Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)

1904-01-26 / 10. szám

Sátoralja-Ujholy, 1S04. Január 26. 10. <2432.) Earminckettedik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal s S&toralja-tJjtiely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill,, vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 80 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meozner Gyula dr. Szirmay István dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, fó'évre 6 kor negyedévre 3 kor.-— Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disi- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Városi dolgok. Irta: Dr. Kossuth János. — jan. 20. Ujhely a fusser munka klasz- szikus földje. Középületei arról nevezetesek, hogy amire elké­szülnek, akkorára a bedőléshez is hozzá látnak, amint az uj is­kolánál láthattuk. A polgári is­kola plafoudja is a gyermekek fejére potyog. Szinháza a kon­tinens botránya. Szűk, kényel­metlen és büdös. Arról nem is beszélünk, hogy belé járni ön­gyilkossági kísérlet s csak a mi példátlan indolenciánkon múlik, hogy előadások tarthatók benne. Gőzfürdőjében egyetlen zuhany készülék se ér egy hajitó fát. Vize csömörletesen piszkos. Egyet­len közkertje undorító a kör­nyező szennytől. Szerencsére a valamire való középitkezésekbe a városnak nin­csen beleszólása. Ha az uj tör­vénykezési palotát és az uj kór­házat a város építtetné, jaj volna a bíráknak, ügyvédeknek és a jogkereső közönségnek, no meg a betegeknek és a kezelő orvo­soknak is. Aminthogy a város által építtetett kaszárnyát fog­csikorgatva emlegeti minden ka­tona. Hanem, ha már magát a kór­házat el nem is fusserálhatja az érdemes város, azért adós nem marad. Lévén szó ugyanis arról, hogy a kórház kövezett és tisz­tán tartható utcát kíván, ami iránt talán Bokharában sem kü­lönbözhetnek a vélemények, mi A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A kigyógyitás egy különös módja. A Zemplén számára irta: Hirsch Margit, Nem célom a patika egy balzsa­mos irját, sem a fehér szakálu tudós professzorok bölcsességének gyümöl­csét e helyen fejtegetni. De nehogy kedves olvasóim azt gondolják, hogy a babonás időkről, ördögűző imádsá­gokról, vagy épen holdtöltes éjszaká­kon szedett harmatos gyógyfüvekről akarok beszélni; hát mindjárt el is kezdem mondani valómat. Az én kis történetkém azon bá­jos leányszobák egyikében játszódott le, hol minden tárgy, pipere, nyitott könyvként mesél édes bakfis álmok, tűnődő merengések, ábrándos szerel­mek határtalan mennyiségéről. Egy ilyen, minden elképzelhető pompával és ízléssel berendezett kis szobában, egy félig csukott szempilláju leányka pihent. Ajkáról el-ellebbent egy-egy kinos sóhaj, kezecskéi idegesen szo­rongatták az imakönyv lapjait. Me- lancholikus tekintete pedig, melyet kétségbeesett fohászkodással szöge­zett a művészies arabeszkekkel cif­rázott plafond felé, úgy tüntették fel elfogjuk érni a Röngten-sugarak és a rádium századában, hogy a legmodernebb kivánalmaknak megfelelő közkórházunk bacillus fészekben fog állani. Alig nyolc hónap választ el bennünket a kórház megnyitásától, ami alatt nem a tartármártásos hallal kez­dődő bankettet s az azon elkang- zandó szellemes pokárköszöntő- ket kívánjuk érteni, hanem, hogy a szenvedők asyluma rendelte­tése célját szolgálhatja s a vá­rosi zöld asztalnál még ott tar­tunk : hogy mifélé fő, főbb és legfőbb bizottságok hínárjába ful­ladjon belé az utca kövezetének és csatornázásának elodázhatla- nul sürgős feladata. Csodálatos, hogy Újhelyi a nyakatekert ész­járása még csak idehaza tette nevezetessé! Mert bizony e te­kintetben európai hírnév illeti meg. De a törvénykezési palota építése elé sem kisebb ujhelyi- ességgel nézhetünk. Azt fusse- rálta volna még csak el a város, ha rajta áll. Be akarta ugyanis szuszakolni egy olyan zugolyba, ahová képtelenség volt a köve­telményeknek megfelelő épületet csak megtervezni is. A pince odúk kitömésének költsége a mostani telek-árral vetekedett volna. A terep jelentékeny esése miatt a palota formátlan és Íz­léstelen külsőt Ígért. Szerencse, hogy a miniszter által leküldött épitész sarkaltatva egyaránt mű­vészi ambíciója és kötelességér­zete által: kereken megtagadta a néző előtt, mint egy könyörtelen halálra Ítélt, kis martirnőt. Egy hatalmas zörej hallatára, mit egy mérgesen becsapott ajtó­szárny idézett elő, hirtelen felült ágyában. Lábaihoz dobta imakönyvét s türelmetlenül megrázva holló fekete fürtökkel gloriázott fejét haragosan nézett széjjel, az esti pírtól már csak homályosan megvilágított szobában. Ajkait felbigyeszté, mint a sírást eltitkolni akaró gyermek ; hogy annál keserűbb kifakadásoknak adjon he­lyet. Nem tudják őt megérteni, vagy nem akarják'? Egy rántással szét­húzta a menyezetes ágy selyem füg­gönyeit, mintha azzal könnyebben láthatta volna meg ide képzelt, kiáll- hatatlan ellenségeit, akik óhaját, vagy akaratát rögtön meg nem valósították. — Én reám már nem hallgat­nak, — mondd fenhangon magának. Én már nem képviselem a régi te­kintélyt a házban. Én már nem va­gyok semmi, senki ... de a mos­tohámnak rabszolgája; ki rávette azt a mamlasz, öreg doktort, hogy egyet­len drága apukájával is elhitesse, hogy nekem nincs semmi bajom. Pedig ő beteg; -nagyon beteg. — Meg fog halni. — És, és nem fogják tudni sohasem, hogy miért... Heves kis szóváltás foly ez alatt Feledyné asszony és Feledy uram kö­azt, hogy az arra felé érdekelt házi urak kedvéért egy monstru- ózus építkezés ódiumát magára vegye. Minálunk minden olyan közdologba, aminek a sorsa itt­hon dűl el, vagy a kendőzött haszonlesés sandit bele, vagy, a féltudákosság dilettantizmusa. At­ka ez ugyan többé-kevésbbé min­den kis városnak, de Ujhelynek kivállóképen. Ne gondoljuk azonban, hogy a törvénykezési palota épitése kö­rül városunk adós marad notó­rius fusser munkájával. Ha már el nem ronthatta az egészet, árt neki annyit, amennyit árthat. És bizony helyén volna a miniszter figyelmét felhivni arra, hogy egy igazságügyi palota se elöl, se hátul nem álhat feneketlen sárban. A tervezett palotának ugyanis a hátsó homlokzata a Csalogány­utcára fog épülni. Onnét kellene a fogházat, sőt a törvényszéket is tüzelő anyaggal s egyéb szük­ségletekkel ellátni, amennyiben a fuvar közlekedésre szánt ka­puk csakis a nevezett utcára fognak nyillani. Ámde a Csalo­gány-utca kövezésének a kér­dése ugyancsak a fő, főbb és legfőbb bizottságok előtt nyava­lyog. Azt pedig dehogy is tudja a derék város, hogy télviz ide­jén a Csalogány-utcán semmiféle fuvarozás el sem képzelhető a feneketlen dágványnak miatta. De a városi ész egyik re­meke magának a Csalogány-utcá­nak a rendezési kérdése is, az zött. Feledyné leplezetlen felháboro­dással járt le és fel a szobában; ke­zeinek korlátlan geszti kulálásai által nem egyszer félénk retirálásra kész­tetve Feledy uramat. — Ez nevelés ? — Ez gyermek ? — kérdé meg-megállva előtte. Hiszen telides tele van rémképekkel, vizióval szegénykének feje. S mind ennek ki az oka más, mint papácskája?! — Úgy bizon, bólintott szemrehányó hangon. Csak is te, ki azt gondoltad, hogy vagyona révén, miáltal minden óhaját teljesítetted gyermekednek, jó nevelésben is részesíted. No — tette hozzá kihívóan — most lásd csak a következményeit. Kigyógyithatja-e a pénz ? — Pénz, pénz — mormogá ma­gában a levert papucs hős, de hisz most nem arról van szó, Margitka beteg. Lázas, láthatod. — Eh, beteg. Csak kedvét tud­nám kikurálni — egészséges lenne ő, mint a makk. — Hivjuk el X. tanárt — veté közbe félénken a csokoládégyáros — ő hires, mint kedély gyógyító . . . — Megbolondultál ? — pattant fel az asszony. Talán kész lennél ugy-e bár a közvélemény szájába adni, hogy leányod kedélybeteg. Hát nem tudod felfogni e hir szörnyű követ­kezményeit. No de nem kell kétségbe a tengeri kígyó, amelyik évek óta föl-föl bukkan a megoldatlan feladatok árjából. Lássuk csak, hogy lehet ujhelyiesen utcát ren­dezni, kövezni, csatornázni anél­kül, hogy egy kapavágás esnék. Fő dolog a semmittevés grupp- irozásai, ami helyszíni szemlé­ből, tárgyalásból, jelentésből, ta­nács határozatból, kulturmérnök- ség, államépitészeti hivatal, alis­pán megkereséséből, apellálásból áll, s amikor ennek a jeles so­rozatnak vége vagyon: újból elöl­ről kezdődik minden. Mikor a kövezést sürgettük; akkor utca szélesítést Ígértek, amikor ismét sürgettük, akkor már csatorná­zással is kecsegtettek. Később az volt a biztatás; hogy majd ha a kórház felépül, majd ha a törvénykezési palota készen lesz. Szerencse, hogy csillagvizsgáló tornyot nem terveznek Ujhely- ben, mert a legközelebbi dátumot bizonyosan az szabná meg, a mikor az asztronomus hosszú tubusán a Saturnusba kukucská- land. Az utca kiszélesítéssel készül­tünk el a legbamarább, mivel­hogy annak az ígéretnek a be­váltása a jövő nemzedék dolga lészen, de meg ahoz nem kellett egyéb, mint egy félárkus rajz­papiros, amelyikre valaki reá pingálta a 12 méter széles utcát. Az a térkép a legutóbbi képvi­selőtestületi ülésen kézről-kézre járt mig nem olyan érett leve, mint a drótostót passzusa. Min­denki látni akarta a tervét an­esni, mondá kissé gyöngédebben. Hi­szen tudod, hogy úgy szeretem Mar­gitkát, mintha tulajdon gyermekem lenne. Ti férfiak nem érttek, csak az üzlethez; a lánynevelést csak nő és pedig anya tudja teljesíteni. Végezd dolgaidat és ne sopánkodj, mint egy vén asszony. S miefőtt megvillant volna a csil­lagok milliárdjainak esthirdető lám- pácskája; az anya elvégezte ügyes­bajos tanácskozásait az ottani garni- zon egy minden izében sneidig és előkelő ezredorvosával. Beszédük fon­tosabb tartalma körülbelül ez lehetett: Feledyné elpanaszolta, hogy Mar­gitkát, ez örökösen jókedvű, pajkos leányt egy idő óta nem érdekli sem­mi. Órákig el tud ülni tétlen (össze­font karokkal), valami különös gon­dolatokba mélyedve. Sóhajtgat, mintha Isten tudná, mily veszteség érte volna s arcán oly megindító fájdalom tükrözik, hogy azt ki sem lehet fe­jezni. A fiatal orvos elmosolyodott s aztán felállott s katonásan összeütve sarkantyúját, röviden kérte, hogy a „kicsikéhez“ vezessék. A vöröses lámpavédő érdekes reflexet vetett az ágy félig leeresz­tett, világos selyem függönyére. Mi­kor a fiatal orvos daliás alakja mind jobban kibontakozott a misztikus ho­lnapunk mai száma 6 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents