Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)

1904-02-25 / 22. szám

Február 25. ZEMPLÉN. 3. oldal. Titok: a meny. Titok: a pokol. Titok: a feltámadás. Titok: a repülő gép nyitja. Titok: a nő ... egyszóval mindaz, amit gyarló emberi eszünkkel felfogni, megérteni nem tudunk. Vicomte: Mi a fészkes fenét nem hadarsz össze? Újhelyi titokra va­gyunk kiváncsiak. Titkár: Ne tüzelj, abból is van bőven raktáron, szolgálhatok vele. Tőrzsfőnök : Halljunk okosat I Titkár: Titok: a „Közművelődés“ jelene, jövője és múltja. Titok: az alakulandó bank tömeg­gondnoka. Titok, hogy iksz hány könyve fog a könyvpiacon elkelni. Titok: Lukács Károly tünemé­nyes játéka. Titok: a cégtáblák éjjeli sassiro- zása. Titok, hogy — th. könyve mi­kor fog megjelenni és végül Titok: a közkórház első lakója. Tőrzsfőnök: Halt! ne tovább ! A közkórház lakóját már felismer­tem benned. Titkár: Lassabban az agarakkal. Titok: a nőegyleti bál titka. Vicomte: Pardon, a nőegyleti bál titka immár nyilt-titok. Titkár: Hogyan, te is tudod már? Vicomte: Leányokra titkot bízni, annyi, mint nagy dobbal tudtára adni valamit mindenkinek, akit illet. Titkár: Nos, a titok nyitja sze­rinted micsoda ? Vicomte: Két verzió is kering. Az egyik szerint a hasznos a kelle­messel lesz tarkítva, a másik szerint „jaj szegény tárcámnak.“ Titkár: Úgy látszik, Vicomte cimbora te csak kerülgeted, mint a macska a forró kását, mert az első ver­sió felel meg a valóságnak. A nő­egyleti bál alakuló gyűlésén lett el­határozva a mesés terv. Törzsfőnök: Nem részleteznéd? Titkár: Becsület az első és én lekötöttem azt hölgyem kezébe. A fődolog azonban, hogy ott legyünk mindnyájan. Vicomte: Titoknok uram ez egy­szer felsültél, rébuszokban beszélsz, holott pozitive tudom a nőegyleti bál diszkrét titkát s ép oly hiteles forrás­ból, akárcsak önmagad. Titkár: Nos, rukkolj ki vele, a te lelkiismereteden szárad e titok elárulása. Vicomte: Jól figyeljetek! A ren­dezőség eleinte sátorokat akart felál­lítani a jótékonycél érdekében, hol a szépséges szép leányok csecse-becsé- ket, virágokat árultak volna, de . . . Válpes: De egy hét múlva az Ei-wai-Hai-ból jövő kábel sürgönyre a rendezőség elejtette e tervét .... Vicomte most folytathatod! Vicomte : Ez volna az egyik ver­sió. A második szerint, a rendezőség rég intézkedett, hogy a mulatság másnap estig tartson. Tőrzsfőnök: Helyén való beszéd ez. Ilyen mulatság érdemes a meg­tekintésre. Vicomte: Csak azt nem tudom, mi módon fogják ezt elérni? Vulpes: Megállítják a napot. Törzsfőnök: Ez a Vulpes biro­dalmi hangyász; nem állítják meg a napot, de elérik a célt az által, — hisz ezt már mindenki beszéli — hogy nem hagyják otthon maradni az újhelyi leányokat. Vicomte: Nos, és . . . Törzsfőnök: Itt felesleges a kér­dés. Ha az újhelyi lányok eltökélnék, hogy egy bálról két nap nem men­nének haza, két napig tartana a bál, ez világos! Vulpes: És most eltökéltek ilyen­félét? Törzsfőnök: Ez ügyben beszél­jetek majd a mamákkal. (A vitát berekesztik s a társaság minden tagja megy megpumpolni tiz forintig a főren­dezőt, hogy elmehessen a bálra. A kölcsön megszavazása után a jókedv leírhatatlan.) P. E. — Uj doktor. Orbán Kálmán helybeli jogszigorlót febr. 20-án a kolozsvári tudományegyetemen az államtudományok doktorává avatták. — Esküvő. Dr. Pálffy Mór bu­dapesti geológus február hó 24-én esküdött örök hűséget Szmik Mar­gitnak, Szmik Gábor helybeli állami főerdész leányának Sátoraljaújhely­ben. — A „ZemplénvármegyeiKazinczy- kör“ estélye. A Zemplénvármegyei Ka- zinczy-kör 1904. évi f. hó 27-én este 6 órakor a vármegyeháza nagyter­mében házi estélyt tart a következő műsorral: Szavalat előadja dr. Hu­nyor Sándor. 2. Költemények: Irta és felolvassa Fejes István. 3. Régi em­lékek : Irta és felolvassa dr. Hornyay Béla. 4. Beethoven: Adagio Canta- hile Chopin-Nocturne. Gordonkán előadja Orlovszky Frigyes, zongorán kíséri dr. Perényi József. — Esküvő. Kovacsits Ignác, a helybeli „Korona“-vendéglő bérlője f. hó 24-én esküdött örök hűséget Fodor Irmának, Kovács Károly va­súti vendéglős sógornőjének.! — Fejes István felolvasása a „Ka- zinczy-kör“-ben. Az 1904. évi február hó 27-iki házi-estély egyik programm- számát, Fejes István országos hirü költőnknek, a „Kazinczy-kör“ igazgató- sági tagjának felolvasása fogja kitöl­teni. Fejes saját költeményeiből fog bemutatni nehányat. A „Kazinczy- kör“ egyik büszkeségének első fellé­pését a körben, azt hisszük ünnepi hangulatban, élénk érdeklődéssel várja és sűrű látogatással fogja honorálni az estélyek közönsége. — Nyilvános számadás. Á sáros­pataki áll. tanitóképezde ifjúságának 1904. febr. hó 6-án tartott hangver­senynyel egybekötött táncmulatságán felülfizetni kegyeskedtek: Dezső La- josné br. Hágen Róza 50 K. — Gruska Lajos, Beregszászy István 10-10 K. — Dr. Kun Zoltán 6 K. — Csajka Endre, Bálint Dezső, Fen- czik Győző, Filep István, Hodinka Ágoston, Hodossy Béla 5—5 K. — Horváth Mátyás, Sztruhala Sándor 4—4 K. — Csernyiczky István, Fe­kete Jenő, Hódy József, Knopfler Jónás, Oláh János, Radácsy György 3—3 K. — Debreczeny Bertalan, Fövenyessy Bertalan, Hlavathy Kál­mán, Jirzik Gyula, Kötse István, Klein Ábrahám, Maliczky József, Pósa Péter, Szécsi Géza, Szepessy József, Tegze Mihály, Tóth Imre 2—2 K. — Bérezik Nándorné, Gagyi Károly, Gyulay Károly, Kézi Károlyné, Halász Ferencz, dr. Szánthó Gyula, Tok Tivadar 1—1 K. — Steinfeld Jenő 50 fillér. — Fogadják érte e helyen is hálás köszönetünket. A ren­dezőség. — Tavasz felé . . . Még csak néhány órával ezelőtt úgy kacérko­dott a nagy égő, tüzes golyóbis ott fönn a nagy kékség között, mintha már egészen a bimbófakasztó évszak­ban volnánk benne. Pedig de messze vagyunk még attól. Olyan jó meleg volt a napsugár, jól esett érezni él­tető erejét. A szobákba besurrant sugár hamiskásan játszott a porlepte tár­gyakon. Hirtelen végig csúszott a szekrényen, majd amott a képen tün- döklött az üvegtábla csillogó fényé­vel. Künn az utcákon is meglátszott a melegebb időjárás hatása. Délelőtt megélénkült a korzó szép asszonyok­kal, kicsi babákkal és takaros, csinos bonékkal. Sétáltak föl-le, örültek a természet lassaukénti ébredésének. Egyszerre csak megváltozott az idő oly hirteleniil,oly váratlanul, hogy tel­jesen kiforgatott tavaszi hangulatunk­ból. Ma már ismét a tél felé tartunk. Tegnapelőtt óta hideg északi szél si- vit végig a néptelen utcákon s ki-ki téli kabátjába göngyölve, felgyürt gallérral siet lakására, hogy a fűtött kályha jótékony melegét élvezze. Vál­jon meddig tart még a hosszú időre jósolt hideg s mikor örülhetünk igazán a tavasznak? — Öngyilkosság. Hihetetlennek hangzik, de szomorú valóság, hogy maholnap az öngyilkossági esetek szaporodása tekintetében a nagy vá­rosokkal együtt haladunk. Az utóbbi hónapokban csaknem minden hétre esik egy öngyilkossági eset. Sűrű egymásutánban dobják el egyesek maguktól az életet. Ma is felakasz­tott embert találtak az erdőben. Ha- szara Mihály városi erdőőr, amint délután fél 1 órakor a Sátorhegyen járt, észrevette, hogy a Magashegy felé néző hegyoldalon az úttól mint­egy 100 lépésnyire, az erdő szélén egy vékony fagalyon egy férfi-alak függ. Fején nem volt kalap és tes­tének előrészét teljesen ellepte a hó. Lába csaknem a földig ért. A fela­kasztott férfi ruházatáról Ítélve az alsóbb osztályhoz tartozik. Az erdőőr nyomban jelentést tett az esetről a rendőrségnek, ahonnan Pilissy„ Béla rendőralkapitány és dr. Stern Ármin városi alorvos ment ki a helyszínére. Eljárásuk után a férfi-hullát a közte­mető halottas kamarájába szállíttatták. — A sertéstolvajok uyomában. Folyó hó 28-án éjjel Kovács József helybeli gyártelepi állomási vasúti őr három darab 100 korona értékű ser­tését ellopták. A károsult följelentése után a helybeli rendőrkapitányság azonnal megindította a nyomozást s a lopásról értesítette a közeli esendőr- őrsparancsnokságokat is, aminek vé­tele után a királyhelmeczi csendőr­őrs is kereste a tolvajokat és megál­lapította, hogy a sertéseket egy Ki- rályhelmeczen átutazó, három szekér­ből álló kóbor cigány-csapat lopta el, akiknek — mielőtt a csendőrörs ér­tesült volna az esetről — sikerült el­menekülniük. Á nyomozó csendőrség azonban a sertés-tolvajok nyomában van. — Tanárok és tanítók pótléka. Mint értesülünk, az 1904. évi I. t.-cik- kel a m. kir. vallás- és közoktatás- ügyi minisztérium alá tartozó tisztvi­selők, tanárok és tanítók részére biz­tosított személyi pótlékok rövid pár nap alatt az összes igényjogosultak számára ki fognak utalványoztatni, úgy, hogy e hó végéig minden igény- jogosult felveheti az őt illető pótlék­összeget. — A miskolczi Il-ik tenyészbika­vásár. A Borsodvármegyei Gazdasági Egyesület által Miskolczon 1904. évi március hó 2-án tartandó Il-ik te­nyészbika-vásár igen élénknek ígér­kezik, nagyszámú bika van eladásra bejelentve, s az érdeklődés a vásár sikerét már előre is biztosítja. Ezen vásárt úgy az eladó, mint a vásárló közönségnek figyelmébe ajánljuk. — Baromfi-tolvaj. Plopkó Mihály folyó hó 21-én éjjel három tyúkot lopott Forgács János helybeli lakos baromfi-ketrecéből. A rendőrség a tolvajt elfogta. — A jegyzői tanfolyam megszün­tetése. Mióta a jegyzői tanfolyamok életbe léptek, azóta évről-évre apad a diplomás jegyzők száma. Jelen­leg például Biharvármegyéből mind­össze nyolc hallgató jelentkezett, pedig évenkint húsz-harminc jegyző- ség jön a vármegyében üresedésbe. Pár év múlva előfog állani igy az az eset, hogy nemcsak a segédjegy­zőkben szenvednek hiányt, hanem a jegyzőségek is betöltetlenül marad­nak, ami nemcsak a megyei, de főként az állami közigazgatás és törvénykezés menetét is nagyban hátráltatni fogja. A nagyváradi jegy­zők kérni fogják, hogy a vármegye írjon fel a képviselőházhoz e rend­szer beszüntetésére vagy pedig idő- közönkint minden megyében tartsa­nak tanfolyamot. A feliratnak bizo­nyára meg lesz az eredménye, mert a jelenlegi kormányelnök külömben is ellensége a jegyzői tanfolyamok­nak s már is tervbe vették annak beszüntetését. — Nyilvános nyugta. Polgár Sá- muelné úrnő az izr. népkonyhának 10 koronát adományozott. Fogadja érte az egylet hálás köszönetét. Sá­toraljaújhely, 1904. febr. 24. Haas Adolf pénztárnok, Widder Gyula al- elnök. — Szabadságolt katonák nősü­lése. A jobbmódu családokból való katonák, ha hosszabb lefolyású be­tegségbe esnek, hosszabb szabadsá­got kapnak s haza mennek. Gyakori eset az is, hogy fontos családi okok­ból egyik-másik katona pár hónapi szabadságot kap. Előfordul az is, hogy farsangi időben egyik-másik meg akar házasodni. Tudnivaló azon­ban, hogy az ilyen katonák még tényleges szolgálati kötelezettségben állanak, tehát nem nősülhetnek a polgári törvények szerint, hanem csakis a katonai hatóság engedé­lyével. — A. kir.-helmeczi országos vá­sár. A kereskedelemügyi miniszter megengedte, hogy a királyhelmeczi, március 31-ikére kitűzött országos vásár márczius 24-én tartassák meg. — Oroszország és a magyar sző­lőtermelés. Az oroszok eddig legin­kább Franciaországból hozatták a sző­lővesszőt, újabban azonban az orosz kormány kizárólag tőlünk akarja vesszőszükségletét fedezni. E célból ideküldte dr. Possniakoff Demeter megbízottját. A kiküldött kormányá­hoz intézett jelentésében egészen a magyar mintát ajánja követésre. — Báli tájékoztató. Február27-én : A sátoraljaújhelyi izraelita nőegylet bálja a színházban. Március 5-én : Az ev. reformátu­sok hangversenynyel egybekötött bálja a városi színházban. — Dunky fivérek cs. és kir. ud­vari fényképészek (vasárnap) febr. hó 28-án és (hétfőn) febr. 29-én a Juhász Jenő telkén lévő műtermükben levéte­leket fognak eszközölni — Gazdák, ha nagy terméshez akarnak jutni, Mauthner-féle magva­kat vessenek. Idei árjegyzékét, mely 226 oldalra terjed, Mauthner Ödön cs. és kir. udvari magkereskedése Buda­pesten, Rottenbiller-utcza 33, minden­kinek ingyen megküldi. A kitünően tisztított, legnagyobb csiraképességgel biró, fajtiszta magvak árai alacsonyak. Különösen fölemlitendők az impreg­nált takarmányrépamagvak és a leg­nemesebb gabnafélék dús válasz­téka. 2 A SZERKESZTŐSÉG ÜZENETE. Február végén . . . — febr. 25. Még járnak az utcán a téli köpenybe Még jól esik ülni a kályha előtt, Elhozni tavaszt ime késik a fecske Hó nem fedi bár el a bérezi tetőt. Mig ifjú szivemben a lángsugáru nyár Még érzi a test hejh I a nagy hideget. Igen, de hűvös telünk langyba ve­l gyűl már S kibújnak a földből langy versezetek. Elhull a virág, eliramlik az élet . . . Ülj Múzsám no, ülj az ölembe ide... Ki most a boádat kebeledre téved le Holnapra teszed tán sifon fölibe. Oh mondd, ha tavasz lehe száll te­jeinkre S hó nem fedi már el a ház födelet Rábirhat-e akkor egy ifjú szerelme Hogy elhagyod érte az én ölemet. S ha eldobod akkor az özvegyi fátyolt E versre sötét lobogóul akaszd, Én eljövök érte a siri világból Bár lenne tavasz hava, vagy ha havaz, Letörleni véle könyüimet érted Ki ihletéd mindig a verseimet És a mikoron telünk végére ért le Te dactyli dalra hivád hívedet. — Krónikás. Versét fent adtuk; ön sze­zon versirónak született, de Isten bocsássa meg az ön bűneit. B. B. Varannó. Alispáni engedélyijei. Kiadótulajdonos: Éhlert Gyula.

Next

/
Thumbnails
Contents