Zemplén, 1902. július-december (33. évfolyam, 64-140. szám)

1902-12-31 / 140. szám

I)9«*rober 31

dúlva, elbucsuztaíja ßt 35 éves köz- I szolgálatától. Dókus Gyulától meg- ! szoktuk már. hogy a vármegye közön- 1 e-gének érzelmeit ritka szabatossággal | és kiválóan előkelő formában tudja j tolmácsolni. Ez a beszéd azonban még a szokottnál is szabatosabb, tökéle teseb'o volt. A zsúfolásig megtelt nagy terem, kisebb termek ós folyosók majdnem minden mondat végén visszhangoztak a helyesléstől és éljenzéstől, aoielylyel a közönség a búcsúzó alispán iránt érzett és a főjegyző által tolmácsolt szeretetnek, tiszteletnek és ragaszkodásnak kivánt kifejezést adni.

A közgyűlés tagjai mind végi« állva hallgatták a búcsúztató beszédet. A főjegyző szavainak elhangzása : után Matolay Etele bucsuzolt el a j V vármegye közönségétől. Az ö egyszei i,- keresetlen, de mindig igaz szavaival ! ma is mindannyiunkat megható’ E lentmouüás nélkül és tiszteletteljes on hallgatta a közgyűlés távozó alispánunknak azokat a szavait is, amelyekkel visszavonulásának indito okait j kísértette meg előadni ;* de ezek a motívumok aligha találtak általános helyeslésre a jelen voltaknál. Nem szólt, nem nyilatkozol senki, ám ez esetben a hallgatás is nyilatkozat •zámba ment. Azt mondotta Matolay, hogy a vármegyo önkormányzati jogai napról-napra fogynak, összébb zsugorodnak a kiegyezés óta. Elvették bíráskodási jogát a polgári és büntető ügyekben; megszorították választási jogait, mert a főorvost és a számvevő

két már régóta a főispán "evezi k> rrvnoA p. c. 1 fp o|vn«a ik c - aiiarüi kezelés aló helyezik a megye pénztárát is, hát ezek között az uj viszonyok között ő már nem érzi magát hivatottnak, a vármegye ügyeinek vezetésére. Annál a nagy tiszteletnél fogva, amely- lyel Matolay Elelo iránt mindenkor viseltettünk, nem vitatkozunk velő ezek felett a kérdések felett, meghajtunk elhatározásának belső motívumai emit ui» is, uh u.i ezek miatt a reformok miatt még a vármegye szempontjából sem tudunk sajnálkozni. Sőt ellenkezőleg 1

Beszédének befejeztével átadta a vármegye pecsétjét a főjegyzőnek, a közgyűlés pedig Dókus Gyula indítványára egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy Mutolay Etele kiváló érdemeit jegyzőkönyvbe iktatja.

Most került a sor az alispán választásra.

Nemthy József elfoglalván az elnöki széket, felolvasta a kijelölő biogy templom legyen, ahol csak imádkozni s szeretni leheti

És ha ez meg van, nemcsak jó n házasság, de több annál: boldog, nagyon boldog, nagyon szerencsés.

És ha ily otthont nyújt a nő a férjnek, ott boldogságnak kell lenni, ahol pedig boldogság van, ott megvan minden ami az élet varázsával birl A boldog családi élet kárpótolja a férfit minden másért; a nőnek pedig meg van abban egész menyországa, s nem kíván többet 1

öh! nő! csak istenedet szeresd úgy, mint a te uradat I

„Hogyan tehet szert legkönnyebben a szegény leány vőlegényre 1“ Ha megtud maradni szegénynek, de lélekben s tetteiben annál gazdagabb ; szellemileg úgy, mint lelkileg müveit, de házias, szerény; s kellemesen találja magát szerény otthonában. Nagy messze szárnyaló vágyai nincsenek ; igényei szerények ; öltözködése szolid mindig az anyagi helyzethez mérten. Homlokán az elégedett ieánylélek derűs fénye vagyon ; ami annak bizonysága: nem vágyik a világbani szereplésre, hisz oly eléotthonában! lázias, derült álén hogy he, hogy egy ily igadja erfi-lell dolkodi fel a 1

zot

n.

is

zc

és

megj eg/.

ságnak mindéi i&uí o.-ah. a > p t - i hét törvény szerint elnöki., A . - !

lölő bizottságnak persze nem. volt I rálátni nehéz a foia-ijta s pár ..re múlva visszatérve, .megtudtuk a'hagy j titkot, hogy az alispáni állásra csukj f egy pályázat érkezett, a Dókus (h n ; Iáé s hogy a bizottság jelölte »- őt. S Viharos éljenzés zúgott < 'Hűl { termeken és foly^^kon, -»melynek i- ! ham iása után ’Nemthy 5'‘-ser Dókus j G] '• a vá"-nffegye törvényesen'íaov- vá öi, alispánjának jelentette k. ! F kijelentésre újból felzugó éljenzés támadt, amely az eskü letétele után is mi gisínóilődött. Most már ismét Dókusra szállott az elnöklés, amit Nemthy József szép és logicusun átgondolt beszédben adott át neki.

Áz uj alispán — ősi szokáshoz hiven — székfoglaló beszé lőt tartott. Tekintettel a közgyűlésre váró sok teendőre, szűkre szabta a beszédnek kereteit, de ebbe a szűk keretbe mesteri kézzel illesztette be progrummját. A beszédet a közgyűlés pontról-pontra helyeslő éljenzésekkel kísérte, mikor pedig annak befejeztével kezébe vette a vármegyo pecsétjét és fogadást tett a közgyűlés szine előtt, hogy azt „másra, mint a közigazgv.ls bi*-süle- les actájára reá ütni nem fogja“, az éti-.'s-tetszés és hely es! éráiig 1 akart lecsillapodni. A közgyűlés érzelmeinek Wicamándy Ödön adott í kifejezést, aki az alispáni program- mot Őszintén üdvözölte és n>egnyug- vássál fogadta az annak folyamán elhangzott kijelentéseket.

Főjegyző választás.

Élénk figyelemmel hallgatta a közgyűlés az alispán szavait, midőn oujelento.^, ..v.^u főjegyzői állásra — csak egy pályázati kérvény adatott. be, a Thuránszky Lászlóé. Persze, hogy a candidáló-bizottság őt jelölte ki és a közgyűlés lelkes, hosz- szan tartó éljenzéssel Őt választotta meg. Az uj főjegyző, miután letette az esküt, szintén beszédet mondott. Lelkes és szép beszédet, amelynek azonban az egyik mondata valahogy még is belebotlott valamibe — a tapintatosságba. Az én kedves főjegyző barátomat ugyanis az ő becsületes és őszinte magyar érzése elragadta egy kicsit és miután a választást megelőmit ez édes Ieánylélek rejt?

De igen, felösmerik! De hol az ily szegény leány ma?! Hol a szegény leány, akit az anya igy nevelt az életnek, nem a nagy világnak — abban szerepelni ?!

Itt a hiba, ittl

Tehát nemcsak a férfiakban rejlik a hiba egészen, hogy a házassági statisztika mindig és mindig kevesebb házasság kötést mutat ki!

Mert bár hogyan legyen kedve a férfinak nősülni, midőn a saját igényeinek sem tud eleget tenni, hát ha még egy nagy igényű leányt vesz feleségül ; mert ma minden leány az! — tisztelet a kivételeknek, — de ami vajmi kevés lehet. Hisz a mostani leányokat arra nevelik a mamák, hogy csillogni tudjanak; már pedig aki csillogni szeret, az csillogni is akar, s ott az igények nagyok; ahol az igények nagyok, oda nagyon kell 1 Es ha nincs ?! elégedetlenkednek! Már pedig Uram ! Teremtőm 1 mentsd meg a szegény férfiakat az elégedetlenkedő asszonytól!

Tudják ezt, érzik is a férfiak magok is, és az Istennek segédkeznek a saját megmentésükben, a midőn menekülnek a Hymen rózsaláncai alól 1

Igaz ? uraim I

öh! leánvok! leerven hát kevesebb az igény .ok s akkor nem m i•a^| i u íj/ p. Tc!*<57ÜZ0k ’ ipír f

J) JfailR

jszoiietet .sfeJokez8- , „saavazat“- v n’-.frj naii^atássai mel# ütést azután sokféle— k'jpdh .ugyarázgutlák.

P iig ez az pgész megnyilatkozás Len ártatlan dolog. Thuránszky JVis ló református ember traég pedig ameliáthatólag „vastagnyaku“) és >. mai, felífkezeíiesség tekintetében igen érzékeny világban jói esett neki a■?. a tapasztalat, hogy vallása nem -.auaiyo- v öt előmenetelében még oknál v lelkészeknél sem, akik más Vali ás papjai. Eiósmerését fejezte ki tehát e felett. Nem volt rá szükség, de nem olyan nagy baj, hogy megtörtént ez a nyilatkozat.

(Egyéb válasz lésük.)

Egyhangúlag választotta meg ezután a közgyűlés: I. aljegyzőnek Dókus Lászlót, IL. aljegyzőnek Bernáth Aladárt, IV. aljegyzőnek Görgey Gézát.

Csak az V. aljegyzői állás betöltésénél került összeütközésre a dolog. Ezért az állásért ketten versenyeztek, Bajusz Zoltán dr. és Bes- smunyoy Zenó dr. A közgyűlés igen nagytöbbséggel Bajusz Zoltán drt. választotta meg.

Jelenek Gyula nyugalmazott szulgaotró nelyéréhármán pályáitok, Bessenyey Zeno, Szentgyörgyi Zoltán doktorok és Hericz Márton. Itt már névszerinti szavazást rendelt el az elnök, mert azt két oldalról is kérték. llericz Márton nagy többsége már a szavazás elején annyira nyilvánvaló lett, hogy a jelöltségtől előbb Besse- nyey, utóbb Szentgyörgyi is visszaléptek és igy Hericz Márton lett egyhangúlag szoigaüiró.

Az újonnan megválasztott aljegyzők, valamint Hericz szolgabiró és gróf Hoyos Viktor dr, akit a főispán tiszteletbeli aljegyzővé nevezett ki egyszerre tették le az esküt. Még egy tiszteletbeli kinevezés történt: Gort- vay Aladár szolgabirót a főispán tiszteletbeli főszolgabíróvá nevezte ki.

Ezután a kilépett közigazgatási bizottsági tagok: Fejős István, Mai- ’.áth József gróf, Molnár Béla dr., Nagy Barna és ’Sennyey Miklós báró újra beválasztattak a közig, bizottságba.

(A többi iigrjek.)

Elfogadta a közgyűlés az árva- pérzek, valamint a vármegyei közpénzek elhelyezésére vonatkozó állandó választmányi javaslatokat. Az árvapónzek ezután is a sátoraljaújhelyi és a pataki pénzintézetekben, a vármegyei közpénzek pedig kizárólag a helybeli pénzintézetekben fognak elhelyeztetni.

Budapest, Arad, Debreczen, Szat- már-Néneti városok átiratát, amelyben a póttartalékosok behívásáról és az ujjonc-léiszám felemeléséről szóló törvényjavaslatok ellen tiltakozik, a közgyűlés magáévá tette és elhatározta, hogy e javaslatok ellen a maga részéről is felír a képviselőházhoz.

Búza Barnának ugyanezen tárgyban beadott indítványa ezáltal tárgytalanná válti II. Rákóczy Ferenc szabadság harcának két százados emlékét azonban meg'innepli a vármegye.

A közgyűlés 2-ik napjáról jövő számunkban referálunk.

Sz. I.

Könyörüljetek szegény embertársaitokon.

Irta: TVettenchneider Miksa.

Mád, 1902. Dac. 28.

Régen, igen régen nem volt ily iszonyú kemény, zord telünk, mint most volt. Napokkal ezelőtt országCVDPto 90 fnlrnn nrríLAwtr, ' t- ! J - » •

mar-mar tűrhetetlenné, elviselhet -t lenne & tói sziioni^&sfát«

euibersz»,. ség érzetén i—— mely ilyenkor a ». tára a szokottnál jobban megszólal a nemesen érzu szivében.

Hogyne, hiszen elszór meg sik az ember szive azon óriási iosóg, azon rémséges nagy nyomor láttára, mely ilyenkor mindenfelé uton-utfó- len élénkbe tárul.

Lépten nyomon éhségtől és hidegségtől elcsigázott, majdnom össze- roskadó, didergő alakok — sápadt, beesett arceal, egy elnyomott sóhajtással surranak el melletted.

Jól figyeld meg kedves olvasó e szánalmas alakokat, ne fordulj el tőlük legyen ez memento részedre, hogy igy legalább emlékezzél meg ur i, hegy te a jobb sorsban lévő mivel tartozol a legszükségesebbeket is nélkülöző, szenvedő embertársaidnak.

De hála a Gondviselésnek a inai önző korban is akadnak nemesen érző szn ok, kik sorsüldözött embertársaik, nyomorának enyhítésén buzgólkodnak,

vetélkednek.

Mily jól eső érzés tölti el keblünket annak hallatára, hogy mindenfelé jóságos, irgalmas emberek, jótékony egyesületek mint fáradoznak 6 legnemesebb cél szent szolgálatában.

Dicséret, hála és elismerés mindazoknak emberszerető cselekedetükért ! 1

De mi mindez az ijesztően nagymérvű nyomorhoz képest, — bizony elenyészően kevés — „gy csepp a tengerben.

Hiszen igaz az is, hogy manapság majdnem mindenkinek küzdenie kell a megélhetés nap-nap mellett súlyosbodó nehézségeivel, de mindenki

saját nélkülözése árán is tőié telho- tőlcg segíteni tartozik nyomorgó embertársain.

Kiváltképen azoknak, kiknek az úristen gondnélküli életmódot adott, azok sohase feledjék el, hogy fölöslegükből, jólétükből, dúsan terített asztalukról juttassanak, néhány morzsát azon szánalomraníóltó szerencsétleneknek, kiket a sors mintha csak szenvedésre, kimondhatatlan nélkülözésekre teremtett volna.

Ti boldogok, kik nem tudjátok, hogy mit tesz az nélkülözni, szenvedni, kiket a sors minden javával elhalmozott, elárasztott, kik a beköszöntő zord telet csupán újabb mulatságok és élvezetek időszakának tekintitek, kik jó meleg ruhában dacolva füty- työt hánytok a tél dermesztő hidegének, necsak hiú fényűzési vágyatok kielégítésére és élvezetek, múló örömök hajszolására törekedjetek, de emlékezzetek meg jéghideg szobában, fogyatékos ruházatban, didergő, éhező és szánandó embertársaitokról is.

A jutalom — higyjétek el — nem fog elmaradni.

Hát kell-e, avagy létezhetik-e nagyobb jutalom azon magasztos érzésnél, azon lélekemelő tudatnál, hogy szenvedő, Ínségben levő társaink egy- egy keserves, kínos könnyét ember- szerető módon felszánthatjuk.

*

Nincs oly fekete szint rajzoló ecset, mely a meglévő nyomort a maga valóságában csak megközelítőleg is megfelelő sötét színben feltüntetni képes lenne.

A társadalom — élén mértékadó tényezőivel — hiven buzgólkodik, egész odaadással törekszik annak lehető enyhítésére.

Megelégedéssel fogadtatott a pénzügyminiszternek a karácsonyi, ünnepek előtt megjelent azon rendelete is, hogy az adóügyi zálogolások január

3-ig felfüggesztendők.

Ámbár a szegény ember sorsán ez nézetem szerint nem sokat lendit, mert reá nézve utóvégre is majdnem egyre megy akar uecember 20-án, akár maiiul '-án v iszik, el bútorát.

nanu