Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-08-05 / 78. szám
Sátoralja-Ujhely, 1902. augusztus 5. 78. (2218.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség’ és kiadóhivatal: Sitoralja-tTjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond sző d fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttériben minden garmond sor 30 fill. Zemplén POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula Biró Fái dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. fi lélek devalvációja. — aug. 2. Néhány nap óta förtelmes dolgokat Írnak az újságok. Mintha rendes stylusuktól egészen eltérnének. Utálatos históriákat tálalnak föl a fogyasztó közönségnek. Úgy látszik, hogy nemcsak ez anyag, de a lélek is horribilis változásnak néz elébe. Eddig hozzá voltunk szokva, hogy porhüvelyünk a számtani permutatiós rendszer szerint változhatik, átalakul, átgyúratik, tönkremegy, elszáll a semmiségbe, fölbomlik, elrothad, alkatrészeire bomlik és újból testté lesz. ... A lélekről a filozófusok másként gondolkodtak— legalább eddig. Ezentúl másként lesz. A lélek finom alkatrészei trágyadombra kívánkoznak. Oly tulajdonságokat vesznek föl, melyek az emberi elme, öntudat, erkölcsi rend, szív- és érzelmi állapot tönkrejutását jelentik. Állandóan kezdenek velők az orvosok foglalkozni. Már pedig az nagy baj. Gyógyíthatatlan betegségeket szivtak magukba eddig is. Ez még nagyobb baj. Perverzitásokkal, fajtalanságokkal, erkölcstelen üzelmekkel, komisz fráterekkel, rothadt jellemekkel, bitang lelkekkel kezdünk nap-nap mellett megismerkedni. Az erkölcstelenség korszakát éljük. Akár csak a római birodalom bukását megelőző időszakban élnénk. Naponta furcsábbnál-furcsább A ZEMPLÉN TÁRCZÁJA. Szendrői Holozsnyay Ciril dalaiból. Bubánat az én életem . . . Bubánat az ón életem világa, Tavaszomnak nem volt egy szál virága; Nem ösrnertem boldogságot, örömet, Bánatomban elhullattam Utolsó csepp könyemet. Ha meghalok, engem ki se sirasson, Könnyeivel ne áztassa sirbalmom; Hadd pihenjek, úgy sem volt itt nyugal[mam, Nehéz sorsom, sötét átkom Űzött, hajszolt untalan. Sírom felett virág sose teremjen, Nehogy rajt’ még a bánat is nevessen; Tövisbokor legyen sírom fej fája, Az illik az ily árvának Könnyezetlen sírjára. Künn a kertben . . . Künn a kertben, rózsabokor aljában, Búsan dalol egy csalogány magában; Kósza szellő sírva viszi Bánatát, De a párja, hűtlen párja Nem érti a fájdalmát. Engemet is sötét, nehéz bánat ért, Majd meghalok egy szép barna lánykáiért ; hireket közölnek velünk a hírlapok, melyek egyrészt a provinciális bűzös levegőben, másrészt a székes- főváros miazmás ködében kolpor- táltatnak. Hol egy rejtelmes alakról szól az ének, hol a budapesti paederasztákról. Egyik nap a bécsi hírhedt válópert tárgyalják a lapok, mely alkalommal a házasság szent fogalmát tökéletesen kivetkőz- tetik ősi nemes mezéből, máskor a Thaisz-féle éra korrupcióit szellőztetik. Mintha ez utóbbiakat annak idején nem ismerték volna! ? Jól van! A bécsi eset nem érdekel bennünket, a londoni eskütbiró- ság Ítélete szintén nem, a Thaisz- féle korszak már divatját múlta, a budapesti fajtalanokat a rendőrség úgy sem képes kifürkészni és elfogni. Egy esetet azonban nem tárgyalhatunk minden nagyobb lelki emóció nélkül. Ez a leányiskolái tanár ur szomorú esete. Egy középiskolái professzor, kire családok büszkeségét, szemefényét, ártatlan teremtések testét, lelkét bízzák — visszaél minden beléje helyezett bizalommal. Ez már aztán igazán szomorú. És épen kapóra jön az újságoknak. A tömeget már a múlt héten izgatták fel Budapest utcáin, akkor az előkelőbb közönség nem akart még hinni a hirlapok igazmondásában. Egyszerűen túlzottnak deklarálták a hírt. Most már az előkelőségen a Sir a lelkem, hull a könnyem Utána, De a szive, hideg szive, Nem hajt lelkem bújára. Ha sírba visz az a hűtlen, csalfa lány, Sirass meg majd te bánatos csalogány, Sírom felett sird el gyászos Dalodat, Sirasd végig minden este Vadvirágos hantomat. Az „anonimusz“ hősök. Igaz történet. — jnlius 31. »A fehér ruhás.* Csak igy nevezték azt a kis tanítónőt, aki fent élt a fenyvesek hazájában egy kis faluban, egyedül, magában. Á szobája is és ő maga is mindig fehér volt. Éltek a szülei is, de messze tőle. Hogy mért #iem voltak együtt, mikor úgyis csak hárman lettek volna, azt talán maga az a fehér ruhás lányka mondhatná meg legjobban. Én csak annyit irok ide amennyit tudok. * Csenevész, beteg gyermek volt, s az orvosok más éghajlatot ajánlottak neki, különben nem lett vón’ remény az életéhez. Nehéz szívvel vált meg a szülei háztól: mert nem láttam gyermeket jobban szeretni s tisztelni szüleit, mint az a fehér ruhás. A szülőknek egyetlen reménye, féltett kincse volt. De azért némi büszke önérzettel bocsájsor. Leányaikat megbecstelenitették, anyákká tették, tönkretették. És ki tette? Egy bestiális állatember. Egy beteg ember. A világ legszerencsétlenebb embere. Hát nem áll e meg egy percre gondolkodási gócpontotok, midőn ilyen szerencsétlen, beteg állatról halltok! ? Hát nem látjátok be, hogy ezek nem állíthatók törvény elé és nem valók a társadalomba. Hát ti mint laikusok nem látjátok, hogy ezek a teremtések a tébolydába és pedig a hülyék közzé valók ? Lehet-e ilyen gazembert eléggé büntetni, aki tudja magáról, hogy nem rendelkezik a rendes, természetes testi szervezet fölött, hogy nem bir kéjelgő érzéseivel, melyek az ő állati testében felülkerekednek, legyűrve a mindennapos friss érzést, emberi vonást — és még sem záratja el magát a tébolydába, hanem itt mozog közöttünk a rendes tagú szervezetek között! Uraim ! Ezek vagy a világ legnagyobb gazemberei, vagy hülyék, bolondok, esztelenek, rothadt ké- piiek, sorvadt lelkű kéjenc, bitang fráterek, kik középkori büntetést érdemelnek, nem pedig humánus modern fogházat. Tessék csak elképzelni az édes mamák helyzetét, kiknek gyermekeit ily silány módon tönkretette egy (állítólag) művelt ember, ki tanári címet viselt! Nem szeretném végig hallgatni ezek jajgatásait. tóttá útnak az anya gyermekét; mert ő Istennek, hazának s a társadalomnak nevelte. Igaz, hogy természettől gyenge szive volt a lánynak; de anyja okos nevelése beléoltotta az önuralmat a csapások idejére. »Hát az árvák hogy élnek?!* — vigasztalta édes anyja — pedig alig tudta könyeit vissza tartani, a szive annyira fájt. — »Milyen édes lesz a viszontlátás 1 Haza jössz, ha megunod, írni fogsz minden héten s mi is írunk neked. Ha igy adta Isten; meg kell nyugodnunk. Kétszeres lesz az öröm, ha egészséggel térsz vissza. Sok jó anyai tanácscsal, szivében vallásos érzelmekkel, mint védő eszközökkel indult a nagy útra. Kirepült fészkéből, mint a madár. # Pár éve él a fenyvesek hazájában és a szülők boldogok, mert gyermekük egészséges. A faluban a nép rajongásig szereti. A szenvedők vigasztalója, a szegények segítője s a betegekre is gondot visel. Csak a társaságokat kerüli; mert nem tud megbarátkozni az emberiségnek azzal a borzasztó bűnével, hogy a névtelen hősök szeretnek másokat rágalmazni. Mindenki a más háza előtt seper s maga előtt nem látja a sok szemetet. Ő rendesen pártjára kelt a rágal- mazottnak, ha nem is ismerte. Mert a tapasztalat mindig mutattja, hogy a rágalmazó a rágalmazottnál rosszabb. Igaz lelkű, jó ember embertársában Az újságok pedig — mint előre tudom — ezentúl még gyakrabban fognak ily szomorú eseteket hozni, nem — mintha ily fajtából nem lett volna elég eddig is, hanem a nyilvánosság szócsövei: a hirlapok bátran láttak hozzá a nagy takarításhoz. Csak ne lankadjon buzgalmuk. Ezt a nagy közönség nevében őszintén kívánja a zsurnalisztika egy apró emberkéje. Klein Simon dr. — aug, 6. A sztropkói útépítés. Az az ötven ezer korona amelyet Hadik Béla gróf főispán közbenjárására a kereskedelemügyi miniszter a sztropkó — havaj — krasznibród — mezőlaborczi közút kiépítésére útalt ki, mint sztropkói tudósítónk írja, — már nagyban nyújtja a kenyérkeresetet a felvidék legszegényebb munkás osztályának. Az útépítés munkálata serényen halad előre, amelyen napról-napra mintegy kétszáz munkás dolgozik. Ha ebben a gyors tempóban tovább haladnak előre, az út ez év őszén már teljesen készen lehet, az erre fordított összeg pedig gondtalan telet biztosíthat a hegyvidék nyomorult népességének, a kereskedelmi élet fellendülését az eddig járhatatlan ut helyett intenzivebb fellendítésnek indíthatja, a járás eddig igennebézkés közlekedési viszonyait pedig tetemesen megjavítja. Az útépítés vezetésénél fáradhatatlan tevékenységet fejt ki Malonyay Tamás h. főszolgabíró és Szűcs Antal kir. mérnök. A numkássegitö-pénztár és a mezei rendészet. Darányi Ignác földa tökéletest szeretni s mindenkiben talál dicséretreméltó erényeket a mik előtte a gyengeségeket ellensúlyozzák. A fehér ruhás lányka tehát ellenségeket szerzett magának. Azt mondták : hasonló a hasonlót nem engedi. Gyerekes tetteit roszsra magyarázták. O, szegény, fájdalmas szívvel, de belenyugodva tűrte a rossz nyelvek pletykáit. Mit is tehetett egyebet ? Saját védelmére nem kelhetett, s nem igen akadt, aki védelmezze, hisz e teljes idegenek között élt. Visszafojtotta könyeit, s ha valaki kérdezte, mosolyogva felelte, hogy — boldog. Csak az imádságban, meg a tanításban talált vigasztalást. Az anyai szivet azonban megcsalni nem lehet, Szegény édes anya igen nyugtalan kezdett lenni gyermeke miatt. Egyszer azt álmodta: farkasok tépték széjjel, s ő hallotta jaj-szavát, de meg nem menthette. Másszor meg búcsúzott tőle . . . Oh, ha tudta volna szegény jó anya, hogy azok a farkasok a rágalmazó rossz emberek, akik egyetlen boldogságától akarják megfosztani. De hisz honnan tudhata volna ő mindezeket? Gyermeke mindig a legjobbat írja. Ideges képzelődés az egész. Majd csak elmúlik ez a pár hónap, s ha haza jön nem engedi el többé magától, mert úgy érzi, hogy nem tud nélküle élni. Eljött a boldog viszontlátás is, elhozva magával minden örömet. Az a kis szünet azonban úgy elröppent, mint a pillanat Most vita támadt anya és gyerLapnnk mai isim a 4 oldal.
