Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)

1904-01-09 / 3. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Január 9. fordul meg orvos ? Hányszor dühöng­nek járványos betegségek a nélkül, hogy valaki szemet vetne az embe­rek életét veszélyeztető, pusztító akna­munkára? Vizsgálja-e és törődik-e valaki a járhatatlan községi utakkal? a mezei rendészettel, óriási károkkal? A népiskolák és általában a népne­velés fejlesztése és illetve ellenőrzé­sével? A majdnem minden község­ben nyilvánosan diszelgő zugiskolák üldözésével, megrendszabályozásával ? Például magában Mezőlaborcz közsé­gében, ahol egy rendes állami, egy gör. kath. és egy izr. hitfelekezeti iskola van, mégis ezidőszernt 6 zug- tanitó működik stb. És fájdalom, mégis akadnak em­berek, akik a szóban lévő uj szolga- biróság intézménye ellen titokban és bizonyos befolyásos utakon áramla­tot csinálnak, aláírásokat gyűjtenek annak felebbezés utján remélt meg­törésére, mely aknamunka és har- cocska főleg azért folyik, mert ezen buzgón működő individiumoknak egy része, úgy látszik tendenciákra való tekintetből nem igen óhajtja az uj szolgabiróság hatósági közelségét; a másik részét pedig bizonyos ösmert befolyások lerázhatatlan láncai irá­nyítják. Ezek azok az okok, vagy helye­sebben nevezve beteg állapotok, me­lyeknek nagyon is gyanús voltából egyeseknek borsódzni látszik a há­tuk az uj szolgabiróságtól! Ezek azok az okok, melyek miatt többen világos egyéni meggyőződésük ellenére kény­telenek küzdeni az uj Róma ellen és az Ó-Róma régi dicsősége mellett, csakhogy megakadályozzák az uj szolgabiróság születését, vagy ha an­nak csakugyan meg kell születnie és megszületne, úgy akkor legalább annak birodalmába ne legyenek be­kebelezve. Épen azért szükséges és nagyon kívánatos, hogy az intéző körök már ezen szempontokból véve is annál erősebben vegyék kezükbe az uj szolgabiróság ügyét és ne engedjék semmi áron annak ilyetén való el- buktatását, mert végre is ha nem más, a nép és általában a közérdek nagy sora ezt méltán elvárja tőlük, miről a közel jövő legnagyobb elös- meréssel fog nyilatkozni. lígy mezőlaborcz-vidóki. A „Kazinczy-kör“ tombola estélye. — jan. 6. „A „Zemplénvármegyei Kazin­czy-kör“ f. hó 5-én a városi színház­ban előkelő, disztingvált közönség részvételével úgy anyagi, mint erköl­csi tekintetben sikerült tombola-es­télyt rendezett. Az estélyen társadalmunk előke­lősége jelent meg, hogy jelenlétével emelje a Kazinczy-kör ez első s ki­válóan sikerült próbálkozásának si­kerét. S ez a siker kétségtelenül jelen­tős volt és a legjobb reményekkel biztató. Az estély iránt a legszélesebb körben nyilvánult meg az érdeklődés s a tombola-estély, már újszerűségé­nél fogva is nagyon sokban hozzá­járult ahhoz, hogy a „Kazinczy-kör“ ezen első, ilynemű összejövetele si­került legyen. Esti 8 órakor kezdődött a tom­bola-estély s megszakítás nélkül tar­tott 11 óráig. Egyedüli hiba a szín­ház dermesztő légköre volt, mert a fűtőkészülék felmondta a szolgálatot. Azonban ez a körülmény sem ütött nagyobb nyomokat az estély sikerén. Az estély iránt megnyilvánuló ál­talános érdeklődésre következtethe­tünk a tombola céljaira felajánlott tombola tárgyakból is, melyet nagy buzgalommal s méltánylandó áldo­zatkészséggel bocsátottak az estély céljára az adományozók. Tombola tárgyakat küldöttek be : Kérészy, Matolay Ida, Fried Samu, Gnädig Lipót, Spillenberg Sári, Fejes István, Hertzka Ottil, Legeza Já- nosné, Bernáth Aladárné, Szepessy Kálmánná, Kégl Edéné, Osváth M., özvegy Waldmanné, báró Gajzlerné, Pried Lajosné, Moldoványi Gézáné, Gianáth Miklósné, Cseörgeő István, H\as Bernátné, özv. Gáborné, Szo- kony Emilné, Widder Gyula, id, Bajisz Józsefné, Barthos Józsefné, Pilis-.y Lászlóné, Szilvássy Matild, Krasmopolszky Ferencné, Bessenyey Zénó, Meczner Béláné, Ráez Kál­mánná, Zettin Ignácné, dr. Szirmay Istvánnt özv. Szakácsyné, Hericz Sándornt Kun Frigyesné, Wielland Lajosné, Katinszky Geyza, Szent- györgyi Sírőlta, Staudt József, Mol­nár Jánosi, Hönsch Dezső, Hönsch Ilona, Pfeifcjr Gyuláné, Barna Ber­talanná, Doigó Gy. Gézáné, Dókus Lászlóné, Székely Elek és Mária, Werner Sárika. Ambrózy Nándorné, Ambrózy Ágoston, Dr. Davidovics Jenő, Dr. Nyomárkay Ödön, Dr. Kovaliezky Elekné, Tátray Dezsőné, Somossy András, özv. Vitéz Béláné, Éhlert Gyuláné, Szánky Nándorné, Dókus Gyuláné, Reichard Dénes, Chotváes József, Juhász Jenőné, ifj. Juhász Jenő, Nagy Margit, Meczner Gyuláné, Meczner Iezu, Sárospataky Józsefné, Nyomárkay Paula, Gortvay Aladárné, Nagy Barnáné, özv. Hor- nyay Ferencné, Dr. Hornyay Béláné, Kincsessy Péter, Dr. Schön Vilmos, Dr. Ligeti József, Dr. Székely Al- bertné, Gál Lajosné, Szmik Gáborné, Major Ilona, Dr. Rosenthal Sándornó, Dr. Szepessi Arnoldné, Borcsik Mar­git, Schön Sándor, Dr. Reichard Sa­lamon, Gyulainé, Zinner Henrik, Mauks Elemérné, Dr. Friedmanné és Ferenczy Sándorné. — Mintegy 170 drb. nyereménytárgy gyűlt össze, egyesek igazán Ízléses s értékes aján­dékokat küldöttek be, melyekből a quin s deci terno került ki, de külö­nösen értékes s Ízléses volt a kör elnöke: gróf Hadik Béla ajándéka: egy ezüst csemege-tál, melynek örül­het szerencsés nyerője. A ködfátyol képeket, melyek va­lóban meglepően szépek voltak, kü­lönösen egyes mozgó és átváltozó képek, meíyeket a helybeli gyártelep egy ügyes munkása: Hradil J. vetí­tett vászonra. Elkelt körülbelül 600 db. tom­bola-jegy s alig volt valaki, ki ne nyert volna. Az egész estély — eltekintve a dermesztő hideget, mely a színházi fűtőkészülék elromlásából eredt — oly jói sikerült, hogy közös óhajt fe­jezünk ki, midőn azt kívánjuk, hogy a „Kazinczy-kör“ gyakrabban rendez­zen tombola-estélyt, hisz minden ház­nál van bőven egy-egy oly ajándék, melynek hiányát az adakozó nem érzi, s ily tárgygyal hozzájárul minden tag a „Kazinczy-kör“ tőkéjének gyarapí­tásához, mely tőke a jelen tombola- estélylyel is 200 koronával növeke­dett. 11 óra volt, mikor a tombola- estély véget ért és kezdetét vette a vidám hangulatú tánc, mely kitartó jókedvvel tartott egész éjen át. Végül felkérettünk, hogy a „Ka­zinczy-kör“ elnöksége s vigalmi bi­zottsága nevében hálás köszönetün- ket fejezzük ki mindazoknak, kik oly készséggel küldöttók be szebbnél- szebb tombola tárgyaikat.-l. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Dr. Vaszocsik Tivadar g. k. se- gódlelkész kiküldése Észak-Amerikába. A kormány, mint értesülünk dr. Va- szocsik Tivadar helybeli görög ka- tholikus segédlelkészt a megfelelő il­letményekkel az Egyesült Államokba vándorolt g. k. vallásu magyar állam­polgárok nemzeti és egyházi gondo­zása céljából Észak-Amerikába kül­dötte. )( A sókuti segédjegyzői állás betöltése. A megüresedett sókuti se­gédjegyzői állásra Pribula György sárosvármegyei kükemezei lakos vá­lasztatott meg. )( Gazdasági cselédek és munká­sok jutalmazása és kitüntetése. A földmivelésügyi m. kir. miniszter a főispán javaslatára, mint értesülünk, a hosszabb időt egy helyben töltött gaz­dasági cselédek és munkások közül ez évben is többeket kitüntetett és jutalmazott. Kilettek tüntetve és jutal­mazva: Murony József nagy-domásai, Árendás Mihály parnói, Luterán Mi­hály nagymihályi, Mihaló György alsóhrabóci és Szegedinszky István vékei cselédek, továbbá Juhász György hernádkaki, Novák János radi, Bárány János ladmóci, Semes András lazonyi és Ondiczo Mihály papinai gazdasági munkások. Az illetők egyenként 100 — 100 korona pénzbeli jutalomban és a minister aláírásával ellátott kitüntető oklevélben részesültek, a mely juta­lom és oklevél ünnepség kíséretében lesz nevezetteknek még e hó folya­mán átszolgáltatva. )( Havi betegforgalmi kimutatás 1903. év IV. negyedéről. A zemplén­vármegyei közkórház havi betegfor­galmi kimutatása a következő: Októ­ber hóban felvétetett 48, ápoltatott 76, elbocsáttatott 38, meghalt 3. — November hóban felvétetett 69, ápol­tatott 104, elbocsáttatott 58, meghalt 4. — December hóban felvétetett 60, ápoltatott 102, elbocsáttatott 57, meg­halt 6 beteg. )(Halászati jog bérbeadása. Olasz- Liszka város tulajdonához tartozó, a Bodrog folyón és a város összes ta­vain gyakorolható halászati jog, to­vábbá az országos és a heti vásáro­kon szedhető helypónzszedési jogosult­ság három, esetleg hat egymásután következő évre 1904. évi január 11. napján d. e. 9 órakor Olasz-Liszka város házánál tartandó nyilvános ár­verésen haszonbérbe fog adatni. 1898. junius 6. Nos hát, Istennek hála, már egy vigszinházi előadás végignézésén is keresztül estünk. Elég érdekes volt és én valami sajátságosat éreztem. Fel szerettem volna rohanni a desz­kákra, hogy magam is nyíltan szembe mondjam a nagyvárosiaknak: milyen bűnösök vagytok, milyen paráznák, milyen rosszak. Az egész utón hazafelé csak azon járt az eszem, ugyan melyik eszköz volna legjobb számomra, hogy én is hozzájárulhassak az erkölcsök javítá­sához, az erkölcsi fekély meggyógyi- tásához. Az életfentartás kínjai között még egyszer sem volt alkalmam ki­próbálni, ugyan van-e valamelyes te­hetségem az írásra, vagy a színészi pályára. Azt tudom, hogy elég jó a hangom, talán megfelel egy kisebb igényű színháznak, ha kellőképen ki lesz képezve. Nem tudom, mi az, de már az irodában is érzem az aláren­deltség minden keserűségét. Semmi önállóságra, semmi olyan cselekvésre nincsen alkalmam, amelybe a lelke- met is belevihetném. Csupa parancs, csupa utasítás, csupa szabály. Majd az iskolaév kezdetén ér­deklődöm aziránt, hogy mily módon juthatok egy szinésziskolába, de addig is újra felveszem a könyveket és ta­nulok, nehogy tudatlanságomon múl­jon, hogy el'nea érhetem célomat. 1899. november 15. Ily rósz viszo.yok közt még so­hasem tengődtem. Vz még soha éle­temben nem esett m-gj hogy az enni­valómat szűkebbre kfllett volna szab­nom, mint kell most. Bizony, ha ki akarom huzni ezt a kiserves néhány hónapot, akkor az ös^ekuporgatott garasokkal csínján kell bánnom. No, de azután! Isteiem, ha el­gondolom, hogy — mi t a tanár urak mondják — elsőrangú művésznő válik belőlem, oh, akkor egészen el­felejtem a jelenlegi nyomor Elkép zelem, hogyan fogok majd lakitani a színpadon, milyen ambícióvá mily lelkesedéssel. A tanulmányommal van még egy kis bibim, meri nem igen szeretem azokat a haszontian- ságokat magolni. Minek kell nqem a Darvin elméletét tudni és Lapice természettudományi theoriáját? Jí- nek kell a világ irodalomtörténet­nek minden legcsekélyebb részleté legjelentéktelenebb alakulásait ismer nem? Mindig idővesztésnek tartom, ha a művelődéstörténeten rágódom. Hát még a többi haszontalan tudós dolgok, melyeket kénytelen-kelletlen be kell vágnom, hogy előrejuthassak. El szeretném magamtól vetni ezt a limTomot. Fő, hogy kifogástalanul szavaljak és énekeljek. Ugyan melyik színésznőtől kérdezik, ha fellép a színpadra, ismeri-e Aristophanest, vagy hogy is hívják? No, de hiszen ez sem tart örökké. Holnapra Bánkból énekelek egy áriát, amit már betanultam. Csak még egy betétszöveget kell tudnom, azt majd hajnalkor tanulom. Remélem, hogy nagyszerű sike­reim lesznek és sikerül majd a pub­likum kedvencévé válnom. Mindenki biztat, Bár csak kiléphetnék a szín­padra ! 1901. október 2. Örülök, hogy — bár nagyon csekélyke honoráriumért is — el­mentem játszani abba a sárfószekbe. Hadd pukkadjanak a társnőim, akik azt mondogatták, mikor elhagytam őket, azért mentem a fővárosba, hogy ott a tilosban járhassak ; hadd lássák, hogy merészen jelenek meg a világ szeme előtt és nincsen szégyelni va­lóm. Hadd csodálkozzanak a „nagy­ságák“ : nini, milyen hírneves lett a kis Dóra, az a fürge masamódlány! Benéztem abba a divatboltba is, hol annak idején alkalmazva voltam. Hogyan állt velem szemben az egész ’.zemélyzet! Az ur, az asszony olyan ■'ázatosan mosolyogtak ; ebből a mo- slygásból kivillogott a kaján irigy- st? is. Hogyne I Azt, akit valaha oljm csúf szavakkal illettek, most per „nagysád“ kellett szólitaniok. Igenis kellett, mert kalapot vásárol­tam nálunk és komolyan beszélget­tem kizárólag a kalapról, hogy min­den bizalmasságnak elejét vegyem. Megkérdeztem, mi a kalap ára ? Arra való tekintettel, hogy én isme­rem a netto árát, persze csak néhány koronát kívánt érte, de én egy húsz koronás aranynyal fizettem és nem óhajtottam vissza belőle semmit. Még csak egy kérésem van, — szólt távozásom előtt alázatos ked­veskedéssel az úr — engedje meg édes nagysád, hogy ilyen fazonú ka­lapokat „Miklós Feodóra“ név alatt árusíthassam. Megengedtem. 1901. november 17. A sárfészek összes „nagyságái“ „Miklós B'eodóra“-kalapot viselnek. 1903. április 3. A fővárosban játszom. Hej be más élet pezseg itt, Minő szépek a kirakatok, a kirakatokban pedig a „Miklós Feodóra“ piperecikkek, a „Miklós Feodóra“-fátyolok, „Miklós Feodóra“-legyezők, de legkivált a „Miklós Feodóra“-kalapok! Minő sik­kes a fazonjuk s mennyire elütő az egykori „Miklós Feodóra“-kalapok formájától. Sirolin A legkiválóbb tanárok és orvosoktól tínt hathatós szer: tüdőbetegségeknéi, légzőszervek huni* í©3 bajainál úgymint idült br© ítélj. gS> szamárhnrní és különösen lábbatlozóknál inilneuza után ajánltűtik. Emeli az étvágyat és testsúlyt, eltartja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertanban üvegenkint 4.— kor.-árt kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. HOFFMAKNALA ROCkR & C© vegyészeti gyár RASEI. (Svájcz.)

Next

/
Thumbnails
Contents