Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)
1904-06-25 / 68. szám
Harminckettedik évfolyan. Sátoralj a-Ujhely, 1S04. junius 25. 68. (4290.) Hegjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat tste. Szerkesztőség és kiadóhivatal: öátoralja-üjliely, lőtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 üli., vastagabb betűkkel 8 All. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ilj. Meczner Gyula dr. Szirmay István Andor Károly főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kői negyedévre 3 kor. «— Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési díj; Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyohb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. Jféhány szó az osztálysorsjegyről. — jun. 25. tengerében. Meg van a jogunk hozzá, 20 koronával váltottuk meg azt. Hogy nyerni fogunk, az egészen bizonyos, hiszen a hirdetések egyhangúan állítják, hogy minden második sorsjegy okvetlenül nyer. Már csak nem vagyunk annyira sötét lelkű emberek, hinni, hogy mi épen a közbeeső számot választottuk volna. S ha mégis ennyi kedvező körülmény mellett is vesztesek maradnánk, csak bennünk a hiba. Ne okoljunk érte senkit. Mert ime azt mondja a bankház, hogy Fortuna istenasszony kegyeinek nem voltunk elég kitartó és szenvedélyes ostromlói, hogyan várhatnék tehát, hogy ő mindjárt az első próbánál a bőség arany szaruját ürítse ki nékünk. Utoljára is, hiszen Fortuna öuagy- sága is csak asszony, tessék neki kitartóbban udvarolni s a tüzes ostromra előbb-utóbb biztos lesz a győzelem. Különös, hogy igen sokan el is hiszik mindezt. Elhiszik, mert gondolkodni nem szeretnek. Hogy ez a nagy hangú reklám mibe kerül s az árát a hirdetők honnan veszik be, erre nem igen gondol senki sem. Pedig szép összegecske ám az. es bizonynyal csak kis töredéke az eláru- sitásból származó haszonnak, mert bárgyuság volna feltenni valakiről, hogy egész üzleti r hasznát reklámozásra költi el. És nemcsak az elárusítók keresnek szépen, de a részvényeseknek is cseppen valami a haszonból. Hiszen az 1000 korona névértékű részvények a legközelebbi üzleti évben 125 korona osztalékot kaptak. Amikor a betéti kamatláb 3 és 74 százalék: nem megvetendő 12 és 72 százalékos jövedelem. Természetes, hogy ennek a jövedelemnek az érdekében lehet valamit reklámra költeni. Utóljára is az üzlet üzlet s ezen a téren minden ötlet jó, a mi célhoz segít. Pedig nem szent- irás ám az a hirdetés, amely játékra csalja a könnyen hivő embert. Lám a szerencsés bankházak hirdetik, hogy minden második sorsjegy okvetlenül nyer, pedig óriási módon kisebb a nyerési esély ennél. Lássuk csak ezt számokban is. Van 110,000 drb. egész sorsjegy. Ezért eladatván 17 miiló 600 ezer koronát vesz be a társaság. Ezzel szemben saját hirdetése szerint 14 millió 196 ezer korona nyereményt fizet ki 51 ezer 500 nyerő sorsjegyre. Itt a bevétel és kiadás külömbözefce 3 millió 404 szer korona, amely a társaságé marad. Csakhogy nem 51,500 sorsjegy nyer ám, mint ahogy azt a prospektusok első pillanatra mutatják. Igen jól számított annak a készítője, hogy a sok 000 a számjegyek után elkápráztatja az embert, ki aztán már nem is tekint tovább a dolgok mélyére. Pedig alaposabb vizsgálatnál érdekes dolgok világlanak ki a Nem tudom ki volt az az ötletes ember, aki az üzleti reklámozást mai formájában feltalálta, de annyi bizonyos, hogy az osztálysorsjegyek fő- és al elárusítóinál, ötletnek szorgalmasabb kihasználói, manapság nálunk nincsenek. A fővárosban és vidéken hatalmas reklám tábláik kiabálnak az épületek tűzfalain. A napi lapok egész oldalain a szerencsésebbnél szerencsésebb bankházak hirdetései licitálják túl egymást. Igazán irigylésre- méltó egy boldog ország ez a mi hazánk, ahol az embereknek ily óriási nagy a szerencséje. Valóságos mesebeli eldorádó. Az embernek úgyszólván csak a kalapját kell leemelni, hogy felfogja vele a szerencsés bankházaknak körötte hulló aranyesőjét. Mert abból mindenkinek jut ám bőségesen; csak csekély 20 koronája legyen, amelyen a sok szerencsés bankház egyikében jegyet válthat magának a szerencse bőségesen felteritett arany asztalához. Igazán lehetetlenség meg nem próbálni, hogy szerencsés napon születtünk-e a világra. Utcai sétánk közben markunkba nyomják valamelyik bankház szerencse naptárát. Csak meg kell venni a születés napunk mellé irt sorsjegyet és már bátran ringatózhatunk a jó és szép remények A ZEMPLÉN TÁRCÁJA. A bátor ember.*) — Elbeszéli egy kis flu. — Irta: Herczeg Ferenc. Tavaly nagyon kellemetlen volt Puszta-Tatárin a nyár. Az időjárás ugyan szép volt és dinnyénk is volt bőven, de én megbuktam németből és számtanból és ezért úgy bántak velem a szüleim, mintha én feszítettem volna keresztre a Jézust. Az édes anyám, akárhányszor csak rám nézett, mindig úgy megsajnált, hogy sirva fakadt, az édesapám pedig mindig megakart ölni, mert megbecsteleni- tettem a családot. Mikor pedig az első napon megettem három kis diny- nyét és hozzáfogtam a negyedikhez, megint pofon akart ütni. Éu ezért többnyire az istállóban tartózkodtam a kocsisoknál. Hanem ebből is baj •) A „Budapesti Újságírók Egyesülete" segélyalapja javára egy Almanachot ad ki, melyben 100 magyar iró munkája fog megjelenni és 25 neves lestöművész festményei, mint különálló mümellékletek lesznek a műben. Az Almanach igazán szemet és lelket gyönyörködtetö nagy albumalaku diszmü lesz és potom 5 írtba kerül. Megrendelések a «Budapesti Újságírók Egyesülete Almanachja» kiadóhivatalához küldendők. Budapest, VII., Károly-körnt 9. Mutatóul közöljük Herczeg Ferenc fenti cikkét, melyet az Almanach számára irt. lett. Az édesanyám ugyanis minden szombaton maga fésült meg a sürü fésűvel. Addig fésült, mig aztán egyszer hangosan elsikoltotta magát és azt mondta, hogy most már végleg elzüllöttem és az édesapám beszaladt és megnézte a fésűt és megint megakart ölni. Akkor jött a házunkba Dúsa. Dúsa a nagybátyám leánya, a Pista bácsié, aki Eszéken lakik és máskép veti a keresztet mint mi, mert ő szerb. Azért küldték hozzánk, mert az édesanya összeveszett az édes apjával és hirtelen elcsapta a nevelőnőt. Erről nekünk gyerekeknek nem szóltak semmit, de azért mi rögtön tudtuk. Dúsa szintén tizenkét esztendős, de nagyobb mint én, olyan szép, mint egy angyal, a szeme pedig olyan, mint a fekete macskánké. Mindjárt első nap megakartam cibálni a hosz- szu haját — a húgaim baját mindig megszoktam cibálni — de ő olyan kemény pofont adott nekem, hogy szikrát hányt a szemem. Ezen nagyon csodálkoztam és dühbe jöttem, mert nálunk a leányok nem mernek vissza ütni, hanem pityeregni szoktak, ha megverem őket és ennélfogva nekimentem Dúsának, hogy földhöz vágjam. Ekkor egy ökölcsapást kaptam a karomra úgy, hogy egészen elzsibbadt, aztán egy másikat a gyomromra úgy, hogy émelyegni kezdtem, egy harmadikat pedig az orromra kaptam úgy, hogy megeredt az orrom vére; ón még akkor hozzá sem tudtam nyúlni. Ezt pedig boxolásnak nevezik. Én nem sejthettem, hogy egy fehérruhás kis leány boxolni is tud. Dúsa azonban tud, sőt vívni is tud, meg lovagolni, mert Pista bácsi, aki egy kicsit fuzsitus ember, megtanította mindenre, mert nagyon fájt neki, hogy Dúsa, nem lett fiú, hanem leány. Én tehát a kúthoz mentem és megmostam a véres orromat, Dúsa meg bement a házba, a szeme pedig úgy fényiéit, mint a fekete macskánké. Én aztán egy hegyes vasdarabot tettem a zsebembe és elhatároztam, hogy betöröm a fejét, mert ha any- nyiban hagynám a dolgot, szégyen volna az egész osztályunkra. Nem bánom, ha édes apa megint agyon is üt érte, legfölebb megszököm hazulról: különben is régi tervem egyszer megszökni. Délután elmentem halászni. Nálunk nem szokás horoggal vagy hálóval halászni, mert nálunk csak Pecze- árok van. Az ember leveti a csizmáját és fölgyüri a nadrágját, aztán térdig gázol a vízben és keresgél a kimosott part alatt. A halat, ha ugyan fog az ember, a nadrágja zsebébe teszi az ember. Hát amint megyek a vizben, hát egyszerre a másik oldalon szembejön velem Dúsa. Ő is mezítláb volt s ruháját föltürte térdig és ő is é számokból. Hiába, a számok vi lágában van a legnagyobb igazság csak beléje kell nézni. 4350 sorsjegy csak 80 koronát kap. Ennyi betevő 160 koronás betétjének tehát a felét elveszti. Micsoda szemérmetlenség a közönségnek a veszteségét mint nyereséget tüntetni fel. De nézzük tovább. 4850 drb. sorsjegy 130 koronát nyer. Vagyis ennyi betevő betétjéből elvész a társaság javára 50 korona. 4850 drb. sorsjegy kap 170 koronát. Mivel a betét 160 korona, itt találkozunk az első nyereménynyel, amely sorjegyenkint 10 korona. Összegezve most ezeket az adatokat. 4350 drb. sjegy. 80 K. nyer; összeg 348.000 4850 „ „ 130 „ „ „ 635.000 4850 „ „ 170 „ „ „ 824.500 14060 „ „ nyer összesen: 1,803.000 koronát, amelyből előbbi kimutatás szerint csak 4850 darabra a 160 korona betétet túlhaladó 10 korona a nyereség. Vagyis 48,500 korona. Ha már most ezt a 14.050 drb. sorsjegyet, amelyből 9200 még a betétjét sem kapja vissza a nyerőkből levonjuk : már csak 37,450 nyerő sorsjegy marad. Azonban messze leesik ez a szám is, ha a 160 korona betét kockáztatásával arányos nyereséget tekintjük. Én azt hiszem ily nagy összeg kockáztatása mellett az 1000 koronával kisebb összeg mint nyeremény, nem arányos a kockázattal. Hiszen még az 1000 koronából is 20 o/o adó levonása után csak 800 korona marad, a halászott. Én nem fogtam még semmit, de ő egy igen szép csíkhalat fogott. Kivettem a zsebemből a hegyes vasdarabot és azt mondtam neki: No, most meghalsz! Dúsa azonban nem ijedt meg, hanem kidobta a halat a partra, aztán fölkapott egy nagy kerek követ és azt mondta: Legyen szerencsém! Nem akartam megtámadni, mert tudtam, hogy ez a szerb nő mindenre képes, azért cselhez folyamodtam, mint az indusvadak szokták és zsebre tettem megint a fegyveremet és nevetve mondtam, hogy hiszen én csak tréfálok 1 Erre ő is nevetett és eldobta a nagy követ és ilyképen szólt hozzám 1 — Ha akarod, kössünk békét, mert én nem szeretek verekedni, ha nem muszáj. Nekem talán egy hónapig is nálatok kell maradnom, mert ahányszor a guvernánt vagy a szobaleány miatt baj volt, mindig egy hónapig tartott otthon a harag és azt már látom, hogy a húgaiddal nem lehet semmit sem kezdeni, mert azok nyafka libák. De mi ketten jó pajtások lehetnénk s sok mulatságos dolgot követhetnénk el, ha nem árulkodnál rám. — Jól van, — mondtam, — kössünk bókét. — Isten téged úgy segéljen? — kérdezte. Lapunk inai mánia 6 oldal.
