Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)
1902-07-29 / 75. szám
Sátorai]a-Ujhely, 1902. julius 29. 75. (2215.) ' Harmincharmadik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoralja-Ujhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apróhirdetéseknél minden garmond sző 4 fill., vastagabb betűkkel 8 fill. Nyílttérijén minden garmond sor 30 fill. POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula Biró Pál dr. Hám Sándor főszerkesztő. felelős szerkesztő. főmunkatárs. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 kor negyedévre 8 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden sző után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy disz- betükkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár- kedvezmény. Sátoraljaújhely. — júl. 28. Városunk átszervezkedése tegnapi keletű ugyan, mert pár év nagyobb alkotásokra rövid idő, különösen ott, ahol az átszervezke- dést a polgárság időelőttinektartotta, ahol tehát a haladás tempóját a megszoktatásésmegnyugtatás szempontjaiból sem lehetett gyorsítani. Hanem azért a kritika nem időszerűtlen. A lassú haladás elvégre nem hiba, ha a haladás iránya helyes. De a helytelen és rossz kezdés már igen nagy hiba, és nem hal- gathatjuk el, hogy mi igen keveset tettünk és amit tettünk, azt igen rosszul tettük. Lássuk csak. Az átszervezkedést a város fejlesztésének a szükségességével indokoltuk meg, aminthogy egyébbel nem is lehetett volna. Mit tettünk idáig? Bár azz§l válaszolhatnánk erre a kérdésre, hogy semmit. Mert jobb valamihez hozzá nem fogni, mint rontani. A mulasztás pótolható, a elfuserozott munka azonban átok, amely a következő generációt is sújtja. Az első emlékezetre méltóbb müve a rendezett tanácsú városnak a színház renováltatása volt. így nevezzük, mert szinházépités- ről beszélni, a hazugságot megközelítő fikció lenne. A képviselőtestületnek az a határozata, hogy uj színház építtetése helyett a régi renováltassék, annak a kétségbevonhatatlan bizo- nyitéka volt: hogy az érdemes testület hivatásának magaslatára emelkedni nem képes. Az az állítás, hogy a város értelmi előkelősége kinőtte a nagyközségi gyermekruhát, frázisnak bizonyult. Mert régi színházunk igazi botrányköve volt városunknak, úgy elhelyezését, mint kivitelét tekintve, s mi nem hisszük, hogy európai látó- képességü ember abból a botrányos hombárból használható színházat faraghatni gondolt. Merész játék egy város közönségét azzal bolonditani el, hogy amit ezelőtt húsz évvel már egyszer elrontottak, abból az átalakítással használ- nátható középület válhatik. Az eredményt látjuk. A város legkeskenyebb sikátorában áll az a rettenetes valami. Bejárata labirintus, amelyben mindannyiszor eltévedünk, ha belé megyünk. Az emberi élet és testi épség biztonságának legelemibb kívánalmait is nélkülözi. Szűk, büdös, még a festék reá sem száradt, már a nyakunkba potyog róla a vakolat, pattogzanak a gipsz-diszitmények, a lecek levállanak, fűtőberendezése tökéletlen. Második sor páholya karzattá devalválódott, a páholyok tagozata szemsértő, nem is említve, hogy egynémelyikből látni alig lehet. Szóval, ha dijat tűzött volna ki a város a legjobban elfuserozott színházára Európának, azt okvetlenül a mienk vitte volna el. Mi is állott útjában az uj színház építésének ? Hogy az drága leendett. De hát van-é a világon drágább annál, ami a céljának meg nem felel! És amint halljuk, az a skandallózus átalakítás rettenetes sok pénzünkbe került. Spóroltunk a garasokon és súlyos tízezreket vesztettünk el. Szóval a rendezett tanácsú város első munkája akkora baklövés volt, amihez képest a toronytetőn nőtt fűnek a falu bikájával való lelegeltetése kismiska. Tíz éven belől újra számolnunk kell a szinház kérdéssel. Tiz évre átkozott sok pénz volt azért a te- bernáért amit reápazaroltunk. A szűk látkör nagy csapás, a fukarpazarlás pedig bűnös könnyelműség, amelynek a nagyközönség adja meg az árát. Sátoraljaújhely kiskorúnak bizonyult abban, hogy középületeit maga emeltesse. Mikor nagyközség volt, vasúti állomását fuserozta el, később a laktanyáját, majd a színházát. A rendezett tanácsú város mindezekre hatalmasan reáduplázott. S azt hisszük, hogy minden nagyobb szabású építkezést és alkotást elfognak rontani, mert a delejtű nem afelé a pólus felé fordul nállunk, aminek a neve közérdek. A törvénykezési palota épitése körül is helyrehozhatatlan hibát akart elkövetni a helyi érdek, amely a telekspekuláción, egyes házak értékesebbé tételén kivül egyéb követelménynyel számolni nem hajlandó. Kiépittetlen utcákból az foglalt aki akart. Az uj házak építési engedélyét senki ellen nem őrizte, mihelyt a sallárium kérdés meg volt oldva. Az utcrendezés egyébként máig is ösmeretlen fogalom Sátoraljaújhelyben. Pedig a kiépítés előtt álló utcák okos rendezésével a jövő útját volna hivatva a város egyengetni, ott segíthet valamit, mert a kész utcák hibás épitése már befejezett dolog. A jövő utcái a kaptár újabb sejthálózatait képezik s itt a tervtelenség, a hanyagsága jövő generációt rontja meg. Jogosulatlan és legyünk őszinték — kihívó önzés az, amely a pillanatnyi egyéni haszonra spekulál a köz rovására. Amelyik községben az efajta helyi panamák szelleme az ur, annak az önrendelkezési joga átok. Hallom az ellentmondást: „mindig úgy volt.“ Ez újhelyi bölcsesség! Ha mi rendezett tanácsú városunkban is azokat a hibákat akarjuk folytatni, amelyeket falu korunkban meg- hezdtünk, akkor butaság volt átszervezkedni, mert a régiek legalább kevesebbe kerültek. Drágábbá tenni a rosszat nevetséges gyámoltalanság. Visszaélni a közbizalommal akár akként hogy képtelenek vagyunk a valódi közérdeket munkálni, akár mert nem akarjuk: bűn, amelyre ha nincs is Írott paragrafus a törvénykönyvbe, de kell hogy a polgárok mondják ki a megfelebbezhetlen ítéletet. Fel kell ujjitani a képviselőtestületet, mert minden tiszteletünk mellett is amelylyel a jelenlegi iránt viseltetünk, se invenciót, se kellő energiát idáig nem tanúsított. Ujhely igen-igen nagy áldozattal szerezte meg városi mivoltát, azt a charlatan kísérletezéseknek ki nem szolgáltathatja, már pedig idáig nagy általánosságban egyebet nem láttunk. Ezt a véleményünket az őszinte kritikamondás érzete diktálja. S ez nem utolsó szavunk. Dr. Kossuth János. * Szívesen várjuk és közöljük az ezután következő szavakat is, mert a városi közélet és a fejlődésére irányuló törekvések körül kifejlődő eszmecserék a közszellem felfrissítésére csak üdvös hatással lehetnek. Tárgyilagos eszmecserék a békés fejlődés céljainak nemes fegyverei. E fegyver működése előtt kalapot emel minden igazságos tekintet. Sőt a távoli szemlélő, akit a szenvedély hullámai egyáltalában nem érhetnek, csakis az ilyen forrásból eredő eszmecserét figyeli és csakis igy alakul ki az igazi — közvélemény. Ámbár Kossuth János cikkéhez majd még hozzászólunk, némely részében nem vagyunk vele egy véleményen, de egész intenciójában osztjuk azt az irányát, hogy a rendezett tanácsú várossá való átszervez- kedésnek legfőbb indoka lehetett — és kell hogy úgy legyen — a szélesebb körű autonómia. Mert ez erőt és igy fejlődést jelent, amelyért az átszervezkedés áldozatait érdemes meghozni. Am ha ezt az erőt nem tudják helyesen és bölcsen felhasználni, igaz, hogy kárba veszett az áldozat is. Kossuth a mentést a mai képviselőtestület újjáalakításától várná. Ne felejtsük azonban, hogy ez a metamorfózis éppen az általa óhajtott városi fejlődést kizáró konzervativis- táknak dereka alá rakhatna kényelmesebb ágyat. Ennek pedig célja a visszaszervezkedés. Már most kérdés, hogy igy mivé lehet a fejlődés reménye? De erről majd máskor többet és részletesebben is fogunk írni. Egyelőre szívesen várjuk Kossuth lelkes és a közérdek szellemére frissitőleg ható cikkeit. b. — julius 28. A közigazgatás egyszerűsítése. A belügyminisztérium kodifikáló osztálya és az ez ügyben junius hóban tartott szaktanácskozmány egyes tagjai, köztük Zemplénvármegyéből Dókus Gyula megyei főjegyző a nyáron is szakada lanul dolgoznak a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló 1901. XX. valamint a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról szóló 1902. III. törvénycikk végrehajtási munkálatain. A június hóban tartott közigazgatási szaktanácskozmányokon letárgyalt ügyviteli szabályrendelettervezetek megfelelő átdolgozásán kivül immár elkészültek az egységes kézbesítési utasításnak, továbbá a vármegyei, törvényhatósági és r. t. városi, valaraiut a községi gyámpónz- tári pénzkezelésre és számvitelre vonatkozó részletes szabályzatoknak előadói tervezetei. Ezeket, úgyszintén a még hátralevő, de már szintén kidolgozás alatt álló végrehajtási rendeleteket a belügyminiszter az ez év őszén egybehívandó újabb szaktanács- kozmányok bírálata alá fogja bocsátni. Ki lesz a váradipüspök? AH—k bizalmas értesülése szerint a nagyváradi püspöki szék betöltésére vonatkozólag elesik minden más kombináció, ami például a Majláth püspök, Wolaffka c. püspök, debreczeni plébános stb. jelölését illeti, mert bevég- zett tény, hogy a nagyváradi bíboros örökébe a szepesi püspök Szmre- csányi Pál jut. A szepesi püspökségre az egri érseknek egy kedvelt kanonokja — kassai ember — van kiszemelve, de erősen tartja magát az a hir is, hogy a váradi püspöki székbe a kassai egyházmegye egyik érdemes kanonokja jut. A Hadik-huszárok jubileuma. — Saját tudósítónktól. — Arad, július 7. Szombaton a hármas huszárok az ezred születésének kótszázados évfordulóját ünnepelték. Zemplén vármegye egyik nagynevű főúri családja dicső ősének Hadik Andrásnak nevét viseli az ezred, melynek tegnapi ragyogó ünnepéből a dicsőség, a véráldozatokban, babérokban gazdag két százados dicsőség a ragyogó kék égboltozat tükrében fénylő sugarat vetít a derék utódok zempléni büszkeségei felé. Ezért én, mint a Zemplén megbízott tudósítója szinte melegebb ihlettel küldöm e sorokat erről az örömünnepről, mely magyar fiuk hírét, dicsőségét sugározza, mely szép volt, mert magyar volt, méltó egy magyar huszárezred kétszázados dicsőségéhez. Feldobbant itt minden magyar szív, mikor ez ünnep egyik legszebb aktusán, Kaffka vezérőrnagy beszéde után, amelylyel szeretetre, összetartásra s katonai erényekre buzdította tiszttársait, felharsant a zenekar hangján a Rákóczi-induló riadója és utána mindjárt a Himnusz szivre- ható dallama. Alig maradt szem szárazon. Városszerte örömünnep volt. Katonai és polgári előkelőségek felrobogó díszes fogatai özönlötték el az utcát, a polgárság ezrei tódultak a kaszárnya előtti vásártérre, az ünneplés fő- szinterére és gyönyörűséggel nézték a fénylő huszáráradaton végighul- lámzó lelkesedést, mely a közlegénytől kezdve a legmagasabb rangú tisztig, a szépséges huszár atilla alól ggSF*; Lapunk mai ss&ma 4 oldal. ae^SS
