Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)

1904-03-10 / 28. szám

2. oldal Z12 M PL ÉN. Március 10. HÍREK. Ibolyák. — Szezonvers. — — márc. 10. I. Fenn irt napomnak délutánján Amint róttam utcák sorát: Bilanovits kirakatából Rám mosolyogtak ibolyák. És gondolatom tett követte: Egy csokrot persze, hogy veszek ! Huszonnégy fillér! Summa pénz az, De hát Mohácsnál több veszett ! S amint a csokrot átaladják Felcseng ily szó: — zsebemre ir — E csokrocskát prezentbe adjuk . . . Ha róluk egy szép verset ir . . . II. Tavaly, ilyentájt Márciusban Szintén kéklettek ibolyák, És rügybe sarjadt kinn az ormon Már valamennyi hóvirág . . . Valami langy fuvallat súgta . . . Itt van újonnan a tavasz . . . És ma a tavasz újból itt van, De hajh! még sem a régi az! III. Tavaszszal minden rügyben pattan Oh! költészet van a tavaszban. Valami édes, mámoritó Káprázatos, álomba hivó. Szivünket édes vágy viharzza Remények kélnek benne harcra. S repitne, vinne boldogsághoz Ahol az árnyék mind leáldoz . . . S mintha emlékeket idézne S megannyi uj életre kélne . . . S eszünkbe jut: csokorba kötve Pár ibolyánk az imakönyvbe . . . Mihez édes emlék fűz minket Tán semmi több, csak egy tekintet...-th. — Március 15-ike. Á szabadsajtó kivívásának ötvenhatodik évforduló­ját — mint minden esztendőben — ez idén is a nagy naphoz méltón fennálló vállalatokat, hanem olyan intézetet akarnak alapítani, amelyhez hasonló nincs a fővárosban és a melyre kulturális okokból szükség van. A mostani színházak kevés ki­vétellel üzleti alapon alakultak. Ver­senyeznek egymással vad és éhes kap­kodással. Részben egyes művészek népszerűségére, részben a nagy kö­zönségnek nuditások és sikamlóságok iránt való előszeretetére támaszkod­nak. Ahelyett, hogy vezetnék a tö­meget, a tömeg által vezettetik ma­gukat. A tömeg lélektanának minden ismerője tudja, hogy mit jelent ez. Irodalmi és művészi szempontból ut a minuendo licitációhoz. Egyes szín­házak már is ott tartanak, hogy meg­szokásból adják nekik csak a színház nevet; a valóságban csak mulatók. Ha egyáltalában még segíthetünk a bajon, azt csak uj színház építésé­vel, vagy valamely meglevőnek gyö­keres átalakításával tehetjük. Szük­sége van a fővárosnak oly népies színházra, mely mindenek előtt szín­ház, csak másodsorban vállalat. Nem szeretem a külföldről vett példákat, de a párisi Odeon-ra és a berlini Deutsches Theater-re kell gondolnom. Egy intézetre, hol nem a pénztári ki­mutatás, hanem a kritika az ur. A mely nem vezetteti magát a karzat közönsége által, hanem vezetni lát­szik a közönséget. Feladata volna, hogy magához vonzza és szaporítsa a fővárosi közönségnek azt a részét, fogja megünnepelni az egész magyar nemzet. Sátoraljaújhelyben is meg- ünneplik március idusát, még pedig több helyen: a Bock-féle vendéglő éttermében, a függetlenségi körben és a róm. kath. főgimnáziumban. Bock- nál a város polgárai pártkülönbség nélkül gyűlnek össze a közvacsorára, amott a függetlenségi elveket valló polgárság fog ünnepelni. Azonkívül vármegyeszerte tartanak ünnepeket a nevezetes évforduló napján. így Sá­rospatakon, továbbá Nagymihályban, ahol a kaszinó-egyesület —- amint már jeleztük — a Barnai szállóban, a függetlenségi kör pedig a Csillag­szállóban rendez társasvacsorát. A tokaji, erdőbényei és szerencsi olvasó­körök is megünneplik a szabadság napját. — Szinnán a következő mű­sorral rendeznek ünnepélyt a szabad­ságharc, 56-ik évfordulóján: 1. Him­nusz. Énekli az ifjúsági egyesüle- énekkara .Major Dezső vezetése mel­lett, 2. Ünnepi megnyitó beszéd. Tartja: Lehoczky Endre. 3. Március 15. Szabolcska Mihálytól. Szavalja: Stefán Béla. Alkalmi beszéd. Tartja: Bogdányi Tivadar. 5. Az ezüst-fátyol legendája. Melodráma. Szavalja : Hor- váthy Gyula, zongorán kiséri: Major Dezső. 6. Talpra magyar. Énekli az ifjúsági egyesület. 7. Alkalmi felol­vasás,. Tartja: Danes János. 8. Szó­zat. Énekli az ifjúsági egyesület. — Tanügyi kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Fábián Erzsébet okleveles kisdedovó- nőt a monok állami kisdedovodához óvónővé kinevezte. — Eljegyzés. Nagy Ferenc hely­beli fűszerkereskedő folyó hó 6-án váltott jegyet Juhász Etelkával, Ju­hász József miskolezi kereskedő leá­nyával. — Helyreigazítás. Lapunk szom­bati számában megjelent s a király- helmeczi izr. nőegylet báljáról szóló referádánkban megírtuk, hogy az az izr. nőegylet által lett rendezve, holott a bál csupán annak javára, de a király- helmeczi ifjúság által dr. Fuchs Emilné úrasszony védnöksége mel­lett rendeztetett. Midőn e helyreiga­zításnak készséggel teszünk eleget, a bál sikere fölötti elismerésünket a figyelmes és szeretetreméltó védnöknő személyéhez kötjük, aki fáradhatatlan buzgalommal és szeretettel járt el mely még ma is művészetet és iro­dalmat keres a színházban. Végső célja annak a bebizonyítása, hogy egészséges kulturális viszonyok közt az irodalom is — üzlet. Hogy a szín­ház tervét a Nemzeti Színház vezetői érdeklődéssel és örömmel fogadják : az erkölcsi erősségük azoknak, kik az uj intézet gondolatában a Nemzeti Színház nagy hagyományainak egyik hajtását látják. Más kérdés, hogy üz­leti szempontból jövedelmező lenne-e a terv? Ennek a kérdésnek az elő­zetes eldöntését azonban rábízhatjuk azokra, akik készek rááldozni pénzü­ket és munkájukat. Aki azonban eleve is letagadja létjogosultságát, az nem hisz a magyar kulturális törekvések jövőjében. A Magyar Hírlap engem a Pe- tőfi-Társaságban előadott elmefutta­tásom alkalmából azzal vádol, hogy a színházi cenzúrát sürgetem. Azt mondja a vezércikkében: „Politikába vág: kutatni nincs-e abban törvény­szerűség, hogy a színházi cenzúra gondolata is azóta támadt fel nálunk, mióta az ultraliberális Tisza István gróf Magyarország miniszterelnöke?“ Nincs benne törvényszerűség! Hogy megnyugtassam a kollegát, ünnepies ígéretet teszek, hogy Tisza István gróf, vagy bárki más, aki Magyar- országon meg akarná honosítani a színházi cenzúrát, engem is, de ez újságot is a leghevesebb ellenzék soraiban találná. A Petőfí-Társaság­az ügybuzgó rendezőség élén a bál sikere érdekében. — Halálozások. Özv. Kellner Ig- nácné helybeli lakos, dr. Kellner Mi­hály nagyraihályi ügyvéd édes anyja f. hó 10-én reggel Nagymihályban meghalt. — Özv. Barna Ignácné szül. Pálies Katalin, mérnök özvegye, folyó hó 9-én 77 éves korában Sá­toraljaújhelyben elhunyt. Temetése március hó 11-én lesz a Kazinczy- utcai gyászházból. — Szövetkezeti közgyűlés. A sá­toraljaújhelyi tisztviselők fogyasztási és értékesítési szövetkezete folyó hó 18-án, vasárnap délután 3 órakor, a vármegyeháza nagytermében közgyű­lést tart. — Hangverseny és táncmulatság. A sátoraljaújhelyi katholikus olvasó­kör kebeléből alakult dalárda husvét után első vagy második vasárnapon hangversenynyel egybekötött tánc- mulatságot szándékozik rendezni. A hangversenyre erősen folynak az elő­készületek. Szappanos Imre róm. kath. kántor kitűnő vezetése alatt a dalárda szorgalmasan készül a nagy- közönségnek való bemutatkozásra. Megtörténtek a lépések már más irányban is, hogy egy kellemes estét szerezhessenek Ujhely város műpár­toló közönségének. A végleges mű­sor még nincs megállapítva. A hang­verseny jövedelme a dalárda harmó- niumának kifizetésére s a katholikus olvasó-kör alaptőkéjének gyarapítá­sára fordittatik. — Az ipartestület betegsegélyzö pénztára. Nagy hullámokat vert vá­rosunkban, különösen iparos körök­ben az ipartestületi betegsegélyzö pénztárnak, ezelőtt 4 évvel történt fel­oszlatása. Érzékenyen sújtotta ez az intézkedés az iparosokat, akiknek nagy előnyük volt, hogy ügyeiket egy he­lyen, az ipartestületben intézhessék el, s annak elintézésébe maguk foly­hattak bele. Nagy volt az elkesere­désük még azért is, mert a feloszla­tást jogtalannak tartották és azon időben a „Felsőmagyarországi Hírlap“ a legvehemensebbül támadta az ipar­testületet és annak vezetőit. Nem nyugodtak hát meg a feloszlatásba és azóta folyton kérelmezték betegse- gólyző pénztáruk visszaállítását, de eredménytelenül, mig nem az utóbbi időben teljes bizalommal fordultak ban ezeket mondtam: „Üdvös volna, ha az államhatalom élne felügyeleti jo­gával ama színházaknál, melyek ál­lami segítségben részesülnek és itt első sorban a szubvencionált vidéki színpadokra gondolok.“ Ez nem cen zura. Az államnak nincs ma olyan felügyeleti joga, mely hasonlatos volna a cenzúrához, de igenis meg van az a joga, hogy közpénzekből csak olyan színházat segítsen, mely a komoly művészet szolgálatában áll. Ha egy vidéki igazgató léhaságok és trágárságok segítségével akar boldo­gulni, ám tegye a maga szakállára, de ne az ország pénzén. Azt is mondtam: „a cenzúra szó gyűlöletes, de ha a magyar államnak meg van a joga, hogy nyilvános he­lyeken őrködjék a köztisztesség fö­lött, akkor nem tudom belátni, mért szabad fényesen földiszitett termek­ben, ezer számra menő közönség je­lenlétében, a tisztességet és vele a művészetet estéről-estére pellengérre állítani.“ Az államhatalom előzetes cenzúra nélkül is őrködhetik a tisztesség fö­lölt. Eltudom képzelni, hogy a köz- erkölcsiség durva megsértésére vonat­kozó bünfenyitő intézkedések kiter­jesztetnek a színházakra. Ha egy nő földszintes lakásának ablakában hiá­nyos öltözetben jelenik meg, a rendőr följelenti és megbüntetik. Ez kihágás. Ha ugyanaz a nő levetkőzik a szín­padon, akkor az művészet? Ha az Dókus Ernő orsz. képviselőnkhöz, aki az iparosoknak mindig igaz barátja volt s most is teljes odaadással ka­rolta fel ügyüket, hogy az iparosok összességének óhaja, kívánsága telje­süljön. És az iparosok nem csalat­koztak. Óhajuk teljesült, betegsegélyzö pénztáruk vísszaadatott s ezzel az ipartestület vezetői is kellő elégtétel­ben részesültek. Általános örömet keltett az iparosok közt Dókus Ernő orsz. képviselőnek neraeslelkü eljá­rása, akinek egyedül köszönhető, hogy az iparosok elérték óhajtott céljukat, s remélhetőleg hálásan fognak emlé­kezni mindig arra, aki velük jót tett. — Szökött katona. Szalóczy Béla póttartalékos honvédnek bizo­nyára nem tellett valami gyönyörűsége a katona-életben. Nem tudott meg­barátkozni a katonai regulával; fris­sebb, szabadabb levegő után áhítozott s ezt folyó hó 7-én el is érte. Az nap este 8 óra tájban hátat fordított a kaszárnyának ős búcsúszó nélkül eltávozott. A szökött honvéd eltűnését csakhamar észrevették és most a ka­tonai és polgári hgtóságok keresik az ismeretlen helyen tartózkodó szö­kevényt. — Betegsegélyzö-pénztári köz­gyűlés. A sátoraljaújhelyi kerületi betegsegélyzö pénztár folyó évi már­cius hó 13-án, délután 2 és fél óra­kor, a pénztár hivatalos helyiségében (Kazinczy-utca, dr. Ligeti-féle ház) rendes évi közgyűlést tart, amelyre a közgyűlési kiküldöttek ezennel meg­hivatnak. A közgyűlés tárgyai: 1. Az igazgatóság és a felügyelő-bizottság évi jelentése s ennek kapcsán a zár­számadások s a felmentvény fölött hozandó határozat. 2. Az igazgatóság alapszabályszerü kiegészítése. 3. Hat felügyelő-bizottsági és hat választott bírósági tagnak megválasztása. 4. Be­adott három rendbeli felebbezések fe­lett hozandó határozat. — A „Zemplónvármegyei orvos­gyógyszerész egyesület“ évi rendes közgyűlése élénk érdeklődés mellett tartatott meg Sátoraljaújhelyben. A szépen gyarapodó egyesület —- mint minden évben — ez idén is 11 se­gélyre jogosuit özvegy között oszta­tott ki segélyeket. Az alaptőke 1768 korona 78 fillért kitevő kamatjának kilenctized részéből és a Franeziska- alapitvány összes kamatjából 159 ko­ügyészség vagy egyik magánfél föl­jelentésére bíróság elé idéznék az igazgatót, ki szemérmetlenségek és trágárságok elmondására kényszeríti művészeit, azzal nem esnék kár az alkotmány sáncain és a kormány ha­talma se növekednék meg vele. Nem szeretném, ha ezek után valaki oly prüderiával vádolna ben­nünket, amelyből egy mákszemnyi sincs bennünk. Mi tudjuk, hogy a szenny, melyet egy Dosztojevszkij, vagy egy Gorkij bemutat, tisztit; tudjuk, hogy Tizian meztelensége fölemel és tudjuk, hogy érzékiség nélkül nincs művészet. Tizian, az ó- és újkor összes klasszikusai és a pa- pirliberalizmus összes jelszavai azon­ban nem szolgálhatnak mentségéül annak az import-irodalomnak, mely ma ur a színpadjainkon. Ez nem az igazság, nem a klasszikus mezítelen­ség és nem a művészi érzékiség, — ez romlottság, szemérmetlenség és fajtalanság. Ez ellen az irány ellen fogunk küzdeni és száz szimptoma meggyőz róla, hogy a kérdés meg­érett és hogy csatlakozni fognak hozzánk mindazok, akik egyrészről tudják, hogy milyen óriás nevelő ha­tása van a színpadnak és másrészről azt vallják, hogy a jövő Magyaror­szágnak tiszta erkölcsű és ép gerincű nemzetiségre van szüksége. Á legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbeíegségeltaél, légzőszerveit liurn- tos bajainál úgymint idült í»r«3iehilis, szamár!» urat és különösen lábbadezólíuál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és testiulyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4.— kor.-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. SIOFFMISX-Ll BOCHE & CÖ vegyészeti gyár BASEL (S váj ez.)

Next

/
Thumbnails
Contents