Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-01-19 / 7. szám
Sátoralja-Ujksly, 1304. Január 19. 7 (2429 } Earmínckettedik évfolyam Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SAtoralja-XJjhely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttérien minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ilj. Meczner Géyula dr. Szirma? István dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, fó évre 6 ko» negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Jüíi történik? — jan. 19. Ugyan mi történnék? Buzátli Ferenc beszél; azután fog Oko- licsányi, utáuna Holló, majd Bar- tha Miklós, azután megint egy néppárti és igy tovább, mig el nem fogynak a hires tizenötök. Él, azaz vegetál tehát továbbra is az obstrukció s a minden rosz- szak hatalmas intézője, a depos- sedált magyar isten : Ármány ur gondoskodik róla, hogy themája is legyen. Úgy vagyunk vele, mint a magyar a hivatallal, a melyhez az Isten tudvalévőleg megadja neki az észt is. No hát, ha a hivatalhoz észt ad, az ob- strukcióhoz meg — Pitreichot teremt. Ugyan mivel érdemeltük ki ezt a különös kegyet, hogy mikor egy kicsit már összebé- külnénk idehaza, valamelyik osztrák nagy urnák mindig el kell szólania magát, amitől aztán újra neki fenekednek a „kivételes parlamenti eszközök“ activ és várakozási illetékkel szabadságolt hősei? Ez az utolsó Pitreich eset különben egészen érdekes volt. Már tudniilik azoknak, akik szeretik a politikai pikantériákat. Nemcsak a parallel beszédek miatt, hogy Apponyi és Pitreich egy és ugyanazon időben szónokoltak és mialatt Jászberény bűbájos szavú képviselője boncolgatta a különbséget Tisza és Pitreich között, addig a hadügyminiszter ur majd hogy le nem tette a magyar honpolgári esküt, hanem igen érdekes volt a tisztelt harcoló ellenA ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Utolsó dal egy leányhoz. Álmok rügyeztek, mint a fák, S viráguk mind lehullt reád S minden virág, ami kikéit: Csak érted nyílt, csak érted élt. Rövid volt ám a rózsakor, Mert jött a bus, halotti tor: Álmok hervadtak, mint a fák S virág helyett lomb hűlt le rád. Hervadtan, busán, bágyadón, Mint méla holdfény künn a tón. Mindegyik lankadt, sárga volt; Minden levélke haldokolt . . . Szerelmem volt a sok virág, Szivem fájáról hűlt terád, És sóhajom a sok levél, Hogy hozzám hütelen levél. Fám már tarolt, ki sem fakad, Alig rügyez már álmákat, És amit hullasson reád: Nines már levél és nincs virág... Xémttli Pál. zék magatartása is. Szóban is, nyomtatott betűben is. Mikor Körbert ütötte Tisza, akkor le kellett kicsinyelni a szavait, mert azok csak „szavak“ voltak s a tisztelt nagy hazafiak a szóra nem adnak semmit (ők, akik a szóból élnek !) hanem a „tettekre“ volt kiváncsi. Most, mikor Tisza azzal akarta a nagy mü- felháborodást megnyugtatni, hogy majd fognak beszélni a tények, most Tisza megint eladta a hazát, „nem mert“ a hadügyminiszterrel szembe szállni. Még szép, hogy a jó szándékot azért nem tagadták meg tőle s csak any- nyit fogtak rá, hogy leintették, megtiltották neki a hazafias szólamokat. Igazán kiváncsi az ember, hogy mit csinálnának a harcolók, ha egy napon benyújtana Tisza egy törvényjavaslatot a magyar szolgálati- és vezény- nyelvről a magyar hadseregben. Ugyan micsoda kibúvót keresnének azok, akiknek semmi se jó, ha azt Tisza csinálja, semmi sem kell, ha Tisza adja. Hát a választási reform ösz- szehivott ankettezöi ugyan micsoda eredménynyel fognak dolgozni? Azt olvasom, hogy holnapután tartják az első ülésüket. Érdekes a meghívottak névsora; képviselve van benne a parlament minden pártárnyalata. Szaktudósok, tanárok és ott van köztük Bokányi Dezső is, a nemzetközi szociáldemokrata munkáspárt vezére is. Ugyan fog-e kelleni most a Szerelemből nyomor — nyomorból szerelem. Irta: Silbergerné Lőw Búza. I. Harmadik emeleti füstös, kis szobában ülök összetörve, fáradtan, fájó tagokkal. Mellettem alszik édesden, kopott bölcsőben szépséges, aranyos gyermekem. Nem valami érdekesen folytatom kedves olvasóm. A nyomor unalmas thóma. Ásításra s néha szánalomra bir. Akit szánalomra nem bir, annak lelki megnyugvást szerez igaz leírásom. Ha nyomorom valakit vigasztalni képes lelki bánatában, avagy jólétben való elégedetlenségében, úgy vegyék legalább azok hasznát. Egy szóig igy van: szerelemből mentem férjhez szüleim akarata ellenére szegény, de derék emberhez. Exisztencia kilátása nélkül, de annál több reménynyel. Oh, hisz a szerelem ragyogó világításán oly szépnek látjuk a világot! Oly közel a boldogságot! Oly elérhetőnek minden vágyat I Egész világunk egy álom és álmunk egy szép világ! Nevet benne a boldogság napsugara, zöldéi benne a remény, kacag benne az öröm s virul benne a szerelem! Oly végbetetlenül boldogok va- lánk! Hosszú várakozás, nehéz küzválasztási reform ? Kötve hiszem, hogy a harcos tábor ezer kifogást ne vessen ellene. Kell is nekik reform, kell is nekik törvény, az ő elemük a törvényen- kívüliség, az anarchia, a fenekestül felforditott állami rend, akkor boldogok ök, ha zavaros a helyzet, ha halászni lehet. Nem történik tehát semmi a politikában, csak beszél s újból beszél az obstrukciós had. No, de most már igazán nem beszélhet soká, már csuk várjuk ki a végét szép, csendes, passiv re- sistentiával és nyugtassuk meg magunkat azzal, amit Lukács László beszél a Búd. Tud. utján, hogy t. i. a mostani állapotoknak káros kihatása van ugyan az állam pénzügyeire, de az állam- háztartás rendje szilárd és pénzügyi kötelezettségeink pontos teljesítésére állandóan képesek vagyunk és leszüuk. Közegészségügyi mizériák. TJngvár, január 18. Nagyon keserves feladat e kérdéssel — a közigazgatás e mostoha gyermekével — foglalkozni, de még keservesebb e kérdés elől kitérni és hallgatagon szemlélni, mint pusztul a nemzeti erő egy nagy része, mily véghetetlen nagy a halálozás aránya csak is azért legfőképen, mert hiányzik a kellő időben használható és megjelenhető szakeszköz, szakvédelem. A „Zemplén“ f. hó 16-án, 6 iki számában „Orvos hiánya a felvidéken“ cim alatt megjelent panaszos hang adta a tollat a kezembe, hogy mint e megyének régi — nyugalomba vonult — orvos-szakközege, kinek bő alkalma nyílt a közegószségügygyel delem után mily édes volt a boldogság — vágyaink elérése! Nem létezett reánk nézve a külvilág elegán- ciájával, zajával, hazudozásaival, képmutatásaival. Figyelmünk nem terjedt otthonunk határain túl, hol paradicsomi életet éltünk — „egy“ évig. Aztán jött a nyomor és a fiam. Mig utóbbi örömet, gyönyörűséget, édes boldogságot hozott mosolygó angyalarcán, addig előbbi vendégem keservet, bánatot, kínt, fájdalmat hozott. Barázdát hasítva arcomon, deret lopva hajamba, könyet csalva szemembe s mérhetetlen fájdalmat szivembe; vál- laim nem bírják sorsom súlyos csapásait, melyek naponta szaporodtak. Férjem sok hiábavaló küzdelemtől már—már kidült. Koplaltunk, fáztunk, szenvedtünk s fájdalmunkra szerelmünkben nem leltünk enyhülést. Ha egymásra borulánk csak sírni, szenvedni tudtunk együtt; önmagunkért, egymásért, gyermekünkért! Oh ! édes, kínos érzelem a nyomorultak szerelme ! Férjem köhécselni kezdett a túlerőltetett munkától, én elbetegesed- tem kötelességeim terhe alatt. Elváltunk, hogy csekély szerzeményéből egymaga élhessen jobban. Visszatértem szüléimhez. Szüleim! foglalkozni, sine ira foglalkozzam e kérdéssel, noha nem kecsegtetem magam azon reménynyel, hogy fejtegetéseimnek gyakorlati haszna leend. A sztropkói fájdalmas hang és megpendített kesergő húrja kell, hogy szánalmat gerjeszszen és hogy vármegyénk élén álló befolyásos egyéniségek vessenek egy pillantást a közegészségügy elhanyagolt állapotára és intézkedjenek e tarthatatlan állapotok megszüntetésére figyelmüket kiterjeszteni. Tény az, hogy Sztropkótól Va- rannóig és Mezőlaborczig orvosi közeg nem létezik és hogy a sztropkói járásorvos már nem mai gyermek és szorgalma dacára képtelen helyét betölteni úgy, mint ezt e terjedelmes kiterjedésű járás igényli és joggal követelheti is. A felvidéken Sztropkó helyzete e tekintetben nem egyedül álló. Vegyék kérem szemügyre a horaonnai járást, ottan a 72 községből álló rémes kiterjedésű járásban van ugyan 3 körorvos, de milyen ottan a körök eloszlásai Kettő lakik a járásban, a harmadik a szinnai járásban — Papinán — és ennek van beosztva Ko- hanócz, (Homonnához egy negyedóra járás,) Lyubise, Felső- és Alsó-Ladis- kócz, mely községek székhelyétől legalább 3—4 óra járás, mig Homonná- tól legfeljebb fél, vagy háromnegyed óra járás. — A homonnai körorvos, felfogásom szerint, könnyen elláthatná az érintett Homonnához oly közel fekvő községeket egészen Zubnáig és Koskóczig. — Azonban a grozóczi és kosaróczi körjegyzőségek a ott homonnai körorvostól elesnének és egy körorvosi állást kellene létesíteni — természetesen kellő megélhetési módot nyújtó dotációval — hozzácsatolva a sztropkói járástól azon községeket, melyek az előbbeniekhez mintegy kívánkoznak is. Ezenkívül szükségnek mutatkozik körorvosi állás kreálása H.-Ro- kitán és Kelesén, vagy Dobrán és akkor, hogyha ezek mind betöltetnéöh gúnyos hahotája a sorsnak! Szülői otthon-e a szülői ház mostoha mellett? Vad puszta az, hol feneva- dak üvöltése hasítja fülünket! Kegyetlen, érzéketlen környezet az. Tárgya az, hol „kőből a nyoszolyám, nem külömb a párnám nékem.“ Gör- nyedten, fiatalon, megtörve, nagy testilelki harctól kimerülve, gyászos szomorúságot s ragyogó szépségű gyermeket hoztam fehér leányszobámba. Mily gyászos lett aztán egyszerre kis szobám azelőtt oly mosolygó, biztató fala! Szürke, szomorú felhő vonult végig fehérségén, ha éjen te kis angyalkám mellett virrasztva elő- vevém apja arcképét s bensőn szorítom „élet fájdalomtól“ fonnyadt, de forró szerelemben égő, szomjas ajkaimra ! Lámpám, mintha ki akarna aludni. Nem! Szemem borult el. Égő, fájó könyeim hullanak. Hulljatok í Hulljatok ! Sirathatlak szerelmem ! Megelégeltem a szülői háznál kapott alamizsnát, mert itt vagyok ismét szürke, szegényes szobámban. Lámpám gyéren világit, de azért láthatom kis tükrömben arcom barázdáit, beteg színét, beesett szemeim, kiálló arcc3ontjaim. Hol van nyoma szépségemnek? Ott virít gyermekem orcáján. Fáradt karjaim zsibbadtan hull---------------------— .................... -- "«f Lapunk mai száma 4 oldal.
