadnagy ugyanis visszakövetelte a hercegasszonynak hozzá intézett leveleit, amelyet meg is Ítéltek neki. Érdekes egy tanú vallomása, aki arra a kérdésre, hogy vájjon a dobozban őrzött levelek egytőlR.: Jól van, jól kedves öregem, En most az egyszer fölteszem, Hogy néked van hát igazad, Csak arra kérlek, mond meg azt, Ha te vagy az, Ki az igaz S kinek nyomában üdv fakad: Híved mégis miért akad Csak el-elvétve egy, Hisz az a szörnyű kegy Miben a híved részesül Csalhatná őket sergestül? I.: És te talán már azt hiszed, Hogy mindenki a te híved, S hogy az is marad örökké, Kit gyűlni látsz magad köré? Oh 1 ne higy úgy ez ábrándba, Mit csalfán mutat a máma, Az olyan hívő mit sem ér, Akit hozzád űz a kenyér. Mert amint nem igy volt tegnap A mán is változtat egy nap S már a holnap is más lehet, Amely majd mindent eltemet. Mi ma még van: a vagyon, kincs, Lehet, hogy holnap többé nincs, S amint tegnap még nem valál Holnap jöhet már a halál Ki ha tőled mindent elvett, Téged is könnyen eltemet. Hogy a múlt nem volt a tied, Azt, reméltem, tán elhiszed? De hogy is lehetett volna, Hisz akkor az élet gondja: Az ezerféle szükséglet, Az úrhatnám s könnyű élet, A fényűzés és a pompa A lelkeket még nem nyomta, Mit kerestél volna hát ott, gos s remélem is, hogy a vezetőség megszívleli s nem fogja szélnek ereszteni. Arról van szó, hogy néha a változó időjárás nem enged biztosan következtetni, vájjon van-e jég az egyleten, vagy nincs. Már most tegyük fel, hogy enyhe idő inellett is van jég; a skeptikus korcsolyázók nem tudva biztosat, otthon maradnak, amiből persze az egyletnek kára van. Ellenkező esetben, ha nincs jég, úgy számosán az amúgy is távol fekvő egyletre hiába fáradnak ki. Úgy ;:z egylet, mint a közönség érdeke tehát, hogy a város 3 pontján :, a Breiner-kávéház, a Szánky- és AVva-féle ház sarkán jelző táblácskákkal jeleznék, hogy van-e jég, vagy nincs? Az egész jogos kivánalom és summa summarum csak 20 koronába kerül; azért hisszük, hogy e csekélyke kérést a vezetőség nem fogja megtagadni. pe. egyig a főhercegasszony levelei voltak-e, a közönség derültségére igy válaszolt: Hát voltak bizony abban levelek a főhadnagy — előbbi kedvesétől is. Ravasz módon zsaroltak ki a héten egy tőkepénzest.. Levelet kapott, amelyben az anarchista-párt arról értesiti, hogy fizessen ezer forintot, vagy felrobbantják. Másnap megjelent nála egy ál-detektiv, aki azt mondta, hogy csak tegye a pénzt — ahogy Írták neki — az ajtaja elé, a lábtörlő alá, majd, ha érte jönnek, hát a rendőrség közegei elcsípi a — merénylőket. A tőkepénzes úgy tett, a pénznek és az ál-detektivnek persze nyoma veszett, s most a rendőrség nem is bottal, de karddal üti — a nyomukat. Két újdonsága volt e héten a főváros színházi életének. Az egyik a Yigszinházban került szinre, a Mor- mota címmel, s hűvös fogadtatásra talált. A másik a Katinka grófnő operette sikert hozott a Népszínháznak. A főváros legfiatalabb színházában jubileumra készülnek, most fogják a századik előadást tartani benne; a jubiláris előadásra a Fecskék, Konti operetteje kerül szinre. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Megyebizottsági tagok választása. Folyó hó 25-én Harkányban egy időközben megüresedett megybizott- sági tagság betöltése erős választási küzdelmet idézett elő. Hárman küzdöttek egymás ellen, akik közül Kárász Imre gazdatiszt 70, Bodnár 1st ván földmivelő 31 és Bárczy Gusztáv szolgabiró 2 szavazatot kapott s igy Kárász Imre szadai gazdatiszt lett a győztes. — A czékei választó- kerületben f. hó 25-én egyhangúlag dr. gr. Hoyos Viktor szolgabirót választották megyebizottsági taggá. HÍREK. Még valami a jégpályáról. — jan. 30. Pusztába kiáltó szó volt mindaz, ami az újhelyi lapok hasábjairól a jégsport felvirágzása érdekében elhangzott. Süket fülekre talált, holott csak a jóakarat vezette azoknak Íróit. De úgy látszik, hogy a vezetőAhol a szem még nem látott, Ahol a lélek még nem élt, Ahol a vágy még nem beszélt, Ahol az én szülő anyám : Az ösztön volt az oldalán Minden tenniakarásnak, Ámde másnak Egy szava sem volt ám, 0 aztán elhalván Én reám hagyta a jogot, Mely most egy kissé elbotlott. R.: Hiszen azt senki sem mondta, Hogy régen nem igy lett volna; Ösztön és múlt?! Az már elmúlt, Én a jelenről beszélek, Hanem félek, Hogy a lényed Itt nem ragyog, Mert az erősebb én vagyok. I.: Azt magam is elismerem, Hogy több a hived mint nekem — R.: Hát mégis megadod magad ? I.: A hóv egy kissé elragad S nem várod be amit mondok Pedig hát e dolgok Nem úgy állnak, mint gondolod. Az igaz, hogy jól megy sorod S hogy van sok híved: elhiszem, De azért ez még semmi sem, Vagy legalább kevés arra, Hogy számot tarts a jogarra, Mert, amint előbb is mondám, Örökségkép szállt én reám Az uralkodás nagy joga, De mivel nem tevém soha, Hogy jogaimat használnám, ség nem törődik semmit a közönség érdekével, jár tovább csigalépteken, egykedvű csökönyösséggel a conser- vatizmus letarolt mezején. Mig más városban a reform reformot követ, nálunk minden stagnál. Akárcsak az ó-korban lennénk, hol az emberek irtóztak minden újítástól, vagy legalább is fázós ujhegygyel bolygatták meg a darázsfészket. A haladás századában ott vagyunk, hol a inádi polgártárs. Nemhogy előre törnénk és felvennénk a versenyt más városokkal, ehelyett, mint a rósz csataló, hátul kullogunk, szem előtt tartva azt az ismeretes, ósdi közmondást: „Inkább legyek egy gyáva kutya, mint egy döglött oroszlán.“ Nemtörődömséggel vádolja a vezetőség a publikumot, pedig megfordítva áll a dolog. S ha úgyis volna, csoda-e ? Mert azt hinni, hogy egy jégpályához elegendő 2—3 ember, kik csak úgy iramel-ámmal seprik a jeget, az merő fantazmagória. A kényelem szerető közönség már nagyon el van kényeztetve, ő az obulusaiért sokat kíván, még pedig jogosan. A nemtörődömség pedig ragadós betegség, mely folytonosan terjed és lassan, de biztosan öl. Hogy a jégpályának villamos világítással való ellátását a vezetőség agyonhallgatta, szinte természetes. A vezetőségtől ilyen körülmények között nem lehet várni egyebet. Hisz várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön egy jég-sportkedvelő Maecenas képében, ki majd a jégpályát válságos helyzetéből kisegíti és az acuttá vált reformokat végrendeleti- leg sürgetni fogja. A vállalkozási szellem — hiába — oly távol áll a vezetőségtől, mint akárcsak Ujhely Jeruzsálemtől. Tényekkel constatálható, hogy vasárnaponként átlag 150 jegyet adnak el, és igy villanyvilágitás mellett kétséget kizárólag hétköznapokon minimálisan 30 jegy fogyna el 18 korona értékben. Minthogy a világítás „horribile dictu“ 2 koronába kerül, maradna egy jócska summa az egyletnek, vagyis a kecske is jóllaknék, meg a káposzta is megmaradna. No, de hát hasztalan itt minden erőlködés, a vezetőség ennek bizonyításánál mathematikai ponttá tömörül. Jelenleg tulajdonképen az egyleten felhangzott ama óhajunknak akarok kifejezést adni, mely méltán joA szabadcselekvést adám Fő kincséül az embernek. És hogy ezért el-elvernek Hálátlanul egyszer-másszor, Az engem egy cseppet se bánt, Tudom; megbánják majd százszor Minden bűnüket egyaránt. E szabadság mohó élve Vezette oly könnyen félre A vakon futó tömeget És teremtett meg tégedet. De úgy hiszem e kábaságnak Nemsokára vermet ásnak S az agy meglátja az utat, Mely az igaz üdvhöz juttat, S akkor azt is látni fogja, Hogy eddig egy szenvedélynek Volt dőre bolondja. És le fogja tépni A hazug álarcot, Amivel akartál Vívni igaz harcot. R.: És honnan ez állításod ? I.: Ha nem hiszed, majd meg látod. R.: Igaz, hogy te vagy az erény, De még neked sem hiszek én Látatlanba, csak úgy bizalomból, Mert az agyad nagy könnyen ki[gondol Akárhány szép mesét, Mit világgá űz szerte-szét A legcsekélyebb fuvalom, De hogy hát legyen alkalom, Hol az állításod védjed, Éz egyszer megteszem érted, Hogy fejem meghajtom Hogyha hallom Egy igaz érvedet, Csapó Lajos sajtópere. — Panaszkodó borkereskedők. — — jan. 30. Emlékezni fognak ol vasóink, hogy a „Zemplén“ múlt évi szeptember hó 19-én megjelent számában Csapó Lajos egy cikket irt „Klaber ur és Társai“ cim alatt, amelyben a pancsolt borokkal a Hegyalján folytatott üzelmeket nyilvánosságra hozta. A cikk megírására az szolgált okul, hogy Csapónak alkalma volt betekinteni egy levélbe, amelyben Klaber Mór soproni borkereskedő literenként 18 krajcárért ajánlott szomorodni bort egy itteni borkereskedőnek. Kutatni kezdett tehát, hogy ki az a Klaber Mór, és hol teremhet az az olcsó szomorodni és megtudta, hogy az egy rettenetesen gazdag, többszörös milliomos soproni borkereskedő, akinek újabban már a Hegyalján is — Erdő-Bényén igen nagy szőlője van, de aki már akkor is igen sok bort adott el — ä 18 kr. — a Hegyaljára, mikor még szőlője itt egyáltalában nem is volt. Megtudott ezen kívül Csapó Lajos a Klaber-féle borokról sok egyéb gyanús adatot is és közzé tette azt a közérdek nyilvánvaló véMit nem a képzelet, E csábos kedvesed Hitetett el veled. I.: Mindent, mi fő tulajdonod neked, Minden hibádat rám kened, De én magam tovább már nem [védem, Úgyis beszél helyettem az érvem, Érts meg hát jól: A valódi nagy emberek — És nem a kis kaliberek —• A mély elmék, az úttörők, Akiknek a hírük örök, Valahányan vannak Ugy-e mind velem tartanak? Már pedig övék a jövő. Az meg tán el sem hihető, Hogy a kor majd megtagadja, Ki néki az éltet adja: Nagy megteremtőit. R.: De akkorára már te is Divatját múlta báb leszel Ki a régmúlt lomtárába A feledés homályába Örök időkre elveszel. I.: Balhiedelem. R.: Hitesd hát el velem. I.: Az örök-ifjunak Hírét hallottad-e ? R.: Hogyne hallottam vón, Nos, mit akarsz vele? I.: A létem örökké Tehát azért ragyog, Mert az örök ifjú Nem más, mint én vagyok.
