Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-08-02 / 77. szám
Sátoralja<-Ujhely, 1902. augusztus 2. 77. (2217.) Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujheljr, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apróhirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttérijén minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gtyula Biró Pál dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelés szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor- negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. Sátoraljaújhely. — Második közlemény. — — aug. 1. Városunk a fejlődés gazdasági feltételei tekintetében nem a legkedvezőbb helyzetben van. Mint piac alig számit. Terménykereskedelme jóval kissebb, mint a vármegyebeli vidéki városok egynémelyikeé. Restaurált szőlleinek termékét válságos körülmények értéktelenitik el, de külömben is még évek választanak el attól, hogy a szőlőkultura befektetésre s igy a gazdasági élet némi föllenditésére képes tőkét produkálhat, mert a kölcsöné a prioritás. Iparunk, kereskedelmünk ten- gődés. Ily körülmények között a közteher progresszivitása aggasztó, pláne ha még csak kilátásunk sem lehet arra, hogy fokozódó közter- heink ellenértékéül valamit kaphassunk. Ujhely egyébiránt geografiailag is szerencsétlenül szituált város. Vidékére Kassa és Miskolcz gyakorolnak gazdasági tekintetben el- lensulyozhatlan attrakciót. A törekvés, hogy városunk némileg ipari fontosságában emelkedjék, pium desiderium maradt. Még az államvasutak gépjavító-műhelyét is leszerelték, egyéb ipari vállalkozás alig ád néhány cseppnyi vért a gazdasági organizmus artériáinak. Ily kedvezőtlen gazdasági föltételekkel küzdő város vezetéséhez fokozott éberség, aminuciákigmenő takarékosság, az erőgyarapodást biztosító, vagy legalább a hanyatlás föltartóztatására irányított gondosság életkérdés, külömben a pusztulás, az eladósodás semlyékének ásunk medret. Minden elfogulatlan ember igazat fog adni abban, hogy az utóbbi évek alatt Sátoraljaújhelyben a drágaság ijesztő mértékben növekedett. Tekintse meg minden családfő háztartási számadásait, az összehasonlítás a jelenlegi s a pár év előtti árak között meg fogja döbbenteni. Mi nem kutattunk ezen állapot okai iránt, de nem zárkózhattunk el a közveszély konstatálása elől. Mondják hogy a vidéki termelők mesterségesen riasztatnakel az újhelyi piacról, hogy a drága helypénz, a zaklatás, a rossz piacrendezés az ok. Vagy az okok egyike, másika. Akárhogy van a dolog, a város vezetősége igyekezzék a baj forrását kipuhatolni és haladéktalanul segiteni rajta ha módjában áll. Mert a megélhetés megnehezitése, a betevő falat megdrágítása által előidézett állapot hova-inkább tarthatatlanabbá fogja tenni a rendezett tanácsot. Pokolba az urbanitás követelményeivel ott ahol azokat a nyomorúság váltja ki. A teherviselési képesség mérlegelésénél a polgárok legszerényebb életviszonyok közt élő rétegei méltatandók első sorban figyelemre. Ahol a szegénységet a pro'etariatusba űzheti a szerencsétlen községi adminisztrátió, ott szó sem lehet haladásról. Már pedig Ujhely azon az utón halad. Satur- nus maholnap belé harap a saját magzataiba. A rendezett tanácsú város idáig jobbá nem tett semmit, csak drágábbá azt a rosszat ami meg volt. Kellemesebbnek senki sem mondhatja városunkban az életet mint aminő volt, de drágábbnak midenki. De hát talán az urbanitás terén haladtunk? Talán áldozatokat hoztunk a csin, a kellemesebb lét követelményeinek? Semmit. Nincs egy árnyékos pihenője a fáradt embernek, nincsen egy gyülekező helye a társas élet után áhítozó polgárnak, nincsen egy kiránduló helye a gyermekeknek, ahol az összeázás veszélye nélkül a szabad levegőt élvezhetnék. Ujhely a pincék, a korcsmák és kávéházak városa. Húsz esztendőnél régibb óhaj hogy a Torzsáson legalább egy fabódét építtessen a város, ahová a majále- sező közönség a zivatar elől bemenekülhet, s hisszük hogy húsz évnél tovább tartó óhaj marad még ezután is. Talán rendeztük a szegényügyet? Nem. A koldusok raja lepi el a várost. Szombatonként egymásnak adják a kilincset. Nem az alamizsnát sajnáljuk tőlük, hanem a megkoldultatással járó kellemetlenség, a ragály behurcolásától való aggódás teszik jogosulttá azt a kívánságot, hogy a valóban reá szoruló szerencsétlenek állandó és emberies segélyezése európai formában történjék. Eszünk ágában sincsen egyeseket tenni felelőssé a feltárt bajok miatt. Mindnyájunk bajáról lévén szó, válvetve kell törekednünk azok elhárításán. De a tizenkettedik órában vagyunk. Több könnyelműségről hallani sem akarunk, a frázisokból nem kérünk, az optimizmusban nem hiszünk. Tenni kell. Ma és nem holnap. Első kötelessége a városnak a megélhetés, a gazdasági föllendülés követelményeit munkálni. Ha nagy arányokban nem lehet, az apróbb tényezők tűhegyre szedésével. Ami helyi drágaságot okoz azt könyörtelenül mellőzni kell. A húsnak, kenyérnek, piacon beszerezhető élelmi szereknek fillérekben jelentkező megdrágítását sem szabad megtűrnie nem hogy előidézze. A szegény ember táplálékainak megkevesbbitése egy jelentőségű vérének és végeredményében életerejének, munkaképességének csökkentésével. A rosszul táplált ember munkája is rossz, a hanyatló életerő a betegségek előtt tár kaput, az éhes ember pálinkával pótolja a táplálékot s lassankint az alkoholizmusba merül, családja elzüllik, gyermekei koldusokká lesznek, az apróbbakat elnyeli a köztemető. Nincsenek kis dolgok, csak azoknak látszanak. Elő kell venni az objektivitás nagyitó üvegét. A rendezett tanácsú város gondos munkás édes anya legyen, és ne festett félvilági dáma. Kereseti forrásokról kell gondoskodnunk. Kapacitálni kell az államot, hogy Sátoraljaújhely a magyarság nyelvhatárán 'missziót van hivatva betölteni, tehát adjon munkát. Helyreállíthatja a gépjavító- műhely előbbi munkáslétszámát, sőt fölszerelheti azt a telepet több és fontosabb munka elvégzésére, ami nemcsak egyoldalú helyi érdeket fog szolgálni. Összeköttetések keresendők, amelyek révén a város ipartelepet nyerhessen. Gőzmalmot, sörgyárat, terményraktárt, amelyek Sátoraljaújhelyt terménypiaccá tennék s munkát, tehát életet nyújtanának a polgárságnak. Abszurd állapot, hogy Nagymihály és Gálszécs terménypiacai élénkülnek, a sátoraljaújhelyi pedig napról-napra sorvad. Próbát kell tenni a helypénz és a vámok elengedésével a terményel- árusitókkal szemben. Tűrhetetlen dolog, hogy a szomszédos faluk láttatnak el raktárakkal, amelyek fölfogják a terményforgalmat, alákötik Sátoraljaújhely ereit, mind a helyi igazgatásra visszavezethető okok miatt. Garnizonná kell tenni a várost. Ad vocem katonaság! Azt halljuk, hogy városunk a jelenben itt állomásozó honvédzászlóaljat is elveszti, még pedig speciális újhelyi mizériák miatt. Nincs ura a kaszárnyának, kellő időben a legszükségesebb reparációt el nem végzik. Bosszantják a parancsnokságot, ujjat húznak vele unos-untalan. Bezzeg Miskolcz kapva-kap a kedvező alkalmon s egy szóra épitteti az ezred-laktanyát. Hát tisztelt rendezett tanácsú város, ha szabad kérdeznünk, nem fogja-é koldus városunk megérezni annak a cirka negyedmillió koronának (vagy any- nyinak amennyinek) a hiányát, a melyet a honvédek hoztak forgalomba? Nem fog-e csökkenni sok embernek a keresete, nem marad-é nehány ház lakatlan, sőt nem kény- szeriti-é a szükség egynémelyiket a városból való kivándorlásra. — Mi egy árva kardos fináncot sem veszthetünk el, nem egy honvéd zászlóaljat, a város szemmel látható hanyatlása nélkül. Azzal hogy egy regementet járunk fel kunyo- rálni, helyre nem üthetjük azt a kolosszális hibát, hogy elveszítjük a jelenlegi kis de igen becses helyőrségünket. Hát a kaszárnyáért ki fogja fizetni az annuitást? Egyebekről későbben. dr. Kossuth János. — aug. 2. A képviselöválasztók névjegyzéke. Tegnap telt le az a határidő, amely- lyel a királyi Kúrához, az 1903. évre érvényben lévő képviselőválasztói névjegyzékek ellen fölebbezésekkel lehetett élni. Miniszteri rendelet a cselédpénztárakról. A földmivelésügyi miniszter a gazdasági cselédpénztárak dolgában fontos ujitást léptetett életbe. A törvényhatóságokhoz intézett legutóbbi leiratával elrendelte, hogy a gazdaközönség ezentúl nem tartozik név- szerint bejelenteni cselédeit a pénztárnál, hanem elegendő a foglalkoztatott cselédek számának közlése is. Közigazgatásunk a forradalom után. — Visszaemlékezés. — — julius 30. A megyei hivatalnokoknak definitiv szervezésük ideje elkövetkezett Zemplénbe is. E czélból Kassán Co- missio neveztetett ki, melynek tagjai Kócz cs. k. Helytartósági alelnök, Schuller helytartósági tanácsos, Hedrí (sáros) megyei Törvényszék elnöke, Hlavárt kerületi fő állam ügyész voltak. A concursus kihirdettetett, kimondatott, hogy németül tudni kell, a fő szolgabiróságot áspiránsok pedig törvényt végzettek legyenek. Megkezdetett a folyamodásirás; megyénkből csak egy folyamodást tudok, melyben a folyamodó, Bárczy Menyhért, világosan kitette, miképp németől nem tud; a többi mind tudott, noha sok kenyeret nem volt képes németül kérni, attyafia Zemplénben egynek se volt, senkivel öszve- köttetésbe nem állott sat. Ezek mind ki jelelve conditiók voltak.* Sok idő múlva a kinevezések megjöttek. Zemplénből applicatióba jöttek: Bárczi Meuyhért mint Tokai fő szolga Biró, — Reviczky Guszii Be- regbe, — Reviczky Imre Ungbba, Vajda Sigmond (egyébb eránt Zempléni nem is volt, mivel csak a forradalom alatt származott Tályára) Be- regbe** — Füleky György*** Ungbba. Kristóffi, Gróf Barkóczinak volt kasz- nárja, ki iskolákat se végzett, Bereg- be. — Szolga Bírói segédeknek Eper- jessy Pista és Horváth Berti, mindketten Zemplénbe. Róllam**** halga- tott az irás.Maradtam in loco. Az itt említettek közzül a megyei életben csak a két Reviczky és Füleky György szolgáltak, a többi mind a forradalom utánni idő creaturái. * Vagyis ki volt Írva a pályázatban feltételnek. ** Más egykorú feljegyzésben vele mint pataki szolgabiróval'találkozunk. *** 1848—49-ben főszolgabíró Zemplénben. •*** T. i. az Emlékirat szerzőjéről, Vad- nay Györgyről. D. (Néh. Vadnay György kézirataiból.) mP* Lapunk mai saáma 6 oldal. "Hűl
