Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-08-16 / 83. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Auguszt. 21. gyalásánál, a törvényes rendelkezéseket tartsák szem előtt, úgy, hogy a jövőben az útlevél kiadásánál szabálytalan ese­tek elő ne forduljanak. VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Személyi hir. Dongó Gy. Géza vármegyei főszámvevő szabadságide­jének egy héttel leendő meghosszabbí­tásáért folyamodott. )( Rendkívüli közgyűlés. Hadik Béla gróf főispánunk a törvényható­sági bizottság tagjait rendkívüli köz­gyűlésre hívta meg Sátoraljaújhelybe. A f. hó 29-én, d. e. 10 órakor tar­tandó közgyűlés egyedüli tárgya a Ludovika-Akadémia I. évfolyamában betöltendő gróf Buttler-féle alapít­ványi helyre egy ifjúnak ajánlása. — A folyamodott ifjak nevei: Mráz Pál és Gyurits Kálmán. )( Városi közgyűlés. Sátoraljaúj­hely város képviselőtestülete folyó évi augusztus hó 23-án délután 2 és V2 órakor rendkívüli közgyűlést tart. A közgyűlés egyedüli tárgya: A tor­nacsarnok melletti terület kisajátítási ügyében özv. Szkrak Józsefnéval meg­kötött szerződésnek névszerinti szava­zással leendő elfogadása. )( A szinnai járás szolgabirói ál­lásának, mint előző számunk irta, ifj. Bajusz József, br. Ficher Lajos, Só­in ossy Sándor az aspiránsai. Durcsin- szky Gyula a jelenlegi helyettes szolga- biró, a következő körlevelet intézte a m. bizottsági tagokhoz: Mélyen tisztelt bizottsági tag ur! A szinnai járási fő­szolgabírói állás betöltése alkalmával üresedésbe jövő szolgabirói állásra, mint a vármegyének szolgálati időre nézve legidősebb gyakornoka, ki már 6-od félesztendeje taposom ezt a pályát, s aki már 2 éves tb. szolgabiró vagyok — pályázni óhajtván, mély tisztelettel ké­rem a mélyen tisztelt Bizottsági Tag Urat, hogy engem ezen állás elnyeré­sében becses szavazatával és hathatós pártfogásával támogatni kegyeskedjék. Tisztelettel felemlítem, hogy felsőbb in­tézkedés folytán a be nem töltött ho- monnai Il-ik szolgabirói állást 1902. évi január havától én látom el s igy már ezen körülmény is felbátorít arra, hogy az általam jelenleg pályázott állás elnye­rését komolyan reméljem. — Alázatos szolgája : Durcsinszky Gyula, helyettes szolgabiró. héz könycseppek szivárogtak ki a szempillák közül. — Anyám! bocsásson meg ! — suttogta halkan. — Gyermekem, már megbocsá­tottam, bár fájt, nagyon, nagyon fájt. Miklós megszorította anyja so­vány kezeit, az ajkai mozdulatán látni lehetett, hogy suttog valamit: talán bocsánatot kért! Az esti szürkület árnyékba vonta a szobát, az ifjú pillái lenehezedtek; csendes, nyugodt álomba merült. * Bánhidy Miklós már elhagyta ágyát. Magas alakja hosszú, nehéz betegségében még megnyúlni látszott. Arca sovány, szemei beesettek voltak. Nehány imbolygó lépést tett a szobá­ban, majd leült egy széles kerevetre. Az ápoló belépett. •— Uram, egy úrnő kíván be­jönni 1 Miklós szive nagyott dobbant. — Egy nő? mondja, hogy kére­tem ! Halk ruhasuttogás hallatszott. Szentjóbyné magas, szép alakja állott az ifjú előtt. Fehér arcán a szánalom, a gyengédség meleg sugara ragyo­gott, midőn a férfi sápadt, sovány arcába nézett. Leült Miklós mellé, gyöngéden tartotta az ifjú kezét a magáében. — Mitt tett ön meggondolatlan, szívtelen ember! ? Az ifjú mélyen hajtotta fejét mellére s alig hallhatólag mondotta. HÍREK. Sonett, barcarola, regény. — aug. 21. Adva van egy gyönyörű fiatal leány; mondjuk: Roosevelt Alice és adva van egy daliás teuton herceg; mondjuk: Henrik. Ezután adva van egy lugas a washingtoni fehér házban, napfény, sugár és ragyogás. . . . Ez eddig egy gyönyörű dal. így születik egy sonett. . . . Ezekután adva van egy fénykép, a Henrik herceg képe, mely ott függ Roosevelt Alice szobájában és e kép előtt Alice sokat ábrándozik, sokat van egyedül.... Ez egy költemény. így készül a barcarola. . . . És ezen a fényképen, mely ott függ Roosevelt leányának szobájában, nemcsak Henrik herceg van, ott van mellette — a felesége és egy kis her­cegi baba is. . . S a kép alatt határo­zott vonásokkal: Mindnyájan egyfor­mán szeretjük önt — Henrik. Henrik hercegnek tehát felesége van,aki szereti Henriket. Henrik is sze­rette feleségét egy látogatás idejéig a washingtoni fehér házban, hova ezen­túl gondolata mindig visszaszáll. így születnek a regények. ... és tragoediák. . . . — th. — Felelős szerkesztőnk távollété­ben a lap mai számáért főszerkesztőnk felelős. — A király születése napját az egész vármegyében a szokott módon ünnepelték meg hű alattvalói. Min­denütt, ahol csak templom és pap van, hálaadó Isten-tiszteletet tartottak és hő imában kérték a Mindenhatót, tartsa meg igen soká a mi szeretett uralkodónkat népe örömére, boldogu­lására. A vidékről eddig a következő tudósításokat kaptuk: A király születésének hetvenhar- madik évfordulója — mint zemplén- szinnai tudósítónk Írja — Z.-Szinnán is nagy ünnepélyességgel lett meg­tartva. A szépen feldíszített rk. tem­plomban a hálaadó istenitisztelet d. e. 9 órakor vette kezdetét, melyet Lehoczky Endre t. kanonok, esperes- plebános végzett Otto Alajos grófi nevelő áldozár és Varga János s. lel­kész segédlete mellett. A templomot ez alkalommal a helybeli és vidéki — Ön elűzött s nekem nem kel­lett már az élet! — De szerencsétlen! hiszen önnek édes anyja van, ön néki egy­etlen gyermeke. Hát van hite, ismer Istent ? Az ifjú az asszony arcába nézett. — Szidjon asszonyom, megérde­melem, csak halljam édes hangját, érezzem közellétét! — Ön javíthatatlan! hát még az sem ábrándította ki szerelméből, hogy tudva az ön halálos szerencsétlenségét, még csak nem is tudakozódtam utána a mai napig? Nem gondolja, hogy az érdeklődés ily hiánya nem a sze­relem mellett beszél? Bánhidy mosolygott, szelíden, bánatosan. — Most nem őszinte Julia, ön mindennap itt járt, lázas óráimban ott volt anyámmal együtt betegágy­amnál. Hűvös keze hányszor simogatta tüzes homlokomat 1 A szemem be volt hunyva, de a lelkem meg érezte az ön közellétét — s ezért gyógyultam meg — bár nem egészen. Árny húzódott át a férfi homlo­kán. Az asszony elpirult. — Ön álmodta ezt. — Nem Julia ! Ez nem volt álom. Ne vigye el tőlem ezt az édes hitet, hiszen tudom, nem a szerelem, de az asszonyi erények legkedvesebbje: a szánalom vezette önt betegágyam­hoz. A férfi sápadt arcán a lemondás, intelligencia majdnem egészen meg­töltötte. Jelenvolt az istenitiszteleten gróf Lippe Eberhard díszes katonai egyenruhájában, gróf Benyovszky Rudolf, továbbá a grófi család összes tagjai és vendégei; a helybeli szol­gabirói hivatal, csendőrség, pénzügy­őrség, nemkülönben a szinnai járás körjegyzői, kik Somossy Sándor h. főszolgabíró élén teljes számban meg­jelentek s az ünnepély díszét nagy­ban emelték. Az istenitiszteletet a miséző pap által a királyért mondott szép ima zárta be. A király születésnapja alkalmá­ból — varannói tudósítónk jelentése szerint — az ottani rk. templomban üunepélyes istentisztelet volt, melyen Strasser Antal esp.-plébános két pap asszisztenciájával celebrált. A karza­ton a polg. ifj. dalárda adott elő há­rom egyházi éneket, Salgó Antal áll. isk. igazgató vezetése mellett. A tem­plomban megjelentek a hivatalnokok teljes számban Diószeghy János fő­szolgabíró vezetése mellett. A dalárda énekei kitünően sikerültek s nagy műélvezetet szereztek az ájtatosko- dóknak. — István napja alkalmával Mol­nár István ny. főispánt is sokan ke­resték fel barátai és tisztelői közül kelecsenyi birtokán — hol a kölcsö­nös jókívánságok után a házigazda igaz magyar vendégszeretettel látta szívesen vendégeit. Ött voltak a többi között: Matolai Etele alispán, Dókus Gyula főjegyző, Nemthy József árva­széki elnök, Ghyczy József rozsnyai birtokos, Malonyay Ferenc jószág- igazgató, Keresztessy Lajos törvszéki biró, Kazinczy Andor, Pekáry Gyula, Pilissy László, Nemes Sándor, kozmái Kun Frigyes, Czifrák Valér, dr. Ma- rikovszky Pál, dr. Schön Hugó, Éhlert Gyula. — Kinevezés. A m. kir. igazság­ügyminiszter Nagy Béla sátoraljaúj­helyi kir. törvényszéki joggyakornokot a mezőkászonyi kir. járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. — Egyházmegyei közgyűlés. Az alsó-zempléni ev. ref. egyházmegye ez évi rendes őszi közgyűlését, mint tudósítónk jelenti, szeptember 9-én Sárospatakon fogja megtartani. A közgyűlést megelőzőleg szept. 8 án az egyházmegye papi testületének úgy­nevezett lelkészi értekezlete lesz. Áz egyházmegye közgyűléséhez érkezet kérelmek, beadványok és szavazatok beküldésének határideje augusztus hó 20-án telt le. a csüggedés megható vonásai vésőd­tek be. Az asszony belenézett a sötét, szomorú szemekbe és halkan szólt: — Miklós! ha nem tette volna ezt a szerencsétlen dolgot s ön elu­tazott volna s ha az elválás hosszú ideje alatt még sem tudta volna irán­tam való szerelmét legyőzni, ön visz- szatért volna hozzám, nos, most meg­mondhatom : talán megszerettem volna önt, úgy, ahogy egy asszony egy fér­fit, erősakaratú férfit csak szeretni ké­pes 1 De igy, midőn önt oly kicsiny­hitűnek, olyan gyöngének tanultam megismerni, ki emberi, gyermeki kö­telességéről megfeledkezik — most, elröppent szivemből a rokonszenv me­leg érzése és én csak szánni, siratni tudom önt! Keményen, hidegen beszélt az asszony ! A férfi megtántorodott, feje lehanyatlott a dívány párnájára. Julia felsikoltott: — Miklós! De az ifjú nem felelt, halavány arca megmerevedett, majd reszketni kezdett, fogai egymáshoz verődtek. A merevségnek lassan helyet adott a rettentő kin, a szenvedés rángatód- zása. Az asszony feltépte az ifjú mel­lényét, dörzsölgetni kezdte a szive tájékát, majd kiszólt az ápolóhoz. Gyakorlott kezekkel kezdte az ápoló a férfi mellét dörzsölni, orvosságot erőszakolt a vacagó fogak közé s igy lassan-lassan megnyugodott a beteg, a szivgörcsök elmúltak és mély bá­— A 66-osok bevonulása. Áz ung­vári cs. és kir. 66-ik gyalogezred ma délután 2 órakor vonult be Borsi felől zeneszóval a Rákóczy-, Bercsényi- és Korona-utcákon keresztül városunkba. Az ezred a Korona-utcán állott meg, ahol a szokásos tisztelgés közben a lobogót a rendőrkapitányság udvarán lévő állomásparancsnoksághoz vitték be. A zászló előtt való tisztelgés után az ezred tisztikarát és legénységét el­szállásolták. Holnap augusztus 22-én az ezred Sárospatak felé vonul. — Arató ünnepély. Bánóczról Ír­ják lapunknak, hogy Reviczky Imre bánóczi birtokos udvarán szép arató ünnepély folyt le. Az aratás befejezése után Reviczky aratói, a marokszedők­kel és más nézőkkel egyetemben a >■ birtokos udvarára vonultak, elől a mun­kásvezető által magasra tartott, feldí­szített koszorúval, ahol dalok elének- lése, valamint a szokásos üdvözlő és köszöntő-beszédek elhangzása után a munkások a dúsan terített asztalok­hoz ültek s az ebéd után a nagymi- hályi Jancsi cigány muzsikája mellett táncolták a csárdást. Az ünnepélyen a háziúrnak számos tisztelője jelent meg, kik fényes vacsora és vig poha­razás közben hajnalig mulattak. — A sátoraljaújhelyi általános ipartestület az „árucsarnok“ építési költségeire folyó évi szeptember hó 7-én zártkörű táncmulatságot rendez. A táncmulatság helyét ezután fogják megállapítani. A rendező-bizottság a jövő hét elején fogja a meghívókat kibocsátani. — Halálozás. Führer Sándor a városunkban általánosan ismert Sán­dor bácsi, nincs többé az élők sorá­ban. Életének 83-ik és zavartalan, boldog házasságának 50-ik évében hosszas szenvedés után f. hó 17-én reggel elhunyt. Ennyit ad tudtul a gyászjelentés. A nagy kort ért öreg ur a régi világban előkelő szerepet játszott. Nevéhez sok monda fűződik, ami már mese számba megy. A szá­zad derekán erdőbényei birtokáról né­hány száz marhát hajtott a debreceni hetekig tartó vásárra. Ott azonban nem kis baleset érte. Ugyanis a sze­gedi csendbiztos Ráday gróf, akkor­tájt üldözte Rózsa Sándort, tudomást szerzett arról, hogy egy ismeretlen ur, ki nevét megnevezni nem akarja, a városban tartózkodik és feltűnően sok pénz van nálla. Ráday, ki Rózsa Sándort ismerte fel Sándor bátyánk­ban, nagy diadallal vetette fogságba s tartotta 5 napig fogva, mígnem gyadtság követte az előbbi izgatott­ságot. A fiatal nő szive a megszakadás­ig fájt. Csókolgatta a férfi kezét, meleg arcát odasimogatta az ifjú hideg, szín­telen ajakára. Bánhidy lassan mély álomba me­rült. Egy óráig aludt a beteg s midőn felpillantott, Julia arcára esett tekin­tete. — Ön itt? —■ suttogta. — Igen Miklós itt vagyok és itt leszek mindég veled, mindég melletted. A te gyönge egészséged asszonyi ápolást kíván, a te gyönge akaratod a feleség biztató, erősítő szavát igényli!“ Pir szaladt az ifjú arcába, — Julia! a szánalom vezérli ismét ? Két puha, meleg kar ölelte át az ifjú fejét: — Nemcsak a szánalom vezet hozzád, te gyönge akaratú ember, de szeretlek, nagyon, igazán szeretlek ! ; — Hát szeretsz Julia ? És mégis elűztél magadtól? — Igen, szerettelek már akkor, midőn elküldtelek. Akaratodat, szilárd­ságodat akartam próbára tenni. Az én szivem is küzködött, a lelkem sirt Titánad. Ebben a harcban én győztem, te meg elestél. Néked szükséged van reám s én a tiéd akarok leni egy hosszú, boldog életen át! — Júliám! te erős lelkű, nemes menyasszonyom; — mondá az ifjú könnyes szemekkel, mig a fehér keze­ket szivére vonta.

Next

/
Thumbnails
Contents